Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-13 / 112. szám

1994. május 13., péntek TÚL A MEGYÉN Diploma és politika közelről Mekkora az egyetem kapuja? • A „nyitott egyetem" igénye • Valós korlátok Vizsgaidőszak . Balázs Attila felvétele Budapest (MTI-Press) — So­kan azt hiszik, hogy hatal­mas, és ha sarkig kitárják, akkor minden jelentkező fi­atal válogatás nélkül átha­ladhat rajta, és egyetemi pol­gár lehet. A „nyitott egye­tem” igénye több politikai párt oktatási programjában szerepel, és az utóbbi hó­napok pártrendezvényein — a választási propaganda- kampány keretében — sok szó esett a felsőoktatásba va­ló bejutást akadályozó-sza­bályozó korlátok fölszá­molásának szükségességéről, sőt a megoldás vélt módoza­tairól is. Ilyen egyszerű volna az egész? Csupán politikai döntést kell hozni a kapuk kinyitásáról? — kérdezik mások. A „nyitott egyetem” létrehozásának rea­litásáról az érintett fél képvise­letében dr. Sipos Lajost szólal­tattuk meg, az ELTE Bölcsé­szettudományi Karának dé­kánhelyettesét. □ A „nyitott egyetem" szor­galmazói egy statisztikai adat­ra hivatkoznak, mely szerint Európában az utolsók között vagyunk a felsőfokú végzett­séggel rendelkezők számará­nyát tekintve. — Nem ilyen egyszerű ez a kérdés. A statisztikai helyezé­sekből ugyanis nem derül ki, hogy egy-egy országban kiket számítanak az egyetemet-főis- kolát végzettek közé, ezért rendszerint félrevezet a lista. Amíg Magyarországon csak a három-négy éves főiskolát, il­letve a négy-öt éves egyetemet elvégzetteket sorolják a diplo­mások közé, addig a nyugati világban az egy-két féléves felsőfokú kurzust, például a testnevelési egyetem mind­össze két féléves rekreációs szakát végighallgató fiatal is Felvételi menetrend Nyíregyháza (KM) — A hétvégi ballagás után a megmérettetések, a vizs­gák ideje következik. Sok diák azonban nemcsak az érettségire, hanem a felvé­telire is készül. A nyíregyházi tanárkép­ző főiskolán érdeklődtünk, intézményükben mikor tartják a felvételi vizsgá­kat. Nos a matematika, fi­zika, kémia, biológia, an­gol, német és francia nyelv­ből a közös írásbelik május 24-26. között lesznek. Minden más központi írásbeli ideje: június 22- 23. A gyakorlati felvételik­re június 23-25. között ke­rül sor, míg a szóbeli vizs­gákat június 27-e és július 1. között rendezik meg. egyetemet végzettnek szá­mít. □ Vagyis a mi fogalmaink szerint a nyugati modellt tük­röző statisztika nem mérvadó? Csak azt, aki alkalmas — Nem bizony. Ameriká­ban például jóformán minden valamire való városnak van „egyeteme”, de igazi egyetem­nek csupán négy-öt intézmény számít, amelyek egyébként távolról sem „nyitottak”, mert mindenekelőtt iszonyúan drá­gák, és itt a továbbtanulás óri­ási teher az érintett családok számára. Ezt érzékelteti az Amerika-szerte ismert szólás: A lányom és a pénzem a Co­lumbia egyetemen van. □ Idehaza az eltérő nyugati modellek ellenére mégiscsak szélesebbre lehetne tárni a fel­sőoktatási intézmények kapuit! — Főleg akkor, ha csupán elhatározás kérdése volna a felsőfokú képzés kiterjesztése. Budapest (MTI) — A TEM­PUS program támogatásával egyetemistaként külföldön ta­nulmányokat végzett fiata­lok kedden megalakították a TEMPUS Diákok Körét (TE- DiK). A TEDiK rendszeresen informálja tagjait az európai integrációs folyamatokról, a TEMPUS és más együttműkö­dési programokról, valamint az ösztöndíjlehetőségekről. A már létező TEMPUS regioná­lis információs központok se­gítségével számítógépes háló­zatot építenek ki. A TEDiK a tagok önképzését is segíti: pá­lyázataikat, projektjavaslatai­kat támogatják, tanfolyamokat szerveznek, utazási kedvez­ményeket és szponzorokat ke­resnek. A kiutazó hallgatókat felkészítik, illetve fogadják a Magyarországra érkező diáko­De hát nem az. Ugyanis más tényezőket is figyelembe kell venni. Először is azt, hogy a műszerigényes egyetemek (ilyen az orvosi, a műszaki egyetem stb.) nem tudnák be­fogadni a mostani létszám többszörösét... □ De az önöké, a bölcsész­kar? — Valaki egyszer azt nyilat­kozta, hogy nálunk pusztán statikai kérdés a hallgatói lét­számemelés. Vagyis annyi fi­atalt lehet felvenni, ahányat el­bír az épület, elvégre itt nin­csen szükség padokra sem, hi­szen a hallgatók ülhetnek akár a padlón is. Persze ez képte­lenség. A „nyitott egyetemek” elterjedésének vannak ennél komolyabb akadályai is, nem­csak gazdasági-technikai ne­hézségek. Nem szokás beszél­ni a genetikai tényezőkről, ne­vezetesen: nem mindenki al­kalmas felsőfokú tanulmá­nyok folytatására, hiszen eh­hez megfelelő szintű logikai készség, memória, koncentrá­ló képesség szükséges. Továb­bá az sem érthető, hogy miért kellene minden fiatal egyetlen képesség és képzési irány felé terelni. Ellene szól az is, hogy a rengeteg friss diplomás nem jutna iskolázottságának meg­felelő munkához. Túlképzés □ A piac majd megoldja az elhelyezkedésüket? — Kizárt dolog. Olaszor­szágban például túlképzés van orvosokból, akik közül renge­tegen 35-38 éves korukig nem jutnak orvosi álláshoz. □ A „nyitott egyetemeket” sürgető pártok vajon konzul­tálnak-e egyetemi szakembe­kat és tanárokat. Munkájukban együttműködnek a hasonló cé­lú hazai és nemzetközi szerve­zetekkel. Erről Lajos Tamás egyetemi tanár, a TEMPUS Magyarországi Felügyelő Bi­zottságának elnöke tájékoztat­ta a héten a sajtót. A TEMPUS — az Európai Közösségek programja — a közép-kelet-európai országok felsőoktatásának fejlesztésére, az EK felsőoktatási intézmé­nyeivel történő együttműkö­dés elősegítésére alakault. Ma­gyarország 1990 óta vesz részt a programban. Első szaka­szában, az első négy évben, a felsőoktatás fejlesztésére 6 millió ECU-t (6 milliárd forin­tot) fordítottak. Ez az összeg a felsőoktatásra adott költségve­tési támogatás 4 százaléka, a felsőoktatás fejlesztési forrá­rekkel, mielőtt elképzeléseik­kel kilépnének a porondra? — Jómagam az egyetem képviseletében kétszer is részt vettem a Fidesz oktatási kon­ferenciáján, ahol jelen voltak más felsőoktatási Intézmények meghívott oktatói is. Amikor ez a kérdés került terítékre, ki­fejtettük ellenvetéseinket. Azt tapasztaltam, hogy a fidesze- sek őszintén kíváncsiak a szak­emberek véleményére, kritiká­jára. Nő a fölvettek száma □ Ez lehet a magyarázata an­nak, hogy a liberális blokk pártjainak április végi ok­tatási tanácskozásán kevésbé merész célt tűztek ki: a liberá­lisok szerint a kormányzati ciklus végére elérhető, hogy ötven százalékkal nőjön a fel­sőoktatásban részesülők szá­ma. — Ennek van realitása, hi­szen az utóbbi három eszten­dőben évente tíz százalékkal emelkedett a felsőoktatásban résztvevők száma, a mi egyete­münkön is. Ennek eredménye­ként egy-egy korosztály mind nagyobb arányban jut be a fel­sőoktatási intézményekbe. □ Ötvenszázalékos növeke­dés esetén sok új oktató felvé­tele válik szükségessé, és a nagy létszámemelkedés mind­két oldalon óhatatlanul szín­vonaleséshez vezet. — Nem biztos. Előbb-utóbb idehaza is elterjednek a két- három féléves kurzusok a fel­sőoktatásban. Ezeknek a hall­gatói eleve kevesebb időt töl­tenek el az intézményekben, ennélfogva az oktatói gárdát nem kell majd „létszámará­nyosan” növelni. sainak pedig egyharmada. A program a felsőoktatásban ok­tatók és intézmények egyhar- madát érinti. Eddig 4059 hall­gató és 3260 oktató utazott Magyarországról, valamint 689 diák és 2275 tanár érkezett az EK-tagállamokból. Magyar- ország 204 közös európai pro­jektben is részt vett. A TEM­PUS második szakasza szep­tembertől indul és 1998-ra fe­jeződik be — tette hozzá a professzor. A program a felső- oktatás strukturális fejlődését kívánja megvalósítani. Szeret­nék, ha nem csak egy-egy tan­szék, hanem karok, egyete­mek, főiskolák kapcsolódná­nak a közös európai projektek­be. 7 milliárd forint támoga­tást kap majd. Jövőre — vár­hatóan — 1000 magyar diák tanul külföldi intézményben. Számítógépes szaktanterem a nyíregyházi egészség- ügyi főiskolán Archív felvétel TEMPUS Diákok Köre alakult Magyarország 1990 óta vesz részt a programban Mi leszel, ha nagy leszel? Bozóky Éva Budapest (MTI) — Még a harmincas években tör­tént, hogy nagy költőnk, Illyés Gyula (pszicholó­gus, gyógypedagógus fele­ségének, Kozmutza Fló­rának közreműködésé­vel) vidéki gyermekek kö­rében szociálpszichológi­ai vizsgálatot folytatott, megkérdezvén, miről ál­modnak, mitől félnek, mi­re vágyódnak, és milyen pályát szeretnének befut­ni az kisiskolások. A beszélgetésekből létrejött tanulmány a Magyarok cí­mű kötetben jelent meg, amely mintegy 30 évvel ké­sőbb, kezembe kerülvén, rögtön fölébresztette kíván­csiságomat: ugyan mit fe­lelnének ugyanezen kérdé­sekre a hatvanas évek gyer­mekei? Végigjártam jó néhány iskolát (községit, kis- és nagyvárosit), s a válaszok az életérzés, tudat- és érze­lemvilág hatalmas változá­sáról szóltak. (L. Élet és Irodalom, 1964.) A harmincas évek gyer­meke félt a kutyától, a sár­kánytól, a tűztől, meg a víz­től; vágyott egy óriás bögre kakaóra vagy más cseme­gére; és katona, postás, vas­utas (nyugdíjas állások!), de leginkább király szere­tett volna lenni. A lányok szerényebbnek mutatkoz­tak: beérték volna a király­nő szobalányának szerepé­vel, bár a merész álmok a színészi pályát is közelhoz­ták. A társadalmi mobilitás alacsony fokán szabadon szárnyalt meseparipáján a képzelet. A hatvanas évek gyer­meke racionálisabbnak bi­zonyult. Űrhajós, feltaláló, orvos, mérnök kívánt lenni, csupán a realistábbak láttak a vágyak horizontján egy- egy sikerszakmát (fodrász, varrónő, sofőr). Csupán a vágyak és a félelmek mu­tatták, hogy ez a nemzedék sincs csupa rációból össze­szőve, hogy van szíve, s azt sokféle kő nyomja: a szülői jelenlét volt a vágyak neto­vábbja; a félelmek okozója pedig a háború és az atom­bomba. Ha a mai gyermeket kér­deznénk meg, azt hiszem, megint egészen más vála­szokat kapnánk. A vágyak teteje nem a bögre kakaó lenne (még akkor sem, ha valóban hiányzik valahol), hanem az fiitendu játék vagy a hegyi kerékpár; a szülői jelenlét sem oly ritka már (a gyes, gyed, ápolási táppénz, munkanélküliség folytán); de talán a pályavá­lasztásból tűntek el legin­kább az álmok. Se király, s űrhajós nem kíván lenni a mai gyermek, hanem in­kább diák, minél hosszabb ideig. Vágyai itt találkoz­nak a szülői óhajjal: inkább iskolás legyen, mint mun­kanélküli, hiszen akkor leg­alább kézben van. A cél tehát az iskola. Csak az vitatott, melyik. Mert mögötte azért ott a to­vábbi kérdés: melyik az a pálya, szakma, hivatás, amelyre évek múlva szük­ség lesz, amely tisztességes megélhetést biztosít, és amelyre a gyermekünk is alkalmas. Ez az alkalmas­ság lenne a legfontosabb, ha a választásba nem szól­nának bele a körülmények (milyen iskola, munkahely akad a közelben, milyenek a felvételi esélyek, stb.); mégsem szabad elfelejte­nünk, hogy az élet egyik legnagyobb ajándéka a kedvvel, élvezettel végzett munka. (Az ellentéte vi­szont rabszolgaság!) Hogy kinek mi okoz gyönyörűsé­get, az személyenként vál­tozó. A szülő csak annyit tehet, s azt meg is kell tennie, hogy kicsi kortól figyeli gyermekét, és alkalmat ad neki olyan játékokra, ame­lyekben megmutatkoznak rejtett hajlamai és adottsá­gai. Igen korán jelentkezik a matematika és a zene, a mese és a vers iránti vonza­lom; hamar megmutatko­zik a kézügyesség, a tech­nikai érzék is; és korán kiderül, hogy ki tud megül­ni íróasztal vagy munkapad mellett és ki lesz az, akit csak a szabad természet boldogít. Mivel nem minden szülő tudja korán felfedezni gyer­meke titkos hajlamait, nem szólva arról, hogy ambíciói is ütköznek néha azokkal, kívánatos lenne, hogy az érett személyiség válasszon pályát, lehetőleg érettségi után. Jó lenne, ha legalább minden jó nyelvérzékű és tanulni vágyó gyermek he­lyet kapna a gimnázium­ban, mert így a később érők is időt nyernének, s az álta­lános műveltség valóban „általános” lehet. De ma­napság éppen azt a panaszt halljuk, hogy sok jó tanuló is kiszorul a gimnáziumból a sokféle átalakítás miatt. (8 és 6 osztályos gimnáziu­mok veszik át több négy osztályos helyét.) Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy megint bebi­zonyosodott egy illúzióról: tévedés volt. A 8 osztályos általános iskoláról azt hit­tük valaha, hogy minden­ki számára a széles kö­rű műveltség alapját adja. Csakhogy mivel „általá­nos” gyermek nincs, kide­rült, hogy nem Is jó más­nak, csak a közepeseknek. A gyöngéket túlterheli, a te­hetségesek legfogékonyabb éveit alulterheléssel paza­rolja, a speciális adottságú- aknak nem ad kifutási lehe­tőséget. A nyolcosztályos közép­iskola mellett sok érv szól: kevesebb az átfedés a tan­anyagban, az arányosabban elosztható, és ami a leg­fontosabb: a tanárok sze­mélye nem változik. Minél több esztendő köt össze di­ákot, tanárt, szülőt, annál szorosabb a barátság, annál eredményesebb a nevelés. Ne feledjük: a gyermeket minden túlterheli, ami nem érdekli. Ami kedves a szá­mára, abból sokat bír, attól szárnyakat kap, ám az una­lomból a kevés is sok. A pályaválasztás alapve­tő kérdése tehát: gyerme­künk ismerete. Ha őt ismer­jük, már csak a lehetősé­geknek kell utánajárnunk. Ha nehéz is, megéri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom