Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
1994• MÁJUS 7„ SZOMBAT Major Árvácska Savonlinna még a finnországi városméreteket tekintve is kisváros Közép-Finnország- ban. Ősszel, télen vagy tavasszal nem sokban különbözik a finn települések átlagától. Ám nyárra mintha csak kicserélnék a várost, s vele lakóit is! Élettel telik meg a központot jelképező piac és környéke. Megtelnek a kikötő kisvendéglői, a várost körülölelő Saimaa tavon vidám víziélet zajlik. Az embernek az az érzése támad, mintha ilyenkor az egyébként is vígkedvű savóiak kétszer annyian lennének, s kétszer annyit élnének, mint télen. Az embert nem csalja meg az érzése: Sa- vonlinnában nyaranta a város lakóinak éppen kétszerese fordul meg. Ennyi nézőt vonz ugyanis a Savonlinnai Operafesztivál, amely ma Észak-Európa legjelentősebb kulturális eseménye. S amelynek révén a város beírta magát a világ kultúrtörténetébe. Miként arra a helybéliek emlékeznek: Aino Acte, kora híres finn énekesnője egy véletlen folytán fedezte föl Savonlinnát. Történt ugyanis, hogy egyszer a tó vizén evezve érkezett meg a városba, Olavi várának (Olavinlinna) kapujába. S ekkor látta meg: mintha csak operaszínpadnak teremtetett volna a történelmi ihletésű környezet. Aino Acte saját, majd férje pénzét álszínhelyen tartsuk az eseményt. Elsősorban a három „nagy” nemzetre, az észtekre, a finnekre és a magyarokra alapozunk, de szeretnénk bevonni mind többet a finnugorok közül. Az udmurtok például már jelezték is, hogy szívesen lennének házigazdái egyik évben a fesztiválnak. Az expo kulturális naptára most készül. A tervek szerint 1966. június 24-én tartanák az Északi Népek Napját — éppen Szent Iván ünnepén. Az északiak mellett a három balti ország képviselőit is várják. Paavo Suokko igazgató elmondta: a Savonlinnai Operafesztivál ugyan a legkiemelkedőbb eseménye a finn operaéletnek, ám a közép-európaihoz mérten fiatal finn operakultúrában rendkívüli teljesítmények születtek az utóbbi időben. Húsz éve alatt több mint száz új finn operát mutattak be, s 20-30 neves operaszerző is megél alkotói munkájából. Ezt a művészi színvonalat is értékelte a finn állam akkor, amikor Helsinkiben felépíttette a Finn Állami Opera új, modern épületét. ( A Londonban élő magyar származású festőművész, Roboz Zsuzsa előszeretettel forog a színház, a táncművészet világában. Alábbi rajzai és litográfiái a Londoni Fesztivál Balett társulatának tagjairól készültek.) dozta, hogy 1912-től néhány évig opera- előadásokat tarthassanak Savonlinnában. Ám a pénz fogytával megszűnt a sorozat, hogy aztán 1967-ben éledjen újjá. A Savonlinnai Operafesztivál az 1970-80-as években Martti Talvela igazgatósága alatt nőtte ki magát, s lett mára világhírű rendezvény. A fesztiválon évek óta magyar művészek is részt vesznek. Mikó András többször rendezte már az Aidát Olavinlinna színpadán, s koreográfusként Seregi László is dolgozott Savonlinnában. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy a nagy esemény idei díszvendége a Magyar Állami Operaház Társulata lesz. Július 15. és 30. között Hacsaturján Spartacus balettját és R. Strauss Salome című operáját mutatják be a magyar művészek. Áz Operaház zenekara pedig szerepel a Retretti Múzeum barlangtermében tartandó Bartók-előadáson. A Kékszakállú herceg karmestere ezúttal francia lesz, és finn szólisták énekelnek. Ez a nemzetköziség az, amit maga Paavo Suokko, a Savonlinnai Operafesztivál igazgatója rendezvényük fő erényének nevez. Szerepelt már a savonlinnai várbeli színpadon észt társulat, legutóbb a Litván Opera volt a díszvendég. A magyarok mostani meghívásával teljes lett a finnugor kör. Ami nem is véletlen, hiszen, miként arról a finn igazgató és Fóris Barna, a Magyar Állami Operaház marketing-igazgatója beszámolt: régóta tervezik egy finnugor operafesztivál létrehozását. A savonlinnai nyarak jó felkészülést jelentettek a tervhez. A budapesti Világkiállítás pedig kiváló alkalmat nyújt a régi gondolat megvalósítására. — A Finnugor Népek Operafesztiválját a Világ- kiállítás évében, 1996-ban kívánjuk megrendezni — mondta Fóris Barna. — Hogy aztán azt követően minden évben változó A közép-európaihoz mérten fiatal finn operakultúrában rendkívüli teljesítmények születtek ^ .................. -.■■■...... A pénz fogytával megszűnt a sorozat, hogy aztán 1967-ben éledjenek _____Ú’raaz előadások „ A nemzetközi opera Finnugor gondolat — Savonlinnából bedobta a hálót. Várt egy kicsit, majd lassan evezni kezdett, mint máskor. Darab idő múltán kiemelte a hálót, s az üres volt most is, csak az alján ficánkolt egy kis halacska. Mikor kivette, csodálkozva látta, hogy aranyból van. Úgy csillogott a tűző napon, hogy alig tudott ránézni. „A mesebeli aranyhalacska — mormogta meglepetten, hitetlenkedve, — Akárhogy is nézem, ez bizony a mesebeli aranyhalacska, az, amelyet a szegény halászok szoktak kifogni, s amelyik a halász három kívánságát teljesíti, ha az visszadobja a tengerbe.” Nézte a szaporán tátongó aranyhalacskát, s várta, hogy megszólaljon. Az aranyhalacska azonban csak tátogott, s olyan néma volt, mint a halak. Nem tudta, mihez kezdjen vele. Vigye el az öregnek; tartsa meg magának; avagy dobja vissza a tengerbe? Ha legalább megszólalna! („Nyekkenne bár egy kurtát a boldogtalanja!”) A halacska azonban egyre csak hallgatott, és hovatovább egyre nagyobbakat és ritkábban tátogott — látszott rajta, nyilvánvaló volt, menten megdöglik, ha nem jut vízhez. „Hogy milyen egy szerencsétlen aranyhal! — gondolta. Ilyen is csak én foghatok ki!” — s azzal visszadobta a halacskát a tengerbe, ahol az pillanatok alatt el is tűnt. Ő pedig vette az evezőket. Miközben a part felé evezett, azon töprengett egyre: mit is kért volna az aranyhalacskától, ha az megszólal, könyörgésre fogja a dolgot? Semmi nem jutott eszébe. Egyetlen piciny, nyúlfarknyi kívánság sem. — Szerencsém volt, hogy nem szólalt meg, jól szégyenben maradtam volna! — motyogta maga elé. Nagyot szusszant, s teljes erejéből „befeküdt” az evezésbe. Még aznap délután elutazott abból a tengerparti halászfalucskából, ahová véletlenül vetődött volt. Az öreg halásznak szót sem szólt az aranyhalacskáról. De hát miért is szólt volna?... MÚZSA Emlékek Sáránál József Azon a napon Bár barbár voltam én, térültem más hitben, ha nem lenne — mégis szólít majd az Isten. Értelmem útjai mind lezárultának, vándorlásom végén: kereszt — fiúalak. Nem gyónok-áldozok e felizzottságban, test-testamentumom hullla! füst-világba. Szőke Kálmán Az égetett cukor íze A gyermekkor fűtetlen emlékszobáiban, egérfogó-virágcserepek, hajtű-sakkfigurák között, édesanyám horgolt csipkéit ablakokra tűzte a tél. A beomlott múltból mára az égetett cukor íze és néhány sírkereszt maradt, s anyám sötét szemében fölrakta ékszereit az éjszakai égbolt. Oláh János Égtől égig A fekete gólya, a szürke gém, a halászó rétisas és mind, mind az áldozataik, a vadkacsa, a fürge keszeg, a léha ponty, a mord rák, a régi, ritka csík, a gyerekkor vadvízi világa földtámadt, visszajött. A morgó baglyok újra szőrlabdát böfögnek az egérürüléktől kásás déli porba, majd békés emésztésüket odahagyva ijedten csaponganak a magtár korlátolt univerzumában, a gerendák szövedéke között, pedig most már nem kergetem őket. Világuk részeként bolyongok égtől égig, víztől vízig, földtől földig. Szekeres Tibor illusztrációi
