Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-21 / 144. szám
1994. június 21., kedd Útban az újabb népbetegség Megküzdeni a szomszédság hátrányaival • Az örömlányok ellenőrizhetetlenek Dr. Kovács Attila Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az egészségügy és a szociálpolitika az a két téma, amely mostanság ismét gyakran szóba kerül. Pártok és kormányok tartják elsőrendű feladatuknak javítását, ígérnek e területeken gyorsabb vagy lassúbb előrejutást. Dr. Kovács Attilával, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei főorvosával arról beszélgettünk, mi a helyzet Szabolcs-Szat- már-Beregben, s vannak-e a határmentiségnek előnyei vagy hátrányai? Fogy a nemzet — A hosszú távú egészség- fejlesztési politika alapelveiről szóló programot kormányhatározat fogalmazza meg. Keltezése 1994. IV. 29., ami azt bizonyítja, hogy a témában állandó a munka, a feladatok meghatározása. A szóban forgó kormányrendelet kimondja: a jelen helyzet elemzéséből kiindulva megállapítható, hogy a magyar polgárok I egészségügyi kilátásai sajná1 latos módon nagyon rosszak. Európában Magyarországon a legalacsonyabb a várható életkor, leggyakoribbak a káros szenvedélyek, a magyar népesség folyamatosan fogy, ráadásul egyre gyorsuló iramban. — Mind többen halnak meg, ! miközben egyre kevesebb gyermek születik. Különösen súlyosbítja a helyzetet, hogy a lakosság aránya az öregek javára tolódik el. Általános jellemzésként összegzésül elmondhatom, hogy a krónikus betegségek — amelyek megrövidítik az életet — nálunk már negyvenéves korban jelentkeznek, holott a szakmában úgynevezett betegségmentes éveknek jóval hosz- szabbnak kellene lenniük, s más országokban a nálunk tapasztaltnál jóval hosszabbak is. Mindezek hovatovább oda vezetnek, hogy elfogy a nemzet, s a gazdaságpolitikát — irányítsa azt bármely párt, legyen az bármilyen jó is — nem lesz kivel megvalósítani. □ Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben, s van-e egyáltalán kiút? — Ha az ország egészségi állapotát helyesen mérjük fel, azzal egyben a cselekvés irányait is kijelöljük. Alapvetően abból kell kiindulni, melyek azok az okok, amelyek a korai halált idézik elő. Tény, hogy elsősorban keringési rendellenességek, a daganatos betegségek, és az erőszakos halál pusztítja leginkább a nemzetet. Ha ezeken a területeken javulást tudunk elérni, akkor máris eredményekről számolhatunk be. □ Az országos állapotok és feladatok ezek szerint közel sem rózsásak, de milyen bennük a megyék helyzete? — Némely területeken jobb, némelyeken pedig rosszabb az országos átlagnál. A csecsemőhalálozás, illetve a szív- és érrendszeri betegségek terjedése nálunk is vezet, amit magyaráz, hogy a lakosság össz- létszámához viszonyítva viszonylag magas a cigányok száma. Ebből következően a cigányszületések aránya is jóval nagyobb, mint másutt, megyénk egyes területein minden harmadik újszülött cigánycsaládba érkezik. Miközben az összes élve születettek száma csökkenő tendenciát mutat, a cigányoké folyamatosan emelkedik. Májzsugor... □ A májzsugorodás pedig lassan már népbetegséggé lép elő a megyében. — Szabolcs-Szatmár-Be- regben valóban egyik legfőbb népbetegséggé lett mára a máj- zsugoro- dás, amit nemcsak az italfogyasztás rendkívüli mértéke, hanem bizonyos vírusos fertőzések gyakorisága együttesen okoz. Sajnálatos módon igen magas és egyre növekvő a tüdőrákos betegek, a gyermekkori aszt- mában szenvedők, illetve az erőszakos halállal elpusztulok száma is. Viszonylag jó a helyzetünk a fertőző betegségek terén, amit a védőoltások szervezettségének köszönhetünk. Ezt a szervezettséget már csak azért is jó lenne megtartani, mert amennyiben lazul a fegyelem, akkor ezen a téren is hirtelen rosszabbodás következhet be. Már csak azért is, mert a környezetünkben, a velünk szomszédos országokban nem a legrózsásabb helyzet a köz- egészségügy területén. □ Épp ez az, amire kérdezni szeretnék. Számos hír, olykor rémhír terjed el arról, miféle járványok terjednek, miféle betegségek szedik áldozataikat mondjuk épp Ukrajnában... — A hírek sajnos olykor nem minden alap nélküliek. Tudomásunk van arról, hogy Kárpátalja egyes részein időnként a gyermekbénulást okozó úgynevezett vad törzsek