Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
1994. május 28., szombat Vigasz a reménytelenségben A segítőházban összesodródott emberek egymástól is nagy türelmet kívánnak Csak a remény éltet (a kép nem a riportalanyról készült) Szekeres Tibor felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Csengetni kell. Az ajtó a bentieket védi. Mert oltalomra szorulnak. Akik a Csillag utca 4-6. szám alatt töltik napjuk egy részét, nehezen nyílnak, gyanakvók, vagy épp kitárulkozók. Hagyom őket beszélni. Azt nem mondom, hogy elutasító volt az intelligens arcú, szép őszes hajú úr, de az a fajta, aki nemigen szívesen teszi magát, az életét bonckés alá. Tiszteletben tartva inkognitó- igényét, csak néhány szikár részlet az életéből. Felsőfokú végzettségű, vezető beosztásban dolgozott. Régen elvált, házát, kocsiját, szinte mindenét a volt feleségének adta, lánya a Dunántúlon él, két unokájának örülhet, ha arra veti ajSors. Mint ahogy veti is néha, de több értelemben is távolságtartó a kapcsolatuk. Szívesen látják őt, de vendégként kezelik. Annyi pénze és értéke maradt, amennyi elfért egy autóstáskában. Tavaly a Balatonnál, a húsz méterre lévő vízig lépett, s amikor hátrafordult, már nem púposodon a napozógyékény alatt semmiújrakezdés Nem lévén szinte senkije és semmije, a Segítőházban kötött ki. Azonban szerencse a szerencsétlenségekben, hogy hamarosan odébb is áll. Egy örökség, ami persze, önmagában véve szomorú, hozzásegíti egy újrakezdéshez. Ő már emlékezik, s racionálisan összefoglal, amikor a Segítőházat, mint v a 1 a m i-t határozza meg. Valami a kiszolgáltatottságban, maga a biztonságérzet. Bár kétségtelen, hogy a különböző okok miatt eltérő mértékben lelkileg sérült, de semmiképp sem kifogástalan idegállapotban lévő, összesodródott emberek, főleg egyedülállók és anyák gyerekekkel mindenkitől, egymástól is igen nagy türelmet kívánnak. Sokat beszélgetnek, megosztják terheiket, kiderül, ki az, aki megvalósítható terveket szövöget, s ki kerget délibábot. Aki egy kicsit is igényes, annak persze nem könnyű ezen a nem örömteli, de mitől is lenne az, ám a szorult helyzetbe került ember számára mindenképp vigaszt nyújtó helyen. Az őszes úr az előítéletes kintieknek azt tanácsolja, sohase törjenek lándzsát egyetlen emberi sors felett sem, mert bárki bármikor idekerülhet — s az még a jobbik eset. Bővíteni kellene az épületet, mert egyre nagyobb szükség van rá. Jók lennének a családos szobák. Tragédiák sora Mint ahogy valamennyien szeretnénk kitörölni az életünkből néhány epizódot. Van, aki éveket, van, aki élete felét is akár. Másik beszélgető- társam inkább tűnik egy Twig- gy-t majmoló kamaszlányhoz, már ami a törékenységét illeti. Pedig háromgyerekes anya, akit a munka és a gyötrelmek törtek össze. A középső fiú elment a 14 éves bátyjához, nagyon vágyott utána, de az meg nem hajlandó a Segítőházban élni. Szégyelli a sorsukat. A társai meg csúfolják, a kisebbik fiút, mióta itt élnek, nem veszik be a focicsapatba, a gyerekek a legkegyetlenebbek. Szaggatott mondatok, egy-egy életfoszlány. Úgy jöttek el otthonról, illetve a szomszédból „minden nélkül”. A kicsi lány ötéves, az óvó néni gyűjti neki a kinőtt ruhákat. Már másodszor fogadták itt be őket. Az asszony, mióta az eszét tudja, az apját csak inni látta. Ötéves volt, amikor az édesanyja meghalt. A második anya korántsem volt mostoha, nagyon jól bánt velük, de ő sem bírta soká. A család szétszóródott, két bátyjáról semmit sem tud, pedig talán támaszkodhatna rájuk. Ő volt a legkisebb, így neki muszáj volt az áldatlan állapotot tűmi. A munkát — korábban, mint kellett volna — megtanulta. Fiatalon ment férjhez. Hites uráról hamarosan, de a kelleténél később kiderült egy s más, hogy például nem szeret dolgozni, börtönben ült, enyhén szólva kicsapongó, s hogy a menekülés az apától ne legyen végleges, ő is italozott. Szigorúan szeretné nevelni a gyerekeit, de így, hogy az apa néha jön, elviszi őket a saját szüleihez, ahol mindent megengednek nekik, nem fog menni. Harmadszorra már nem akar idekerülni, eldöntötte, elválik. Ebben itt, mint mindenben, segítenek. Mert a férje megváltozásában egyáltalán nem bízik, hiába ment bele az elvonókúrába, hiába írja a levelet, tele szép szavakkal. A lakásuk sajátjuk. Va- gyonosztozkodás? Neki nincs semmije, nem is akar semmit. De, persze, nem hagyhatja magát kisemmizni sem. Nem lesz könnyű a harc. Munkája van, lesz is. Albérlet Nyíregyházán, vagy a környéken, vagy inkább eltartási szerződés, az nagyon jó lenne. A nyugalom, a gyerekek megmentése érdekében nagyon sok mindenre hajlandó. Közhelyek Lehet a kívülálló szava szacharinos, tanúsíthat őszinte megértést, de meg úgysem érti őket. Csak annak a mondatai nem hamisak, aki már megélte a reménytelenséget. Lehetne közhelyeket sorjázni, szánakozni, valami biztatót mondani, segíteni. Lehet egy-egy ilyen somyitogatás után hazamenni a kiegyensúlyozott családba, s milyen jó, ahol együtt a család, már kész a vacsora, a gyerekek szappan- szagúak, s nézik a mesét. A mese előtt a reklámot. Ahogy a mama, a gyönyörű, kedvesen noszogatja az angyalarcú, patyolatkislányt a prospektuslakásban, közben a frissen borotvált apa mosolya is snittéivé, ahogy átöleli az anyát, angyalom, a hűtőben van a..., tudom, szereted... telikedés közben, soha nem magamra maradtam, miért találtam magamnak megfele- turkál annyi viszonylag jól lő ruhát, inget, pulóvert, kereső ismerősöm az olcsó Páll Géza Adom-veszem MNMRrRRRNRHHRmHMnHMRhHHHHmHMQBmnRHimh s nemzetközivé lesz... Ne lepődjön meg senki, nem az oly sokszor hallott és énekelt Interna- cionálénak akarok újfajta reklámot csinálni. Nem az eszmék világhódítására gondolok ezúttal, hanem egészen földhöz ragadt dolgokra. Mondjuk a mások által levetett tömérdek ruhaneműre, elhasznált, vagy összetört autókra. Ezek válnak a szemünk láttára nemzetközivé, pártállásra, világnézetre, sőt nemre való tekintet nélkül. Mert mi előzte meg a rendszerváltást egy kicsivel ?—kérdezhetné a riporter, vagy mókamester egy politikai vetélkedőn. A nyugati országokból géprongyként behozott bálásru- hák előzték meg, amelyek egy új üzletág megalapozói lettek. Sokan meggazdagodtak belőlük. De nem is ez a fontos. Mindig irigyeltem azokat a szerencsés embereket, akik a turkálóból tudtak öltözködni. En, amikor nagy nehezen rászántam magam, egy kis rösSemmi olyat, amit jó érzéssel viselni tudtam volna. Valószínű mindig olyan időpontban mentem a kilós boltokba, amikor a javát már kiválogatták az élelmesebbek. így aztán azzal vigasztaltam magam, nem is biztos, hogy jó érzés lehet hordani az isten tudja ki által hordott, levetett ruhákat. Talán némelyiket a betegekről, halottakról húzták le, vagy ki tudja... Sokszor eljátszadozott a fantáziám egy-egy ruhadarab láttán, vajon kié lehetett, milyen emberé, mit élt meg az a levetett ruha, amely most hozzánk került, itt talál új gazdára. De választ sohasem kaptam. Azzal a kérdéssel is áruk között, amikor újra is tellene neki. Az elején még sikk volt a kilós boltból öltözködni, mert igaz, hogy használt ruhaneműt kapott az ember, de divatosabbat, mint az itthoniak, s az mégiscsak nyugati... Mamár úgy tapasztalom, megcsappant a kilós ruha iránti nagy kereslet. Némely butikban a magyar mellett ukrán, orosz, román, lengyel szavakat is hallok. Talán ők lettek a törzsvevők? Szemmel látható, hogy a nyugaton levetett ruhák, cipők helyett napjainkban a használt nyugati kocsik divatja hódit. Divat? Talán szegénység kellene mondani. Tény, hogy jelentős üzletággá nőtte ki magát a használtautó-kereskedelem. Ugyan szigorították a behozatalt, de az üzlet továbbra is virágzik. Most a korábbiaknál fiatalabb „öreg” kocsikat hoznak ezerszámra a legkülönbözőbb országokból. Ahogy hallottam, a legfelkapottabb hely Hollandia, innen és Németországból szállítják a karambolos kocsikat is. Aztán ügyes kezű szerelők varázsolják újjá a megroggyant, karambolos kocsikat, hogy tetemes haszon fejében eladják azoknak, akiknek nincs pénzük új autóra. S igaz, hogy vevők vagyunk a levetett nyugati árura, legyen az ruha, vagy autó, de akad vevő a mi általunk levetett holmikra is. Itt vannak a szomszédok, ukránok, oroszok, románok. Hát akkor még mindig vigasz, hogy nem mi vagyunk a legszegényebbek. Gondoljunk a bölcs mondásra is, a szegénység nem szégyen, csak kellemetlen... E Nézőpont A várható napsütés ben is mindent rájuk hagyunk, ahelyett hogy megpróbálnánk valóban figyelni rájuk. Ilyenkor elfogadható indokot tudunk felhozni arra, amire egyébként nem sok mentségünk van, legfeljebb magyarázatokkal szolgálhatunk. Mármint, hogy az esetek többségében képtelenek vagyunk eredménnyel kecsegtető párbeszédet folytatni csemetéinkkel, ezért aztán inkább kitérünk a konfliktus elől és rájuk hagyunk mindent. Pedig szót kellene érteni velük. A háromévessel, a tizenhárom évessel, meg a húszévessel egyformán. Az lenne az igazi gyermeknap, amikor szülők és gyermekek olyan kapcsolata érvényesülne egész éven át, ami feleslegessé tenné a gyermeknap intézményét. Vasárnap majd menjünk el a gyermeknapra! Az ideire, de régebbieket is pótolandó. Amikor helyette meccsre mentünk, amikor inkább a kocsival babráltunk órákon át, amikor a vadászat, a kártyapartnerek vagy a haverok fontosabbak voltak. Most fogadjuk meg, hogy semmi nem lesz fontosabb! És nem lehet olyan idő, hogy ne süssön a nap! Befutott a kisvonat a nyíregyházi állomásra Elek Emil felvétele Benzincseppek Máthé Csaba-m—T lőbb kilenc, majd i-j három, végül egy- I J három forint. A variációk változatosak a benzináremelésre, amit kissé rezignálton fogadunk. Mindezt elsősorban azért, mert már hozzászoktunk, ha valamelyik média bedob egy ilyen hírt, amiről az illetékesek vagy nem nyilatkoznak, vagy korainak tartják az információadást, akkor az esetek többségében emelik az árat. A benzin kurózium az áremelések kategóriájában, hiszen ahogy csökkent az olaj ára a világpiacon, nálunk úgy emelkedett az üzemanyag ára. Ha másban nem, de itt elértük a nyugat-európai szintet, sőt ha a tervezett emelés létrejön, akkor még meg is haladjuk a nyugati határainkon túli árakat. Pillantsunk egy kicsit az árak mögé: fogyasztói adó, útalap, környezetvédelmi termékdíj, és akkor még ott van az áfa is, tehát egy adóra szorozzák rá a másik adót. Ugyanakkor azt hihetnénk, a benzinkút-tulajdonosok zsebre vágják az áremelésekből fakadó többletnyereséget. A számok nem ezt mutatják, a töltőállomásokat üzemeltető cégek bruttó értékesítési árrése megmaradt 3-4 százaléknál, egy liter benzin után kb. 3 forintos nyereséget kaszírozhat- nak, amiből még a költségeket le kell vonni. A pluszbevétel az állami költségvetés hiányát csökkenti. Es most ebből a kimondottan luxuscikknek számító üzemanyagból akarnak egy még luxusabb cikket összehozni. Egy esetleges jóval nyolcvan forint feletti fogyasztói árnál már tényleg azon fogunk morfondírozni, hogy cseppenként tankolunk, mert egy teli tankot fizetni kész leégés lesz. ___HATTER___ Réti János y asárnap nemcsak a választás második fordulója lesz, hanem gyermeknapot is ünnepelünk. Az ország talán valamennyi településén abban bíznak a programok szervezői, hogy a családok, miután teljesítették állampolgári kötelességüket, kézen fogják a gyerekeket és végiglátogatják a programokat és jól kiszórakozzák magukat. Végre együtt a gyerekekkel, jóízűt beszélgetve, hangulatos emlékfotókat készítve, mintegy újra felfedezve egymást együtt, önfeledt órák során. Mert az év további háromszázhatvan- négy napján ilyesmire úgysincs idő. Ezért is van talán, hogy a világ feltalálta a világnapok intézményét, fogalmazhatjuk úgy is, rákapott a világnapokra. Ezzel nemcsak valakiknek vagy valaminek a megünneplése, a hozzá kapcsolódó érzések, gondolatok, események fókuszba gyűjtése történik, hanem lelkiismer etfurda- lásból fakadó egyszeri intézményesített jóvátétel is. A gyermeknapon engedékenyebbek vagyunk gyermekeinkkel, holott év közr——•—-—•—----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
