Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-16 / 140. szám
1994. június 16., csütörtök 12 Stelet-Magyaiország SZÍNLAP A közönség és a kortárs dráma Kisvárda (KM) — Milyen ma a magyar dráma helyzete? Hogyan lehet magyar darabbal megfogni a néző- közönséget? Egyáltalán lehet-e? Többek között ezekre a kérdésekre próbált választ adni Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja azon a szakmai megbeszélésen, melynek a kisvárdai fesztivál szervezői A közönség és a kortárs dráma címet adták. Az biztos, hogy elsősorban stúdiódarabok ajánlhatók ma a színházaknak, s jóval kevesebb olyan, ami nagyszínpadon is játszható. Három írót lehet kiemelni, akinek alkotásai az utóbbi időben kiemelkedő közönségsikert értek el. Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? Békés Pál: A női partőrség szeme láttára, Horváth Péter: Csaó, Bambino műve. Egyébként a közönségsiker és kortárs dráma összekapcsolhatósága most mélyponton van. Ideális helyzet a századfordulón volt, a hetvenes években pedig az európai és magyar dráma aranykorát élte. Akkor a Vígszínházban magyar darabok 100-150- es előadásszámot is elértek, legutóbb Sütő Álomkommandója és Komis Körmagyarja volt a legsikeresebb, ötvennél többször került színpadra. Manapság sokkal kevesebb kortársdráma születik, s kevés szöveg búja ki azt, ha átlépi az országhatárt Az operaszerzőt pedig egyenesen úgy kell őrizni, mint rezervátumban a bölényt. Szűkül a művek szellemi kisugárzása, néhány különc magánélménye a kortárs dráma. Régen az értelmiség diktált, ma a nagyközönség a meghatározóbb. A tömegkultúra egyre agresszívabb lett, diktálni akar. Nagy kérdés, hogy tud-e újat mondani a drámaíró, amire bejön a közönség. Hol vannak az egy történetet elmondó, közösségi élménytől átfűtött darabok? Márton László: A nagyratö- rő műve a legújabb történetközpontú alkotás, amit a modem történelmi dráma határkövének tekintenek. Sok múlik azon is, hogy találkozik-e az úó és a színház vagy rendező. így például Sütő színműveit Harag György vitte színre a legsikeresebben. Hiányoznak ma az olyan mesteremberek, akik úgy tudnak darabot írni mint Zsolt Béla. Sokszor születnek csak olvasásra épülő alkotások, olyanok, amelyeknek nincs semmi kapcsolatuk az élettel. Érdekes jelenség az úgynevezett ősbemutató-mánia. Azaz ha valamelyik színház egy új magyar művet mutat be, azt már más nem tűzi műsorra. Nem úgy mint annak idején, Szakonyi Adáshibája minden színházban ment. Horváth Péter író szerint nincs olyan élmény, amit nagy közösségnek meg lehetne írni. Helyi tonalitá- sokra oszlott a világ. Régen voltak ismerős motívumok, például főnök-titkárnő kapcsolat, ma viszont nincsenek általános emberi viszonylatok. Fellazultak a korábbi formák is, és csak olyan téma van, ami legfeljebb 8-10 ezer fős közönséget érdekel. Békés Pál író úgy fogalmazott, hogy gondolkodásunk közös eleme, ahogy ő nevezte a közmítosz hiányzik. Esetleg a televízió sorozataiban van meg. Úgy is mondhatjuk, hogy az Adáshibában győzött a televízió. Hírcsokor A várszínház... ...nyári programja a következőképpen alakul. Július 7-én Békebeli kabaré címmel Mikó István, Tábori Nóra, Antal Imre, Élő Krisztina és R. Kárpáti Péter szórakoztatja a nagyérdeműt. Július 29-30-31- én Shakespeare: Windsori víg nők vígjátékát láthatjuk a Kisvárdai Várszínház és a Magyar Televízió közös produkciójaként. A meghirdetettől eltérően később, augusztus végén mutatják be Kós Károly: Budai Nagy Antal történelmi színművét. (KM) A Zalaegerszegen... ...megrendezett Országos színházi találkozón a határon túli magyar színházakat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház képviseli Strindberg: Júlia kisasszony című művével. (KM) A Zsámbéki... ...szombatok rendezvény- sorozat keretén belül július 1-3-áig rendezik meg a határon túli és hazai amatőr színjátszók ÜL találkozóját. (MTI) A Mandala Nyár... ...első előadásaként a Légy jó mindhalálig című produkciót láthatja a közönség a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon június 24-én. (KM) Kisvárdán... ...forgatott két napig Ke- rényi Imre stábja. A Színházi napló elkövetkező műsorában számolnak be az itt látottakról, hallottakról. (KM) Elvis-rockbalett Budapest (MTI) — A világszerte rajongott énekes, Elvis Presley „életét” dolgozta fel Bars József és Gajdos József táncban. A kétrészes rockbalett ősbemutatója pénteken lesz a Madách Színházban. Az Erzsébet körúti társulat és a „G” Produceri Iroda közös produkcióját Szerednyey Béla rendezte. A címszerepet Solymosi Tamás, a bécsi operaház magántáncosa és Molnár Ferenc felváltva táncolja. A halál angyala szerepében Kövessy Angéla, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, illetőleg Kun Vera lép színpadra. A fesztivál megtalálta a helyét Sikeres előadások Spiró: Az imposztor, Peter Shaffer: A szörny ajándéka 5WWÍWWMWWOMNWWMMO0WWWONMMW Minya Károly Kisvárda (KM) — Egy színházi világrész mutatkozott be Kisvárdán, s tárulkozott ki bízván a nyitott nézőközönségben akkor, amikor a határon túli magyar színházak társulati és műfaji sokszínűségükben nap mint nap új és új előadásokkal léptek a színpadra. A skála széles volt: egyszemélyes pódiumelőadás, vérbő nagyszínpadi komédia, klasszikusok és kísérletek ínyenceknek. A sok színvonalas produkció között a gyengébbek is megcsillantak részsikerekkel, de a legfontosabb, hogy a telt házakkal és nagy tapsokkal Kisvárda befogadta szívébe ezt a színházi találkozót, s a fesztivál megtalálta helyét a színházi életben. Színház és közönség A város polgármestere emelte ki zárszavában azt is, hogy az elmúlt hat év alatt egy színházszerető és értő közönség alakult ki e kisvárosban. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közönségdíjat és a szakma nagydíját ugyanaz a társulat nyerte el: a kolozsvári Állami Magyar Színház Spiró: Az imposztor című előadásával. A darab főhőse Bogus- lawski, a színész, a lengyel színház atyja, aki már idővel lassan kikopik á szakmából, elfárad, de a hatalmat megleckéztető leleménye még élénk, s a vén rókának, a huncut gézengúz kópénak sikerül a cselszövése, azaz a Tartuffe előadásról sikerül elvitetnie azt a szereplőt, aki az Orgon családnak hozná a felmentést. Ezután már csak az a feladata, hogy a gubernátort megszégyenítse, és nagy felfordulást hagyva maga után távozzék. Színház a színházban A címszerepet az író Major Tamásnak dedikálta, a kolozsváriak előadásában Acs Lajos m. v. egy sokkal lágyabb, esendőbbnek tűnő Bogus- lawskit jelenített meg kitűnőMedgyesfalvy Sándor Edward Danison, és V. Csiky Ibolya Helen Damson szerepében en, amivel fokozta az ellenpontozást: gyengülő erejében milyen nagy hatalom birtokosa még. Ä színház a színházban típusú színdarab olykor leleplezőm önironikus poénja elsősorban a szakmabelieknek szól, de a civil közönség is ugyanúgy mulat rajtuk. Mulat Spolarics Andreán, aki Kaminska szerepében a vidéki színház csillagocskája, fénycsóvája, mellesleg persze az igazgató szeretője is. Mulat Boér Ferencen, a direktoron, aki a menteni ami menthető elvével a nézőszám és a jegyárak szorzatában él. Az erőteljes kisugárzású egységes trupp minden szereplője oly hitelesen jelenik meg, hogy még szünetre sem mennénk ki, mint ahogy a jó könyvet sem tesszük le szívesen. Egészen más jellegű előadással vett részt a fesztiválon a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Peter Shaffernek, az Equus és Amadeus szerzőjének ősbemutatója 1992-ben volt Londonban, magyar nyelven pedig a nagyváradiak mutatták be először. A sokrétű mű több pillérre épül. Igaz-e a szemet szemért, fogat fogért elv, azaz a bosszú vagy a megbocsátás hívei legyünk? Milyen lehet a férj és feleség Tóth Erzsébet a monodrámában ség ünnepelt szavai nyomán ele- ieg előttünk a törlő- és térmontázs- egítségével a mér- sságú, XX. század 5 elvont, egzotikus en. Az előadás for- izgalmát fokozták a en beiktatott betétélővé pedig a szépen, pontosan felépített jelenetek tették. Ilyen volt például a fiatal, jó- pofáskodó Damson találkozása jövendőbelijének rátarti apjával. Bányai Irén Bemarda Álba komorságál idéző házvezetőnő szerepével méltán nyert epizódalakításáért díjat. A rendezvénysorozat lezárásaként, s bátran mondhatjuk koronájaként Maia Morgenstern lépett színpadra Georg Kreisler: Ma este: Lola Blau című musicaljével. Az elementáris erejű játék fergeteges sikert aratott, a publikum állva ünnepelte a zseniális Jászai Mari című Amatőr felvételek művésznőt. szellemi-szakmai kapcsolata? A szerző csaknem pesszimista mindkettőben. Az analitikus jellegű mű keveredik a pszi- chodráma és a misztikum sej- telmességével, izgalmával, s mindehhez pikáns öntetként járulnak a görög mitológia motívumai. A történet a végével kezdődik: meghal Edward Damson drámaíró (Med- gyesfalvy Sándor), akiben egy tiszta metaforasor élt kezdetben: a színház a legtisztább vallás, s ő egy hivatott papja kíván lenni. Nem sikerül. Életének önkezével vet véget. Hogyan jut idáig, azt a felesége (V. Csiky Ibolya) meséli - el mostohafiának, Philipnek (Kovács Levente), aki az apja nyomdokaiba kíván lépni azzal, hogy drámatörténet tanárként most az ő életét kívánja lejegyezni. Villáminterjú Schlanger Andrással Kisvárda (KM - DMK) — A kisvárdai színházi találkozó műsorfüzetében örömmel fedezhettük fel Schlanger András nevét mint rendezőét a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hegedűs a háztetőn musicaljének a színlapján. A nagysikerű előadás szünetében faggattuk a Nyíregyházáról egy éve elszegődött színészt. □ Hogyan került kapcsolatba a sepsiszentgyörgyiek- kel? —Nemes Levente, a színház igazgatója régóta tervezte, hogy műsorra tűzi ezt a darabot. Nánay István látva a nyúegyházi Hegedűs rendezésemet, javasolta neki, hogy hívjon meg engem. Az előadás —úgy vélem — ott sokkal aktuálisabb, mint nálunk, rímel a romániai magyarság történetére. □ Mennyivel másabb oda- kinn dolgozni, mint idehaza? — A nehezebb körülmények közt élő színészek el- szántabb emberek. Ott a magyar szó, színház fontosabb, mint itthon. Ott létkérdés ez az ügy, sokkal súlyosabb, hivatásszerűbb minden pillanatban. □ Mi történt Önnel azóta, amióta elment Nyíregyházáról? — Az elmúlt évadban a miskolci színház szerződtetett egy rendezésre. Félig szabadúszóként rendeztem Lengyel- országban, Hollandiában egy gálaműsorban szerepeltem, játszottam a színművészetin. De ez így nem volt jó. A következő évadtól Székely Gábor igazgató invitálására az új színház (a volt Arany János Színház) tagja leszek. Első feladatom Balga szerepe lesz a Csongor és Tündében. & Láthatjuk-e még vala a nyíregyházi színpadon? — Ha hívnak, szívesen jövök. Egyébként Verebes Istvánnal jó a kapcsolatom. Nyíregyházán voltam ma is, futottam a sóstói erdőben, sok barátom van ebben a városban, s nem feledem azokat az éveket, amit itt töltöttem. Nemzeti színhazaknak is tekinthetjük őket Kisvárda (KM — DMK) — Kapcsolatok erdején át vezet az út. Talán nem tűnik eről- tetettnek ez a megváltoztatott Baudelaire-idézet annak jelzésére, hogy mit tartanak a résztvevők a kisvárdai fesztivál elsődleges céljának és eredményének. Korábban a kapcsolatok úgy kamatozódtak, hogy két találkozó között az ország különböző színházai külön-külön hívtak meg egy-egy határon túli társulatot. A következő lépcsőfok az volt, hogy a rendezők — amiből a legégetőbb a hiány odaát — vendégként vittek színre egy produkciót. Ez Eger és Marosvásárhely esetében már testvérszínházi jelleget öltött, mert Gáli László és Kincses Elemér kölcsönösen részt vett egymás színházának munkájában. Külön említendő meg az az eset, amikor valaki egy idehaza jól sikerült rendezését egy az egyben átülteti egy határon túli színházba. Ez történt meg Schlanger Andrással, aki a jól sikerült nyíregyházi Hegedűs a háztetőn rendezését sikerre vitte a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is. Természetesen ehhez szükség volt arra is, hogy meglegyenek a szereplők és egyéb feltételek. Mit lehet még mondani kapcsolatok ürügyén? Bár még egyedi eset, de semmi sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben hasonló történjen, nevezetesen az, hogy ne határon túlról jöjjön Magyarországra színész, hanem fordítva, innen oda. Spolarics Andrea innen szerződött Kolozsvárra, s a díjnyertes darab megtekintése után megbizonyosodhatunk afelől, hogy megtalálta helyét és számítását. De ne feledkezzünk meg a határon túli színi főiskolákról sem, amiből már négy van. Jó kezdeményezés az, hogy a veszprémi színházban hoztak létre egy előadást a marosvásárhelyi hallgatók. Ha ez így folytatódik, akkor kétszeresen, oda-vissza igaz lesz az, amit Páskándi Géza a Magyarok Világszövetsége nevében mondott: minden határon túli színház nemzeti színház. »
