Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30 / 101. szám

1994. április 30., szombat HÁTTÉR Utolsó mentsvár az ügyészség A gazdasági életben a szabad akarat korlátja a törvény • Ideiglenes apport D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A megváltozott gazdasági fo­lyamatok miatt több olyan sérelem született, melyek egyrészt a jogszabályok nem ismerése avagy nem meg­felelő alkalmazása miatt, il­letve azok kijátszásával ke­letkeztek. Az állampolgárok az igazságosságot keresve, különböző panaszokkal for­dulnak az ügyészséghez. Az eddigi tapasztalatokról, az ügyek jellegéről és a felvető­dött problémákról dr. Sipos László, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Főügyészség főügyészhelyettese adott tájé­koztatást. Kivizsgálják — Az ügyészi tevékenység zömében két ágra bontható. Az egyik a büntetőjog, a má­sik pedig a büntetőjogon kí­vüli, amit mi úgy hívunk, hogy közigazgatási jogi és civilisz- tikai jogterület — foglalta össze a főügyészhelyettes. — A munkánk jelentős részét ad­ják a különböző hatóságoknál, intézményeknél és cégeknél tartott törvényességi vizsgála­tok. Egyre hangsúlyosabb a környezetvédelemmel kapcso­latban kifejtett ügyészi tevé­kenység is, így évek óta fog­lalkozunk a levegő- és víz- szennyezésekkel, a veszélyes hulladékokkal. Természetesen kivizsgáljuk a hozzánk for­dulók kérelmeit, panaszait is. □ Milyen törvényességi vizsgálatokat végeztek az utóbbi időben? — A munkajog területén vizsgáltuk a rendkívüli fel­mondás törvényességének kérdését, a kártérítési felelős­ség problémakörét, de említ­hetném a szabálysértési ha­tóságoknál végzett ellenőrzé­seinket is. Most folynak az egyesületek, alapítványok mű­ködésével kapcsolatos vizs­gálataink. A civilisztikához tartozik természetesen a cég­jog is, ahol több probléma fel­Dr. Sípos László Szekeres Tibor felvétele vetődik. Ez adódik egyrészt abból, hogy a gyakorlatban egy nem nagyon ismert új jog­terület alakult ki, másrészt a jogszabályok sem rendezik minden vonatkozásban meg­felelően ezeket a viszonyokat, nem mindig nyújtanak egy­értelmű iránymutatást. □ Bár sokan fordulnak problémájukkal az igazság­szolgáltatási szervekhez, úgy gondolom jó néhányon azzal sincsenek tisztában, milyen jo­gok illetik meg és hol kereshet­nek sérelmükre orvoslást. — Az állampolgárok törvé­nyességi kérelmeket, közérde­kű bejelentéseket tehetnek az ügyészségen. A kérelmekben leírtakat, a benne foglaltakat megvizsgáljuk. Az adott ügy­től függően meghallgatjuk a kérdésben érintett feleket, be­szerezzük a vonatkozó irato­kat. Ha az ügyész úgy ítéli meg, hogy törvénysértés tör­tént, akkor a törvényben meg­határozott fogalmazott lehet­séges intézkedések (óvás, fel­szólalás, figyelmeztetés, jel­zés, büntető- és más eljárások kezdeményezése) közül vá­laszt. Ez a megfogalmazás azért ennyire általános, mert minden ügy más és más. Nem tehetik □ Milyen intézkedési lehető­sége van az ügyésznek? — Lehetnek ezek az intéz­kedések súlyosak, az ügy ér­demére kihatóak, avagy — például a szövetkezetek, föld­kiadó bizottságok vonatkozá­sában — csupán csak jelzések, amelyekben az eljárók fi­gyelmét felhívjuk a törvény- sértésekre, kisebb mulasztá­sokra, hogy küszöböljék ki a hiányosságokat és a törvényes eljárást alkalmazzák. Volt olyan eset is, amikor felvettük a kapcsolatot az e területtel foglalkozó államigazgatási szervekkel. Több bejelentés­nél azt kellett megállapíta­nunk, hogy olyan törvény- sértés nem történt, amely in­tézkedést igényelne. Kifeje­zetten gazdasági, célszerűségi okokból ugyanis mi nem te­hetünk intézkedéseket, hiszen ezek törvényességen kívül eső kategóriák. Jó néhány ügyben azonban büntetőeljárást kellett kezdeményeznünk. Az elmúlt években a cégbíróság előtt tu­catnyi esetben törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását indítványoztuk. □ A gazdasági társaságok működésével kapcsolatban mi­lyen törvénysértő magatartást tapasztaltak? — Közérdekű bejelentés alapján vizsgálatot tartottunk például egy szövetkezetnél, ahol kiderült: az igazgató­ság olyan kérdésben döntött, amely a közgyűlés hatásköré­be tartozik. Az ügyben bünte­tőeljárás indult, mivel fennáll a különösen nagy vagyoni hát­rányt okozó hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja. Szintén állampolgári észrevé­tel alapján vizsgálatot indítot­tunk egy másik cégnél, ahol bebizonyosodott: a szövetke­zetek átalakításáról szóló jog­szabályt nem a törvénynek megfelelően alkalmazták. El­fogadták például a tagok kivá­lási szándékát jóval a határ­időn túl, amely törvénysértő. Említhetném azt az esetet, amikor a tisztségviselők üzlet­részének a szövetkezet által történő megvásárlásáról nem a közgyűlés döntött, hanem az igazgatóság tagjai egymás kö­zött. Az igazgatóságnak nem lett volna szabad engedélyezni azt sem, hogy a tisztségviselők az üzletrészük névértékéért az általuk kiválasztott vagyontár­gyakat a szövetkezettől meg­vásárolhassák. Ez a közgyűlés hatáskörébe tartozik, ahol minden tagnak számít a szava­zata. A vezetők gyakran a for­galmi értéken alul jutottak va­gyonhoz. □ Milyen eljárási szabályta­lansággal találkoztak még? — Egy részvénytársaságban a polgármestert bízták meg az önkormányzat képviseletével a részvényes nevében, aki tag­ja lett az igazgatótanácsnak, majd elnöke is. Az önkor­mányzat határozata nem volt elég körültekintő. A Gt. sze­rint a részvényes vagy a rész­vényes képviselője csak akkor lehet az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagja, ha ehhez az önkormányzat kép- viselő-testülete hozzájárul. Ez ilyen formában csak az ügyé­szi intézkedés kapcsán történt meg. Abban a tekintetben is jogszabály ellenes volt az ön- kormányzat határozata, hogy az rt. ügyvezető szerve nem az igazgatótanács, hanem az igazgatóság. Más tulajdona — Volt olyan ügyünk is, melynek az lett a vége, hogy a bíróság a céget további műkö­désétől eltiltotta, illetve meg­szűntnek nyilvánította. A kft. ugyanis úgy alakult meg, hogy a tag nem a saját, hartem más tulajdonát vitte be apportként a törzstőkébe. A tag felajánlott más, nem pénzbeni szolgál­tatást, amit ő „ideiglenes ap­portként” tartott elképzelhető­nek, de a jog ilyet nem ismer. Nem vitás a szerződések tar­talmát a jogszabály keretei között a felek szabadon álla­pítják meg. Sőt, egyező aka­rattal a jogszabálytól is el lehet térni, de csak akkor, ha azt a törvény nem tiltja! A szabad akaratnak is van azonban kor­látja, ez pedig maga a törvény. A jogszabály ugyanis nem értelmezhető olyan kiteijesz- tő módon, mellyel a felek törvénysértést követhetnének el. Tagozat matekból és biológiából Nyíregyháza (KM) — Ismét indít matematika tagozatot az 1994/95-ös tanévre az 5. osz­tályos diákoknak a nyíregyhá­zi 5. Sz. Általános Iskola. Olyan negyedik osztályos gyermekek jelentkezését vár­ják, akik jó adottságokkal ren­delkeznek a matematikai fel­adatok megoldása, a logikus gondolkodás és általában a problémamegoldás területén. A tagozatos gyermekek a matematika emelt szintű és bővített tartalmú tanulása mel­lett óratervi keretben fejleszt­hetik számítástechnikai isme­reteiket. Idegen nyelvi tanul­mányaikat előtanulmányaik szerint angol tagozatos, vala­mint normál óraszámú angol vagy német nyelvi csoportok­ban folytathatják. A biológia iránt érdeklődő negyedikeseket is vár az isko­la, ugyanis szeptembertől in­dítják a tagozatos biológiai programot az ötödik osztályo­sok számára. Mindkét prog­ramra május 10-ig lehet jelent­kezni személyesen, írásban vagy telefonon. A szerelmes színvallás egyik szép szokása Szatmárban is a má­jusfa állítása. A legények már április utolsó napjaiban ki­nézték a levágandó virágzó kökény- vagy szilvafaágat vagy az egyetlen virágra sem emlékeztető, bódítóan keser­nyés illatú, dús, lazafürtös, hófehérvirágú májusfát. Ez a 10-15 méterre is megnövő, népiesen csak má­jusfának nevezett növény va­lójában zselnicemeggy (Pa- dis avium), amelyet az Alföl­dön — telepítés nélkül—rit­kán találni. Szatmárban ta­lán azért volt őshonos, mert a kötött, üde talajra való, így azután kint a határban, a dülőútak mentén, esetleg az erdőszéleken tenyészett. A szatmári leány a májusra virradó éjszaka ebből ka­pott egy virágzó ágat, vagy egy egész fát. Mert erre az éjszakára, ha az orgona nem is, a májusfa mindig kivirágzott. A fát csak besötétedés után lehetett a házhoz elvinni, s azt az ab­lak alá, vagy a kapuba állí­tani. A májusfa csodája, hogy akármennyire összevagdal­ják, csonkítják, még abban az évben magához tér és a következő tavasszal már úgy hajt és virágzik, mintha mi sem történt volna tavaly má­jus elsején. Amelyik májusfát a törzsével együtt kivágták, hogy az egész virágzó fával valljanak, az a fa a következő tavasszal a törzstönkből ki­hajtott ágainak virágzó bok­rával hirdeti a tavaszt, a megújulást, az életet. Mivel a májusfa szerelmi színvallás, így mindig keser­ves annak a lánynak a ta­vasz, aki nem kapott. Akinek az udvarlója elmulasztotta, az ezt már szakításnak vehet­te és el kellett tűrni a kárör­vendő és a sandán sajnálko­zó pillantásokat. Am egy-egy kapcsolat a májusfával adott jellel el is kezdődhet. Néha elég kezdet­ként egy szép virágcsokrot tenni az ajtóba vagy az ablak alá. De ezt is mindig csak sötétedés után szabad. Régebben Szatmárban a virág mellé zene is járt, és az éjjelizenét fogadni kellett. Ezt csak úgy illett, hogy a sö­tét szobában egy szál gyufát gyújtottak, mert a lány nem jelenhetett meg az ablakban, a falusi tisztesség ezt nem en­gedte meg. Az egy szál égő gyufával jelezte, hogy tudo­másul veszi és szívesen fo­gadja a neki szóló hódolatot. Am ez a tavaszi éjszaka Walpurgis éjszakája is, ame­lyik különösen alkalmas min­den varázslásra, szerelmi va­rázslásra is. Egészen biztos, hogy ezen az éjszakán nem­csak az egy szál gyufák lob­bannak lángra, hanem le­ány- és fiúszívek is. Ennek a lángnak eloltására na­gyon kevés az esély és igazából fölösleges is. A vi­rágzó májusfa van akinél az egész életre szóló tartalmat kap. De ez már egy egészen más történet. Cserbakőy Levente A májusfa varázsa .................... ........: Nyéki Zsolt z elmúlt rendszerből örökölt beidegződé­sek egyike az az ösz­tönös ellenállás, amely meg­nehezíti a különböző érdek- képviseleti szervezetek tag­toborzását. A felülről kezde­ményezett beszervezések emléke némiképp érthetővé teszi a bizalmatlan fogadta­tást, de a megváltozott kör­nyezetben az azonos terüle­ten dolgozó és azonos cé­lokért küzdő közösségekhez tartozás ma már létérdek. Gyorsan el kell felejteni azokat az időket, amikor bi­zonyos tagsági formák kö­telező jelleget öltöttek, s egyszerű ugródeszka sze­repét látták el. Ilyen gondolatokat éb­resztett az Almatermesztők Szövetségének legutóbbi el­nökségi ülése, ahol kide­rült: a szövetség működésé­nek két éve alatt csupán néhány száz gazda tartotta érdemesnek, hogy a tagság­gal járó minimális kötele­zettséget vállalja. Pedig az ország és különösen a me­gyénk legfontosabb gyü­mölcsének helyzete indo­kolttá tenné a megkülön­böztetett figyelmet, a na­gyobb törődést. A mezőgaz­dasági nagyüzemek felbom­lásával, a privatizációval több ezer kisebb-nagyobb gazdaság jött létre, s a gaz­dálkodók, ezen belül a gyü­mölcstermesztésből megél­ni szándékozók száma is — egyelőre — lekövethetetle- nül többszörösére emelke­dett. Az ő jelenlétüket pedig akkor érezni leginkább, amikor gondjaikra megol­dást, terméseikre korrekt vásárlót és piacot követel­nek. Jó és intő példa az el­múlt évi almaszezon. Természetesen a problé­mák még nem oldódnának meg attól, ha mondjuk már holnap belépne minden gazda valamilyen termesz­tői szövetkezésbe, hiszen az ágazat gyökeres átalakítá­sa és szervezetté tétele idő és pénzigényes folyamat. Az első lépés azonban min­denképpen az, hogy tisztán áttekinthető legyen a ter­melői bázis létszám, faj és fajtaösszetétel, művelési mód és sok egyéb technikai kérdés / tekintetében egy­aránt. Am aki egy évre sok­nak találja az ötszáz vagy ezerforintos tagdíjat, infor­mációk hiányában még a mai napig is azt hiszi (té­vesen), hogy a 3 forintos többletexport támogatás alanyi jogon jár. S ne cso­dálkozzon azon, hogy a szakemberek képtelenek a termést előre megbecsülni, piacszervezéssel próbálkoz­ni, az értékesítés során ér­dekvédelemmel foglalkozni. Traktorvezetésből szerezhetnek jogosítványt a tisza- vasvári szakmunkásképző és szakközépiskola tanulói Elek Emil felvétele Az első vasárnap Réti János / tt, lapunk harmadik ol­dalának jobb alsó sar­kába a műfaj szabályai szerint valami rövid, mag­vas véleményt kellene írni arról, hogy az állam a leg­utóbbi intézkedései közül melyikkel és mennyire segíti az anyákat, hogy a társada­lom időnként felsejlő gesz­tusai között találhatunk-e olyat, amitől kicsit meg­könnyebbülhet az anyai szív. Amiért a kommentátor nem érzi helyénvalónak most a szakmai kereteket az, hogy az anyák napját szeretné kiszabadítani a kö­ré kalapált társadalmi ke­retek közül, lemenekíteni a hivatalos ünnepek pulpitu­sáról. Mert az anyák napja semmilyen más ünnephez nem hasonlítható! Nem a társadalom ügye, hanem a családé. Az anyáé és gyer­mekéé, gyermekeié. Ez az ünnep csak és kizárólag a közöttük vibráló csodála­tos, megfejthetetlen, meg­magyarázhatatlan áramkö­rön belül játszódhat le, ahova belépni legfeljebb az apának szabad. Köszönöm szépen, de ezen a napon, nem kérjük a politika szívhezszóló sza- valmányait, a társadalom különböző szerveinek, in­tézményeinek szociális bű­vészmutatványait. Ezen a napon beérnénk azzal is, ha olcsóbb lenne a virág... Vasárnap tehát csak in­duljunk el a zsebpénzünk­ből, ösztöndíjunkból, kere­setünkből megvett csokor­ral, talán már az unokát kézenfogva, esetleg átfogva vállát. Vigyázzunk rá kocsi­ból kiszállva, vagy a szeles utcasarkon és vigyük anyá­hoz. Mert fő már a világ legfinomabb ebédje. Vagy távolban vegyük fel a telefont és hívjuk a szá­mot. Lehet, néhány pillanat­ra csend lesz a vonal mind­két oldalán. A vissza nem tartható könnyek idejére. w ...'s1.................................................................................................................................. ’' '-.Ä - .«J£ w Egyedül nem...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom