Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-03 / 103. szám

KULTÚRA 1994. május 3., kedd A Barokk Közép Európában Nyíregyháza (KM) — A Barokk Közép-Európában címmel tudományos ülést rendeznek ma a nyíregyhá­zi tanárképző főiskolán. A kilenc órakor kezdődő programban a szakembe­rek, az érdeklődők előadást hallgathatnak meg többek között a XVII-XVIII. szá­zad európájáról, a barokk­kori paraszti kultúráról, a magyar barokk művészet­ről és irodalomról, a kor is­kolarendszeréről, és a ba­rokk metamorfózisairól. Az előadók között a nyír­egyházi tanárképző főisko­la és a debreceni KLTE egyetem tanárai mellett külföldi vendégek is talál­hatók. Jótékony koncert Debrecen (MTI) — A Mű­vészek a leukémiás gyer­mekekért sorozatban a fő­város után Debrecenben is jótékonysági koncertet ren­dezett a Kép-Világ Ala­pítvány. A csütörtökön, az Aranybika Szálló Bartók Termében megtartott hang­verseny csaknem ötmillió forintos bevételét teljes egészében a Debreceni Or­vostudományi Egyetem Gyermekklinikájának aján­lották fel, ahol az ország keleti részében élő leuké­miás gyerekeket kezelik. Oláh Éva klinikaigazgató professzor elmondta: egy- egy gyermek kezelése igen hosszú ideig tart, igen sok­ba kerül, de eredményeik rendkívül biztatóak: egyre többen gyógyulnak fel a sokáig gyógyíthatatlannak tartott kórból. A hosszú kórházi ápolást rendkívüli módon segíti, ha a szülők együtt lehetnek, ha kell, a nap 24 órájában beteg gyer­mekeikkel. Ennek érdeké­ben úgynevezett családi szobák kialakítását tervezik a debreceni gyermekklinika pavilonjában. A jótákony- sági koncerten felléptek Gregor József, Kelen Péter, Szűcs Márta, Kovács An­namária, Lerch István, va­lamint a debreceni Kodály Kórus és a helyi filharmo­nikus zenekar. Tánc és Zoo suli az Ifjúsági Parkban is korszerűsítettük, épp a na­pokban nyitottuk meg a tigris számára az ország legnagyobb kifutópályáját. □ Nyáron sok fiatalt csalnak ki Sóstóra az Ifjúsági Parkban rendezett koncertek. Mi vár­ható az idén? ■— Továbbra is sok progra­mot kínálunk. A változás csu­pán annyi, hogy színesebbek, változatosabbak lesznek a konceretek. Nem csupán hea­vy metal zene lesz, hanem minden műfaj képviselteti ma­gát. Május 7-én egyébként az Edda, 20-án a Los Andinos együttes, 28-án Vikidál Gyula és Varga Miklós koncertezik nálunk, júniusban Prógnózis és Lord koncert lesz, július elsején pedig Demjén Rózsi lép fel. Az egyre népszerűbb Pálma diszkó szintén megnyi­tott, itt szombat esténként le­het majd táncolni. Nem marad el a hagyományos gyermek­napi program sem, május 29- én egész napos műsor szóra­koztatja majd a gyerekeket. És hadd hívjam fel még egy do­logra az érdeklődők figyelmét: az idén is megrendezzük a Zoo iskolát, amely több turnusban, egész nyáron lehetőséget ad iskolásoknak a növényekkel, állatokkal való ismerkedésre, a természet megkedvelésére. Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Ha­gyományos módon, május el­sejével ismét megnyitotta ka­puit a húszéves Sóstóerdei Szabadidő Park. A közkedvelt ifjúsági szórakozóhely „a le­romlott” Sóstón még mindig viszonylagos oázisnak számít. Igaz, hogy a „vidámpark” in­kább falusi vurslihoz hasonlít, s a tánchely is itt-ott hepehu­pás, de a természet lágy ölén túl sok minden tönkremenni nem tudott. Petrilla Attila igazgatóval a park helyzetét és a várható nyári programokat tekintettük át. — A Szabadidő Park álla­potának megőrzésére, illetve a fejlesztére csak a bevételeink­ből származó pénzt tudjuk for­dítani. Ez pedig nem túl sok. Kapunk ugyan némi támoga­tást, de ez a fenntartáshoz kell. A bevételekből igyekszünk még inkább pihenőhellyé ten­ni a parkot, s ennek meg­felelően fából készült padokat, új játszóelemeket helyeztünk el. A vadasparkban is több ál­lat számára tágasabbá tettük az életteret. A táncos részen pe­dig eltüntettük az árkot. Való igaz, itt szükséges lenne dísz- burkolatot készíttetnünk; a Az egyik divatjamúlt körhinta tánchely egyik fele ugyanis aszfalt, a másik beton. □ Milyen újdonság várja az idén a gyerekeket, fiatalokat? — A parkrészen új, tájbaillő fajátékok várják a gyerekeket. Olyan dolgokat helyeztünk el, Harasztosi Pál felvétele amelyek elsősorban a gyere­kek kreatív képességét veszik igénybe. Póni sulit is kialakí­tottunk, ahol akár lovagolni is megtanulhatnak a legkiseb­bek. Több vendégház is ké­szül. A vadaspark több részét Júlia vendégszereplése és tévéreklámja Hírcsokor Tárlat... ...nyílik ma a mátészalkai művelődési központban. A Kocsis-Hauser alapítvány­ban részesülő ifjú alkotók képeit, iparművészeti alko­tásait tekinthetik meg egy hétig az érdeklődők. (KM) Új' diáklap... ...született Zoxó címmel. Az újság a nagykállói Ko­rányi gimnáziumban jelent, és többek között német és angol nyelven készült írás is olvasható a benne. (KM) A Padlás... ...című musicalt mutatja be kisvárdai művészetek házá­ban május 3-án és 4-én a Mandala színház. A kisvár- daik több előadásban lát­hatják a népszerű zenés da­rabot. (KM) Népzenei... ...énektábort indít a nyír­egyházi művelődési köz­pontjúlius 25-31 között. A fiatalok a táborban megis­merkedhetnek a magyar né­pi kultúra gazdag ének- és néphagyományaival. (KM) Gyermekek... ...számára indul agykont­roll tanfolyam a nyíregy­házi művelődési központ­ban. Az első foglalkozást május 5-én 15 órától tart­ják. (KM) Kopjafás zászló Molnár Károly Tiszabecs — Évek óta tö­megeket vonz Tiszabecsre a Nemzetközi Tisza-túra. Egy-két éve már arra is le­hetősége van a túrára a kü­lönböző országokból érke­ző résztvevőknek, hogy át­menjenek Ukrajnába. így Bustyaházán „behajózva”, csónakban lépik át a határt. A Tisza a Batárral való találkozás után válik ukrán­magyar határfolyóvá. Mos­tantól — a határőrséggel egyeztetve—jelzik a hajó­soknak azt a helyet, ahol a Tisza magyar területre ér. Az idei túra résztvevői már láthatják az erdélyi motí­vumokkal díszített, közel 3 méter magas oszlopot. A falu fiatal orvosának ötlete nyomán láttak hozzá a munkához. A határőrség az anyagot szállította. Orosz Sándor, a falu ezer­mestere, aki már nyugdíjas, készítette a betonalapot. A száraz akácfa fűrészelve, legyalulva került Orosz Sándortól a fafaragással is kacérkodó Berhés István­hoz. A 20x20-as oszlop mondhatni teljes hosszában kiírva: HUNGÁRIA. Rövid idő alatt felkerültek a dí­szítő motívumok, illetve a szöveg az akácra. Berhés István elmondta, hogy fare­generálóval illetve barna alappal lekente a fát: így az időjárási viszontagságok­nak jól ellenáll. A falu elfogadta ezt az oszlopot, s térséget, mely a Batár-Tisza találkozásnál természeti szépségű helyen van. A szélben lobogó zász­lót a Tiszabecs-Tiszaújlak közötti közúti hídról is látni lehet. A település lakói ünnepi helyként tartják nyilván e tisztást. A méltó természeti körülmény adott. A határ­őrök a tiszabecsi lakta­nyából a külsőségek bizto­sításához is örömmel hoz­zájárulnának. Először láthatják meg a túrások a kopjafás magyar zászlót, ha majd a vízen le­ereszkednek, ahol elmond­hatják: ez már Magyaror­szág! Ferenczi Ágota Nagykálló (KM) — Évekig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház üdvöskéje volt. Orosz Helga sokunk számára az örök Júlia marad, emlékezetes sze­repet játszva Shakespeare örökzöld szerelmes darabjá­ban. Aztán a pesti József Atti­la Színházba igazolt át, most szabadúszó. Mostanában az egyik tévé­reklámban látjuk. Itthoni ven­dégszereplése alkalmából be­szélgettünk vele. □ Milyen érzés volt vissza­jönni? — Jó érzés volt, ezért is jöt­tem vissza. Szerettem Nyír­egyházát, az itteni társulatot. Az más dolog, hogy a Rómeót és Júliát nem tartottam sike­Elek Emil felvétele resnek, jónak. De visszatérni ide mindenképpen öröm volt. □ Felismerik Nyíregyhá­zán? Fontos az Ön számára a hírnév? — Nemigen. Elég hajó sze­repeket kapok. Igen, inkább ez a mérvadó. Nem a hírnévért csinálom, hanem a játék örö­méért. És ha még egy remek társulatban is módomban áll dolgozni, akkor igazán nem kívánok mást. □ Mi az, amivel elégedett lenne a munkájában? — Minden évben elégedett lennék két nagyszerű darabbal egy jó csapatban, jó rendező­vel. □ És az szakmai elismerés, a díjak? — Azok nem érdekelnek. Annak azonban nagyon örül­tem, hogy Nyíregyházán meg­kaptam az éves gyűrűt a mun­kámért. Az fontos volt. Ennél nem vágyom többre. □ Hogyan telik egy napja? — Változóan. Mivel én har­madik éve szabadúszó va­gyok, ezért általában pár nap­Keserű pizza Budapesten Szabó Tünde Esik az eső, de nem úgy isten­igazából, csak annyira, hogy még fullasztóbbá" tegye ezt a büdös sötét, túlzsúfolt fővá­rost, éppen csak annyira, hogy ne lehessen eldönteni ki kell-e nyitni (a különben majdnem nyithatatlan, újból és újból összecsukódó) esernyőt, vagy jobban jár az ember, ha a fal­hoz lapulva próbál menni a tömegben, itt-ott nekiütődve szatyroknak, kiszögellések- nek, járdán parkoló csupasár autóknak. Valami boltot, üzletet kere­sek, ahol meleg ételt adnak elvitelre. Grillcsirke volna jó, de majdnem mindegy, hogy mi, csak tegyék papírba, do­bozba, zacskóba, hogy el le­hessen hozni. Már egy órája tart ez az idegtépő ámokfutás az esőben. Semmi sincs a he­lyén. A privatizáció jegyében, a nyomor, a megélhetés, a meg­gazdagodás és a csőd kiszá­míthatatlan zavarában, ma már nincs ott az az üzlet, ami még tegnap működött. Butikok, bizsusok, porcelánok, híradás- technikai, pamutbolt, diszkont italok, cigaretták, vadonatúj portálú borozók, kisvendég­lők, csirkés nincs. És akkor egy sarkon hatal­mas felirat: PIZZA. Végre! A bolt még ebben a fullasztó koszban is ragyog — vado­natúj. Zsúfoltság, tolongás, a bejáratnál tábla: „Kéijük ked­ves vendégeink türelmét, amíg asztalhoz kísérik önöket.” De kérem én csak elvinném... nem ülök le! Elvitel hátul, a hátsó ajtónál — mondja egy piros egyenruhába öltözött hang. Ki — eső — hátsóajtó — felirat: ELVITEL. Belépek, tiszta helyiség, két nyitott pult. Senki. Egy hölgy felveszi a rendelést és kér, foglaljak helyet. Kis pad, mel­lette műselyemből cserepes virág. Várok. Piros műanyag kezeslábas­ban, bukósisakkal a fején, fi­atalember érkezik, kezében zippzáras piros műanyagtáska. Nem szól semmit, az ablakhoz megy, ahol egy másik piros egyenruhás elveszi tőle a zipp­záras műanyagtáskát, ad neki egy másikat. Az sarkonfordul és kimegy. Aztán egy újabb jön, meg még egy, a bukósi­saktól épp csak látom az arcu­kat. Nagyon fiatalok. Talán 16, vagy 17. A pult mögül két felmosófával egy kis kölyök jön és komótosan, lassan, ala­posan kockáról kockára halad­va mossa a műmárvány követ. Először az egyik felmosóval ami vizes, aztán a másikkal, ami száraz. Lelkiismeretesen dolgozik. Elnézem ahogy fi­gyeli a munkáját, szőke, rö­vidre nyírt haját, kedves, ér­telmes arcát. Kifejezéstelen, közömbös. Amikor az újabb motoros érkezik, meglátja a felmosó fiút, megtorpan, visz- szamegy két lépést és az aj­tónál lévő szőnyegbe megtörli a lábát. Aztán a pulthoz megy, némán átveszi a tele piros zippzárast és kimegy. A gye­rek felegyenesedik a felmosó­fa mellett és halkan, amikor már becsukódott az ajtó, szinte csak magának azt mondja: köszönöm szépen. És folytat­ja­Kik ezek a kölykök? Mit keresnek itt? Miért nincsenek iskolában, iskolában, iskolá­ban? Nyomorult, gyomorszorító kucorgással ülök a pádon, alig várom, hogy elkészüljön a piz­za és kirohanhassak innen. A hölgy 810 forintot kér, eláll a lélegzetem és rohanok innen, innen a nem tudom honnan, a mocskos, büdös, fröcskölő esőbe. pal előbb tudom meg, mi az adott napi dolog. A szinkront például előző este kapom meg. Általában 7-8-9-kor kelek, at­tól függően, mikor van dol­gom. Elmegyek dolgozni, az­tán az estém a színpadon telik el. Ha nem játszom, máshol tevékenykedem, például a rá­dióban. Nem nagyon járok szórakozni, mert örülök, ha pár nyugodt órához jutok. □ Almai, vágyai? — Utazni szeretnék nagyon sokat, mert erre eddig nem na­gyon volt meg a lehetőségem. Tavaly voltam Amerikában, oda az idén is jó volna elmen­ni. Vonz a világ minden tája: Ázsia, Kína, India, Afrika. — Mint turistát, vagy mint színésznőt? — Természetesen mint tu­ristát. 150 éve született (MTI-Panoráma) — 150 évvel ezelőtt született az a francia író, akit a XIX. század Volteire-ének ne­veztek. Anatole France ap­ja párizsi könyvkereskedő volt. Tanulmányinak el­végzése után egy ideig könyvtárosként és lektor­ként dolgozott, majd „sza­badúszó” lett és egész munkásságát az irodalom­nak szentelte. Szenvedé­lyesen harcolt a köztársa­ságért és ugyanolyan szen­vedélyesen foglalt állás Emile Zola oldalán a Drey- fus-perben. Anatole France 1921- ben, 77 éves korában kapta meg az irodalmi Nobel-dí- jat. A díj odaítélését főleg a francia forradalomról szóló művének a „Les Dieux ont Soif’-nak kö­szönhette. Anatole France-t a fran­ciaországi felvilágosodás korszakának befejezője- ként ismeri a világiroda­lom. Hosszú évtizedeken át alkotott. 1924. október 13-án halt meg Tours mel­letti birtokán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom