Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
1994. május 12., csütörtök 12 Kelet-Magyar or szag Félárnyékból Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — „Üzenni annyi, mint közvetítő útján közölni, tudatni valamit: hírt, eseményt, egy állapotrajzot, máskor személyes véleményt. A közvetítő szerepvállalása pedig e folyamatban akkor hiteles, ha sikerül megőriznie a reábízott üzenetek tényszerűségét.” Azt hiszem, a fenti mondatok egyszersmind Miklós Elemér emberi-kritikusi ars poeticáját is kifejezik. Legalábbis erről tanúskodnak az Üzenetek félárnyékból című, a Szabolcsi téka 14. kötetében megjelent írásai. Csaknem tíz éve lesz, hogy a megyei könyvtár által útjára indított könyv- sorozat első kötete megjelent. Akkor nagy jövő előtt álló vállalkozásnak indult, s volt esztendő, amikor négy gyűjtemény is napvilágot látott. Aztán minden bizonynyal egyre kevesebb lett a pénz, így történhetett, hogy az előző kötet éppen négy évvel ezelőtt látott napvilágot. Remélhetőleg ez a mostani feltámadás újabb termékeny időszakot jelent majd. Miklós Elemér kötetben megjelent írásainak nagy része 1976 és 1992 között látott napvilágot a különböző folyóiratokban, valamint a Kelet-Magyarország hasábjain. Abban az időszakban, amikor a magyar társadalom olyan változásokon ment keresztül, amelyek nem nélkülözhették az odaadó figyelmet. A szülőföld vonzásában című fejezetben elsősorban azokat a teljesítményeket veszi szemügyre, amelyek megyénkben születtek. így elemző írást olvashatunk a Tiszta szívvel Című füzetsorozatról, tanulmányt a szerzőhöz nagyon közel álló Balázs Józsefről, amelyben elsősorban azt vizsgálja, hogyan jelenik meg az író műveiben a szülőföld. A Szomszédaink című fejezetben a határainkon túl élő és dolgozó alkotók néhány könyvét elemzi Miklós Elemér. Ezek a változó terjedelmű és mélységű írások a szerző tájékozódási pontjait jelzik: Szilágyi Domokos, Sütő András, Beke György, Bodor Pál. A Mai magyar próza című fejezet tartalmazza az úgynevezett klasszikus recenziókat. A válogatás szükségképpen szűkítő jellegű, de ebben a részben is találunk tanulmány felé közelítő írást. Ebben Kolozsvári Papp László értelmiségképét elemzi az alkotó megjelent művei alapján. Miklós Elemér egyébként is hajlamos a töprengésre, a meditációra. S ez nem lehet véletlen, hiszen az általunk megélt valóság egy-egy darabjának tárgyszerű megmutatását tekinti fontosnak. Emellett szívesen foglalkozik azokkal az alkotókkal, akik valamilyen ok miatt egy kissé félámyékban élnek, dolgoznak. Nemes ez a szándék is: rájuk irányítani a nagyközönség figyelmét, hogy semmilyen érték ne maradjon félámyékban, mindegyik kerüljön a nagy- közönség kitüntető figyelme elé. Hírcsok Vendégjátéknak... ...ad otthont a Móricz Zsig- mond Színház május 15-én 19 órától. A Beregszászi Magyar Nemzeti Színház Beckett: Godot-ra várva című darabját mutatja be a Krúdy Kamaraszínpadon. Diákfotős... ...táborba lehet jelentkezni a nyíregyházi Ifjúsági Centrumban. A tábor Badacsonyban lesz. (Telefon: 312-434) (KM) Csabdába... ...ejtették a kószáló mumusokat a Móricz Zsigmond Színház kis rajongói. A színház vezetése a Mumus című darab bemutatójával egy időben rajzpályázatot írt ki a gyerekeknek, és a „legszebb mumusok közszemlére kerülnek május 13-án 16 órától. (KM) Játszás mellett... ...angolul és németül is tanulhatnak majd nyáron az alsótagozatos kisdiákok a TIT nyelviskola 10 napos nyári játszóházi foglalkozásán. Jelentkezni május 20- ig lehet. (Nyíregyháza, Országzászló tér 8. Telefon: 310-948). (KM) Japán... ...érdekes világával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Igaz, csak képekről: Nagy Z. László Japán című fotókiállítását Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Központban nyitják meg május 12-én. (KM) Hagyományőrzők Erdős Jenő Nyíregyháza (KM) — Különleges élményben volt részük azoknak a népzenekedvelőknek, akik az elmúlt napokban megtöltötték a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Bartók- termét. Két idős hagyományőrző, a 63 éves Bartus Józsefné — Teréz néni — Herencsényből és az utolsó élő hagyományőrző dudás, a 76 éves Pál István — Pista bácsi — fogadta el a főiskola ének-zene tanszéke meghívását. Juhász Erika, a népzene szak előadója, az esti program szervezője keresetlen szavakkal köszöntötte és mutatta be a közreműködőket. Teréz néni ízes palóc nyelvjárású dépdalokkal, balladákkal, valamint a népi humort hamisítatlan derűvel bemutató népmesékkel szórakoztatott bennünket. Pista bácsi először a furulyát szólaltatta meg. De hogyan? Mint későbbi elmondásából kiderült, gyermekkorától nyugdíjba vonulásáig juhász volt. Már 13-14 éves korában furulyáit és dudált. Számos dalt ismer, melyeket 1910-ben Bartók Béla az Ipolyság környékén gyűjtött. A bemutatót közös ének zárta. Nyelvtanuló nyári útitervek lserlohni diákok a Zrínyi gimnáziumban Balázs Attila felvétele Bodnár István Nyíregyháza, Kisvárda, Nagykálló (KM) — Néhány hét múlva véget ér a tanítás az iskolákban, és megkezdődik a vakáció. A nyári szünetben egyre több diák számára válik lehetővé a külföldi utazás; több középiskola például — összekapcsolva a kellemeset a hasznossal — maga szervez tanulói számára külföldi utat, nyelv- vagy más szakmai tanulási lehetőséget. Néhány középiskolát kerestünk fel, hogy megkérdezzük, hogyan sikerült külföldi utat szervezniük? A Zrínyi gimnáziumnak már több éve jó kapcsolatai vannak külföldi intézményekkel, iskolákkal. Ennek köszönhetően az idén is több országba utazhatnak zrínyisek nyelvtanulás céljából. Éppen most tartózkodik például a nulladik osztály Németországban, és két csoport készülődik a már hagyományosnak számító angol útra. Mintegy negyven diák utazik majd nyáron Brighton- ba, illetve egy másik angol városba. A költségek kicsit borsosnak tűnnek ugyan, de a nyelvtanulási lehetőség garantált. Nagy a sürgés-forgás mostanában a két tanítási nyelvű nagykállói Korányi gimnáziumban. Két diák épp most vesz részt egy Németországban rendezett ifjúsági találkozón, Ausztriából pedig most érkezik viszontlátogatásra egy osztály. A korányisok közül az idén elsősorban művész hajlamú gimnazisták utazhatnak. Nagykálló testvérvárosában, Metzingenben egy nyári amatőr színjátszó találkozón német nyelvű előadással a korányisok is részt vesznek. Sőt, hat diák a zenei táborba is utazhat. Mindez a jó külföldi kapcsolatoknak köszönhető. A nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép- iskola néhány tanára a közelmúltban részt vett egy berlini turisztikai börzén. Sok prospektussal, gazdag kínálattal tértek haza. Ennek köszönhetően az iskola 25 vállalkozó kedvű tanulója egy kéthetes németországi kerékpártúrán vesz majd részt. Szakmai gyakorlatra is lesz lehetőség. Tucatnyi vendéglátós hamarosan hat hétre Recklinghausenbe utazik. Számukra a szállás, étkezés és némi zsebpénz biztosított. Igaz, ők dolgoznak is. Az iskola egyébként nyáron német vendégeket vár, akik a szatmárcsekei idegenforgalmi táborban is részt vesznek. Bizonyára ez is hoz új kapcsolatokat. A kisvárdai Szent László Gimnázium az idén francia vendégeket vár. A kisvárdaiak népes csoportja tavaly járt a gallok földjén, s most jó partnerként viszonozni kívánják a szíves vendéglátást. A tavalyi út során sok jó kapcsolat, levelezőtársi viszony jött létre, s ez az idén folytatódik. Az intézmény egy újabb — ezúttal osztrák — egyházi középiskolával is felvette a kapcsolatot, bizonyára az idén vagy jövőre ez is meghívást eredményez. Az egységes magyar színházi kultúráért Beszélgetés Horváth Z. Gergely művészeti vezetővel megbízatásáról, céljairól Minya Károly Nyíregyháza (KM) — A hazai szakma szolid részvétele jellemezte általában a kisvárdai határon túli magyar színházak fesztiváljait. Az elmúlt évben az „áttörés” jeleit vehettük észre e téren, s minden jel arra utal, hogy az idén, immár a hatodik találkozón, ez tovább folytatódik. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a művészetek háza három évre művészeti vezetőt szerződtetett Horváth Z. Gergely személyében. □ Miért, milyen célokkal vállalta el ezt a megbízatást? — A tudatos kíváncsiság, az ügyszeretet és a valódi szakmai munka motivált. Önként és spontán vállalt feladat. Két éve vettem részt először a fesztiválon televíziósként és zsűritagként. Addig nem ismertem a határon túli színházakat. Aztán egyre jobban elmélyült a kapcsolat, s megpályáztam a művészeti vezetői posztot, amit egyhangúlag jóváhagytak. A munka gerincét a színházi találkozó adja, de a ház összes művészeti feladatát ellátom. □ Gyakran emlegették e színházi fesztivál kapcsán azt, hogy nincs művészeti koncepciója, profilja, tematikai vagy egyéb rendezőelve. Lesz-e a jövőben? — Első lépésként az idén annyiban igen, hogy megpróbáljuk e találkozót a határon túli és a magyarországi szakma kapcsolatának javítására felhasználni. Ezt egyrészt biztosíthatja az a rangos zsűri, amely a színházak benevezett versenyelőadásait értékeli, s melynek elnöke Jancsó Miklós lesz, tagjai Görgey Gábor, Nánay István, Verebes István és Gáli László. Sztárkritikusokat hívunk meg az egész napos szakmai fesztiválklubunkba, ahol a darabok elemzése, kive- sézése a fiatalok bevonásával történik majd. Meghívjuk ugyanis a pozsonyi, a marosvásárhelyi, az új kolozsvári és a budapesti színművészeti főiskola végzős színészeit, rendezőit. Ugyanakkor megszervezzük az Élő dráma, élő színház című programunkat, ahol dramaturgok, drámaírók, színházvezetők, irodalmi titkárok részvételével határon innen és túlról műsorpolitikai, szakmai megbeszélésekre adunk lehetőséget, új magyar drámákkal ismerkedhetnek meg a színházak. □ Megrendezik minden évben a fesztivált? Volt ugyanis olyan javaslat, hogy elég minden második évben. — Igen, feltétlen fontos a folyamatosság. Egy év kihagyása veszélyeztetné a találkozó létét. □ A kezdet kezdetén azt mondták a találkozóról, hogy elszigetelt. Nincsenek itt a magyarországi színházak. — A hazai vérkeringésbe így nem tudjuk bekapcsolni, mert az idén részt vevő 15 társulat 7-800 résztvevője nagy terheket ró a városra és ránk. A megoldás az, hogy meghívásos alapon lépjenek színpadra az ország különböző pontjain két fesztivál között. □ Milyen újdonsággal szolgálnak az idén? — Új az, hogy a záróelőadás a győztes produkció lesz. Ez azt jelenti, hogy most már majdnem végig itt lesznek a társulatok, kivéve amikor tájolnak. Egyébként a találkozó megtartja a nevében jelzett karakterét. A fő célunk az, hogy a fesztiválon való részvétel jelentsen rangot és felelősséget, visszahasson a színház egész évi munkájára. Egy egységes magyar színházi kultúra megteremtésén fáradozunk, anélkül, hogy bármiféle politikai tartalma lenne. A média harsány tenyerestalpassága A televízióhoz mindnyájunknak van valamilyen viszonya, szeretjük vagy utáljuk Hamar Péter Fehérgyarmat — Visszatérő jelenség, hogy februárban több cikk jelenik meg a legkülönfélébb újságokban a magyar filmről, mint azt követően egy egész esztendőben. Olyan ez a filmszemle idején menetrendszerűen bekövetkező cintányér csattogtatás, mint az augusztus 20-i tűzijáték, amikor elpukkantják az összes patront, aztán lehet várni az újabb évfordulóra. A magyar filmből élőket úgy tűnik az sem zavarja, hogy Szent István király ünnepén többen nézik a Duna-parti látványosságot, mint ahányan egy naptári évben jegyet váltanak magyar filmre. Érdemes időnként visszakanyarodni a februári cikkzu- hataghoz, akad benne mazso- lázgatnivaló bőven. Az egykori mindenható filmfőigazgató (ha valakinek kétsége támadna: az egykori a pártállamit jelenti) ez idő szerint és többek között a Magyar Mozgókép Alapítvány főtitkára ekképpen szólott: „Nem lehet a magyar film válságáról beszélni.” (Magyar Hírlap, febr. 5.) Ezzel szemben a szakma vitathatatlanul hiteles személyisége, az az életműdíjjal jutalmazott Illés György, aki a világhírű magyar operatőriskola megteremtője, például az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos vagy a Szelíd motorosokat fényképező Kovács László mestere, némiképp mást mondott: „... amióta a szakmában vagyok, ilyen mélyponton nem volt soha a magyar filmművészet.” (Népszabadság, febr. 7.) Bár nem állnak rendelkezésemre országos adatok, valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy azoknak a településeinknek a döntő többségében, ahol még megmaradt a mozi, utoljára magyar filmet akkor játszottak, amikor a Sose halunk meg volt a műsoron, ennek pedig már jó egy esztendeje. Biztosra vehető, hogy a képleten nem fog változtatni a Nyugatról Keletre, avagy a média diszkrét bája, a Dárday-Szalay rendezőpáros filmje sem annak ellenére, hogy van benne valamiféle nyitás a populárisabb mozi irányába. A televízióhoz mindnyájunknak van valamilyen viszonya. Szeretjük vagy utáljuk, naphosszat ülünk előtte vagy pusztán háttérzajnak használjuk, dicsérjük vagy szidjuk, de közömbösek aligha vagyunk vele. De televízió nélkül nem tudunk élni. Úgy vagyunk vele, mint Durbints sógor a fokhagymával: ég tőle a gyomrunk, de kévánjuk. Dárdayék ebből következően kitűnő témához nyúltak, amikor főszereplővé tettek egy extra képernyőjű Orion készüléket, amely kikapcsol- hatatlan és elpusztíthatatlan, s amelyet el kell szállítani ahhoz, aki megnyerte. Hogy hová? Valahová Magyarországon, bár a filmcselekmény kizárja a földrajzi tájékozódás lehetőségét, ebből a szempontból az abszurdba hajló megoldást választja. Az persze nem használ a filmnek, hogy úgy mászkál ide s oda az abszurd és a vaskos realitás között, mint kurva az autósoron, miként az sem, hogy a szatirikusból alkalomszerűen átvált a blődlibe, aztán vissza, ahogy a rendezők szeszélye, s nem valamilyen tapintható dramaturgiai logika diktálja. Mindegy. Ivándzsó Béla szállítási vállalkozó emberei egy kimustrált ruszki teherautón célba juttatják az ominózus készüléket. Kiváló az autóra írt szlogen: Mindenkinek útban vagyok. Van Dárdayék filmjében valami különösen bántó: ilyen az egyik főszerepet játszó Szőke András Göre Gábor-i humora, valamint az a lekezelő magatartásmód, ahogy a nyertest, a vidéki szegényembert megjelenítik. A film eklektikáját valahogy még csak megbocsátanánk, ezeket az ízléstelenségeket viszont semmiképp. . __KULTÚRA___________,
