Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-24 / 147. szám

1994. június 24., péntek HATTER A fejlesztés alanya a tanuló Kulcselem: a helyzetfeltárás • Több területen is hiányoznak a szakértők Kállai János Nyíregyháza (KM) — A me­gyei pedagógiai intézet fej­lesztő és továbbképzési cso­portvezetőjével, Ferku Im­rével beszélgettünk a jövő tanév előkészítéséről. Nyil­vánvaló, hogy a jövőbeni fe­ladatok megfogalmazásához szükségeltetnek bizonyos konkrét elemzések, melyek az oktatási-nevelési intéz­mények helyzetét, a tovább­lépés irányait hivatottak megfogalmazni. Magától adódik □ Végeztek-e vizsgálatokat az 1993/94. tanévben? Igénylik-e a tanintézetek a kívülről szem­lélődök segítségét? — A belső iskolai fejlesztési folyamatok serkentésének egyik eszköze az érintett neve­lőkkel közösen végzett hely­zetfeltáró vizsgálat. Ez döb­benti rá a résztvevőket hol, mi­lyen területeken, milyen té­mákban van leginkább szük­ség a hibák javítására, a to­vábbképzésre, a fejlesztésre. Az így feltáruló, konkrét fel­adatok végrehajtására sokkal könnyebb iskolai vagy körzeti munkaközösségeket szervez­ni, magától adódik miből és milyen továbbképzési anya­gokra és alkalmakra van szük­ség. □ Ezt ha bővebben kifej­tené... — Ha valamilyen konkrét fejlesztési cél áll a kollégák előtt, amelynek szükségessé­géről személyesen meggyő­ződnek, minden erőltetés nél­kül előtérbe kerülnek az ered­ményt ígérő és ebben az érte­lemben korszerű megoldások. Világossá válik, hogy a tartal­mi és metodikai sokszínűség nem egyenlő a minden jó, csak következetesen csinálják elvé­vel. Mivel a fejlesztési spirál, helyzetfeltárás, fejlesztési terv, továbbképzés, fejlesztés egyik kulcseleme a helyzetfel­tárás, ami egyfajta külső ellen­őrzésnek is tekinthető. Tisztá­zásra szorul a közvetlen fej­lesztési célzatú formáló, azaz diagnosztikai és az ellenőrzé­si-értékelési, minősítési célú összegző, azaz szummatív mé­rések közötti lényegi különb­ség. □ Mégis mit tudnak tenni ennek érdekében? Tárca m mm* m*mw A fejlesztések alanya, tárgya, serkentője — a tanuló — A fejlesztő folyamatokat indukáló, belső mérésektől ha­tározottan külön kell válasz­tani az olyan minősítő mérése­ket, amelyek alapján a fenntar­tók, a szülők és diákok, a taní­tást végző pedagógusok szá­mára egyaránt nyilvánvalóvá válik az egyes intézmények­ben folyó oktatás minősége. Az ilyen mérésekre helyes len­ne egy külön vizsgaközpontot létrehozni, akár az MPI-n be­lül, hogy világosan elkülönül­jön egymástól az ellenőrző és a segítő-fejlesztő szolgáltató tevékenység. Ugyanakkor a reprezentatív mintákon vég­zett diagnosztikus méréseket a szaktanácsadói hálózat to­vábbra is végezheti. Az új és a leendő □ A szakértők száma, összeha­sonlítva az öt-hat évvel ezelőt­ti mutatókkal, lényegesen csökkent. El lehet-e várni a megmaradt, maroknyi csapat­tól a mérések lebonyolítását? — Feltétlenül növelni kel­lene a szaktanácsadói létszá­mot, de ez nem csupán szán­dék kérdése. Ekkora megyé­ben szaktárgyanként egy-egy kolléga heti 1-2 napon végzi ezt a munkát. □ Valamennyi szakterületen megoldott ez a munka? — Néhány szakterület gon­dozása nincs megoldva. Ilye­nek a napközi otthon, a gyógy­pedagógia, vagy éppen a gyer­mekvédelem. Az elmondottak alapján kézenfekvő következ­tetés, hogy emiatt az iskola­igazgatók felelőssége nagyobb lett. A decentralizált irányítás és intézményi önállóság növe­kedésének természetes követ­kezménye, hogy a vezetői kompetenciát erősíteni kell. □ Milyen funkciók ellátásá­ra készítenek fel az említett tanfolyamok? — A hatékony közoktatási vezetőképzés feltételezi egy­részt az általános menedzser- képzés és a speciális iskolai tudnivalók, másrészt az elmé­leti és gyakorlati képzés meg­felelő összhangját. Intézetünk­nek nagyobb szerepet kell vál­lalnia a vezetőutánpótlás ilye­tén szellemű felkészítésében, mert egyes területeken a veze­tőcsere felgyorsult. Az iskola- szövetségek és igazgatói mun­kaközösségek jó segítői a mű­ködő igazgatóknak. Velük fo­lyamatos együttműködésre tö­rekszünk mi is. □ Köztudott, az igazgatók munkaidejének jelentős részét töltik ki a gazdálkodással ösz- szefüggő feladatok. A vezetők nagyobb része nincs igazán otthon ezen a területen. — A tanév végén lebonyolí­tott körzeti konzultációkon a résztvevők sürgették a pénz­ügyi-, gazdálkodási és jogi ta­nácsadás megszervezését, ugyanis a legtöbb fejtörést az ilyen jellegű ügyek okozzák az igazgatóknak. □ Az oktatási rendszervál­tás bizonyára új kihívásokat jelent a pedagógusok tovább­képzése terén. Milyen elképze­léseik vannak ezt illetően? Balázs Attila felvétele — Egyik legfontosabb fela­datunk a megye pedagógusai­nak továbbképzése. Ennek je­gyében szervezzük augusztus 22. és 24. között a tanévelőké­szítői szakmai tanácskozáso­kat, gazdag tematikai kínálat­tal, neves szakemberek közre­működésével. De az «őszi, téli és tavaszi pedagógiai hetek programjai is ezt a célt szol­gálják csakúgy, mint a meg­hirdetett tanfolyamaink. Saj­nos az érdeklődés irántuk mér­séklődött. □ Talán közelebb kellene menni az iskolákhoz. — így igaz, kihelyezett tan­folyamokkal, helyi, gyakorla­tias továbbképzésekkel, alter­natív tankönyvek, taneszkö­zök, kiadványok, pedagógiai programok és szakkönyvek, videofilmek bemutatásával földrajzilag is közelebb kell menni az iskolákhoz. Ezáltal jobb □ Ingyenesek ezek a tovább­képzések? — Többnyire igen, de né­hány tanfolyamunkon névle­ges hozzájárulást kértünk a résztvevőktől. Azt, hogy a rendezvények és továbbképzé­sek növekvő hányadáért és a kiadványokért térítést kérjünk, nem kizárólag az intézet nehe­zedő pénzügyi helyzete indo­kolja, hanem a piacgazdaság más momentumai. Ezzel lehet ugyanis leginkább lemérni a valóságos igényeket, ezáltal jobban feltárulnak az objektív szükségletek. A világon sok van ami csodálatos, de az em­bernél nincsen csodá­latosabb —mondta Antigoné, majd a Labdakidák sírbolt­jában felakasztotta magát. A fizikai kutatások bebizo­nyították, hogy az anyag igyekszik minél sokrétűbb vi­selkedést tanúsítani. Az anyagvilág a lehető legválto­zatosabb: minden, amit a fizika törvényei nem tiltanak, megtörténik. Ebben már kife­jezetten emberi elvet érzékel­hetünk, ami rokon a mindent átélni akarás mögött feszülő vággyal, vagy az eredetiség­re való törekvéssel. Bauer Ervin: Elméleti Bio­lógia című könyvében kifejti, hogy az élet a korlátlan sza­badság szárnyra bocsátásá­nak vágya, kifejeződése láza­dás a halál, a fizikai kötöttsé­gek, az unalom változatlan­sága ellen. Az élet már önmagában, alapjaiban szellemi tényező, még több elvvel felruházott. mint általában az anyag. És ez az erő, ami az élet lázadó jellegét alapvető adottság­nak fogja fel. Attól gazdagodik a lel­künk, ha gyönyörűségünket leljük a viselkedésünkben, Ennyit Antigoné csodála­tos mondatához, amelyben lehet gyönyörködni, lehet jel­mondatként felírni, de a min­dennapok érezhető felülete olyan mint a smirgli, amelyik a csontig ledörzsöli életünk átélt eseményeinkben. De csak ha minden nem kötele­ző, nem szükségszerű, hanem mi tettük olyanná amilyen, egyedivé. Az öröm elve az, hogy az ember minél előreláthatatla- nabb élményt szerez meg ma­gának, annál rendkívülibb élménnyel ajándékozhat meg másokat is. így közvetlenül maga vezet el a még mé­lyebb, a még emberibb élet­elvhez, amelynek ő maga is közvetlen kifejeződése, és ez a megújulás elve. csodálatosnak tűnő dolgait. És ehhez elegendőek néha a mindennapi szurkapiszkák is. Az ember Kassán tisztelet­tel fejet hajt II. Rákóczi Fe­renc hamvai előtt, és talán egy kissé el is érzékenyül, hiszen lelkében még mindig O a vezérlő fejedelem. A hangulat hatását még érzi, amikor betér a közeli presz- szóba egy kávéra. És itt egy idős úr úgy a lábára lép, hogy nem csak a Zágon felé mutató csillagot, de az egész Tejutat látja szik­rázni. De ugyanez megtör­ténik Budán is, amikor a Má­tyás templomból jövet még eltelve áhítattal, betér az Old Firenzébe egy ginfizzre és ott egy puccos dáma, delnői vonulása alatt a felöltőjével az ölébe söpri a márványasz­talról a terítéket. Egyik esetben sem esik szó pardonról, de a legeny­hébb bocsánatkérő gesztus­ról sem. A szurkapiszka viselkedési módokban soha nincs semmi jogsértő. Még akkor sem, ha az örökségre jelentkezők éber keselyűként már a nagybeteg körül köröznek, és várnak a megszerezhetőkre. Ez mind nem jogsértő, csak ember­telen. A szurkapiszkáktól tá­madt rossz hangula­tunk elmúlik, ha meg­fogadjuk Voltaire tanácsát: műveljük kertjeinket. Nehez utazas Kovács Éva V égéhez közelednek a koalíciós tárgyalá­sok, talán ma véget is érnek, alakulóban az ország rendszerváltozás utáni má­sodik, szabadon választott kormánya. A megbeszélé­sekről csak annyit tudni, amennyit a felek tudni engednek, jónak látnak, amennyit velünk, gyalog- polgárokkal közölnek. így aztán folyik a találgatás, va­jon kiből mi lesz, kinek mi­lyen tárcák jutnak, pártok és személyek kapcsolódnak egy-egy beosztáshoz, ala­csonyabb vagy rangosabb pozícióhoz. Engem a viszonylagos tit­kolózás nem zavar, a vég­eredményre, no meg az utá­na következő időkre leszek majd kiváncsi. Azt hiszem (és remélem) az intézkedé­sek hasznunkra válnak majd. Legalábbis erre en­ged következtetni az a ter­vezett módosítás is, mely­nek értelmében a parla­menti bizottságok számá­nak megváltoztatása, ma­gyarán csökkentése mellett az új kormány új bizottsá­gok létrehozását is tervezi, mégpedig egy foglalkozta­táspolitikai és egy idegen­forgalmi parlamenti bizott­ság létrehozására tesz ja­vaslatot. Aki kicsit is figyeli a honi történéseket, ismeri az or­szág állapotát, az tudja, e két bizottság sokat tehet a hazai gazdasági helyzet javulásáért. A foglalkozta­tás az egyik legnagyobb gondunk, s a munkanélküli­ek számának csökkentése nem csak az ország anyagi helyzetében, lelkiállapotá­ban is javulást jelenthetne. Arról pedig, hogy a turiz­mus, az idegenforgalom fej­lesztése milyen számos előnyt, gazdasági fellendü­lést eredményezhet, nem csak a hazai jóslások és szakemberek, hanem szá­mos külföldi példa is meg­győzhet bennünket. Látni­valókban, természeti szép­ségekben mi sem szűkölkö­dünk, ha úgy tetszik, éte­lünk már van, csak a meg­felelő tálalás, az étvágy fel­keltése, a pénzes turista idecsalogatása lenne a fel­adat. A tárgyalások folynak, az új kormány alakulóban. Ha hihetünk az ígéreteknek, nem csak a kormányosok, az utasok is jól járnak majd. Nem lesz könnyű uta­zás, de talán megéri a do­log... A vakáció örömei Horányi Zsuzsa gH ok szülő panaszkodik: V lisztérzékeny, cukor- )J beteg gyermekét nem meri elengedni diáktábor­ba, hiszen speciális étrend­re, más életritmusra van szükségük az ilyen gyerekek­nek. Való igaz, a sérült, beteg gyermekek táborozá­sa, nyaralása nagyobb kö­rültekintést, gondoskodást igényel, ám nem szabad el­venni a gyerekektől a nyár, a vakáció, a kirándulás ad­ta örömöket! A megoldás pedig mindig kéznél van. Nagyon-nagy szükség van a gyermektáborokra, még ha az valamilyen for­mában speciális is. Ezek a gyerekek amúgyis egy szi­gorúfeltételrendszerben él­nek, nem 'léphetnek ki bizo­nyos korlátok közül, de ha mód van rá, meg kell terem­teni számukra is a kikap­csolódás, nyaralás lehető­ségeit. A cukorbeteg gyermekek­nek a napokban szerveztek tábort Nyíregyházán, ahol a vidám hangulat, a gond­talan gyermekkacaj bizo­nyította: nem volt hiábava­ló a szervezők fáradozása. Nagyon hasznosak ezek a táborok, mert a rendszeres orvosi felügyelet mellett ön­állóságra nevelik a gyere­keket, hogy saját magukra számítsanak, fia nem lesz­nek velük orvosok, asszisz­tensek, akkor is tudják, mit kell tenniük a nehéz pilla­natokban. Nemcsak ez alatt a né­hány nap alatt, hanem ott­hon is saját maguknak mé­rik vércukor szintjüket, eb­ből állapítják meg milyen mennyiségű inzulinra van szükségük, gondolkoznak azon, mi okozhatta a cukor- szint-emelkedést vagy sül­lyedést. Az injekciót — az egyre kíméletesebb eszkö­zöknek köszönhetően — már egész kicsi koruktól önállóan adják be maguk­nak. Az élet szigorú követel­ményeket állított eléjük, na­gyon komolyan, felnőttként kell szabályozniuk étrend­jüket, mikor mennyi kaló­riát és szénhidrátot ehet­nek. De emellett ők gyere­kek, szükségük van a játék­ra, a kikapcsolódásra, a szórakozásra! Ha kirándulni mennek, viszik magukkal készenléti csomagjukat, amiben az in­zulin és vércukormérő mű­szer mellett ott vannak azok az ételek, amik segítenek, hogy ne emelkedjen magas­ra a vércukorszintjük. Az ilyen táborok fontos­sága abban is megmutat­kozik, hogy nemcsak a fel­nőttektől tanulnak, hanem egymással is kicserélik ta­pasztalataikat arról, ho­gyan oldják meg a betegsé­gük alatt felmerülő nehéz helyzeteket. Itt könnyebben szerezhetnek barátokat is, hiszen problémáik hason­lóak. Hangsúlyozzák: azzal, hogy ők anyagcserezavar­ban szenvednek, nem má- sabbak, mint a többiek. Ha betartják az előírásokat ugyanúgy sportolhatnak, szórakozhatnak, zenélhet­nek, mint a hasonló korú egészséges társaik. Ez a tábor is bizonyítja, kellő odafigyeléssel, szer­vezéssel ezek a gyerekek is megtalálhatják a nyári va­káció mindennapi örö­meit. Kommentár §

Next

/
Oldalképek
Tartalom