Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
1994. május 4., szerda HÁTTÉR Hídköltöztetés vízlépcsőn át Egyedülálló, izgalmasnak látszó manőverek a tiszalöki duzzasztónál Ehberert doloznak A híd a zsilipkamrában Tiszalök (KM - GB) — A víz fölött messzire hangzó hajókürt bugása jelezte a tiszalöki duzzasztó betonján április 27-én délelőtt gyülekező hajózási-, hídépítő-, vízügyi szakembereknek és több hivatalból kíváncsiskodónak, hogy kezdetét veszi a „nagy manőver”: a lebontott polgári híd másik felének az átzsilipelése a vízlépcsőn. Ha baj nélkül sikerül az akció, újabb akadály hárul el az észak-kelet magyarországi térség közlekedésében történelmi jelentőségű Cigánd- Tiszakanyár között készülő híd még ez évre tervezett átadása elől. A levonuló árhullám miatt rohanva kavargó folyón már napok óta várakozik a gigászi vízi szállítmány az erőmű alatt. Hajósok és mérnökök — akik ezt az Európában eddig példa nélküli folyami híd- költöztetést végzik — várták a pillanatot, hogy a vízállás lehetővé tegye a zsilipkamra működtetését. Felbőg a „Tárcái” tolóhajó motorja, s az összesen hétszáz tonnányi bár- ka-híd úszó monstrum lassan megindul a szemlélődő számára idegesítően keskenynek tűnő hajózsilip felé. Ám mint kiderült, csak egy „szárazföldi patkány” agyában születhetett meg a képzettársítás azzal a bizonyos tevével és a tű fokával. Á szakemberek nyugodtak maradtak. A legnagyobb feladat A veszélyes műveletet rádió adóvevőn keresztül a partról irányító fiatal mérnök, Kovács Rezső a hidat Polgártól Ci- gánd-Tiszakanyárig átköltöztető Hídépítő Speciál Kft. második számú embere. Parányi mikrofonjába mormolt utasításait úgy követik az emberek, mintha mindig 106 méteres acélhíddal hajókáztak volna a Tiszán ár ellen, egy vízi betonfolyosóban. Néhány meleg perc — amelyeket inkább a kiszámíthatatlanul felfel támadó, a hatalmas szerkezetbe időnként belekapó szél okozott — és ismételt próbálkozások után végül szelíden besimul a zsilipkamrába a kolosszus. Amíg a vízszint s vele együtt a bárka a kellő magasságig emelkedik, mód nyílik néhány szót váltani Kovács Rezsővel. — Ennek a manővernek a tétje, hogy a polgári régi híd Cigándig való elszállításának e közbülső állomásán sikeresen túl jussunk. A híd leemelésén és az új helyére történő beemelésén kívül a harmadik legnagyobb feladatunk volt a két darabban szállított hídszerkezetet átvinni a tiszalöki duzzasztón. A gondot a híd tíz és fél méteres magassága jelentette, de kidolgoztuk a tervet, mely szerint a zsilipkamrán át viszonylag kockázatmentesen meg lehet ezt tenni. Szemben a másik felmerült lehetőséggel, amikor is a folyó közepén a duzzasztó táblák alatt kellett volna áthajózni, ami sokkal nagyobb veszélyekkel járt volna. Időközben a zsilipelés befejeződik, kinyílnak a hatalmas zsilipkapuk, s velük együtt az Kovács Rezső Balázs Attila felvételei út is megnyílik az úszó híd- szállítmány számára egészen Cigándig, azaz szabolcsi szemmel Tiszakanyárig. Híd a híd alatt — így, ezekkel a bárkákkal nem szállíthatjuk tovább a két darabban lévő hidat — igazít helyre precízen a szakember — itt, Tiszalök fölött átterheljük az acélszerkezeteket uszályokra, pontosabban négy uszály közé, olyan módon, hogy valamennyire a vízbe süllyesztve átférjenek a Tokaji híd alatt. Ez még meglehetősen sok időt vesz igénybe. Várhatóan május közepe körül kerül majd sor a továbbszállításra. A Tiszán levonuló árhullámról a tiszalöki duzzasztói átkelésnél hivatalból jelenlévő Észak Magyarországi Vízügyi Igazgatóság munkatársa, Orosz György a következőket mondja: — Az áprilisban lehullott nagy mennyiségű csapadék hatásaként első fokú árvízvédelmi készültségben voltunk hét napon át a Tisza kezeié-, sünkben lévő szakaszán. A Tisza több helyen, a Takta- köznél, Tiszaújváros Tiszake- szi közötti szakaszán elöntötte a hullámtereket. Az árhullám levonulására hat napot kellett várakoznia a híddal, Polgártól néhány óra alatt ideérő hajónak. Ugyanis árvíz időszakban a hajózsilip nem üzemelhet. Egy viszonylag magas vízállásra viszont szükség volt a zsilipelési művelet végrehajtásához, mivel egy nyári, alacsony vízszint mellett ez a manőver kivitelezhetetlen lenne. Éppen ez a nap volt a legalkalmasabb. A duzzasztón sikeresen följutott hídszállító „hajóvonta” már a tiszalöki hajógyártó üzem kikötője felé tartott, a manővert végignéző vendégek is visszaindultak. A beruházó Miskolci Közúti Igazgatóság Fejlesztési Osztályvezetője, Vastag Sándor azonban nem rohan. Szívesen beszél az épülő cigándi hídról. — 5,4 kilométer új út épül Cigánd és Tiszakanyár térségében, összekötve az itt létesülő, 532 méter hosszú hidat egyrészt a Sárospatak-Zemp- lénagárd-i, másrészt Szabolcsban a Nyíregyháza-Kisvárda-i utakkal. Térségfejlesztés Ez a most átzsilipelt, Polgárról átszállított acél hídszerkezet szolgál majd a tulajdonképpeni folyómeder áthidalására és ehhez épülnek még mindkét oldalon (30 méter már elkészült a jobb parton) további hídszakaszok. Bár megpályáztattuk a híd építési munkálatait, de végül a legolcsóbb ajánlattól is 300 millióval alacsonyabb áron, 1,3 milliárd forintért adtuk vállalkozásba magát az építést. A teljes költsége, a kisajátításokkal, a tervezési költségekkel együtt, úgy másfél milliárd lesz. Ennek a hídnak alapvető célja a térségfejlesztés. Az, hogy a közlekedés vérkeringéséből elzárt Bodrogközt megnyissák és összekössék Szabolccsal. Távlatilag persze jelentősége lehet a nemzetközi forgalomban Románia felől Szlovákia felé. Annyit biztosan ígérhetek, hogy még ebben az évben meg is indulhat rajta a forgalom. ok mindent nem irigylek V a középkorban élt em- )kj berektől. Nem rajon- ganék kimondottan, mondjuk a karóba húzásért, vagy a máglyán való elégetésért. Bár kétségtelen, hogy egészségügyi, környezetvédelmi szempontból ez utóbbi kiállja az idők próbáját. Még sok mindent említhetnék, amit nem irigylek a régen élt ősöktől, de egyet kezdek irigyelni. Mégpedig azt a hihetetlen egyszerűséggel, eleganciával és tévedhetetlenséggel gyakorolt módszert, ahogyan meg tudták különböztetni a valódit, a hamistól. Az aranypénzt a talmitól. A fogakkal könnyűszerrel megállapíthatták, nem akarják-e lóvá tenni őket. Úgy látszik az ősi mesterség, a pénzhamisítás, soha nem hal ki, sőt. Napjainkban egyre több az esélyünk arra, hogy hamis pénzt vigyünk haza. Még gyanúba is keveredhet az ártatlan ember, akit nem elég, hogy becsaptak, hamis bankókat adtak neki a valódi helyett, még a hatóság is kérdőre vonhatja: hol is jutott hozzá, biztos, hogy igazat mond és így tovább. Mert hallgassuk csak a Magyar Nemzeti Bank által kiadott ismertetőt, amely igazán azt a célt szolgálja, hogy az állampolgár jobban megismerje a törvényes bankjegyeket. De mi van, ha előáll a krach. íme az idézet: „Amennyiben kereskedelmi egységben, üzletben fizet valaki hamis bankjeggyel, úgy nem fogom megkülönböztetni a valódi és a hamis bankjegyeket. Elvégre nem hordozhat mindenki nagyítót a zsebében, márpedig — a füze- tecske szerint — egy négyszeres nagyítású kézi nagyítóval különösen jól láthatók a valódi bankjegyek finom, színes, folyamatos nyomtaaz ataaot tenetőség szerint vissza kell tartani és értesíteni kell a rendőrséget is." Aztán: „A hamis bankjegyet véletlenül, jóhiszeműen forgalomba hozó ellen nem indul rendőrségi eljárás." Ez utóbbi nagyon megnyugtat. Még szép, ha nem vagyok pénzhamisító, sőt engem csaptak be, nem kerülök a dutyiba. Ennek ellenére mostanában egyre gyanúsabban nézegetem a különböző papírpénzeket, mióta a véletlen a kezembe adta a Magyar Nemzeti Bank ismertetőjét. Olykor már kezdem szakértőnek képzelni magam, máskor viszont úgy érzem, soha tott vonalai, míg a hamisítványokon ezek részben hiányoznak részben fekete színben is jelentkezhetnek, az árnyalatosság rovására. Ez ugye igen egyszerű. De itt még nem áll meg a nyomozás. A metszetmélynyomás vizsgálata csak az egyik pont, hátra van még a papír, a jelrostok, a biztonsági, az aljnyomat, a mikroírás, a sorszámozás szemügyre vétele. De még ekkor se dőljön hátra nyugodtan a karosszékében kedves olvasó, mert az sem árt, ha hord magánál egy milliméteres mérőeszközt is. Mert az is írva van, hogy a bankjegyek mérete esetenként plusz-mínusz 1, másfél milliméterrel eltérhet a megadottól. Ez, amennyiben a bankjegy egyéb szempontból megfelelő, nem befolyásolja annak valódiságát és forgalomképességét. Na végre! De még mindig ne örüljünk. Még a tapintási préda hátra van. Szemléltető ábrák is segítik a jámbor pénzköltőt, hogy eligazodjon a rengetegben. Már csak a kiemelt bankjegyet kell finoman végigsimítani, s ha úgy érezzük, mintha egy finom körömreszelőn húznánk végig az ujjúnkat a bankó valódi, mert a hamisítvány tapintása nem ilyen, felülete sima, síkos. Ilyen egyszerű ez, de ha mégse lennénk teljesen nyugodtak, a füzetecske szól arról is, hogy a bankjegyek papírja nem tartalmaz úgynevezett optikai fehérítőszereket, ezért jellegét nem változtatja meg ultraviola fény hatására sem. Tehát nyugodtan kimoshatjuk a pénzünket, a valódi bankjegyeken nem fog a strapa, állni fogják a próbát, csak ki kell őket merni, meg kell szárítani és így szervírozni. Úgy is nagy divat a pénzek tisztára mosása... Nábrádi Lajos A z egyik — jelentősnek mondható — nyíregyházi építkezésen külföldieket dolgoztatnak. A forgalmas utca közelében mindenki szeme láttára kora reggeltől késő estig dolgoznak a külföldiek, bagóért. Nagyjából ez a lényege annak a bejelentésnek, amely a megyei munkaügyi központ ellenőrzési osztályára érkezett. Azóta kiderült: a bejelentés igaz. Sajnos, gyakori a hasonló eset. Azért is, mert az időből kicsúszó parlamentnek már nem volt ideje módosítani a Foglalkoztatási Törvény ide vonatkozó passzusát. Maradt tehát a régi szabály, amelynek értelmében a „feketemunka-adó” az általa kifizetett (és elismert, vagy bizonyított) bérnek a dupláját köteles fizetni bírságként. Ha tehát tíz külföldi feketemunkásnak ad egy napra ötezer forintot, akkor csak tízezer forintra bírságolható. Nevetséges, vagy inkább bosszantó ez az összeg. Hiszen az építési vállalkozó napi haszna ennek a bírságnak a sokszorosa. S nem csak abból van a haszna, hogy nem fizet adót az államnak és nem fizeti a társadalombiztosítást sem. A haszon lényege, zöme abból van, hogy nyújtott műszakban viszonylag nagy értéket termelnek a szóban forgó külföldeiek kevés fizetségért. A törvény módosításának javaslatában az állt, hogy a mindenkori minimálbér ötszörösét köteles fizetni bírságként a feketemunka-adó. Ez már nagyobb szankció lett volna, nagyobb visszatartó erő. Ennyi bírság kifizetése mellett már nem nagyon éri meg a szabálytalan, engedély nélküli foglalkoztatás. Am a partement ezt a módosítást nem szavazta meg. Már nem volt rá ideje. Igaz, más, hasonlóan fontos döntés is elmaradt a parlamentben. Miért kell most felemlegetni ennek a döntésnek az elmaradását. Azért időszerű a témáról írni, beszélni, mert az utóbbi időben meggyorsultak megyénkben az építkezések, a mezőgazdaságban is megszaporodtak a tennivalók. Az új föld- tulajdonosok, a mezőgazdasági vállalkozók egy jelentős része feketemunkásokat foglalkoztat, szinte éhbérért. Az új parlamentnek bizonyára nem az lesz az első dolga, hogy módosítsa a foglalkoztatási törvényt. Ezt az építési, illetve mezőgazdasági szezont bizonyára olcsón megússzák a feketemunka-adók. Am időközben hozhatnak például egy miniszteri rendeletet, amely szigorúbban szankcionál. A magyar munkavállalók és a becsületes adófizetők érdekében. Gyorsan gyarapodva Kovács Éva z a baj a magyarokkal, hogy gyorsan szeretnének, gyarapodni, meggazdagodni — vallotta nemrég egy Dél- Amerikába szakadt hazánkfia, aki betelepültként, idegenként eresztett gyökeret a távoli országban ,s lett az ottani leggazdagabbak egyike. Jó pár éve annak, hogy magyarokkal is üzletet köt, s ez idő alatt nem csak ismerőseinek száma, tapasztalataié is jelentősen megnövekedett. Kellő alapja és oka van tehát arra, hogy a magyar-magyar kapcsolatokról véleményt mondjon. Meg is teszi, s mint kiderül, egyáltalán nem zavarja, hogy a negatív benyomások előidézője ugyancsak magyar. Tényekkel, adatokkal, bizonyítja, hogy az anyaországból érkező üzlettársak rögtön a magas C-n kezdik. Autóban csak a legújabb típusú Mercedest, fizetésben pedig a legjobb menedzsereknek kijáró összegűt kedvelik. Onnan szeretnének elindulni, ahová az igazi, vérbeli üzletemberek csak lassan haladva jutnak el. Mint a nyilatkozó szavaiból kiderült, kezdő üzletemberként neki annak idején megfelelt a legolcsóbb autó, s nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, ha eleinte ő is megemelte a cementes zsákokat. Hol vagyunk mi ettől? Nálunk sajnos a legkisebb, éppen hogy útjára induló vállalkozó is szeretné egy- csapásra elfelejteni honnan indult, csak azt tudja biztosan, merre tart, hová is igyekszik. Csodajárgányon száguldozik, autóból telefonál, s alig tudja elképzelni, s megpróbálja véglegesen elfelejteni, kinek született valójában, hogy valaha ő is dolgozott. Márpedig a dolog így nem működik. Sok híres üzletember, dollárokban, fontokban számolt milliomos vallja a mondást: lassan járj, tovább érsz... Nálunk valahogy más a helyzet, s kevesen vallják azt is, amit az igazi nagyok. Hitelből nehéz üzletelni, még nehezebb megélni. Számos hazai példa bizonyítja, milyen gyorsan emelkedtek fel, s hulltak újra porba azok, akik azzal kezdték az üzletember-életet, hogy súlyos milliókat vettek fel a semmire. Jó társuknak bizonyultak ebben a bankok, különféle pénzintézetek, s aztán amikor a felvett millióknak nyoma veszett, legfeljebb frappánsan nyilatkoztak egy na- . gyot. Nem vagyok olyan gazdag, hogy hitelt vegyek fel — vallják a dúsgazdagok, akiknek példája bizonyára nem szimpatikus a kezdő, négy éve színrelépő hazai társaik előtt. Valahogy úgy néz ki a dolog, mi magyarok későn kezdtük, de szeretnénk hamar a csúcsra jutni. Egycsapásra mindent akarunk, s úgy gondoljuk, ha kockáztatunk, az nem a mi bajunk. Néha tényleg nem, de ez sem tart(hat) soká... 1 X : . : . • • . . ■ • Páll Géza Hamis bankók