Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-28 / 99. szám

SZÍNLAP 1994. április 28., csütörtök Nagy Zsuzsanna U9WHWMH0K« •W4XWHM9KW Nyíregyháza — Ibsen, Csehov drámatörténeti for­dulata legalább két variá­ciót biztosan feltételez. Le­het követni őket, ahogy tet­ték az amerikaiak és ango­lok. Lehet az ellenkező utat választani, vegyük a néme­teket vagy a franciákat. Az amerikaiak színre lépését két nagyobb esemény elő- legzi meg: az egyik Taylor Amerikai rokonunk vígjá­téka, melynek érdekessége, hogy egyik előadásán ölték meg Lincoln elnököt, a má­sik Belasco Pillangókisasz- szonyának máig is tartó si­kere. O Neill, Miller, T. Williams nem tagadják meg a nagy nemzethez való tartozásukat, megengedve maguknak némi európai be­ütést. Náluk az analízis nem technika, hanem emberi probléma, létforma. Persze az elképzelt alternatívák hamisan tükröződnek az objektív világon. Alapel­vük a tehetséges dráma­írókra épített rendezői szín­ház, a téma pedig a modem ember mai életének míto­sza. Ezt az angolok úgy hív­ják: társalgási dráma, mely egy leszűkített térbe, nem­egyszer egyetlen szobába bezsúfolt néhány báb életé­nek kukucskáló bemutatá­sát jelenti, belátva azt, hogy a jelen nem éppen a hősök ideje. Legfeljebb annyit te­hetünk, hogy transzformál­juk a Shakespeare-i mon­dást: nem a színház az élet, hanem az élet színház. A West End nagy nevei, mint Osborne, Wesker, Pinter a nagy előd szinte már letag­lózó továbbvitelét átadják a Királyi Shakespeare Társu­latnak, ők pedig új életet kezdve létrehozzák az új angol drámát. Ennek a kukucskáló szín­háznak a működése roppant egyszerű. Az emberek nap nap után befelé fojtják in­dulataikat, maximum kép­zeletben vagy fantáziában játszák le a gátlás alá került dolgokat. Itt jön az előadás, mely a tudatalattiban visz- szaszorított szerepeket a nyilvánosság számára elfo­gadhatóvá teszi. A színész az, aki a gátlás alól felsza­badít, képes más bőrébe bújni, hozzáadással vagy elvonással olyan figurát teremt, amelyben lehetőség nyílik önmagunk szemlé­lésére. A dráma lényege így nézve az átalakulás: a tör­ténetben, az előadókban, a közönségben. Jelmez, kellék Nyíregyháza (KM) — „Hét előtt... tíz után...” cím­mel három napig látható kiállítás nyílt április 27-én a színházi szokásokról a bu­dapesti József Attila Szín­házban. A színház pályázatot írt ki színházi ruha, ékszer, sminkversenyre. Továbbá hírességek régi jelmezeit, kellékeit is bemutatják, amelyeket árverésen is érté­kesíteni kívánnak. A ren­dezvény célja: bemutatni, mit viseljenek a színházba- járók, színházrajongók, amikor is be akarják tartani a „színházi öltözködés” rituális szokásait. A Mandala Dalszínház a művészkörben Színpadon... ...és nagyközönség előtt je­gyezte el egymást a Sári bíró szerelmespátja: a szto­ri szerint is és a valóságban is az egybekelésre készülő Megyeri Zoltán a darab elő­adása közben húzta fel a karikagyűrűt menyasszo­nya, Perjési Hilda ujjúra. (KM) Televíziósok... ...jártak a közelmúltban a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban. A tévé­sek a Kicsengetés című, Verebes István által rende­zett produkcióból rögzítet­tek néhány jelenetet. (KM) Erdélyi... ...előadókörúton vett részt Csorna Judit, a Móricz Zsigmond Színház művé­sze. A többszereplős műso­ros esten kedvenc dalaival, valamint szép versekkel szórakoztatta a közönséget. (KM) Tájol... ...a hét végén a Móricz Zsigmond Színház társula­ta. Április 29-én, pénteken a Tangó című darabot Má­tészalkán, a Nyitott ablak című színművet pedig Fe­hérgyarmaton mutatja be a társulat. (KM) Évzáró... ...műsorral búcsúzik a ZIG- Sigers május 5-én a bujtosi csarnokban. A zrínyisek a Hair című musicalből mu­tatnak be többek között részleteket. (KM) Költemények és példabeszédek Izgalmas este a Művészkörben, versekkel, képekkel, zenével, természetgyógyásszal Matyasovszky József Nyíregyháza — Régen volt már ilyen érdekfeszítő és szí­nes a program, mint most, április utolsó vasárnapján. Az évad 8. művészköre dél­után öt órától csaknem ti­zenegyig tartott, különféle műfajok között csapongva, mint egy többszólamú, meg­lepő fordulatokban gazdag, szeszélyes szimfónia. AFFETTUOSO (megindítóan, érzéssel) Tóth László közismert és közkedvelt előadóművész. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az a sok-sok pótszék, amit be kellett hordani a Krú­dy Kamaraszínpad „nézőteré­re”, hogy minden, a szépre fogékony műkedvelő kényel­mesen végig tudja hallgatni az érzelmek versekbe öntött rez­düléseit. A versmondó egy röpke órára elhozta nekünk a tiszta művészetet, a versek pe­dig elhozták elénk az embert, a lélekig lemeztelenített halan­dót. S közben megtudtuk, hon­nan ez az olthatatlan szerelem a költészet iránt, hogyan szü­letik a látomás és mivé neme­sül az indulat, miként jöhet létre a varázslat, s hogyan idézhető meg a poéta szelle­me, a szavak mágikus erőteré­ben. Bürget Lajos újságíró két szavalat között, baráti kíván­csisággal faggatta vendégét, könnyedén átsegítve a gondo­latot és a figyelmet egyik köl­teménytől a másikig, s fél- versszavakból is megértették egymást. Tóth László a napok­ban töltötte be a 65. évet, most mégis mi lettünk a megaján­dékozottak. Laci bácsi, Isten éltesse még nagyon sokáig! ANDENTE (nyugodtan men­ve) Még soha nem maradt el a képzőművészet erről a ren­dezvényről. Most a Benczúr Gyula Képzőművészkor mun­káinak gazdag kínálatából láthattunk egy kamarakiállí­tásra valót. Kilenc amatőr al­kotó hozta el legkedvesebb festményeit: Karahuta János­A természetgyógyászatról szóló vita résztvevői a művészkörben, a falakon az új kiállítás képei né, Kovács Zoltánná, Bakti Károly, Dávid Mihály, Dicz- házy István, Gaál Gyula, Haj­dú János, Petrusák János és Székelyhídi Ferenc. Vezető­jük, Soltész Albert festőmű­vész röviden ismertette a mű­vészkör eddigi pályafutását, kiállítási lehetőségeiket, élet- körülményeiket. Derűs világ mutatta meg magát a vásznak­ról, jobbára tájképeket, s né­hány csendéletet láttunk. Va­lósággal sugárzott a festmé­nyekről az alkotók lelki har­móniája, az önmegvalósítás kitörő öröme, az alkotómunka gyógyító energiájának, a mű­vészet újjáteremtő képességé­nek a lenyomata. Az ott ké­szült riportokból minden fes­tőről megtudtunk valami sze­mélyeset, bepillantást nyerhet­tünk a különféle technikák és változatos anyagok kezelésé­nek titkaiba. S valami meg­magyarázhatatlan varázslat eredményeképpen, itt megint többször főszerepet kapott a vers, Soltész Albert is Miche­langelo néhány verssorával köszönt el a közönségtől. ALLEGRO GIOCOSO (vidá­man, játékosan) A Mandala Színház csapata igencsak kitett magáért, ugyan­is külön erre az eseményre egy musical-egyveleget állított össze, legnagyobb sikereiből. Ugyan ki tudna ellenállni a József és a bűvös kabát, a Légy jó, mindhalálig, a Kő­műves Kelemen, a Padlás, il­letve a Popfesztivál legismer­tebb slágereinek? Hamar tűz­be is jött a közönség, az önálló betéteket vastapssal és lelkes bekiabálásokkal jutalmazták. Pankotay Péter és Tarczy Gyula „porondmesterek” köny- nyed, fiatalos átkötőszövegei szervesen illeszkedtek a show igényeihez, egy pillanatig sem volt erőltetett vagy alkalom­szerűen elnagyolt. Erre a csa­patra még egyszer büszkék leszünk, hacsak nem lehetünk azok máris. Bár az énekhan­gok néha elcsuklanak — leg­inkább Kazár Ticiána tehet­sége, énekének tiszta csengése volt a legnagyobb felfedezés —, de a hiányosságokat, az amatőrizmusból adódó erőt­lenségeket gyorsan feledtette a határtalan lelkesedés. CRESCENDO (növekvő hangerővel) * Nagy Miklós riporter bizo­nyára nem gondolta végig, mire vállalkozott. A világon talán még senkinek sem sike­rült „tetten érnie” a csodát (az apostolokat kivéve), bár ál­Készítsen interjút Tóthné Munkácsy Júlia WW/ASWAV.VTOWWWW.W.VAV.VAVÍANSVW.WWWW.'.V/.'AVWAVbV» Nyíregyháza — Akik kérdez­nek: A Zrínyi Ilona Gimnázi­um II. b. osztályának tanulói. Aki válaszol: Hetey László színművész. □ Ön bábszínészként kezdte pályafutását. Miért választotta ezt a hivatást? — Véletlenül lettem szí­nész. Nevelőapám meglehe­tősen híres orvos volt Nyír­egyházán, s szerettem volna én is az lenni. Csakhogy 56 után őt több évre börtönbe zárták, és nem volt olyan fő­iskola, egyetem, ahová engen) fölvettek volna. Egyetlen lehe­tőségem maradt, a bábszínház. Ide jelentkeztem, s elvégeztem a bábszínképző stúdiót, ahol a Színművészeti Főiskola taná­rai oktattak. □ Vannak-e szerepálmai? — Tulajdonképpen kettőt már eljátszottam. Az egyik Tevje a Hegedűs a háztetőn című darabban, a másik a Kol­dusopera Peackockja. Szerep­álmom még a Lear király, de ezt egészen speciális felfogás­ban szeretném csak játszani, de rendezni is. □ Szerepei mennyire hatnak személyiségére? Hetey László Csutkái Csaba felvételei — Kölcsönösen formáljuk egymást. A színésznek mindig alkut kell kötnie a megírt sze­reppel és a saját maga egyé­niségével. Ha ez sikerül, akkor nagyon jó az alakítás. □ Színészi pályafutása so­rán mi volt a legnagyobb örö­me? — A Hegedűs a háztetőn be­mutatója. Majdnem 30 peVcig tapsolt a közönség, ez Ma­gyarországon színházi rekord­nak is beillik. □ Mi volt a legkínosabb pil­lanata a színpadon? — Nekem mindig roppant kínos az, ha összeveszem a rendezővel. Ilyenkor pokolba kívánom a színházat is. tálában nagyon sokan beszél­nek efféléről. így aztán egy kissé maga is kudarcot vallott, azokkal a „hitetlenekkel” együtt, akik látni akarták a lát­hatatlant, föl akarták érni ész­szel a fölfoghatatlant. Valószí­nűleg azok jártak a legjobban, akik egyszerűen csak elhitték Kovács András természetgyó­gyásznak, hogy létezik a ne­gyedik dimenzió, s az egész­ségügyi problémák megol­dásának a kulcsa valahol ott keresendő. A közismert radi- esztéta ugyanis nem keveseb­bet állít, mint hogy neki már sikerült „léleksebészeti” esz­közökkel, beteg emberi szer­vet, szövetet „cserélnie”. Vita­partnerei, Úsz István ortodox lelkész és dr. Kovács Attila megyei tiszti főorvos — az utóbbi egyébként a 8. volt, aki végül elvállalta a beszélgetést — nem is nagyon akartak vitá­ba szállni a természetgyó­gyász gyógyításában gyakori egyetlen „segédeszközzel”, a hittel. A nézők körében amúgy is megemelkedett kissé a han­gulat és a hangerő, a feltétlen „hívőket” némiképp irritálta a kétkedők értetlensége. Pedig Kovács András igazán tanul­ságos példabeszédekkel igye­kezett megvilágosítani a sötét­ben tévelygők elméjét... □ Milyen buktatói vannak ennek a pályának? — A tehetségtelenség. □ Sok iskola vásárol szín­házbérletet. Ön szerint hogyan viszonyulnak a diákok a szín­házhoz? — Ez attól is függ, milyenek a tanáraik. Én nem hiszek ab­ban, hogy a diákokat minden­féle felkészítés nélkül kell beültetni a színházba. Azok a diákok, akik föl vannak készít­ve arra, hogy mit fognak látni, másképpen nézik az előadást. □ Véleménye szerint talál- kozik-e a lakosság kulturális igénye azzal, amit a színház nyújt? — Nagyon jó lenne ezt tudni, mert közönség nélkül nem létezik színház. Megfe­lelő fórumokat kellene terem­teni arra, hogy a kedves nézők elmondhassák véleményüket, igényeiket. Művész-közönség találkozókra gondolok első­sorban. □ Mennyire elégedett? — Meghalt az a művész, aki azt mondja, hogy elégedett. Eddig nem volt nyíregyházi igazgatója az önálló társulat­nak. Szeretne ön színházigaz­gató lenni? — Ki tudja, talán egyszer megpróbálom. Táncünnep Budapest (MTI) — Áp­rilis 29. — A Tánc Világ­napja. Ebből az alkalom­ból a Táncművészeti Ka­marán keresztül Kiss Já­nos, a Győri Balett igaz­gatója köszönti az ünnepet Egyebek között a követke­zőket fogalmazta meg. A tánc: a gyarló és fenséges találkozása, a test és a lélek harmóniája, a mozdulat művészete. A táncos: ön­nön korlátáit legyőző em­ber, aki képes naponta megújulni. Ezen eszményi törekvések szenvedélyes találkozása hozza létre a táncművészetet, mely a legmagasztosabb gondola­tokat tudja tolmácsolni ha­tároktól és nyelvi korlátok­tól függetlenül. A természeti népek mű­vészetében a harci tánc, a vadásztánc és a termékeny­ségi ünnepek táncai nem csupán az ember érzelmeit fejezték ki, de a táncokkal befolyásolni kívánták sor­sukat, vagy a sorsukat el­döntő szellemeket. A va­rázslat el is érte célját, mert a szertartásban részt vett embereket megváltoztatta: hitet, erőt és bizalmat adott. Társalgási dráma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom