Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
1994■ JÚNIUS 18., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Európa szárazföldi kikötője Város a Tisza, a főút és a vágányok ölelésében □□□ Záhony munkaképes lakossága nyolcvan százalékának mindennapi kenyere még ma is a vasúttól függ — tudom meg Háda Imrétől, aki önkormányzati tisztségviselő és városatya egyszemélyben. — Az alig több mint ötezres város, miután leadta a közlekedési szakközépiskola minden terhét a megyei közgyűlésnek, rövid időre lélegzetvételhez jutott, ám az intézmények fenntartása és működtetése továbbra is komoly nehézségeket jelent. Jellemző, hogy a 200 milliós éves költségvetés kétharmadát Autók országúton és vasúton Balázs Attila felvételei tál vezetőjétől hallom, hogy a munkanélküliség a riasztóan magas megyei adatokhoz képest itt elviselhető mértékű. A térségileg Záhonyhoz tartozó tíz faluval együtt is „csupán” alig több mint 1200 ember keresett munkát, ez a 13,2 százalékos munkanélküliséget jelent. A legutóbbi adatok szerint a városban 162 fő kapott munkanélküli-járadékot, s huszonötén jövedelempótló támogatást. □□□ Nem irigylem a négyes mentén, az átkelőhöz közeli utcában lakókat. Vajda Bertalanná, a legkritikusabb helyen lakó egytucat lakástulajdonos egyike meglehetősen indulatos, amikor érdeklődöm. — A kipufogógázok és a zaj mellett a legfelháborítóbb, hogy lassan elborít bennünket a szemét. Többször szóvátettük már ezt az önkormányzatnál, de úgy látszik, még gyakrabban kellene panaszkodnunk. Ha el is takarítják az összegyűlt hulladékot időnként, az a nagy forgalom és várakozás miatt szinte órák alatt újratermelődik — magyarázza Vajdáné. Bizonyára sokat javíthatna a várakozók és az itt lakók helyzetén, ha a főútvonal mentén nemcsak a boltok, üzletek szaporodnának, hanem egyéb emberi szükségletekkel kapcsolatos szolgáltatásokat is létrehoznának. Mint hírlik, az egykori A hangulatos városközpont költjük az intézmények működtetésére — sorolja tényszerűen beszélgetőtársam. Szembetűnő a közintézmények némelyikének, a város lélekszámúhoz és léptékéhez képest gigantikus mérete. A vasútállomás oroszos stílusú épületét a csomópont forgalma még indokolttá is teszi, ám a művelődési központot, vagy például a megye egyik legszebb, s tegyem hozzá csodálatosan rendben tartott sporttelepét látván már elgondolkodik az ember. Ráadásul a vasút is egyre kevesebbet tud költeni mind a ZVSC-re, mind a kultúrházára — ami persze a záhonyiaké is —, a két intézményt a város 7 millióval kénytelen megtámoÚj lakóházsor niek. Az egészségügyi ellátás is megfelelőnek mondható, bár a saját mentőállomás gondolatát egyelőre nem sikerült valósággá tenni. Van modern zeneiskola, igaz egyelőre zenetanárt könnyebben lehet a határon túlról idecsábítani, mintsem a megye belsejéből. Hasonló a helyzet az általános iskolai nyelvtanárokkal is. Határváros státusa ellenére Záhony megpróbál egyfajta területi központi szerepet is ellátni. Zsurk és Győröcske gyermekei például iskolabusszal idejárnak mindennap. De ezen kívül is több beruházást is — víz, szennyvíz, gáz — térségi méretekben gondolkodva oldottak meg, illetve oldanak meg a jövőben. Elek Emil felvétele gatni. (Jelenleg öt szakosztálya van az egyesületnek, s csupán a tényszerűség kedvéért jegyzem meg, hogy Kisvárdán gyaNevezték már szárazföldi Rotterdamnak, Európa szárazföldi kikötőjének, de ifjú szocialista városnak is, ám újabban „csak” Kelet Kapujaként emlegetik Záhonyt, a hajdani vasutas falucskát. A város felé közeledve előbb vagy utóbb az autósok angolosan — az út bal oldalán — kezdenek közlekedni, ugyanis immár hagyományosan csupán a félsáv áll rendelkezésükre. A személyautók még csak-csak elcsusszannak egymás mellett, ám egy-egy, áruval és utassal tömött turistabusz, vagy kamion fenyegető közelsége már komoly riadalmat okoz az edzettebb közlekedők esetében is. Ámbár az is tény, hogy a többség már szenvtelen arccal veszi tudomásul a legképtelenebb helyzeteket is. □□□ Lassan végül csak sikerül beosonni a városba. Aki egy kicsit is ismeri a település történetét, az tudja, hogy városi rangját egyértelműen a vasútnak és a határátkelőnek köszönheti. Még nyomokban őrzi egykori falusias jellegét, ám a hirtelen várossá válás megannyi ellentmondása is szembetűnő. Ez persze igaz minden fiatal városunkra, ahol ősi városmag hiányában a centrumot mesterségesen kellett megteremteni. Amúgy a város éli hétköznapi pillanatait. A piacon a szokásos emberforgatag, a külföldiek már javarészt csak bóvlit hoznak, s ezek, ha gazdát cserélnek, az értük kapott forintért szerényen lendítenek az egyre- másra nyíló kereskedések forgalmán. Sok tekintetben valóban városias az ellátás a településen, ám például ruháért még mindig inkább Kisvárdára utaznak az itteHarasztosi Pál felvétele korlatilag csak kettő. Más kérdés persze, hogy mennyibe kerül ezeket életben tartani itt és ott.) Az önkormányzat igazi nyűge — sok egyéb mellett persze — az uszoda, amit sok nagyváros is megirigyelhetne. A térség egyetlen fedett uszodájának kristálytiszta víztükre azonban sokba kerül. A Tisza- menti Regionális Vízmű üzemelteti, s bizony a közel 8 milliós ráfordítás és a 2,6 milliós bevétel különbsége az önkormányzat nyakába szakad. Próbálták már a környék úszásoktatását felvállalni, jöttek is szépszámmal a gyermekek, ám az utazási költségek miatt a belépőjegyek árát sem emelhették az egekbe, hiszen akkor bizonyára csökkent volna az érdeklődés. Háda Imre szerint, az itt élőket egyebek mellett az foglalkoztatja leginkább, hogy az eddigi polgármester, Bajor Tibor honatyaként mire lesz képes. Mindenesetre új funkciójában az egész térség képviselete mellett a város érdekeinek artikulálását is várják tőle, mint ahogy polgármester utódjától és az új önkormányzattól a gázprogram megvalósítását. A városban idén 25 egyéni vállalkozó kért engedélyt üzletéhez, de közel egy tucat azoknak a cégeknek, akik frissen szálltak be a kereskedelmi, fuvarozási bizniszbe. Magánerős lakásépítéshez idén még nem adtak ki engedélyt, ugyanis gyakorlatilag nincs telek. Építkezést azért látni a városban, közel húsz család rakja fészkét, de keveseknek sikerül egy év alatt beköltözni az új házba. Azt már Makiári Zsuzsától, a munkaügyi központ kirendeltségének feltűnően fiaA gondokat is jelentő szép uszoda lengyel piac területén hamarosan erre is sor kerülhet. A hosszabb távú elképzelésekig — új híd, autópálya, nagyobb áteresztőképességű határállomás — a .jelen problémáinak tüneti kezelése sem tűnik olcsó mulatságnak. Ám, hogy mindez elkerülhetetlen, és nemcsak a város érdeke a problémák megoldása, az sokak számára világos. Legfeljebb a legüdvösebb megoldás keresésében és a finanszírozás kérdésében lehetnek eltérőek a vélemények. Záhony jövője szempontjából meghatározó lehet a majdani — immár kormány- programként is kezelt — gazdasági régió felfutása, illetve az a tény, hogy a térség országgyűlési képviselője a következő parlamenti ciklusban záhonyi ember lesz. S ez cseppet sem elhanyagolható körülmény. Kovács Bertalan