keringenek. Ez csak egy példa, de tudnék mondani többet is. A szomszédságból eredő, ránk leselkedő veszélyek egyebek mellett azért is nagyok, mert mint tudjuk, fokozatosan szélesedik azoknak a köre, akik hazánkban egy csomó ellátásból kiesnek, vagy ezek az ellátások nem jutnak el hozzájuk. Az elesettek, a hajléktalanok a legkiszolgáltatottabbak e szempontból is, s róluk bizony alig van tudomásunk. Mindezek mellett szaporodik azoknak a száma, akik oda- átról érkeznek, s rövidebb- hosszabb ideig tartózkodnak hazánkban. Feketemunkát vállaló prostituáltak például, akik a megyebeli topplesbárok és éjszakai klubok állandó „vendégei”, s akikről senki nem tudja, nem terjesztik-e az AIDS-t, a TBC-t, vagy más fertőző betegségeket. A TBC- vel egyébként is hadilábon állunk, hiszen a szűrési fegyelem az utóbbi időben hazánkban is igencsak meglazult. Az emberi jogokra hivatkozva mostanság sajnos a súlyosan fertőzők is szabadon járhat- nak-kelhetnek, terjeszthetik a kórt, okozhatnak másoknak is súlyos betegségeket. □ Ha itthon sem tudunk rendet teremteni, mit tehetünk a szomszédos országokból érkezőkkel? — Sajnos nem sokat. A probléma ez idő szerint elsősorban az idegenrendészetre tartozik. Nekünk sem emberünk, sem hatáskörünk nincs erre elegendő. Helye van □ Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, röviden az ANTSZ négy évvel ezelőtt a rendszerváltozás után alakult. Azóta rengeteg pénzzel és energiával sikerült kiépíteni egy olyan hálózatot, amely a magyar egészségügy jobbításának egyik alapköve lehet. Az újabb váltás, a jövendő kormány megalakulása mennyiben függ össze, sfügg- het-e össze egyáltalán az ANTSZ-szel? — Nekem meggyőződésem, hogy az ANTSZ-nek a magyar egészségügyben továbbra is megvan a helye. Egy dolog máris biztosnak látszik, mégpedig az, hogy ha hihetünk az ígéreteknek, az új kormány a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az egészségügyre. A mi rendszerünk, a tisztiorvosi szolgálat négy évvel ezelőtt az európai normákra épült, s összhangban van azzal, amit a WHO, az Egészségügyi Világszervezet az egész világon legfontosabbnak, megvalósí- tandónak tart. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy ha a jövőben a stílus változik is, bizonyos hangsúlyok eltolódnak is, a lényegnek, a magyar nép- egészségügy jobbítására irányuló szándékoknak, a ma is érvényes gondolatnak maradnia kell. r " "1 Találmány — Ki találta fel a peresztrojkát, a kommunisták vagy a tudósok? — A kommunisták, mert a tudósok előbb az állatokon próbálták volna ki. Szicsász Egy polgár autót vásárol. — Na és mikor vehetem át? — kérdezi, miután felírták az adatait. — Tíz év múlva. — Na jó, de reggel, vagy este? — Miért fontos ez magának már most? — Mert akkor jön a vízvezetékszerelő is és ő reggelt mondott. Ismert a téma Egy bíró hahotázva jön ki a tárgyalóteremből. — Mit nevetsz? — kérdi a kollégája. — Ha én azt elmondanám, tíz évre leültetnének, mint azt az illetőt, akinek most adtam érte tíz esztendőt. Pokoli múlt Nixon a Fehér Házban fogadja Brezsnyevet, akinek a legnagyobb meglepetésére egyszer csak az ördögöt hívja telefonon. — Képzelje Leonyid Iljics, 30 dollárba kerül a pokollal való beszélgetés, percenként! Hazatérve Brezsnyev azonnal intézkedik, hogy a Kremlnek is legyen közvetlen kapcsolata a pokollal. Hosszas szerelés után végre él a vonal. — Mennyibe kerül a hívás? — kérdezi Brezsnyev. — Két kopejkába percenként. — Hát az meg hogy lehet, mikor Nixon 30 dollárt fizet? — Úgy, Leonyid Iljics, hogy az távhívás, a miénk meg városi vonal. Helyzetjelentés A kommunizmus a nyomor igazságos elosztását jelentette. A kapitalizmus pedig a gazdaság igazságtalan felosztását jelenti. Derűs optimizmus A peresztrojka kétféleképpen valósítható meg. Az egyik lehetőséget a realista, a másikat a fantaszta út jelenti. A realista út szerint marslakók jönnek Moszkvába és mindent elrendeznek. A fantasztikus úton mi járunk. Jövőkép Gorbacsov bemutatja unokáját kormányának. — Ebből ha megnő, tábornok lesz. Elég csak azt nézni, máris milyen szépen masírozik — mondja a hadügyminiszter. — Nem. Bankár lesz belőle. Nézzék csak, hogyan mozgatja az ujjait. — így a pénzügyminiszter. — Ugyan — szól köz Gorbacsov — elnök lesz! Mindenki láthatja, hogy tele van a bugyogója és mégis folyton mosolyog. (Moszkvában viccgyűjteményt adtak ki az elmúlt időkről. Ebből válogattunk.) Szeretetet Cservenyák Katalin j-T icsit jobban kéne szeretnünk egy- x\_ mást. A pártoktól, az állami vezetőktől elvárjuk a megbékélést, szívesen vennénk, ha jó példával ők járnának elöl. Ugyanakkor észre sem vesszük, mennyi indulat, ellenszenv halmozódik fel bennünk, „kisemberekben” egymással szemben. Az az érzésem, mintha a béke utáni vágyunk csak odáig terjedne, hogy idegen hatalom fegyverrel ne támadjon ránk. A többi nem érdekes. Pedig az sem mellékes. Számtalanszor tapasztalom, hallom, látom, olvasom: szomszédok, családok, házastársak, munkatársak képtelenek kijönni egymással. Úgy szórják egymásra az átkot, mint a szántó-vető ember ősszel a földbe a magot. S meg is lesz az eredménye: az apró kis szitkok addig-meddig burjánzónak, míg szerencsés kimenetelűnek számít, amikor annyival is beérik a haragosok, hogy az életben soha többé szóba nem állnak egymással. Ismerőstől hallottam: fiatal korában egy idősebb szakmabelije valamiért megneheztelt rá. Tudomása szerint soha egy szóval sem bántotta, mégis meglepetve vette észre, hogy nem fogadja a köszönését. O ettől függetlenül ugyanolyan udvariasan üdvözölte az / utcán, ha találkoztak. Evek teltek el, mígnem egyszer megkérdezte az idős kolléga: „Te! Nem tudod, miért haragszom rád?” Tudom, nehéz alkalmazkodni egymáshoz, elfogadni a másik szokásait. Mégis, mielőtt haragra gyúlnánk, jusson eszünkbe: mi sem vagyunk tökéletesek, nekünk is lehetnek rossz tulajdonságaink, hozzánk is kell türelem. Még akkor is, ha a másik nem „vágja” folyton a fejünkhöz, hogy nincs különösebben ínyére, amit vele szemben elvárunk. Gondoljunk arra: sose tudni, mikor lehet szükségünk egymásra, s pont attól kell majd elfogadni, vagy kérni a segítséget, akit előzőleg a pokolba kívántunk. Létrák gyümölcsszedéshez, háztartási munkákhoz Elek Emil felvétele Szabad akarat De visszatérve a kiinduláshoz: akik célszerűen és okosan gondolkodtak, nem számolták fel intézményükben az oroszt, sőt. A rendelkezésre álló, jobbára egyetemet végzett szakembergárdával folytatták a világnyelv oktatását, igaz, kisebb létszámú csoportokban, ám intenzívebben, magasabb színvonalon, eredményesebben. Mutatóban megőrződött egy-két gimnáziumban a speciális tantervű osztály is. A napokban volt alkalmam részese lenni egy jónevű középiskola orosz „ specesei” érettségijének. Mit mondjak: tátva maradt a szám, hallván a könnyed magabiztosságú feleleteket. .A szaktanár meghatottságtól remegő hangon búcsúzott kedvenceitől. Mondandójának lényegére most csak utalni tudok. Diákjai nem presztízskérdésként kezelték az idegen nyelv tanulását; nem volt számukra teher és „szégyellni való dolog” az orosz melletti kitartás. Ezért tudtak jelesre vizsgázni. Szabad akaratukból. Úgy, ahogyan nekünk, magunknak cselekednünk kellene életünk „váltásra” ösztökélő perceiben. Biztos, hogy kevesebbszer csalódnánk. Nem csak a nyelv- választásban. <4\ w H^\TTE mmmmmm : ■ - - • • Politika — viccben I m M .......... ____ jR ml i%omvn€;9iY«vr &ÍSGtt»í#)&ÍISSS60S6S61Si!Sa&SMS&Si:8^ Kállai János r úlélvén az orosz nyelv kötelező oktatásának és tanulásának megszűntével járó euforisztikus élményeket és hangulatokat, napjainkra immár végérvényesen bebizonyosodott: aZ orosz — Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Szolzse- nyicin anyanyelve — nem tűnt el nyomtalanul sem az alsó-, sem a középfokú stúdiumok rendszeréből. Várható volt ez a következmény, hiszen a meredek és hirtelen váltás maximális végigvite- léhez sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak meg az átállás idején, s nem teremtődtek elő maradéktalanul máig sem. Ennek igazolására elegendő végigböngészni egy- egy tanintézmény nyugati nyelveket oktató pedagógusainak a képesítettségi jegyzékét, melyből egyszeriben megvilágosodik: még mindig igen sok főiskolát- egyetemet végzett angol, német, francia, olasz szakos tanár hiányzik a katedrákról. A hézagpótló nyelvvizsgások, a határainkon túlról érkezett, a legkülönbözőbb nációkat képviselő oktatók, az éppen átképzésük gondjaival birkózók viszik a nyelvórák jelentős részét.
