Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-27 / 123. szám

1994. május 27., péntek HATTER Negyven dolgozót foglalkoztatnak az újfehértói Lamovel Kft. varrodájában. Az asszonyok, lányok többségük betanított dolgozó, női szoknyákat varrnak bérmunkában, német, olasz és francia megrendelésre Elek Emil felvétele Szavazatok a szőkébb pátriáért Kovács Bertalan Kisvárda (KM) — Szerkesz­tőségünk két körzet állva ma­radt országgyűlési képviselő- jelöltjeit várta beszélgetésre szerdán este a Várszínház és a művelődés háza pódiumter­mébe. Végül a vitára a hatból csupán egy, dr. Kiss Gábor, az MSZP 8. számú választó- kerületben indult jelölt nem tudta vállalni a részvételt, mert ebben az időpontban kam­pányülésen vett részt. A megjelentek először rövi­den ismertethették program­jukat a népes érdeklődők előtt, majd a feltett kérdésekre vá­laszoltak. Bajor Tibor a 7-es számú választókerület szocialista je­löltje elképzeléseiről kijelen­tette, hogy az a térség adottsá­gaira épül, s kezdetben nem is pártprogramként indult. Meg­valósítása elképzelhetetlen a térség önkormányzatainak összefogása nélkül. A közös erőfeszítések legfontosabb céljaként a munkahelyterem­tést nevezte, melyből az okta­tásnak is ki kell vennie a ré­szét, sőt az átképzéseknek is a jelenleginél célirányosabbá kell válniuk. A program meg­valósításában természetesen a nemzetközi segítségről sem szabad lemondanunk — hang­súlyozta az MSZP jelöltje. Az MSZP jelöltjét, az ábécé rendet tartva Iványi Tamás, a vásárosnaményi választókerü­let szabaddemokrata jelöltje követte. Elmondta: az ország jelenlegi helyzetében a gazda­ságnak egyértelműen priori­tást kell élveznie. Ezzel kap­csolatban kijelentette, az új parlamentnek el kell érnie, hogy a politika ne ölje meg a gazdaságot. Mindezek mellett a csücsök — ahogy a megye beregi részét nevezte — az át­lagosnál is magasabb munka- nélküliséggel küzd, az önkor­mányzatok is nehéz, már-már kilátástalan helyzetbe kerültek — hangsúlyozta az SZDSZ megyei listavezetője. Szabó Béla, az MDF jelöltje a 7-es számú választókerület­ben indult. O teljes mértékben egyetért a demokrata fórum ál­láspontjával, mely szerint a térség országai közül egyedül hazánknak sikerült az elmúlt években talpon maradni. Utalt a kihelyezett kormányülés utá­ni eredményekre, a telefon- és gázprogramok megvalósulá­sára. Fontos tényezőnek ne­vezte a munkahelyteremtést, de kijelentette, hogy fejlett in­frastruktúra nélkül ez nem képzelhető el. A térség turisz­tikai lehetőségeinek jövőbeni fejlesztéséről szólva meg­említette a Tisza és a Rétközi- tó adottságait. A térség fejlő­dése szempontjából a környe­ző országok, közöttük Ukrajna szerepét hangsúlyozta. A me­gye, közöttük a keleti térség, adottságainál fogva legfon­tosabb kérdésének az agrár­ágazat fejlesztését tekinti — jelentette ki. Szűcs M. Sándor az MDF 8- as választókerületének jelöltje kijelentette, bár a választások előtt kormányzati szerepkörre készültek, mára kiderült, el­lenzékiség lesz belőle. Ebből fakadóan legfontosabb teen­dőnek az új kormány szigorú ellenőrzését tekintik felada­tuknak, elfogadva a nép — bi­zonyára bölcs — döntését, mondotta. A lobbizást tovább­ra is az országgyűlés egyik csúcsmunkájának tartja. A képviselői munkát misszioná­riusi tevékenységnek nevezte. Szerinte a hatékony parlamen­ti munkához három tényező együttes jelenlétére van szük­ség, ezek: információ, a gyor­saság és a pénz. Kiemelte, hogy a tíz MDF-es képviselő, a parlament legerősebb lobbi­jaként, 36 milliárd forintot ho­zott a megyének. Toldi Ferenc a 7-es válasz­tókerület SZDSZ-es jelöltje fontosnak tartotta kijelenteni, létérdeke Kisvárdának és kör­nyékének, hogy szabadde­mokrata képviselője legyen a parlamentben. Bár sok a ha­sonlóság a különböző prog­ramok között, nyilvánvaló, hogy ugyanazt lehet jól és rosszul is csinálni — mondot­ta. Az elmaradott térségek fel­zárkóztatását ő is és pártja is fontosnak tartja, ám azt tör­vényi úton szabályozva kép­zeli el, mert a múltban is sok hiba csúszott a települések mutatók alapján történő kate­gorizálásába. Kijelentette, hogy nemcsak az eddigi kor­mány munkáját dicséri egy- egy település fejlődése, hanem az ott élők áldozatvállalását és az adott esetben ellenzéki önkormányzatok erőfeszíté­seit is el kell ismerni. A programismertetések után az érdeklődők kérdéseire vála­szoltak a képviselőjelöltek, vi­tatkozva egymással, illetve a kérdezőkkel. Villámkérdésre válaszolva valamennyien egyetértettek abban, hogy a parlamenti szavazáskor min­den esetben a választópol­gárok, a térség érdekét kell szem előtt tartania az egyéni jelölteknek. M eleg, kora nyári al­kony. Kertünkfáinak élénkzöldje lassan sötétes árnyalatot kap, a telek közepén lobogó tűz bizonyta­lan árnyékokkal telíti a lom­bok közét. Főiskolás vendé­geim minderről aligha vesz­nek most tudomást. Nevetés, kiáltozás és edénykoccanások egyvelege remegted a kertet körülálló homokdombokat: megfőtt végre a vacsora.—Jó ez a babgulyás—töri meg az áhítatos csendet az egyik leendő tanárnő. A körülötte ülő fiúk felnyerítenek. A gu­lyásban minden van, ami kell, egyedül bab nincs. — Sziasztok! Elkéstem? — kiált falatozó kompániánkra a kapu felől egy kék melegí- tősfiú. —Dehogyis!—zúg a ben­ti kórus, és már tessékelik is beljebb a jövevényt. Örülök én is a későn érkezőnek, most ének helyett beszá­molók következnek. Komo­lyan beszél minden megszó­laló. A többiek némán, fi­gyelmesen hallgatnak, de időnként nem tudják megáll­csendek után körbeindul las­san a nóta. Nézem az éneklő, parazsas fényű arcokat. Lányok, fiúk, ki ilyen, ki olyan szakos. Végzősök. Er­délyből jöttek négy évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt, más lesz, jobb lesz arrafelé is a világ. Aztán lett, ami van. Az első nótakört követően vendégeim egyike javaslattal áll elő: mondja el sorra min­denki, mit fog csinálni a jö­vőben. 4 kör újraindul, de ni, hogy közbe ne kérdezze­nek: Ezt hogy gondolod? Lakás van? Jó lesz az neked? Az elhangzottakból kide­rül, hogy csak néhányon ma­radnak Magyarországon, a többiek hazamennek. Az egyik testnevelés Szakos fiú különösen szép, kereset­len szavakkal beszél hivatás­ról és szülőföldről. De az itt maradók is őszinték, sorolják érveiket, indokaikat. Ítélke­zés, vita nincs. Mindenki tiszteletben/ tartja a másik döntését. Érződik: sok töp­rengés, vívódás, álmatlan éj­szaka előzte meg ezeket a vallomásokat. Utolsóként rám kerül a sor. Megpróbálom elhárítani a biztató szavakat, mondván, nem én vagyok most érdekes, énekeljünk inkább, vagy foly­tassuk a beszélgetést másról. A végszót mégis tőlem várja mindenki, beszélnem kell. Az agyamban idézetek, bölcs mondások kavarognak, ám rövid töprengés után úgy ér­zem, egyik se illik a pilla­nathoz. V égül egy sárospataki diáknótát hívok segít­ségül: ,,... fiúk, ha messzejárok, üzenjetek!” S jólesik közben a belső bi­zonyosság: nem felejtek el közülük senkit. Egyetlen ar­cot sem. POLITIKAI HIRDETÉS Méltósággal Balogh József G ondolom nem álta­lánosan igaz, mégis szót érdemel, hiszen a területi választási bizott­ság ülésén hangzott el: gond lesz a szavazatszámláló bi­zottságok holnaputáni mű­ködésével. Mondták ezt an­nak okán, hogy olyan ta­pasztalatokat szereztek: a választási küzdelmekből ki­esett pártok a továbbiakban nem akarnak közreműködni a választási bizottságokban. Tulajdonképpen felfog­hatnánk úgy is, hogy a ki­esett pártok számára érdek­telenné vált a második for­duló, hogy csalódottságuk miatt joggal fordíthatnak hátat a közéleti szereplés­nek, hiszen a választók sze­mében nem pártjuk prog­ramja lett a legelfogadha­tóbb, nem jelöltjeik bizo­nyultak legalkalmasabb­nak, de ez csak közéleti kul- turálatlanságunkról állíta­na ki bizonyítványt. Amikor szerveződtek, amikor harcba indultak a pártok, teljesen természetes volt, hogy mindenki saját programját tartotta leg­jobbnak, mi másért is vá­lasztotta volna annak nép­szerűsítését. Am éppen an­nak a demokráciának a mű­ködése következtében, amely lehetővé tette a pár­tok létezését, azt is be kel­lett mindenkinek kalkulálni, hogy győztes csak egy párt lehet, s a parlamentbe se juthat be mindenki. Lesznek —mint a sportversenyeken, egyéb vetélkedőkön — győztesek és lesznek veszte­sek, s aki versenyre kél, an­nak a vereséggel is számol­ni kell, a vereséget pedig méltósággal viselni kell. Ezért érthetetlen, s meg­foghatatlan: miért e sértő­döttség, miért kell most at­tól tartani, hogy tüntető tá­vollétükkel működésképte­lenné teszik a választási bi­zottságokat, hiszen a vá­lasztójogi törvény szerint egy bizottság csak akkor határozatképes, ha tagjai­nak több mint fele ott van és a választási bizottságoknak a szavazófülke kinyitásától a szavazatok összeszámlá- lásáig folyamatosan hatá­rozatképesnek kell lenni. Győzni, győztesnek lenni nyilvánvalóan nagy öröm, bár ma Magyarországon ez sem egészen biztos, hisz a győztesnek lesz az elkövet­kező években a legtöbb dol­ga, s az övé lesz a felelős­ség is. Am a vesztesek sem fordíthatnak hátat a közéle­ti szereplésnek, részben mert övék az ellenőrző sze­rep, s részben mert ezzel azoknak tartoznak, akik rájuk szavaztak, még ha ez a parlamenti szerepléshez nem is bizonyult elegendő­nek. Okulni a múltból M. Magyar László-m—j gy maroknyi csoport gyülekezett a napok­A. _J ban Nyíregyházán először a ti., majd az 1. vi­lágháborús emlékműnél. A járókelők meg-megálltak, s értetlenül néztéka kiscsapa­tot. A gyér létszámot látva egyesek arra tippeltek, hogy szélsőjobboldali gyüleke­zésről van szó, mások pedig szélsőbaloldali összejöve­telre gondoltak. Természetesen senkinek sem volt igaza, hiszen a sze­rény ünnepség résztvevői a ■hősök napja alkalmából a háborúkban elesett kato­nákra, az ártatlanul elpusz­tult polgári lakosságra, a kényszermunkára elhurcolt honfitársakra emlékeztek. Több évtizedes hagyo­mány született újjá néhány évvel ezelőtt: a magyar nép május utolsó vasárnapján nemcsak a gyermekeket ün­nepli, hanem a hősökről is megemlékezik, akik közül sajnos, nagyon sokan távol a hazától, idegen földben nyugszanak. A nyíregyházi városi ünnepséget a válasz­tások miatt hozták előrébb egy héttel. Bár erről hírt adott a rádió, a sajtó, a helyi televízió, a szervező­kön és a koszorúkat elhe­lyező résztvevőkön kívül nemigen volt érdeklődő a megemlékező ünnepségen. Mint az egyik szónok hang­súlyozta, a magyar társa­dalomnak sok még a tör­leszteni valója a hősökkel szemben. A múltra, a ma­gyar történelem sötét nap­jaira emlékezni nemcsak az időseknek, a hozzátartozók­nak, a városi és megyei szervezeteknek a köteles­ségük, hanem minden ma­gyar állampolgárnak. S ebbe a körbe beletartoznak azok a huszonévesek és negyvenesek is, akik sze­rencsére, nem ismerik azt a fogalmat, hogy háborús nélkülözés. A hősökre való emlékezés gyermekeink sorsát is szol­gálja, hiszen nem szabad elfelejteni: jövőt csak úgy szabad építeni, hogy miköz­ben fejet hajtunk az áldoza­tok emléke előtt, okulunk a múlt hibáiból, tragédiáiból. 8 ok, hogy Miért szavazzon az SZDSZ jelöltjére? Hogy véget vessünk a társadalom megosztottságának. ; E valami okból vele ritkábbat találkoztam az elmúlt ével során, mint a többiekkel. Vacsora végeztével mind­nyájan a tűz köré telepedünk Rövid, halk szavak és hosszt Antal Attila MB 4P" n n V W Diakbucsu

Next

/
Oldalképek
Tartalom