Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-19 / 117. szám
1994. május 19., csütörtök HÁTTÉR Az lenne a cpl, hogy minden talpalatnyi szántóföldet megműveljenek Györke László Nyíregyháza, Sényő, Laskod (KM) — Tarka csíkossá vált a határ. Emitt már kalászba szökkenő gabona, amott még „barnán hömpölygő szántó”, amelyen épphogy elvégezték a vetést, vagy most ültetnek, vagy már a gyom kezdi felverni. Amazon meg semmi. Pontosabban „égig nyúló gizgazok”. Az átrendeződést a földművelés (is) alaposan megszenvedte. És talán még szenvedni is fogja jó ideig. Csökkenőben Borsy Istvánná, a megyei Földművelésügyi Hivatal helyettes vezetője tájékoztatott arról, h<5gy Szabolcs-Szatmár- Beregben a parlagon maradt szántóföldek a tavalyihoz képest az idén több mint 20 ezer hektárral csökkentek. Míg tavaly az összes szántónak mintegy 23-24 százaléka maradt műveletlen, az idén eZ a szám hozzávetőleg 15-16 százalékos lesz. A homokos talajon sokan vállalkoztak dohánytermesztésre, hiszen a dohányipar kedvező feltételei ösztönzőleg hatnak a földművesekre. Hogy ez a 15-16 százalék sok-e vagy kevés? Ha arra gondolunk, hogy az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk a termőföld, akkor bizony, elég soknak tűnik. Ha viszont a másik oldalról közelítjük meg a problémát, hogy tavalyelőtt még több volt a műveletlen szántó, akkor kissé optimistábbak lehetünk. Persze, különbséget kell tenni parlagon hagyott és pihenő földek között. Mert ahol csak dudva, gyom nő, ott fennáll a kártevők és kórokozók elszaporodásának és elterjedésének veszélye. A pihenő földet viszont gyomtalanítani kell. Általában elmondhatjuk, hogy azokban a térségekben van több parlagföld, ahol a földtulajdoni viszonyok még rendezetlenek. Kisajtolják Sényőn Schéffer Lászlótól, a Zöldmező Szövetkezet elnökétől megtudtuk: a gazdaság veszteséggel zárt. Nem csoda, hiszen a „maradék” földeken gazdálkodtak, azaz azokon, melyeknek nincs gazdájuk, illetve az új (régi) tulajdonos közös művelésben hagyta. Ezenkívül 70 hektár gyümölcsöst is kezelnek. A földek átlagosan 12,6 aranykorona-ér- tékűek. A korábbi, dotált téesz sem a földművelésből élt meg, hiszen a tevékenységük 80 százalékát egyéb, nem mező- gazdasági termelés tette ki. De nem is csoda, hogy veszteségesek, hiszen csak az épületek, egyéb vagyontárgyak amortizációja 9 millió forint évente. Annak ellenére, hogy a szövetkezet komoly gondokkal küszködik, parlagföld alig van a határban. Bunász Jánosné, a földkiadó bizottság tagja szerint az összes szántónak jó, ha egykét százaléka műveletlen. Ezek is főként úgynevezett li- citföldekTamelyeknek a tulajdonosai nem élnek itt — egyelőre, mert van még munkahelyük, de a jövőben gazdálkodni akarnak. Nem is ez a legnagyobb gond Sényőn, hanem az, hogy a földkiadó bizottság még egy határozatot sem tudott hozni. A bizottság még márciusban benyújtotta egy földkimérő kft.-hez az okmányokat, akkor 2>-A táblát kimértek, azóta senki sem látta őket. Pedig az emberek többsége befizette a kimérési díjat. — Ennek az a veszélye — mondja Bunász Jánosné —, hogy a föld még hivatalosan nem szerepel a tulajdonosok nevén — a földmérő pedig esetleg némileg másképp mér, mint az agrármérnök —, az emberek nem mernek belefektetni. Vagyis azt mondják: „miért trágyázzam meg, ha nem biztos, hogy kimérés után ugyanott lesz a földem”. Ez pedig a termőföld kizsákmányolásához, kisajtolásához vezethet. A másik — általános jelenség —, hogy a településen sok a nyugdíjas, akik már nem vállalkoznak a kerten kívül több föld megművelésére. Tehát mintegy 70 százalékuk!!) közös művelésben hagyta földjét. Ha a szövetkezet továbbra is vajúdik pénzhiány miatt, fennáll az a veszély, hogy csődbe kerül. Akkor bizony, nem fogyni, hanem növekedni fog a parlagföldterület — vélekednek Sényőn. Érdektelenség? Laskodon a sényőinél is értéktelenebb a föld: mindössze 9,5 aranykorona átlagosan. Var- gáné Kiss Katalin polgármester arról tájékoztat, hogy elég gyér volt a faluban az érdeklődés a kárpótlási földek iránt. Még mintegy 80-100 hektárnak nincs egyelőre gazdája. Ezeken a földeken jelenleg a petneházi szövetkezet gazdálkodik. A parlagon maradt szántóföldterület azonban nem számottevő. A faluban úgynevezett farmergazdaságok nincsenek kialakulóban. Magyarán: Laskodon mezőgazdasági vállalkozó, aki nagyobb, 50-100 hektáron gazdálkodna — nincs. A 2-5 holdas földbirtokok jellemzőek inkább. A településen mintegy 10 traktor van. * Persze, az ember úgy van ezzel, ha lát egy parcellát, ahová csak „bukfencet” vetettek, hajlamos azt hinni, már megint az Ady-féle Magyar Ugar ideje jött el. Szerencsére, a látszat — némileg — csal. Hogy mikor lesz a fenti számadat 1-2, vagy netán 0 százalék? A megkérdezett szakemberek szerint ez még évekbe, évtizedekbe kerül. Á ldott szép Pun- ■ kösdnek gyönyörű ideje / Mindent egészséggel látogató ege / Hosszú úton járókat könnyebbítő szele.” Ezekkel a sorokkal köszöntötte a világpolgári európaiság, az égi és földi szerelem különös mozaikjaiból összerakodott sorsú kóbor lovag, aki egyben a fennkölt halálba extaziáló vallásosság költője is, Balassi Bálint az In laudem verni temporis; Borivónak való című versében a pünkösdöt. A nyár bevonulásának ünnepén a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli. Ez a nap a húsvét utáni ötvenedik, mint ahogy eredeti neve — Pentecostes — is jelenti. Az európai népeknek a keresztény vallásra térésével a régibb természetimádási szokások nagyobb és jelentősebb része úgyszólván mind az egyházi ünnepkör egy- egy nevezetesebb fordulópontjához fűződött. így a nyár bevonulásának ősi pogánykori ünnepe a nyár első, és legnagyobb ünnedenütt olyan mitikus vonásokat mutat, amelyek az ősi esővarázsló szertartás nyomait engedik sejtetni. Májust pünkösd havaként is szokták nevezni, és azt mindenki Cserbakőy Levente Áldott, szép ünnep péhez a pünkösdhöz kapcsolódott. Az európai népeknek a pünkösdi szokásai mindenütt feltűnő hasonlóságokat mutatnak a lényeges vonásokban, és csak a köréjük rakódott cicoma részleteiben látunk érdekes helyi eltéréseket és változatokat. A pünkösdnek a természetélet és a gazdasági évkör kultuszával való összefüggése is kitetszik. A pünkösdi király vagy királynő választás majdnem mintudja, hogy a májusi eső aranyat ér. Érdekes a pünkösdi szokásoknál énekelni szokott ri- tusének is, amelyben többször említik Szent Erzsébet nevét. A kapcsolódás nyilván a pünkösdi rózsa szerepe nyomán történt. A fiatalon idegenbe került Erzsébet, aki II. Endre magyar király leánya, férjhez ment a thiiringiai Lajos őrgrófhoz. Legendájában fontos szerepet játszik a rózsacsoda. Amikor Erzsébet a szegényeknek titokban alamizsnát vitt, és ezért kérdőre vonták, kötényében a kenyér rózsává változott. Az ének utal is egy titokzatos lényre: „Nem anyától lettem, rózsafán termettem / Piros pünkösd napján hajnalban születtem.” A természetben élők ismerik a füvek, fák és virágok mágiáját. Tudják tapasztalataik alapján, hogy a pünkösdi bodza hatalmas gyógyító erővel bír. A természetes gyógymódok mai reneszánszában a pünkösdi bodzavirág biztosan élen van. G yógyító és egészség- megőrző ereje talán feledtetni fogja a hajnali harmatszedők jogtalan anyagi előnyhöz jutási szándékát. Az úgyis később derül ki, hogy milyen lesz a gabona- termés, és abból mennyit vitt el a harmatszedő. Tények nélkül Kovács Éva llítólag halállistát köröznek a Magyar Televízióban, ellene máris gyűjtik az aláírásokat. A listán a szóbeszéd szerint azoknak a neve olvasható, akiket a ma még ismeretlen összetételű majdani kormány szélnek ereszt. Ha hihetünk a híreknek, nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy még jóval a kormányváltás előtt határozott kormányintézkedésekről tudnak egyesek. Nem irigylem őket a tudományukért. Különösen nem, ha arra gondolok, kis túlzással lassan kijelenthető, ha nem vigyázunk, hovatovább elfogynak a közösségek, megszűnnek a munkahelyek. Nem volt oly rég, hogy ne emlékeznénk rá: a televízióból többeknek mondtak fel, majd az új vezetés vette őket vissza, aztán újabb elbocsátásoknak, s újabb visszavételeknek lehetett az érdeklődő köznép a tanúja. A Magyar Rádióból 129 embert bocsátottak el egyszerre, egyesek szerint létszámfelesleg, mások szerint politikai okok miatt. Nem kell nagy tehetség ahhoz, hogy kimondjuk, ennek is, annak is lehetett a dologhoz köze. Ha csak a közelmúlt történelmét nézzük, találunk még hasonló eseteket. Most itt a jó előre beharangozott újabb leépítés, ráadásul párosával jár a hír: nem csak tv-sek, hanem a távozni készülő kormányhoz állítólag közel álló egész újság megszűnéséről is. Abban lehetünk persze biztosak, ami már megtörtént, ami a múlt. A jövő intézkedéseiről legfeljebb csak elmélkedhetünk, tényeket nem tudunk. Az emberben néha azért időnként felmerül a gyanú: biztos, hogy mindezt csak így lehet..? Ha nem vigyázunk, egyszeresük megérjük: nincs több lista, bezárt a listagyár, megszűntek a konfliktusok, elfogytak az emberek... Mihez kezdünk, miről beszélünk majd akkor? Nem fogunk sokáig unatkozni, ahogy magunkat ismerem... Okosan dönteni nagy felelősséggel Balogh József-w-k iztosan ismerős az a i-e vicc, amikor egy LJ igazságosztásra felkért bíró az egyik fél meghallgatása után annak, a másik fél meghallgatása után annak is igazat ad, majd amikor fejére olvassák, hogy nem meri vállalni a döntés felelősségét, a rá- olvasónak is igazat ad. Nagyjából így lehet állást foglalni arról a napok óta tisztázatlanul maradt, most pedig már végérvényesen is úgy maradó helyátadási ügyről, ami a nyírbátor választókerületben történt. Minden bizonnyal ismerős: a kereszténydemokraták és a demokrata fórumosok megegyeztek, hogy egy nógrádi körzetben az MDF, a nyírbátori körzetben a keresztények mondanak le megszerzett helyükről, s a második fordulóban arra biztatják szavazóikat: támogassák a másik jelöltet, így van egyedül esélyük a két tábor híveinek közösen az élen álló harmadik párti jelölt legyőzésére. A történet vége is ismetté vált: a jelölt nem lépett vissza. Vajon mit gondoljon az ember ilyen kusza helyzet kialakulása után? Amikor a visszaléptetésről döntő rendkívüli elnökségi ülést követően a kereszténydemokrata párt elnöke azt mondta: a választások második fordulójának a valódi tétje az, sikerül-e egy olyan parlamentet összeállítani a második fordulóban, amelyben érvényesül az első fordulóban megnyilvánult választói akarat? Ez az akarat hárompólusú, körülbelül azonos erejű politikai rendszert alakított ki. Mivel azonban a liberális erő — igaz nagy SZDSZ dominanciával —, de négyfelé, a konzervatív erők még szélesebb spektrumban húzódtak szét, messze aránytalanul kevés mandátumhoz fognak jutni. Azért tartották szükségesnek a visszalépéseket, a lemondásokat egymás javára, mert a konzervatív erőkre szavazó másfél millió embernek akkor lesz célszerű a szavazata, ha észreveszi, hogy ez lényegileg egyenlő nagyságrendű erő a többiekkel, és a második fordulóban megpróbálja ezekből az erőkből a maximumot kihozni. így egy viszonylag arányos képviselet jöhet létre, koalíciós kormányra lesz szükség és ez a koalíció nem fogja elérni a kétharmadot. Ebben az esetben lehet remény arra, hogy a parlament által jól kontrollálható struktúra, vagyis a többpárti demokrácia érvényesül. Az eset nem egyedüli, hallhattunk két napja egy fideszes fiatalról, aki hasonlóképpen döntött: nem lép vissza a szabaddemokrata jelölt javára, mert a megállapodás szerint csak akkor kell visszalépnie, ha legalább négy százalék kü-* lönbség van kettőjük között, ő pedig csak tizedekben mérhető különbséggel maradt alul. A saját példánknál maradva a számok alapján úgy látszott: ha a két keresztény-konzervatív párti jelölt megegyezik, kettejükre adott szavazatok száma több az első helyezetténél. Am a szavazatokban érzelmek is kifejeződnek, nem biztos, hogy a szavazók számolgatnak. A jelölt pedig — valószínű éppen ezért — nem a visszalépést, hanem a támogatottság nélküli küzdelmet választotta. IBII,fhTí i’k tiH t *íjS!Rfi£ ■» Tárca
