Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
1994• JUNIUS 11., SZOMBAT Régi pari A Szent István u. 54. számú ház, ahonnan utolsó útjára kísérték Elek Emil felvétele ................ Margócsy József Vidliczkay József a Pozsony megyei Vág- szerdahelyen született 1818-ban. Pesten járta iskoláit, a jogot is ott végezte. A 40-es években került erre a vidékre: előbb a megyei főügyész patvaristája, majd ’45- től önálló ügyvéd és jogtanácsos, — többek között a Kállay családnál is. Ebben az évben meg is házasodott. A forradalmi időkben csak adminisztratív szerepe volt, azzal igazolták, hogy a forradalomban részvétlen, békésen élt, kizárólag ügyvédi hivatását gyakorolta. A ’60-as években megyei szolgálatban állt, 1869-ben azonban a városi 48-as párt meghívására vállalja a képviselőjelöltséget. Az akkor már szintén neves ügyvéddel, Bodnár Istvánnal (1825-1900), a Szabadelvű párt helyi elnökével szemben lép fel. Vetélytársa az utolsó nap visszalép, tehát egyhangúan kikiáltott megbízással kerül az országgyűlésbe. Itt, az akkori beosztás szerint a mérsékelt balközépen foglalt helyet. A folytatás szinte páratlan népszerűséget mutat. 1872-ben, a beregi nagybirtokos, Lónyay Menyhért (1822-1894) az ellenfele, aki már a grófi cím tulajdonosa és éppen miniszterelnök. Vidliczkay 169 szótöbbséggel győz: ennek emlékére leghűbb párthívei százhatvankilenceseknek nevezték magukat. — Bár a három év múlva esedékes választás idején a Függetlenségi párt már bomladozott, Vidlickay hű maradt 48- as elveihez, s ezt választói is meghálálták. Az ellene felléptetett kormánypárti Vécsey Tamás (1839-1912) jogtudós, akkor már pesti egyetemi tanárral szemben is győzött, igaz, csak három szavazattöbbséggel. E ritka és feltűnő sikersorozatnak az lett a következménye, hogy az 1878-i és 1881-i választásokra sehonnan nem jelentkezett ellenjelölt, így Vidliczkay kikiáltott képviselőként folytathatta parlamenti tevékenységét. — Nyíregyházán 1884-ben még érezhetők az előző évi eszlári pernek az utóhullámai, konkrétan abban, hogy a függetlenségi, nemzeti eszme szolgálata, vallása erősen keveredett az antiszemitizmussal. Ezt az értelmezést Vidliczkay nem fogadta el, s elállt a felajánlott jelöltségtől. — Viszont legközelebb, amikor az 1887- ben kezdődő, immár öt évre szóló ciklusra az aktív igazságügyi minisztert tervezi a kormány nyíregyházi képviselőnek, enged a régi elvbarátok felkérésének és az agg férfiú újra harcba száll 48 örökségének őrzéséért. Nagy szótöbbséggel (591:517) lesz újra nyertes Fabinyi Teofillal (1822-1908) szemben. Ennek a győzelemnek furcsa következményei lettek. 1871/72-ben telepítették ide a megyére kiterjedő hatáskörű törvényszéket. Más hely hiányában irodáit a város fogadta be székházának felerészébe. A 80-as évek derekán, a közösködés megszüntetésére már előrehaladtak a tárgyalások a kincstárral: egy önálló törvényház felépítéséről. A város tetemes felajánlásokkal támogatta is a megvalósítást. Most azonban, hogy az ügy felelős minisztere megbukott a választáson, illetékes helyen gyorsan találtak indokot a végrehajtás elhalasztására. Csak 1892-re készültek el a szükséges épületek: így a törvényszék is, a Bocskai utca elején, — akkor még egyemeletes formájában. Ezt azonban Vidliczkay már nem érte meg. Egyszer már a képviselőházban is rosszul lett, majd itthon, 1890. augusztus 21-én, 72 éves korában meghalt a megyei mandátumrekorder. Parlamenti szereplésének egyik nevezetessége az a felszólalása, amelyet az ún. bosnyák kérdésben mondott el. Az 1878- ban véghez vitt boszniai okkupációnak már az ott bevezetett polgári közigazgatási nehézségei voltak az országgyűlés előtt 1882- ben. Beszédében Vidliczkay visszatekintett magára az okkupáció, az elfoglalás történetére. Az egésznek — mondotta — az a bűne, hogy a bosnyák népet egyszerű dolognak tekintik, amelyet úgy lehet elfoglalni, kezelni, mint valami gazdátlan dolgot, s az elfoglalás nem egyéb, mint nemzetközi államcsíny. Vidliczkay ekkor a legnagyobb ellenzéki párt 78 tagjának egyike, a 263 tagot számláló kormánypárttal szemben. Felszólalása meleg elismerést váltott ki, — természetesen nem a szabadelvűek oldalán. Az akkori lap, a Nyírvidék közölte, bár ez számára tilos, nem lévén joga politikai jellegű cikkek közlésére, hiszen társadalmi hetilapra szól az engedélye. Itthon sem hanyagolta el társadalmi feladatait. Fontos szerepet vállalt a megyeszékhely idekerülése idején, amikor nagy tapintatra volt szükség, hogy a vendégfogadó tirpák város és a vonakodó dzsentri megye képviselői békével álljanak fel a tárgyaló asztaltól az áthelyezés lebonyolítási vitái során. Szerencsés emberi tulajdonságaival nyerte meg az evangélikus többségű város szavazatait, katolikus létére, s az is bölcs emberségét jelezheti, hogy Széchenyi halálakor ő tart nagyhatású emlékbeszédet a kaszinóban, jóllehet testestől-lelkestől Kossuth híve. Temetése után függetlenségi párthívei gyűjtést rendeztek egy méltó síremlék állítására, s ez meg is történt. Reprodukálható arcképét nem találtam, de emlékeztet rá egykori háza a Szent István u. 54., Forgó utca 2. sz. sarkon. Ez régebben Kállay-tulajdon: az író b. Jósika Miklós elvált felesége K. Erzsébet lakott itt. Hosszú élete végén Vidliczkayt is innen temették. Majd veje, Saáry Sándor városi tiszti orvos lett a ház ura, aki értékes műgyűjteményét a városra hagyományozta. Miután ennek egy része átvészelte a történelem viharait, ma gondosan őrzik a megyei Jósa András Múzeumban. Az a bizonyos hálás utókor pedig kifejezhetné őszinte hagyományőrző szándékát a hajdani lakók nevét megörökítő emléktáblával... Vidliczkay-kortestoll a múzeumban Harasztosi Pál felvétele Az is módjával, mert a költségkeret egy dolog, s megint egy dolog a száraz nyelvek száma. Az ágyon lévők már mindent elvesztettek, még a képzeletüket is. Csak a múltjukból maradt valamennyi, fordított arányban a szklerózissal, az ügyeletes fájdalmakkal. Az ágyak mellett és között sürgölődő személyzet szintén mindent elvesztett, minden érzést és beleérzésti képességet, hogy képes legyen végezni munkáját a kevés s a kevésként is megadóztatott pénzért. Talán az ebéd utáni egy-két. óra a legjobb. Mert a délelőtt már elmúlt, mert a reggeli fájdalmak már elmúltak. Mert az ebéd már a gyomorban van. Mert ilyenkor mintha a fájdalom is tudná, hogy kicsit vissza kell vonulni. Ilyenkor, kevéssel az ebéd után, még messze van az este. Ilyenkor lehet egy kicsit szundítani. Ilyenkor eszi az ebéd javát a személyzet. A kövér húsok elfogyasztása után a személyzet is békésebb és elnézőbb. Ilyenkor az egész egy pillanatra olyan, mintha fel lehetne ébredni belőle. Mintha a kábult szunyó- kálással kialudható lenne. Mintha volna valahol valamilyen megoldás. Ilyenkor még távolinak tűnik az este, és a^éjszaka sötét magánya, amikor hálótárs a fájdalom, és rossz gyógyszer a megmaradt emlék. Ilyenkor távolinak tűnik a közeli halál, a biztos és szükségszerű megváltó, a- szüntelen várt és szüntelen elutasított. Ilyenkor még hűlni is jobb. Aki szerencsés, nem éjszaka, nem hajnalban, nem délelőtt hal meg, hanem közvetlenül ebéd után. A nyugodtabb, a türelmesebb kora délutáni órákban. A fényben. Huszonketten az egykori lőszerraktár épületben. Balról tizennégyen, jobbról — a bejárat, a nővérasztal miatt — nyolcán. Huszonketten békésen összeférve. Huszonketten a nyilvántartás szerint. Csak ebben a szobában huszonketten. És tíz fölött az összes többiben. Huszonketten a legjobb, a legszerencsésebb pillanatban: közvetlenül ebéd után. A tányérokat már összeszedték, az ételhordó kocsi már kigördült. És majd elviszik a két kihűltét is, akiknek a helyén estére már várja az éjszakát egy másik,reménytelen. Mindent rendben, mindent a maga rendje szerint. Mert ez is egy rend. Végsősoron lázongás nélküli, személyre szabott indulatok nélküli, zokszó nélküli. Annyi fáradság, akarás, sodródás, törődés, öröm és bánat után — mindennek a végén. Ők huszonketten: áfásan és áfa nélkül. Ők huszonketten: baloldalt tizennégyen, jobboldalt nyolcán, s valamennyien egy szobában, az alacsony, kicsiny ablaksorú egykori világháború lőszerraktár-épületben. Csöndben, teli gyomorral, a kora délutánban, a zajtalan időben. MÚZSA Csanády János: Éj - nappal - éj Mintha évezredek múlnának el egyfolytában a házak rácsai közt, a szomszédos gyilkosok, s a „gyilkos, gyilkos!” sikoltásai; s amint fúrják a fura közfalat, mintha kukkolni fúrnának lyukat, s mintha hisztériájuk áradása diktálná a kenyérbolt ár-adását; mintha alant idegbajos kutyák marnák meg a sétáló gyermeket, s a bamba, állatimádó gazdikák adnának a vérebeknek jelet; úgy rohan rám fogcsattogtatva, és mar belém a város és az éj rémálmokat, lángpallost lobogtatva robbannak az olajkutak ölén; úgy hull a bamba bomba éjen át a csontbeton-agy-bunkerekbe — bent sem lelsz biztatást, na mondd hát bízhatsz-e még pőrén verő szívedbe? Gulácsy Lajos rajza Birtalan Ferenc: Menj Hová születsz kicsi vers, milyen bolond világra? Üres kemence, hűlt parázs, nincsen pogácsa. I • Menj, próbálj szerencsét, várj jótett helyébe jóra. Ördögbőr takar ma mindent, villants fehér szárnyat alóla! Gulácsy Lajos rajza
