Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-19 / 117. szám

I 12 ICiSaf'»Ma|yaiiiisiá| KULTÚRA 1994. május 19., csütörtök .......““.... Záróra a Művészben Matyasovszki József Nyíregyháza — A sors go­nosz fintora volt, hogy mindjárt pusztulással kez­dődött az évad művész­körének zárórendezvénye. Menthetetlenül kiégett Hu­szár István festőművész műterme, minek következ­tében vissza kellett monda­ni a műsorban való szerep­lését. Helyette Béres Gizel­la súgónő mutatkozott be. Szinte a véletlennek kö­szönhető, hogy alkotásai végre méltó helyre kerül­tek, s nyilvánosságot kap­tak egy színvonalas tárlat keretében. Szanics Rudolf hangulatkeltő, klasszikus gitárjátékát követően Hor­váth János festőművész kö­szöntötte az új felfedezet­tet, s méltatta a szemet gyö­nyörködtető és nagy mű­gonddal megmunkált réz- domborításokat. Minden kiállított darab egy-egy emlékezetes elő­adás művészi lenyomata, múltidéző, büszke memen­to, a szeretet és ragaszkodás tárgyiasult megnyilvánulá­sa. Ott sorakoztak a falon a régi színpadi sikerek, a be­lőlük fogant, bűvös imp­ressziók: Gombrowich Es­küvőjének, Edward Bond Bolondjának, Németh Lász­ló Galileijének, Krleza Ga­líciájának, Krúdy Rezeda Kázmérjának vagy például Dosztojevszkij Ördögök-jé- nek képei. Hogy is volt kilenszázöt- vennyolcban? Abban a bo­ogie-voogie klubban, amire olyan jólesik emlékezni, hogy még azoknak is meg­dobban a szíve, akik akkor­tájt még nem is éltek? Kazár Pálnak és vendégei­nek sikerült visszavarázsol­ni közönségét a régmúlt időkbe. Bár nem létezik már a Beatles, sem a Metró, sem az LGT, de a Zenit együttes még mindig a régi. Senki ne csodálkozzon, ha mindjárt táncolni, vagy csá- polni támad kedve, ha ők a húrok közé csapnak. Ferge­teges műsort kanyarítottak egy pillanat alatt, a színház technikusai pedig néhány rafinált színpadi és fény- technikai trükkel járultak hozzá a tökéletes koncert­hangulathoz. Megyeri Zol­tán színművész látható él­vezettel vetette bele magát ebbe a fiatalos őrületbe, s szó se róla, jól állt neki a blues. A műsor más jeles vendégei Kollonay Zoltán, az Anonymus Énekegyüt­tes és a színház muzsikusa a zenei sokszínűségét adták a produkciónak. Kötetlen beszélgetés zár­ta az estet, ahol lehetőség adódott, hogy a közönség kérdéseket tegyen fel a színház művészeinek, veze­tőségének, az elmúlt ill, a következő évadot illetően. Bár nehezen és bátortalanul indult a dolog, de a végére egészen családias csevegés kerekedett. A közönséget kétségtelenül bátorította az őszinte hang, az a nyitott­ság és közvetlenség, aho­gyan Verebes István és munkatársai elmondták ta­pasztalataikat, s válaszoltak a kérdésekre. Talán egy kicsivel több volt a komolyság, mint a vidámság, holott egy ilyen találkozón annak is helye van. A színház egy olyan közeg, ahol a nagy művész­egyéniségek körében felejt­hetetlen anekdoták szület­nek. De számvetés is volt ez, s el kellett mondani, egy nehéz évad van mögöttük, örömökkel, csalódásokkal, küzdelmekkel tarkítva. S az önvallomásokban ezért is fogalmazódott meg egy fontos óhaj, üzenetül min­den méltatójuknak és kriti­kusuknak csak annyit kér­nek, hogy szeressék őket, mert a bírálat sem fáj úgy, ha érezni benne: értük ha­ragszik, s nem ellenük. ■ »II £4 fO f C»I a Munkanélküliek.,. ...számára indít a SZÜV RT. személyi számítógép­szoftver-üzemeltetői, és számítástechnikai progra­mozói tanfolyamot. Az egyéves díjmentes tanfo­lyam elvégzése után közép­illetve felsőfokú képesítést lehet szerezni. (Nyíregyhá­za, Vasvári Pál u. 1.) (KM) Zenés,,. ...irodalmi estet rendeznek, Állomás címmel a mátészal­kai művelődési központban május 20-án. A műsor 18.30-kor kezdődik. (KM) Pünkösdölö... ...gyermekfesztiválra utazik a nagykállói Kállai Kettős gyermek népitáncegyüttes május 20-án. A fesztivál két napig tart. (KM) Évadzáró... ...foglalkozást tartott a vá- sárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar. A naményi éne­kesek legközelebb á bereg- daróci templom avatásán szerepelnek majd. (KM) Különleges... ...színházi csemegét kínál a mátészalkai művelődé­si központ Szalka várossá nyilvánításának 25. évfor­dulója alkalmából május végén, június elején. Öt na­pon belül három határom túli magyar színház mutatja be produkcióját. A rendez­vényre kedvezményes bér­letet bocsátanak ki. (KM) Megtalált ősember London (MTI) — Anglia déli tengerparti vidékén, Boxgrove közelében fél­millió éves emberi comb- csontdarabot találtak, és brit szakértők kedden úgy vél­ték, hogy ez a legősibb ős­emberlelet Európában. Az eddigi legrégebbi európai leletek is legalább 100 ezer évvel fiatalabbak. A Box­grove közelében évek óta tartó ásatások eddig jobbára csak pattintott kőszerszá­mok készítésére utaló szi­lánkokat hoztak felszínre. A félmillió éves emberi combcsontdarabot állati csontmaradványok között találták 30 méterrel a föld­felszín alatt, olyan körzet­ben, amely a kutatások sze­rint már a korai kőkorszak­ban biztosan lakott volt. Sosztakovics szerelmes levelei fesztiválnál az idén egy rend­kívül intenzív, sűrű koncertso­rozat részesei lehetnek a zene­kedvelők. Tizenhét nap alatt 12 nyilvános rendezvény várja majd a zenerajongókat; jó szo­kás szerint nemcsak Nyírbá­torban. A nyitókoncertet július 15-én tartják a bátori reformá­tus templomban: igazi zenei csemege, Verdi Requiemje ke­rül bemutatásra. Vezényel Ju- rij Szimonov. Erre a koncertre egyébként a Magyar Televízió is jelezte részvételi szándékát. Nyír­bátoron kívül Hodász, Má- riapócs, Nagykálló, Nyírbél- tek, Vállaj templomaiban is felcsendülnek majd szép, él­ményt adó dallamok. A záró­koncert ismét Nyírbátorban lesz, július 31-én. A Nemzetközi Ifjúsági Ze­nei Tábor színvonalát ezúttal is a kurzus rangos művészta­nárai garantálják, Kovács Dé- nestől kezdve Szabadi Vilmo­sig, nemzetközileg is elismert egyéniségek szerepelnek : a meghívottak között. Huszonnyolc éve rendeznek Nyírbátorban zenei napokat, s remélhetőleg a továbbiakban is megyénkre figyelhet majd nyáron a magyar zenei világ. Pénzszűke világunk ellenére,; érdekes módon egyre több vá­rosban szerveznek hasonló nyári fesztivált, az idén példá­ul Miskolc és Keszthely is be. lép a zenei programot kínálók táborába. Remélhetőleg Nyír­bátor rangja megmarad, s talán az átszervezés is ennek érde-: kében történik. Archív felvétel dön megjelenő programfüze­tek is jegyzik már fesztiválun­kat. Ez egyébként több program- sorozatból tevődik össze. Az első a hagyományos zenei na­pok hangversenysorozata, a másik a zenei tábor koncertjei, és a harmadik a Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Ver­seny programjai. Mindezeket egyre több kiegészítő rendez­vény színesíti, mint például a július 18-24. között rendezen­dő Országos Színjátszótábor, a Nemzetközi Utcaszínház Fesz­tivál, vagy a Báthory István Múzeum rangos kiállításai. Maradva azonban a zenei Koncert a műemlék templomban Bodnár István Nyírbátor (KM) — Megyénk nyári kulturális életének két olyan kiemelkedő eseményso­rozata is van, amelyik az or­szágos érdeklődés fókuszába kerül. Az egyik a Kisvárdán rendezendő Határon Túli Ma­gyar Színházak fesztiválja, á másik pedig a Nyírbátori Ze­nei Napok. Ez utóbbi egyéb­ként a nevét is megváltoztatta, a múlt évtől zenei fesztivál el­nevezést kapta. Az idén is lesz változás a fesztivál életében, a szervezé­se már szinte teljés egészében helyi zeneiskolához tartozik. Szabolcsi Miklóst, a zeneisko­la igazgatóját kérdeztük, mit jelentenek ezek a változások. — Először is, mindenkép­pen praktikus dolog volt az át­szervezés, hisz a zenei napok rendezvénysorozata jelentős részben a nemzetközi ifjúsági zenei táborhoz tartozik, ami a zeneiskolánkhoz kötődik. így a fesztivál méginkább az itt folyó zenei alkotómunkához kapcsolódik. A fesztivál elne­vezés pedig, sokkal jobban ki­fejező, hisz valóban olyan ren­dezvénysorozatról van szó, amelynek már nemzetközileg is jó kicsengése van. Külföl­Gazdag koncertsorozat Nyírbátorban Nemzetközileg is jegyzik a bátori zenei fesztivált • Országos Színjátszótábor London (MTI) — Dmitrij Sosztakovics eddig ismeretlen leveleit, amelyékből kiderül, hogy a harmincas években ti­tokban viszonyt folytatott egy orosz főiskolás lánnyal, május 26-án árverésre bocsátják Londonban. Mint a Sotheby's árverési cég szakértője közöl­te, 21 levélről van szó, melye­ket a zeneszerző 1934. június és 1936. szeptember között írt. Ezek a levelek nemcsak az 1975-ben elhunyt világhírű zeneszerző szenvedélyességét bizonyítják, hanem betekintést is adnak a harmincas évek zűr­zavaros időibe, amikor Sztálin sok művészt és írót üldözött. Az 1906-ban született Soszta­kovics, akinek zenéje minden volt. csak nem hagyományos, tartott a megbélyegzéstől és leveleiben hangot kap az az idegfeszültség, amelyet a mű­vész bizonytalan sorsa oko­zott. „Szerelmem irántad napról-napra erősebb lesz” — olvashatjuk az egyik, 1934. július 13-án írt levélben. „Nem tudom mit tegyek... Minél előbb találkoznunk kell. Nagyon hiányzol. Senkinek ne tégy említést arról, hogy sze­retsz. Isten óvjon attól, hogy megtudja ezt Maxim Gorkij" De ki volt a levelek címzett­je? Mint a fent idézett levélből kitűnik, a címzett az 1934. jú­lius 13-án huszadik évét be­töltött Jelena Konsztantyinov- szkaja bölcsész hallgatónő volt. Sosztakovics. a lányt La­lának nevezte szerelmes leve­leiben. Nem tudni pontosan, hogy hol ismerkedtek meg, de Jelena németre tanította a ze­neszerzőt, és tolmácsolt ne­ki az 1934-ben Leningrádban megtartott Nemzetközi Zenei Fesztiválon. Ismeretes, hogy Sosztakovics egy ideig külön élt feleségétől, Nyinától, ké­sőbb azonban újra összeköl­töztek, jóllehet 1935-ben Je- lenával megjelent a nyilvános­ság előtt, és válókeresetet nyújtott be felesége ellen. A pert azonban megszüntették és Nyina — Sosztakovics három felesége közül a második — később áldott állapotba került. Jelena nemsokára elvesztet­te állását a Koms/omolnál és börtönbe került. Kiszabadulá­sa után Spanyolországba ment a polgárháború alatt, és,felesé­ge lett egy spanyolnak. Ké­sőbb visszatért Leningrádba, ahol átélte a német ostromot a második világháború alatt. A Sothéby’s szakértője nem volt hajlandó elárulni a Reuter tudósítójának, hogy ki volt az, aki a 21 szerelmes levelet ár­verésre felkínálta. Annyit azonban elmondott, hogy a le­velekért 15 ezer fontsterling körüli összegre számítanak az árverésen. Képernyőn láthattuk Duras filmfeldolgozását Karádi Zsolt Nyíregyháza (KM) — A tö­mény amerikai borzalmak kö­zött, olykor-olykor az HBO-n feltűnik egy-két nézhető film is. Ilyen volt a közelmúltbeli Koltay-féle Sose halunk meg után ,1éan-Jdeques Annaud-ió\ A Szerető. Ami a képernyő elé vonzott, az nem a rendező neve volt. O eddig két művé­vel jelentkezett Magyarorszá­gon: az elrettentő őskori mesé­vel. A tűz háborújával, s a posztmodem nagyregénynek, Umberto Eco A rózsa neve cí­mű könyvének adaptációjával. Úgy tűnik, Annaud vonzó­dik az irodalmi alapanyaghoz: a Szerető alapja Marguerite Duras 1984-ben íródott Gon- court-díjas regénye (L’A- mant), amely nem könnyű ol­vasmány. Ä francia regény megújitóinak korában számon tartott Duras a mai Vietnam területén lévő Giadiuh-ban született 1914-ben. Anyja, a meggazdagodás reményében Indokínában állást vállaló, három gyermekét egyedül ne­velő tanítónő is feltűnik a kö­tet lapjain, amelynek önélet­rajzi ihletésű története — ha csupán a sztorit szemléljük — meglehetősen banális. Esze­rint az egyes szám harmadik személyű szöveg narrátora az egykor egy tizenöt és fél éves lány, aki a Mekong folyót át­szelő kompon megismerkedik egy huszonhét esztendős kínai milliomos férfival, majd ké­sőbb a szeretője lesz. A kapcsolat nem tart soká, mert a leány visszautazik ha­zájába, a kínainak pedig, apja akaratából, meg keil nősülnie. Hosszú idő múlva egyszer a férfi családostul szintén Fran­ciaországba utazik, s felhívja telefonon egykori kedvesét. Bevallja: még most is szereti, s szeretni fogja, amíg csak él. A szerelmi szál a könyvnek egyik hangsúlyos motívuma. Durasnál azonban teret kap a családi kapcsolatok ábrázolá­sán túl az indokínai életforma megannyi jelensége is. E teljes művészi világot bemutató re­gény műfajtörténeti érdekes­sége nem a cselekmény kurio­zitása, esetleg az erotika me­rész megmutatása, hanem az a modem epikai beszédmód, amely szakít a lineáris narráci- óval, s ami helyett tudatsíkok vakmerő válogatása, a hősnő és a narrátor személyének megosztása, az időbontás, az emlékezés hagyományos pró­zát romboló szerkesztési elve válik élménnyé. Mit lehet ebből vajon filmre vinni? Annaud-nak leginkább a Duras-i hangulatokat sike­rült átmentenie a celluloidsza­lagra azzal, hogy Jeanne Mo­rcán hangjának segítségével megőrizte a narrátor szerepkö­rét. A mű egy napló sorait ro­vó toll képével indul, majd egy íróasztalnál dolgozó, ko­rosabb nő sziluettjével zárni; a történet a megelevenedett em­lékirat. A rendező viszonylag sze­rencsésen emeli ki a regény legfontosabb cselekményele­meit. noha elsősorban a fiatal lány érzéki önmagára találásá­ra koncentrál. Durasnál a foj­tott, majd felszabaduló erotika érzékeltetésére elegendő pár mondat —■_ Annaud hosszú snittekben mutatja a szeretke­ző párt, igaz, diszkréten, por­nográfiától mentesen. A duras-i próza gazdag változatosságát azonban nem lehet vászonra vinni; a filmkép konkrétsága ellenáll a nyelv hajlékonyságának. Amiért mégis összevethető a két alko­tás, az nem más, mint Annaud hűtlen hűsége: a filmbeli szö­vegek legalább nyolcvan szá­zaléka szó szerinti idézet a könyvből. A két főszereplő, a tizen­nyolc esztendős, pályakezdő Jane Mareh és az Ázsiában híres, Európában még ismeret­len Tony Leung légies játéka emlékezetes pillanatokat szer­zett. A tény azonban tény ma­rad: Duras regényének sokol­dalúsága erőteljes redukción ment keresztül, mert csak így válhatott angol nyelvű film- foreatókönvvvé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom