Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-01 / 127. szám
1994. június 1szerda HÁTTÉR Almás a meggyünk nyugaton Nyugat-Európában jó termés és erős, jól működő piacvédelem várható Rövidesen kezdődik a szezon, és ismét megtelnek a ládák, akár csak tavaly Balogh Géza felvétele ttOMmoMMMHMMMMeMmHMMmomoMMOOOMMMMHMMMMMCMMNM«» Nyéki Zsolt Nyírtass t (KM) — A közelmúltban kereskedőkből, üzlet- és szakemberekből álló kis csapat kelt útra, hogy a magyar meggytermésnek fizetőképes piacot, felvásárlókat keressen. A szívélyes fogadtatáson és hűvösen baráti gesztusokon túl nem sok jóval kecsegtették Németországban a magyar exportreményeket. A küldöttség tagjaként Papp László, megyénk egyik legnagyobb zöldség-gyümölcske- reskedő és feldolgozó cégének, a Papp-Ker Kft. Nyírtass ügyvezető igazgatója is részt vett a tárgyalásokon. Tartományi bemutatók — A magyar Gyümölcstermesztők Szövetségének elnökségi tagjaként vettem részt a németországi úton — árulkodik cégének tekintélyéről az országos mércével is jelentős forgalmat lebonyolító Papp László. — A német Gyümölcstermesztők Szövetsége valamint a Parasztszövetség meghívására háromnapos körútra és egyeztető tárgyalás- sorozatra került sor Németország Rajna-Pfalz és Hessen tartományában. Ez a két tartomány Németország három nagy meggytermelő körzete közül is a legjelentősebbnek mondható, ezeken a területeken 20 ezer tonna meggy terem egy átlagos évben. A gyümölcsfák idén is szépen berakódtak a helyi gazdák nagy örömére, de ez számunkra szomorú tény volt. □ Erről személyesen is meggyőződtek? — Kőrútunk három napjából kettőt az ültetvények bejárásra szenteltünk, így saját szemünkkel láthattuk a gyümölcsfák állapotát, az ültetvények kondícióit, becsülhettük meg mi magunk is a várható termést. Feltűnő különbség, hogy a német ültetvényekben nemcsak az alma, hanem a meggyfák is „emberközelben” vannak, a korona magassága nem haladja meg a 2,5-3 métert. A magyarországi ritkító metszésekkel szemben a fákat ott rendszeresen metszik, így a szellős koronában a termés egyenletesen pirosodik, ezzel lehetővé válik az egyszerre szedés is. Vagyis a meggy egyöntetű és szép. Nincs megegyezés □ Nyilván nem csak szakniai bemutatót tartottak a magyar küldöttségnek, annál is inkább, mivel a termelők mellett kereskedőket hívtak meg a német parasztok. —A meghívás legfontosabb motivációja természetesen az érdekek egyeztetése volt. A német termelő szeretné biztonságosan értékesíteni a termését, ugyanezt szeretnénk mi is megtenni, de az ő felségterületükön. A barátságos fogadtatás ellenére végig érezhető volt a konkurens felek közötti feszültség. Az ültetvények bejárásának ideje alatt is folyamatosan tárgyaltunk a helyi szövetségek vezetőivel, s a harmadik napon ültünk össze Bonnban, a Szövetségi Földművelésügyi Minisztériumban egy összefoglaló tanácskozásra. A német felek természetesen azt szerették volna elérni, hogy a magyar meggy ne árassza el piacaikat, s ne törje le az árakat. Ezért javaslataikban olyan magas beviteli küszöbárak szerepeltek, amely mellett a német üzemeknek nem éri meg magyar meggyet vásárolni. Mi is harcoltunk a magunk érdekeiért, de megegyezés sajnos, nem született. — A döntést várhatóan Brüsszelben hozzák majd meg, mivel ez már nem Németország, sokkal inkább a közös piaci ügye. Nem kétséges, hogy az igen hatékony érdekképviselet és a jól működő piacvédelmi mechanizmus következtében nem egy külső ország, jelen esetben a magyar fél számára kedvező döntés születik majd. Nálunk nem működik1 □ Ilyen eredményesen lobbiznak nyugaton az egyszerű parasztok is? — Ez így van. A tárgyalásokon végig jelen voltak politikusok is, hiszen egy 6000 taggal rendelkező szervezet már komoly érdekközösséget képvisel. Egyébként a német meggytermesztők belföldi értékesítéseiket egy közösen létrehozott szövetkezet segítségével végzik, a befizetett tagdíjaikból és állami támogatásból hatalmas hűtőtárolókat és feldolgozó üzemeket építettek. Ez így működik. A mi megyénkben is létrehozták már a Meggytermelők Szövetségét, de ez a szervezet megkérdőjelezhető szakmai megalapozottsággal, célkitűzésekkel és eszközökkel, félrevezető információkkal ma még többet árt a meggytermelők társadalmának, mint segít rajta. L assan, ráérősen ballagott a kihalt, csendes utcán, mely alél- tan pihent a forró napsütésben. Dúslombú, üdezöld fák sorakoztak az út két oldalán eső után epedve, virágok ezrei tárták szirmaikat az ég felé könyörögve, de az ég nem adott választ, nem adott esőt, csak kövér, dölyfös bárányfelhők vonultak északról dél felé, pillantásra se méltatva az alattuk elterülő tájat. Lassan, ráérősen ballagott a kifakult járdán, árnyékból árnyékba. Sötétszürke öltönyt viselt, állig gombolt inget és hófehér haját széles karimájú kalap takarta. A ruha régi volt, mint maga az ember. Csontos, sovány arcú, régmúlt gondok barázdáival homlokán, mégis béke lengte körül, valami ősi nyugalom, amint meg- megállt a hűsben, háta mögött összefogott kezekkel. Felnézett a fákra, a sűrű koronákba, tekintetével lassan tapogatva az öreg gallyakat, új hajtásokat, hosszan figyelve a lombok közt megbújó madarakat, akik fittyet hányva nyárra, a korai forróságra, csicseregve ugráltak ágról ágra. Derű költözött szívébe, arcára, s ahogy ott állt, olyan volt, mint a mesék öregje, aki felveszi ünneplőjét, misére megy, majd a határba, megnézni, érik-e a búza, duzzad-e a kalász, nem lopják-e azok a szemtelen rigók a szőlőt. S hogy mindent rendben talál, elégedetten indul vissza a hazafelé vezető úton. Lassan, ráérősen ballagott tovább a fülledt melegben, amikor váratlanul egy asszony toppant elé. Érett csípejét, telt melleit vékony, könnyű ruha takarta, sűrű vörös haját nevetve cirógatta a szél. Kezében vékony háló, melyből saláta, paprika, retek virított a világra. Az ember megállt. Tisztat fénylő szemeivel nézte az asszony közelgését, s úgy mosolygott, mint aki régi ismerőst lát. Az asszony jött. Ringó léptekkel, felemelt fejjel, s szívében boldogság lakott, mert halkan dudorászott egy régi dalt, egy könnyű kis szerelmes nótát. Amint az öreg mellé ért, barna arcából rávillantak tengerzöld szemei, elnevette magát, s egy vidám Jó napot! kívánva, ringó csípővel ment tovább. Az öreg lassan utána fordult. Arcára tapadt mosollyal nézte a távozó alakot, tétován kalapjához nyúlt, és levette azt. Gyöngyök csillogtak homlokán, gyöngytenger, ami ragyogott egyre fényesebben, s a csillogó hullámzásban megvillant a smaragd, jáspis és a topáz, fellobbant a rubint, zafír, karbunkulus, izzva szórta sugarát a gyémánt, az ónix és az arany. Fényük égre tört, elhomályosítva az eget, a napot, s mikor már izzott, káprázott a föld, a mindenség, még mielőtt elégett volna a világ, lassan halványulni kezdett a fény, visszahamvadt gyönggyé, csillogó cseppekké. Az öreg előkotorta zsebkendőjét, megtörölte homlokát, és kalapját visszaigazgatva fejére, lassan, ráérősen ballagott tovább. IBUSZpoggyász Nyíregyháza (KM - K. É.) — Ne csak szabadságát, poggyá: szát is velünk töltse! — ajánlja az IBUSZ. A napokban jelent meg a részvénytársaság legújabb vállalkozásának a Pogy- gyász Katalógusáruháznak kiadványa. Az ötvenezer példányban, 16 színes oldalon jelentkező prospektust az ország hatvan IBUSZ irodájában terjesztik. A termékismertetőben 14 magyar, illetve külföldi cég, összesen 870 árucikke szerepel, s valamennyi kapcsolatban van az utazással. Az IBUSZ így is igyekszik tehermentesíteni az utazókat a bevásárlás fáradalmaitól. Igazi újdonságot jelent a katalógusáruházak piacán, hogy személyes kapcsolattartásra is lehetőség van, hiszen ebben az esetben egy 92 éves részvény- társaság munkatársaival állnak napi kapcsolatban a vásárlók. Az IBUSZ Katalógusáruház központi vevőszolgálata Budapesten, a XIII. kerület Bulcsú utca 19. szám alatt található meg, ahol készpénzes vásárlásra is lehetőség van. A tetszetős katalógus a bőröndöktől a térképeken át az elegáns útiruházatig szinte minden megtalálható, választható és rendelhető. Merczel Erzsébet 1 < Kalapot hord a fején az Isten. l •.Wíiví. i ss9iss»;ssissÄisssÄSSÄiSisssssssssswssÄSSss!Wsass<sss;;sss*¥Ä®ftisss!» Balogh Géza ^.v.v.v.'.v.v.v.v.-aV.v.v.vav.v.va'.v/.v.v.v.v.'.'.v.V.vw.v.v.'.'.v.'.v.w.w óvá menjünk a nyáron? Mind több helyen teszik fel a kérdést most, hogy lassan vége a tavasznak, hogy bezárulnak az iskolák kapui. A legtöbben valószínűleg hosszú, egzotikus utakat tervezgetnek. Sokak el is jutnak a távoli országokba, a többség azonban közelebbi helyeket keres. Vagy a pénzük, vagy a kedvük kevés a hosszú utazásokhoz. Ok hová menjenek tehát? A Balatonhoz, s más, felkapott helyekre semmiképp, hiszen azok, akik mostanában megfordultak ott, egyöntetűen állítják, a vendéglátók udvariatlanságánál csak a pénzéhségük nagyobb. Marad hát egyebek mellett a lassan, de azért szívósan tért hódító falusi turizmus, a természetjárás, a vízi túra. Igen ám, de ők sem indulhatnak neki csak úgy vaktában a nagy világnak! Valami kis iránymutatásra még a tapasztaltabbaknak is szükségük van, hat még azoknak, akik csak a tervez- getésig jutottak el. Sajnos, sok segítségben nem reménykedhetnek. Igaz, ha a kezükbe akad a falusi turizmust átfogni igyekvő szövetség egy-két prospektusa, akkor lesz némi fogalma arról, hogy mit, hol, mennyiért kaphat. De ha nem találkozik e gyér számú kiadványok egyikével, másikával, akkor bizony kóvályoghat elképzeléseivel a világban. Evek óta beszélünk már a falusi turizmus, a vízi túrák lehetőségeiről, örömeiről. Igen sok önkormányzat, társadalmi szervezet is szorgalmazza, tenni azonban keveset tesznek érte. Most örömmel szólhatunk két, nemrég megjelent megyei kiadványról is. Az egyiket a tiszakóródi önkormányzat adta ki, tömör, szakszerű szöveggel, s gyönyörűfotókkal mutatja be a falu, s a Tiszahát értékeit. A másik kiadványt a megyei természetbarát szövetség jegyzi, a Tisza megyei szakaszának részletes térképével ajándékozza meg a vizek szerelmeseit. Még lapozni is jó e kiadványokat. Hát még, ha megfogadjuk az invitáló szavakat! Pátyod újonnan épülő általános iskolája — melyben helyet kap egy óvodai szárny, egy tornaterem és az étkezde is —, távlatokban oldja meg a 70 tanuló és 35 ovis problémáját. A 65 millió forintos beruházás a debreceni HÁÉV Rt. kivitelezésében ez év augusztus 15-re fejeződik be Balázs Attila felvétele Kockázat és érdek Nábrádi Lajos .VAV/AV.V.V.V.VAVMV.V/.mV.'.V.VWAV.V.'AV.V/.V.V.V.WMW.V.VAW-m—r lég nagy ellentM-j mondás: megyénk- A—J ben is egyre többen termelnek takarmányt, a kedvező időjárásnak is köszönhetően bőven van kaszálni való, mégis drasztikusan csökken az állatállomány. Az utóbbi négy évben megyeszerte megszaporodott a vágóhidak, a baromfifeldolgozó üzemek száma. Ha tovább lankad az állat- tartási kedv, bezárhatnak ezek az üzemek, importálnunk kell a húst, a tejet, tovább emelkednek a fogyasztói árak. Nem akarják meghúzni a vészharangot azok, akik ebben a témában (is) gyors intézkedést várnak az új kormánytól. A minap Olcsvaapátiban az állatorvos az utóbbi évek (nem csak az utóbbi négy évre, a korábbi évekre is gondolt) kormányintézkedéseit is bírálva ezt nyilatkozta: bő tíz éve 1600 sertést oltott be a faluban, most mindössze 200 sertést tartanak nyilván. Több falu határában immár hiába keressük a csordát és a gulyát. Az ok kézenfekvő, köny- nyen érthető: az állattartók nincsenek érdekeltté téve. A kereskedők, a viszonteladók, a forgalmazók annál inkább. Örökzöld téma, több mint négy éve mondogatjuk, Írogatjuk. Hiába. Nincs eredmény a termelők, a tenyésztők javára. A kereskedők azt mondják: azért nagyobb a hasznuk, mert nagyobb a kockázatuk is. Ez vitatható. Vitatják is a termelők. Hiszen van állatvész is és az aszályos években különösen drága a takarmány. A felvásárlás bizonytalansága szintén a termelőknek okoz fejfájást. Úgy tűnik: nem a termelők, a kereskedők diktálják a piacot. Nem az volna jó, ha a termelők vennék át a diktáló szerepét, de mindenképp szükséges, hogy egyenrangú partnerek legyenek. Az Agrárszövetség az utóbbi pár évben erélyesen kiállt a termelők mellett. A vártnál kevesebb képviselője került be a parlamentbe. Am így is remélni lehet: mind az új parlament, mind az új kormány intézkedéseket hoz az állattartók érdekében. A téma azért is fontos, mert az állattartás és a feldolgozás a foglalkoztatási gondokon is enyhít.
