Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30 / 101. szám
1994■ április 30., szombat Napkelet • A KM hét végi melléklete Rockra nyitott kapukkal A debreceni bandák • A trash-core „kevert bele" a hangulatba Balázs Attila felvétele Kállai János > ' *v v »ig? ^ , * Sgj ggj ' \ í í ívJ Nyíregyháza (KM) — A belépőnket kéri egy szekrényvállú, jól öltözött, sörtére nyírt legény. Mondjuk neki: — Van több is, a Kelettől vagyunk. Erre beenged. Átlépjük a nyíregyházi Ificentrumból kimetszett Open Doors szó szerint nyitott ajtaját. Már gyülekezőben az „úri közönség”, s mint megtudjuk: megérkeztek a zenekarok is a Marlboro Music Rock-in ’94 elnevezésű tehetségkutató verseny egyik elődöntőjére. Mindhárom csapat Debrecenből. Hm, morcogok magamban. Mifelénk mi a helyzet a mju- zikkal? Kikoptak a nótáskedvű gyerekek a világból? Netán nem is neveztek? Ki tudja. De ez most nem igazán érdekes. Ismerősbe botlunk. Perjés Peti, az egyik fellépő band, az August Förster Reservation frontembere, énekese széles mosollyal üdvözöl. — Mi kezdünk — mondja, majd elviharzik. Keressük a többieket: a Szfinx és a Necropsia legénységét. Róluk jóval kevesebbet tudunk, mint az „August”-ról, akik már jó párszor szerepeltek Nyíregyházán. — Mi is többször jártunk már itt — jegyzi meg Koroknál Árpád, a Szfinx-bői. Ahhoz képest, hogy mindössze ötéves a múltunk, elég jól ismernek bennünket a régióban. Ami az érdekességünk: négyen énekelünk. Egyébként hagyományos — basszus, két szólógitár, dob, billentyűs — a felállás. Saját nótákkal próbálunk kiugrani. Van egy másfél órás koncertprogramunk, 1993-ban pedig megjelent az első kazettánk, a Vad játszma. Dallamos hard- rockot játszunk, bár mostanában egy kicsit bekeményítettünk. Telnek a percek, már jó negyedórányi a csúszás. Aztán, szinte rajtaütésszerűen rázendít az August Förster. Ha behunyom a szememet, olyan az egész, mintha a Deep Purple, a Rainbow, a Uriah Heep futamait hallanám, néha olyannyira direktben megy a dolog — Perjés remekül énekel! —, hogy már-már epigonizmusra gyanakszom. Megnyerő, kidolgozott a zene, egységes és karakteres a „sound”, csak az eredetiség, az hiányzik, de nagyon. Az Ilyen vagyok és a Nem találhatsz rám című számok vélhetően sokaknak tetszenek, mert „bejön” a taps. — A nyíregyházi tanárképzőn debütáltunk 1990-ben — mondja Peti a keményen végigdolgozott húsz perc után. — Nyíltan vállaltuk a Deep és a Uriah vonalát, ezt mutatta az első — megfelelő reklám híján nem igazán sikeres — LP-nk, a Valami más. Most persze jobbak vagyunk, mint akkor. Használt a tagcsere is: Varga Zoli, a billentyűsünk nagy nyereség. Sokat koncertezünk. Némiképp egyszerűsödtek a szövegeink, érthetőek akarunk „Böske” egyik nagy ugrása a sok közül lenni. Erről van szó. Vannak új nótáink. Közülük a Rosszkor születtél-t kulcsfontosságúnak érzem. Megszakítjuk a csevelyt, mert időközben megszólalt a hallgatag Szfinx. Első blikkre majdnem olyanok, mint az AFR, de később kibuknak a különbségek. Kicsit anarchikus az egész, kevésbé tűnik profinak a bemutatkozás. Az összhatást — pedig tényleg négyen vo- káloznak — lerontja a hatalmas hangerő. A „szerszámok” legyűrik az énekhangot, alig érteni a szöveget. Úgy kb. a tizedik perc táján kezdenek helyrezökkenni a szfinxesek, a Nincs visszaút című szám pedig akár a továbbjutást is jelentheti. A rockközönség fegyelmezetten üli végig a programot. Újabb szünet. De talán csak azért, hogy előkészítse a „robbanást”. A Necropsia vánszorog fel a pódiumra, hogy aztán elszabaduljon a pokol. Én, bevallom számítottam a meglepetésre, mert Bodnár Zsolt — „Böske” —, ez a cingár, révedő tekintetű, nyegle legényke, aki mellesleg az énekes szerepét játssza a bandában, volt kegyes néhány keresetlen mondattal tájékoztatni a számomra teljesen ismeretlen csapatról. — Két éve játszunk, debreceniek vagyunk. Három gitár, dob, két énekes... Ja, most már csak én vagyok — teszi hozzá vigyorogva. — A stílusunk...? Még senki sem tudott rá szavakat taláni. Na, én megmondom: pszicho-in- dusztriális trash-core... És Böske ismét beleröhög a képembe. Azt hiszem, az egészet csak azért mondta, hogy elfogadhatóbbnak érezzem majd, amit csinálni fognak. Szóval, ott vannak a placcon. Böske néhány drasztikus-patetikus szlenggel beüvölti az első akármit. Talán dalt, talán verset, talán valami filozófiai „eszmefuttatást”. A hatalmas hangerő majd szétrepeszti a „dobozokat”, a basszus olyanokat üt — a letargikus pózokba beletántorgó „játékos” percekig nem mozdítja az ujjait, ugyanazt az akkordot nyomatja —, hogy a gyomrunk beleremeg. Oda a konszolidált, marlborós eleganciájú, vodka-to- nikos, amsteles hangulat. Összezavarodik minden. Böske másfél méteres ugrásai, halandzsázó összekötő szövegelései egybemosnak mindent. Csak foszlányokban lehet kibogozni valamit a hangözönből: Törj ki! Honnan, hová, miért? A Necropsia — gondolom — tudja... Valamit megsejt a közönség is. Főként, akik ismerik ezeket a teletetovált, meglehetősen riasztó külsejű srácokat. A Felelős vagy című szám — minden szempontból telitalálat! — felserkenti az első csápolókat. Akad néhány pogózó is. Kezd felforrósodni minden. Hallom, amint mellettem egy gyönyörű lány fel- sikolt: — Ti fogtok továbbjutni! Aztán... aztán vége a dalnak. Mintha mi sem történt volna, ki-ki siet a bárpultokhoz. Szétszerelik a cájgot, pakolnak a zenészek. Mi is szedjük a sátorfánkat. A rockra nyitott Open Doors persze jó estét könyvelhet el magának. Ismét olyan zenének adott terepet, amire érdemes odafigyelni. Hogy aztán tényleg ki jutott tovább a Rock-in ’94 tehetségkutató versenyén. Majd kiderül. Lehet, hogy mindhárman, meglehet, hogy egyik gárda sem. Én, mindenesetre a „Necro”-ra tippelek. A tetoválás mai művészete Olyan ékszer, melyet nem lehet elhagyni, de el lehet távolítani D. Bojté Gizella A tetoválással kapcsolatban még vannak előítéletek hazánkban, azonban a fiatalok körében, de az idősebb korosztály tagjai között is egyre nagyobb az igény, hogy olyan ékszert varrattassanak magukra, melyet nem lehet elhagyni. Az országos Rebel Tattoo-hálózat négy nagy stúdiója közül az egyik Nyíregyházán működik, melynek tagjai nemrég egy budapesti versenyen a legjobbak között szerepeltek. Pelle Zoltán, e mesterség űzője szerint, a szakmában a legfontosabb a jó kézügyesség. Ő néhány évvel ezelőtt az ÉVISZ-ben végzett és mindig is szívesen rajzolt. Korábban foglalkozott könyveladással, autófényezéssel, ügy- nökösködéssel. Szóval, sok minden volt már, csak éppen gazdag ember nem. De úgy tűnik, a jelenlegi vállalkozásából meg tud élni. Az édesanyja nem nagyon örült neki. — Talán lassan megérti a dolog lényegét — mondja Zoltán — most sem fogadja el, de elnézi nekem. A gépi tetoválás a század elejétől lett ismert, nagy hazája ennek Amerika. Ma Hollandiában, Angliában és nálunk élnek a legnagyobb tetováló „művészek”. A nyíregyházi stúdióban több mint százezer minta közül választhatnak az érdeklődők, de ha valaki beA tetoválás egyik legdivatosabb mintája a rózsa Balázs Attila felvétele hoz egy rajzot vagy egy újságból jelöl ki magának egy ábrát, azt is meg tudják csinálni. A divattal együtt a minták is változnak. Most az indiánfej, a toll, gyöngysor, sas, rózsa, bikafej a menő. A férfiak elsősorban a karjukra, hátukra, a mellükre tétetik az ábrát. A szalon vendégeinek húsz százaléka egyébként nő, akik apró kis virágokat vagy állatfigurákat készíttetnek a bokájukra, lapockájukra, fenekükre, esetleg az alhasukra vagy a mellükre. A vállalkozás elején a stúdió gazdái sem tudták előre, hogy valójában mekkora érdeklődésre illetve milyen vendégek jelentkezésére számíthatnak. A páciensek köre teljesen átlagos, de elsősorban olyanok keresik fel őket, akik többet foglalkoznak a külsejükkel, akik megjelenésükben is szeretnének különbözni másoktól. Vannak közöttük manöken lányok, butikosok, a divatszakma képviselői, üzletemberek... A tetoválás első munkafázisa, hogy a kliens kiválasztja, mit is akar magára varratni. Ezt követően speciális szerekkel lefertőtlenítik a bőrt. Nagyon komoly egészségügyi előírásai vannak egyébként a szakmának, amelyhez különböző hatósági engedélyek kellenek. A tűket minden vendég után fertőtlenítik, gumikesztyűt használnak és az egész helyiség olyan, mint egy valóságos műtő. A kliens kiválasztotta a mintát, ennek a legszükségesebb vonalait egy paus, indigó segítségével a kívánt testrészre rárajzolják. Majd a géppel jön a finomabb vonalak kidolgozása. A készülék egy rotring tollhoz hasonlít. A tűt elektromágnes mozgatja, amely egy másodperc alatt ötvenet szúr a bőr alá egy milliméterre, és viszi be a természetes, bőrbarát, virágpor alapú festéket, melyet hasonló módon el is lehet később tüntetni. A „műtét” első tíz perce elég kellemetlen, de az egy-két órás műveletet ki lehet bírni. RITMUS Slágerlista Tisztelt Szerkesztőség! 15 éves panyolai lány vagyok, állandó olvasója a Kelet-Magyarországnak. Minden szombaton fellapozom azt az oldalt, amelyen a slágerlista található. Tetszik a sorrend, de szerintem vannak olyan dalok is, amelyek már régen a feledésbe merültek az idők folyamán (pl.: Pet Shop Boys: Go west, Freddie Mercury: Living on my own). így összeállítottam a saját ízlésem szerinti listát. Remélem, nem csak nekem ez a véleményem. Balogh Andrea Panyola Hazaiak 1. Edda: Lelkűnkből 2. FLM: Megdöglöm érted 3. Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani 4. Rapülők^ Holiday rap 5. Kovács Ákos: Test 6. Manhattan: Hazatérés 7. Digital Scream: Túlélem 8. Manhattan: Nyári karácsony 9. Bayer Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet? 10. Mester és Tanítványai: Kicsi a föld Külföldiek 1. Ace of Base: The Sign 2. Take That: Babe 3. Aerosmith: Cryin 4. Twenty 4 Seven: Slave to the music 5. D. J. Bobo: Take Control 6. East 17: It’s alright 7. Maxx: Get-a-way 8. Sting/ Adams/ Stewart: All for love 9. 2 Unlimited: Maximum overdrive 10. Loft: Hold on A Manhattan is szerepel olvasónk slágerlistáján Archív felvétel KONCERTEK Nyíregyháza (KM) — Egész napos ünnepi programmal várja a fiatalokat május 1-jén Nyíregyházán a Sóstó-Erdei Szabadidő Park. A változatos műsorban több koncert is lesz. A Blues Road együttes műsorát 16 órától 17 óráig hallhatják az érdeklődők. Több éves hagyomány már, hogy május 1-jén a Republic együttes ad koncertet az ifiparkban. Ez az idén is így lesz, 19 órakor kezdődik a népszerű együttes produkciója. Bódi László énekes (Cipő) vezetésével Én vagyok a világ címmel mutatja be a zenekar legfrissebb mű^* sorát. □ □□ A kemény zenét játszó nyíregyházi Spider együttes május 4-én 20 órától Nyíregyházán az Open Doors zenei klubban ad koncertet. A Spider lesz az egyik házigazdája annak a motorostalálkozónak, amelyet a nyáron rendeznek meg, immár második alkalommal. A Republic ad koncertet május 1- jén az ifiparkban Arht'v felvétel
