Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
Sokan azt mondják erre, óh, ez a magatartás nem más, mint az egészséges ösztönös alkalmazkodás, a józan életrevalóság jele. Az én etikai érzékem szerint ez inkább gyomorfordító. (Még szerencse, hogy fizikailag lehetetlen, hogy az ember saját magát köpje szemközt.) Mások szerint hagyni kell az embereket, hogy megváltozzanak, hogy értelemben és érzelmileg igazodjanak az új időkhöz. Rendben, de legalább ne az tegyen úgy, mintha vezényelné a változást, aki már hitelét vesztette valamilyen szinten, aki úgy pattan hirtelen a nyeregbe, mint aki maga teremtette a lovat is. Az emberek zöme ezt nagyon jól látja, értékén értékeli, s remélem, kellő határozottsággal ezt tudtára is hozza a hódolóknak. Ha legalább láthatnánk, hallhatnánk, hogyan változik egyikük- másikuk, ha megismerhetnénk az önelemző, önértékelő, önkritikus folyamatot, mint például mondjuk „ezek és ezek voltak a régi nézeteim, cselekedeteim, ezeket most feladom, de azokat meg továbbra is vállalom”, akkor talán bizton hihetnének cselekvéseinek, szerepléseinek, lenne ígérete a jövő számára. De nálunk ilyet keveset találni. A szemünk láttára lesznek Saulusokból Paulusok. Aki korábbi arcát azon nyomban egy újjal cseréli fel. Persze, magának a hatalomnak is át kell esnie egy okulási láncolaton: ne a lejáratott, bár mindenre kapható udvaroncokat vegye maga mellé a tanulási folyamat tanársegédeként. Ha azok képesek a szemükbe nézni, akkor ők is tudjanak. Jó mélyen. Szőke Judit MAGÁNVÉLEMÉNY Saulus-Paulus Hát, nyertünk — vajon hányán mondhatták az országban szélté- ben-hosszában, megelégedett nyugalommal, s kapták fel máris a telefont, kezdeményeztek egy tapogatózó mézes-mázos beszélgetést, arra kerültek, amit eddig elkerültek, s még talán körül is néztek, hányán látták, most persze nem félve, lopva, hanem ellenkezőleg, behúzott pocakkal, mert ők odahúztak mindig is... Csakhát a körülmények folytán... Mert volt, amikor ezt jobbnak látták eltitkolni, sőt a cseles leplezés odáig ment, hogy... De lélekben és gondolatban, hát persze, mindig... Pedig a valódiság nagyon kell. Legalább úgy, mint a bátorság és ál- hatatosság akkor, amikor a legnehezebb vállalni a nyílt beszédet, az indulatot, a különállás, a más vélemény kockázatát. Símulékony politikai lakájok mindig voltak és lesznek, kóristák is időtlenül, kortalanul tetszelegnek harcos gondolkodók köpönyegében. De jól tudja mindenki, hogy környezetében kik voltak az előzők szolgálatkész udvarlói, a minden kényszer nélküli önkéntes udvaroncok. Ők, ahogy más alsóneműt vált, úgy váltanak ideológiát, hitvallást. Földindulás erősorrenddel A KM hét végi melléklete '94. VI. 18. A részarány tulaj dón nem hitbizomány, amit egyszerűen osztogatni lehet AKTUÁLIS INTERJÚNK Balogh József Nyíregyháza (KM) — A rendszerváltozást megelőző hetek, hónapok egyik legizgalmasabb kérdése az volt: visszakapják-e a földet akiket akaratuk ellenére szerveztek be a szövetkezetekbe. A pártoknak jelentősen eltért a véleménye a földhöz juttatás kérdésben, végül azonban megszületett a törvény, s ha nem is lehetett mindenki szája íze szerint megalkotni a szabályokat, a földosztás több csatornán elkezdődött. Sokkal előrébb tarthatnánk azonban, ha olykor tudatlanságból, olykor a kitervelt félrevezetés szándékával nem akadályozták volna egyesek. □ Hol tartunk ma, helyre- hozhatók-e az elfuserált döntések? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szénégető Lászlóval, a Megyei Földművelés- ügyi Hivatal vezetőjével. — A megye 228 településéből kilenc kivételével mindenütt elfogadták a földalapot. A kilenc községben a földdel eddig semmi nem történt. Egy részük fellebbezés alatt áll, egy részük bíróság elé került, van hatósági kijelölésre váró rész. Ez senkinek nem jó, mert mind a kilenc község — korábban 32 volt — pénzügyi hátrányba került a többiekkel szemben. Ahol nem történt meg a földalap kijelölése, megkezdték felvásárolni a korábban földalappal rendelkező községek , földjeit. A nyírbéltekiek példá- Szenegeto ul elkezdték Szakoly felé felvásárolni a földeket. A kilenc község hosszú távon versenyhátrányba került a többiekkel szemben, és várható, hogy földjeik jó részét idegen község lakói fogják felvásárolni. De nem jó ez a huzavona a szövetkezetnek sem, mert nem tudnak tervezni, az állampolgár pedig nem tud gazdálkodni. □ Mérhető-e valamilyen más mércével is a tehetetlenség? egyértelműen kimutatható a szándékosság. Egyik termelőszövetkezet úgy vezette félre a bizottságot, hogy aláírták a jegyzőkönyvet, később pedig egy egészen más terület kijelöléséről tájékoztatták a kárpótlási hivatalt. Volt ahol a termelőszövetkezet egész területét fel kellett osztani a földalapok között, a tsz pedig szándékosan eldugta a vágásra érett tölgyerdőt. Ö Ahol megtörtént a földalapok kijelölése, ott minden zökkenőmentes volt? — Nem egészen. Az első kárpótlás május Van olyan falu, ahol egyértelműen kimutatható a szándékosság mások kárára yy — Harmadik éve tart ez a bizonytalanság, s emiatt azok a falvak elestek egy csomó állami támogatástól, mert odaítélése jogerős földalaphoz van kötve. Nem kaphattak vetési támogatást, nem juthattak hozzá a folyó évi támogatásokhoz, a bankok nem adnak hitelt, nem beszélve arról, hogy elestek a tulajdonjoghoz kötött mezőgazdasági fejlesztési alapból nyújtható támogatásoktól is. Ezeken a településeken pedig a földnek nincs nevesített gazdája. □ Ki tehető felelőssé ezért a sok ezer családnak és néhány tsz-nek okozott kárért? — Ahány település, annyiféleképpen osztható szét a felelősség. Tudni kell ehhez, hogy az érdekegyeztető fórumnak volt a kötelessége kijelölni a földalapokat. Ezt a fórumot a helyi polgármesteri hivatal képviselő-testülete választotta meg demokratikus úton. A négytagú bizottság egyik tagját a polgármesteri hivatalból, egyet a tsz-ből, egyet a helyi kárpótoltak részéről, egyet pedig a kívül lakó kárpótoltak köréből választottak, s közülük bárki megfellebbezhette a döntést. Ahol ez történt, ott nem sikerült a megegyezés. Volt, ahol László, a Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője Harasztosi Pál felvétele 31-gyel a megyében gyakorlatilag befejeződött, ahol fellebbezések miatt nem tudták befejezni, folyamatosan elvégzik majd. Ez a megye földterületének 20-25 százalékát jelenti községenként, a többi részarány-tulajdoni föld. És itt már több a gond is, mert a megye földterületének 65-70 százalékát nekik kell a földkiadó bizottságoknak elrendezni, ami 120-130 ezer közötti tulajdonost érint. □ Hol tartanak ma? — Eddig a föld 23-25 százalékát adták ki a bizottságok határozattal. Ha úgy tetszik, ennyi terület és ennyi család sorsa rendeződött. Sajnos, elég lassan dolgoztak a földkiadó bizottságok, és némelyik rosszul értelmezte a törvényt. Egyesek azt hitték, hogy földosztogató jogkört kaptak. A törvény rendkívül szigorúan meghatározta, hogy az állampolgár kérése szent. Beadhatja a kérvényét csak szántóra, csak gyepre, csak gyümölcsösre, csak legelőre, tehát bármelyiket választhatja, de választhatjta mindegyiket akár és ott kérhette vissza, ahol akarja. De a törvény fogalmazta meg a kötelező teljesítési sorrendet is, s nem a bizottság dönt ebben sem. Második helyen az kapja, akitől tanya mellett vettek el földet, vagy vitte be a szövetkezetbe. Ezzel lehetnek gondok, mert több helyen jelölték ki kárpótlási területnek a tanyák környékét, ugyanakkor visz- sza szeretné kapni akié volt részarány-tulajdonban is. A teendő: ha nem abba az alapba sorolták be a tanya melletti földet, amelyik a volt tulajdonosnak kedvező, akkor a két bizottságnak kötelessége volt megcserélni a két földalapot, úgy, hogy a tanyán élőnek legyen lehetősége vagy kárpótlási jeggyel, vagy részarány-tulajdonú aranykoronával visz- szakapni a földet. — Harmadik helyen annak az igényét elégítik ki, akinek földjáradékos földje, ősi jussú földje volt és földjáradékot kaptak a szövetkezettől folyamatosan. Ez a csoport teszi ki a zömét az alapnak. A negyedik, a kielégítésnél az utolsó csoport azokból áll, akik a szövetkezetben dolgoztak, tagok vagy alkalmazottak voltak és tagsági viszonyukból adódóan kaptak a szövetkezettől 20, vagy 30 aranykoronát. Ez az erősorrend, tehát ennek megfelelően kell az igényeket kielégíteni. □ Mi van akkor, ha nem tudnak megegyezni a helyben, mert többen ugyanazt a területet választják? — Vagy megegyeznek, vagy kötelező a sorsolás közöttük. A táblán belül is érvényes a sorrend, csalási lehetőség nincs, nyilvános minden. □ Mi lesz azzal, aki a sorsoláson kiesett? — Ha kiesett, bárhová átjelentkezhet, a hátralévő táblák bármelyikéből kérheti igénye kielégítését, ahol még az eljárást A két bizottságnak kötelessége volt igény szerint megcserélni a földalapot yy □ Elmondaná a sorrendet? — Első helyen azok kapnak földet, akinek korábban belterületen volt földje, hisz a belterületi ingatlanok értéke igen drága, ezért akit ilyen kár ért, ott kapja meg a földet, ahol kéri. Ha nincs belterületen, akkor a legjobb táblában azt a sávot, amelyik neki a legjobban tetszik. De csak any- nyit, amennyit tőle a belterületen elvettek. yy ...........—...................... Felosztották a legjobb földeket saját maguk között, aztán gyorsan feloszlott a bizottság yy nem kezdték meg. Ha ott sem sikerül, akkor kérheti a következő táblában és így tovább. A gyakorlatban ez úgy játszódik le, hogy a gyümölcsössel kezdődik, aztán a legjobb, a faluhoz legközelebb lévő szántók fogynak el, aztán a távolabb eső táblák, majd jönnek a legelők, a nádasok. □ Betartották-e mindenütt a játékszabályokat? — Sajnos nem. Előfordult, hogy felosztották a legjobb földet az ismerősöknek és a bizottság tagjainak, aztán fel is oszlott a bizottság. □ Van-e valamilyen jogorvoslati lehetőség az ilyen esetekben? — Természetesen, nyolc napon belül megfellebbezhető a határozat, ha nem a törvény szerint jártak el, a bizottság pedig saját véleményével, ha úgy tetszik védekezésével ellátva beterjeszti hozzánk és mi döntünk ebben a kérdésben másodfokon. □ Sokszor volt erre példa? — Sajnos igen, hetente 20-30 esetben fordulnak hozzánk fellebbezéssel. Az állampolgárok lassan rádöbbennek arra, hogy becsapták őket, s élnek jogaikkal.
