Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-27 / 123. szám
1994. május 27., péntek HATTER Negyven dolgozót foglalkoztatnak az újfehértói Lamovel Kft. varrodájában. Az asszonyok, lányok többségük betanított dolgozó, női szoknyákat varrnak bérmunkában, német, olasz és francia megrendelésre Elek Emil felvétele Szavazatok a szőkébb pátriáért Kovács Bertalan Kisvárda (KM) — Szerkesztőségünk két körzet állva maradt országgyűlési képviselő- jelöltjeit várta beszélgetésre szerdán este a Várszínház és a művelődés háza pódiumtermébe. Végül a vitára a hatból csupán egy, dr. Kiss Gábor, az MSZP 8. számú választó- kerületben indult jelölt nem tudta vállalni a részvételt, mert ebben az időpontban kampányülésen vett részt. A megjelentek először röviden ismertethették programjukat a népes érdeklődők előtt, majd a feltett kérdésekre válaszoltak. Bajor Tibor a 7-es számú választókerület szocialista jelöltje elképzeléseiről kijelentette, hogy az a térség adottságaira épül, s kezdetben nem is pártprogramként indult. Megvalósítása elképzelhetetlen a térség önkormányzatainak összefogása nélkül. A közös erőfeszítések legfontosabb céljaként a munkahelyteremtést nevezte, melyből az oktatásnak is ki kell vennie a részét, sőt az átképzéseknek is a jelenleginél célirányosabbá kell válniuk. A program megvalósításában természetesen a nemzetközi segítségről sem szabad lemondanunk — hangsúlyozta az MSZP jelöltje. Az MSZP jelöltjét, az ábécé rendet tartva Iványi Tamás, a vásárosnaményi választókerület szabaddemokrata jelöltje követte. Elmondta: az ország jelenlegi helyzetében a gazdaságnak egyértelműen prioritást kell élveznie. Ezzel kapcsolatban kijelentette, az új parlamentnek el kell érnie, hogy a politika ne ölje meg a gazdaságot. Mindezek mellett a csücsök — ahogy a megye beregi részét nevezte — az átlagosnál is magasabb munka- nélküliséggel küzd, az önkormányzatok is nehéz, már-már kilátástalan helyzetbe kerültek — hangsúlyozta az SZDSZ megyei listavezetője. Szabó Béla, az MDF jelöltje a 7-es számú választókerületben indult. O teljes mértékben egyetért a demokrata fórum álláspontjával, mely szerint a térség országai közül egyedül hazánknak sikerült az elmúlt években talpon maradni. Utalt a kihelyezett kormányülés utáni eredményekre, a telefon- és gázprogramok megvalósulására. Fontos tényezőnek nevezte a munkahelyteremtést, de kijelentette, hogy fejlett infrastruktúra nélkül ez nem képzelhető el. A térség turisztikai lehetőségeinek jövőbeni fejlesztéséről szólva megemlítette a Tisza és a Rétközi- tó adottságait. A térség fejlődése szempontjából a környező országok, közöttük Ukrajna szerepét hangsúlyozta. A megye, közöttük a keleti térség, adottságainál fogva legfontosabb kérdésének az agrárágazat fejlesztését tekinti — jelentette ki. Szűcs M. Sándor az MDF 8- as választókerületének jelöltje kijelentette, bár a választások előtt kormányzati szerepkörre készültek, mára kiderült, ellenzékiség lesz belőle. Ebből fakadóan legfontosabb teendőnek az új kormány szigorú ellenőrzését tekintik feladatuknak, elfogadva a nép — bizonyára bölcs — döntését, mondotta. A lobbizást továbbra is az országgyűlés egyik csúcsmunkájának tartja. A képviselői munkát misszionáriusi tevékenységnek nevezte. Szerinte a hatékony parlamenti munkához három tényező együttes jelenlétére van szükség, ezek: információ, a gyorsaság és a pénz. Kiemelte, hogy a tíz MDF-es képviselő, a parlament legerősebb lobbijaként, 36 milliárd forintot hozott a megyének. Toldi Ferenc a 7-es választókerület SZDSZ-es jelöltje fontosnak tartotta kijelenteni, létérdeke Kisvárdának és környékének, hogy szabaddemokrata képviselője legyen a parlamentben. Bár sok a hasonlóság a különböző programok között, nyilvánvaló, hogy ugyanazt lehet jól és rosszul is csinálni — mondotta. Az elmaradott térségek felzárkóztatását ő is és pártja is fontosnak tartja, ám azt törvényi úton szabályozva képzeli el, mert a múltban is sok hiba csúszott a települések mutatók alapján történő kategorizálásába. Kijelentette, hogy nemcsak az eddigi kormány munkáját dicséri egy- egy település fejlődése, hanem az ott élők áldozatvállalását és az adott esetben ellenzéki önkormányzatok erőfeszítéseit is el kell ismerni. A programismertetések után az érdeklődők kérdéseire válaszoltak a képviselőjelöltek, vitatkozva egymással, illetve a kérdezőkkel. Villámkérdésre válaszolva valamennyien egyetértettek abban, hogy a parlamenti szavazáskor minden esetben a választópolgárok, a térség érdekét kell szem előtt tartania az egyéni jelölteknek. M eleg, kora nyári alkony. Kertünkfáinak élénkzöldje lassan sötétes árnyalatot kap, a telek közepén lobogó tűz bizonytalan árnyékokkal telíti a lombok közét. Főiskolás vendégeim minderről aligha vesznek most tudomást. Nevetés, kiáltozás és edénykoccanások egyvelege remegted a kertet körülálló homokdombokat: megfőtt végre a vacsora.—Jó ez a babgulyás—töri meg az áhítatos csendet az egyik leendő tanárnő. A körülötte ülő fiúk felnyerítenek. A gulyásban minden van, ami kell, egyedül bab nincs. — Sziasztok! Elkéstem? — kiált falatozó kompániánkra a kapu felől egy kék melegí- tősfiú. —Dehogyis!—zúg a benti kórus, és már tessékelik is beljebb a jövevényt. Örülök én is a későn érkezőnek, most ének helyett beszámolók következnek. Komolyan beszél minden megszólaló. A többiek némán, figyelmesen hallgatnak, de időnként nem tudják megállcsendek után körbeindul lassan a nóta. Nézem az éneklő, parazsas fényű arcokat. Lányok, fiúk, ki ilyen, ki olyan szakos. Végzősök. Erdélyből jöttek négy évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt, más lesz, jobb lesz arrafelé is a világ. Aztán lett, ami van. Az első nótakört követően vendégeim egyike javaslattal áll elő: mondja el sorra mindenki, mit fog csinálni a jövőben. 4 kör újraindul, de ni, hogy közbe ne kérdezzenek: Ezt hogy gondolod? Lakás van? Jó lesz az neked? Az elhangzottakból kiderül, hogy csak néhányon maradnak Magyarországon, a többiek hazamennek. Az egyik testnevelés Szakos fiú különösen szép, keresetlen szavakkal beszél hivatásról és szülőföldről. De az itt maradók is őszinték, sorolják érveiket, indokaikat. Ítélkezés, vita nincs. Mindenki tiszteletben/ tartja a másik döntését. Érződik: sok töprengés, vívódás, álmatlan éjszaka előzte meg ezeket a vallomásokat. Utolsóként rám kerül a sor. Megpróbálom elhárítani a biztató szavakat, mondván, nem én vagyok most érdekes, énekeljünk inkább, vagy folytassuk a beszélgetést másról. A végszót mégis tőlem várja mindenki, beszélnem kell. Az agyamban idézetek, bölcs mondások kavarognak, ám rövid töprengés után úgy érzem, egyik se illik a pillanathoz. V égül egy sárospataki diáknótát hívok segítségül: ,,... fiúk, ha messzejárok, üzenjetek!” S jólesik közben a belső bizonyosság: nem felejtek el közülük senkit. Egyetlen arcot sem. POLITIKAI HIRDETÉS Méltósággal Balogh József G ondolom nem általánosan igaz, mégis szót érdemel, hiszen a területi választási bizottság ülésén hangzott el: gond lesz a szavazatszámláló bizottságok holnaputáni működésével. Mondták ezt annak okán, hogy olyan tapasztalatokat szereztek: a választási küzdelmekből kiesett pártok a továbbiakban nem akarnak közreműködni a választási bizottságokban. Tulajdonképpen felfoghatnánk úgy is, hogy a kiesett pártok számára érdektelenné vált a második forduló, hogy csalódottságuk miatt joggal fordíthatnak hátat a közéleti szereplésnek, hiszen a választók szemében nem pártjuk programja lett a legelfogadhatóbb, nem jelöltjeik bizonyultak legalkalmasabbnak, de ez csak közéleti kul- turálatlanságunkról állítana ki bizonyítványt. Amikor szerveződtek, amikor harcba indultak a pártok, teljesen természetes volt, hogy mindenki saját programját tartotta legjobbnak, mi másért is választotta volna annak népszerűsítését. Am éppen annak a demokráciának a működése következtében, amely lehetővé tette a pártok létezését, azt is be kellett mindenkinek kalkulálni, hogy győztes csak egy párt lehet, s a parlamentbe se juthat be mindenki. Lesznek —mint a sportversenyeken, egyéb vetélkedőkön — győztesek és lesznek vesztesek, s aki versenyre kél, annak a vereséggel is számolni kell, a vereséget pedig méltósággal viselni kell. Ezért érthetetlen, s megfoghatatlan: miért e sértődöttség, miért kell most attól tartani, hogy tüntető távollétükkel működésképtelenné teszik a választási bizottságokat, hiszen a választójogi törvény szerint egy bizottság csak akkor határozatképes, ha tagjainak több mint fele ott van és a választási bizottságoknak a szavazófülke kinyitásától a szavazatok összeszámlá- lásáig folyamatosan határozatképesnek kell lenni. Győzni, győztesnek lenni nyilvánvalóan nagy öröm, bár ma Magyarországon ez sem egészen biztos, hisz a győztesnek lesz az elkövetkező években a legtöbb dolga, s az övé lesz a felelősség is. Am a vesztesek sem fordíthatnak hátat a közéleti szereplésnek, részben mert övék az ellenőrző szerep, s részben mert ezzel azoknak tartoznak, akik rájuk szavaztak, még ha ez a parlamenti szerepléshez nem is bizonyult elegendőnek. Okulni a múltból M. Magyar László-m—j gy maroknyi csoport gyülekezett a napokA. _J ban Nyíregyházán először a ti., majd az 1. világháborús emlékműnél. A járókelők meg-megálltak, s értetlenül néztéka kiscsapatot. A gyér létszámot látva egyesek arra tippeltek, hogy szélsőjobboldali gyülekezésről van szó, mások pedig szélsőbaloldali összejövetelre gondoltak. Természetesen senkinek sem volt igaza, hiszen a szerény ünnepség résztvevői a ■hősök napja alkalmából a háborúkban elesett katonákra, az ártatlanul elpusztult polgári lakosságra, a kényszermunkára elhurcolt honfitársakra emlékeztek. Több évtizedes hagyomány született újjá néhány évvel ezelőtt: a magyar nép május utolsó vasárnapján nemcsak a gyermekeket ünnepli, hanem a hősökről is megemlékezik, akik közül sajnos, nagyon sokan távol a hazától, idegen földben nyugszanak. A nyíregyházi városi ünnepséget a választások miatt hozták előrébb egy héttel. Bár erről hírt adott a rádió, a sajtó, a helyi televízió, a szervezőkön és a koszorúkat elhelyező résztvevőkön kívül nemigen volt érdeklődő a megemlékező ünnepségen. Mint az egyik szónok hangsúlyozta, a magyar társadalomnak sok még a törleszteni valója a hősökkel szemben. A múltra, a magyar történelem sötét napjaira emlékezni nemcsak az időseknek, a hozzátartozóknak, a városi és megyei szervezeteknek a kötelességük, hanem minden magyar állampolgárnak. S ebbe a körbe beletartoznak azok a huszonévesek és negyvenesek is, akik szerencsére, nem ismerik azt a fogalmat, hogy háborús nélkülözés. A hősökre való emlékezés gyermekeink sorsát is szolgálja, hiszen nem szabad elfelejteni: jövőt csak úgy szabad építeni, hogy miközben fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, okulunk a múlt hibáiból, tragédiáiból. 8 ok, hogy Miért szavazzon az SZDSZ jelöltjére? Hogy véget vessünk a társadalom megosztottságának. ; E valami okból vele ritkábbat találkoztam az elmúlt ével során, mint a többiekkel. Vacsora végeztével mindnyájan a tűz köré telepedünk Rövid, halk szavak és hosszt Antal Attila MB 4P" n n V W Diakbucsu
