Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-27 / 98. szám
1994. április 27., szerda Fórum olvasóink leveleiből Egyre több ház marad üresen, mert kihalnak belőle az öregek. Egy ilyen portát örökítettünk meg Paszabon Keresem Abba a korba jutottam, amikor az ember visszanyúl ifjúkori emlékeihez. Megkapaszkodik bennük, összegyűjti, rendezgeti őket. Szeretnék hírt kapni egykori ismerősömről, aki ebben a munkában nagy segítségemre lehetne. Róla idestova ötven éve semmit nem tudok. Felkutatásához kérem lapjuk közreműködését. Sajnálom, hogy személyesen nem mondhatom el kérésemet. Anyagi helyzetem sem engedi meg, hogy fizetett hirdetést adjak fel. E levelet baráti vonalon juttatom el, mert az itteni hatóságok nem jó szemmel néznék, hogy Önökkel állok kapcsolatban és visszatartanák esetleg. Szeretnék tudni arról a naményi tanítónőről, aki 1944. szeptemberében Túrterebesen illetve Ugocsakomlóson tartózkodott és akivel együtt néztük Szatmárnémeti bombázását a Túr partjáról. Címem: Sróth Ödön, 3825 Cáréi (Nagykároly) Duzilor u. 107. Románia. Sróth Ödön Nagykároly Hideglelés Nyíregyházán, Örökösföldön lakunk három kiskorú gyermekkel, egy tízemeletes háztömb felső emeletén, 64 négyzetméteres lakásban. Négy éve, amióta beköltöztünk, igen nagy gondot jelent, hogy hideg a lakás. Ami elsősorban a szolgáltató miatt van, mert nem fűtenek kellőképpen. A fűtés ára ma már duplája az elmúlt évekbelieknek — jelenleg 5900 forint —, ami ezért a szolgáltatásért egyszerűen felháborító. Olvastam a napokban a Szabolcsim tájékoztatását a fűtési idény végéről. Nos, ez a kft. nálunk már elég régen befejezte a fűtést, hiszen egész márciusban napközben nem, este pedig éppencsak egy kicsikét fűtöttek. Telefonon természetesen többen, többször kérdeztük, hogy miért nem fűtenek, hiszen a lakások hidegek és fázunk. A válasz minden alkalommal az volt: az automata kint meleget érzékel és kikapcsol. Sajnos, a számlánkon ez a sok kikapcsolódás nem érződött! Sőt, hasonló eset gyakran megtörtént télen is. Egyszerűen nem tudom elfogadni ezt az áldatlan állapotot, nem értem, miért fizetünk közel 6000 forintot havonta, majdnem a felét nyáron is. Ez is érthetetlen és sok! Nincs olyan szerv, amely felügyelné, felülvizsgálná ezUa dolgot? Több ezer embert érint a megye- székhelyen, megélhetési gondokkal küzdünk szinte mindannyian a lakótelepen. Eddig átutalásin volt a fűtési számlánk, megszüntettem és elhatároztam, hogy nem fizetek pár hónapig, mert ennyi pénz igen sok a semmiért. A meleg víz se igazi meleg, hiszen nem kell hideg vízzel keverni, hogy kevesebb legyen a fogyasztás. Kézmeleg víz folyik. Nem elég, hogy mindennek az árát felemelik már szinte elérhetetlen magasságba, még azért is fizessünk, amit nem kapunk meg? Az ot- honmeleghez a szereteten kívül szükség van a lakás melegére is. Ezért a szolgáltatásért valaki felelős, vagy ma már nincs senkinek felelősségérzete? Ha kapok, adjak is! Kezdem megérteni azokat, akik több ezer forinttal vannak elmaradva a díjfizetéssel, talán az egész lakótelepnek szüneteltetnie kellene a fizetést, ahogy azt a Szabolcshő teszi a fűtéssel. Nekünk nincs automatánk, de van üres pénztárcánk. Kérem, legyenek szívesek választ adni, miért voltak — és talán a jövő fűtési szezonban is lesznek—hidegek a radiátorok hónapok óta! Egy lakó a Fazekas János térről, (Pontos adatok) Példa mindenkinek 1994. március 24-én a nyíregyházi 7-es autóbusszal utaztam, hogy temetéssel kapcsolatos dolgokat elintézzek. Sajnos, zavartsá- gom és idős korom miatt véletlenül a buszon felejtettem egy zacskót, benne 20 ezer forintot, amely a temetés költsége volt, valamint más irataimat. Szeretném megköszönni a Szabolcs Volán Vállalat buszvezetőjének, Oláh Bélának, aki azon a vonalon akkor szolgálatot teljesített, valamint a vezetőségnek, hogy kinyomozták a lakcímemet és értesítettek róla: menjek be az elveszettnek hitt pénzemért és irataimért. Nagyon köszönöm a sofőrnek és a vezetőségnek, hogy szívességet tettek nekem, hiszen ez a pénz nagyon hiányzott volna egy kisnyugdíjasnak, amilyen én vagyok. Név és cím a szerkesztőségben Törvényen kívül, munkátlanul Nem szakítanak szét családot • Jogos volt a kiutasítás • Kikísérték a határra Gávavencsellő (KM - T. M. I.) — Ez a történet vágyakról, illúziókról szól. Bár az élet egyre gyakrabban és kí- méletlenebbül bizonyítja az ellenkezőjét, elég sokan hiszik, hogy az álmok önma- guktól válnak valóra. Hát nem, még a mesékben sem. Mindenért meg kell harcolni, küzdeni. És az árát megfizetni. Mint annak a kisgyermekes ifiasszonynak, akinek urát kiutasították Magyarországról, mert évekig nem intézte el a bevándorlási kérelmét. Az ő anyja azt kérdezte tőlünk: a hatóság miért gondolkodik mindig paragrafusokban, nincs emberség, hogy szétszakítottak egy családot? Pénz a fán Majdani veje 1990-ben, a forradalom után érkezett Romániából abban a hitben, hogy itt az almafán is pénz terem, csak le kell rázni. Feketén idénymunkát vállalt a községben és szótlan szorgalmával magára vonta a leendő anyósa figyelmét. Lányát 1992. nyarán vette feleségül. Kislányuk tavaly tavasszal született. A székely legény most huszonnégy éves. Magának való, igénytelen, tesze-tosza. A légynek se árt, ám az italt szereti. Ha nem vette volna természetesnek, hogy előbb a felesége nagymamája tartsa el a nyugdíjából (nála laktak), az ő halála után pedig a felesége gyeséből és a családi pótlékból éljen, még jóravaló embernek is nevezhetnénk. Dolgozni ugyanis nemigen akart, hiszen a kisujját sem mozdította, hogy állást találjon. — Asztalosszakmája volt, de itt nem kapott munkát — mondja egyszerre védőn és vádlón az anyós. — Mindenféle papírt kértek tőle, az unokám születése előtt (akkor már három éve tartózkodott illegálisan Magyarországon!), ment el Romániába a papírokat rendezni. De ezekkel sem tud mit kezdeni, mert nem adnak neki munkavállalási engedélyt, amíg nincs bevándorlási engedélye. A rendőrség pedig nem ad bevándorlási engedélyt, amíg nincs munkavállalási pa- pírjá. Szóval, ördögi kör. □ A veje rokonságát ismeri? — Akkor láttam a nászaimat, mnikor a pici megszületett. Úgy tűnt nekem, hogy nem igazán szeretik a munkát, inkább az utazást, kereskedést. Nem tudom — folytatja csalódottan —, ha a vejem megkapná a letelepedési engedélyt, hogy viselkedne. Volt olyan, hogy a lányom jött a gyerekkel. Panaszolta, a félje ivott, megfenyegette. Talán egyszer meg is ütötte. Mondtuk, itt a pici, próbáljátok meg az ő érdekében, mert a házasságban a kölcsönösség az alap. Lottóálmok Az ifjú asszony pityereg: — Mindig abban reménykedett, hogy nyerünk a lottón. Nézte a tévét egész nap, nem keresett munkát. Reggel ki- sepregetett, annyit segített. Egyszer egy hónapban elkért négyszáz forintot és teljesen lerészegedve jött haza... De akármilyen volt, én csak szeretem! Vissza akarom fogadni! Kísérőm Balogh Ferenc, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának őrnagya lapozgatja a fiatalember okiratait: — Ezek mind 1992-ben születtek: erkölcsi bizonyítvány, iskolai bizonyítvány, honosítási és visszahonosítási kérelem. íme, itt a kollégám feljegyzése is a közjegyzők címeivel... — mutatja. — Vagyis járt nálunk a fiatalember. Biztos vagyok benne, kapott írásos bevándorlási tájékoztatót és annak ellenére, hogy nem volt tartózkodási engedélye, ellátták minden információval. Aztán magyarázza a kifejezéstelen arccal ülő anyósnak, nem kell a bevándorláshoz munkavállalási engedély. Csak akkor kell beszerezni, ha munkavállalás céljából akar valaki Magyarországon tartózkodni. Amennyiben van házastársa, lakáslehetősége, elveszik a bevándorlási kérelmét, ráírják, hogy benyújtotta. Ez munka- vállalásra jogosít, munkavállalási engedély nélkül. Beván- doroltatják magyar nemzetiség vagy családegyesítés címén, és nem tesznek tönkre közös életet. Az anyós sejti, hogy a családot a székely vő szakította szét, mert nem szerezte be az okiratokat, holott éveket kapott rá a hatóságtól (amely talán túl humánus is volt). Az ifjú 1990-től jogellenesen tartózkodott hazánkban, 1992 óta sem bevándorlási, sem tartózkodási engedélyt nem kért. Törvényen kívüliként élt, így jogosan kötelezték az ország elhagyására. Visszajönne Még az intézkedés előtt figyelmeztették, kap egy hetet a tartózkodási engedély rendezésére. Nem törődött vele. Engedelmesen összerakta a holmijait és várta, hogy kikísérjék a határra. Azzal búcsúzott el a feleségétől, szeretne visszajönni Magyarországra... Kelet-Mapaioyszág 7 f .............. ..............................................-............ Jár... ...a szabadság (alap és pót) a részmunkaidős munka- vállalóknak, így a közalkalmazottaknak is. A részmunkaidősöket a teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal azonos mértékű szabadság illeti meg — üzenjük Darida Gyuláné kisvárdai olvasónknak. Állami... ...támogatással nyújtott hitelben sajnos, azért nem részesülhetnek, mert többletingatlanuk van — válaszoljuk Péteri Ferenc nyíregyházi levélírónknak. Várjuk... ...a szerkesztőségben az említett iratokkal együtt — üzenjük mátészalkai telefonálónknak. Pénzben... ...köteles megváltani a munkaviszony megszűnését követően az igénybe nem vett szabadságot a munkáltatója — üzenjük Cs. G. újfehértói lakosnak. Türelmét... ...kérjük az illetékes válaszáig Egy kistermelő jeligéjű, nagykállói levélírónknak. Közölték vele 1994. április 20-án közölt „Válasz nélkül” című Nagy Miklós Nyíregyháza, Dobó István u. 2. szám alatti olvasói levelének minden kontroll nélküli közlésével a KM-Postát összeállító újságíró a sajtószabadság félreértelmezésével aktívan részt vett a Hodász és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet — de az általánosított fogalmazással a pénzintézetek — lejáratásában, mondhatnám úgy is, hitelrontásában. Érdekelne, hogy az újságíró hogyan reagálna, ha egy ismert megyei lapban „csak úgy általánosítva” minden ok nélkül visszaéléssel vádolnák, még lehetőséget sem adva arra, hogy ezt megcáfolja! Szó nélkül tudomásul venné? Pert indítana? Remélem, megismerhetem az újságíró véleményét! Korábban olvasói levél nyomán a lap másik újságírója a közzététel előtt korrekt módon, mintegy kontrollálva az olvasói levél valóságtartalmát az érintett fél véleményét is helyt adva jelentette meg a levelet. Az olvasó levele engem azért döbbentett meg, mivel a levélíró valamennyiünk ,Miklós bácsija”, akit volt kántorjánosi lakosként személyes ismerősként tisztelünk, néhányan munkatársai voltunk. Csak ő az a kivételes személy, akinek telefonhívásaira is adtunk információt, hiszen a hangját telefonon keresztül is felismerik munkatársaim. A banktitkot tartjuk, de a betétesek részére a szükséges adatszolgáltatást megadjuk, ez az ifjúsági betétek esetében a számítógépre történt átállással még részletesebb lesz. Talán azzal követtünk el hibát, hogy a telefonbeszélgetéseket írásban nem igazoltuk vissza részére? Kedves ügyfelünk mivel szövetkezeti dolgozó volt, tudja, hogy ha a dolgozó munkavégzésével kapcsolatban panasza van, azt nem a Takarékszövetkezetek Megyei Szövetsége, a Kelet-Magyarország oldja meg, hanem a takarékszövetkezet vezetője. Az megtisztelő számunkra és kifejezi a takarékszövetkezet iránti bizalmat, hogy betétesünk Kántoijánosiból történt elköltözését követően sem kérte át betétjét más pénzintézethez, remélem, ezután sem teszi meg! Azzal fejezem be, hogy kívánatos lenne egy független napilapnál az, hogy a lapot sem olvasó, sem újságíró ne használhassa fel senki lejáratására, de senki felmagasztalására sem. Ez a korrekt tájékoztatás? Ez a sajtószabadság? Nagyon remélem, hogy nem! Bízom benne, hogy a jelen válasz ugyanúgy a nyilvánosság elé kerül, mint az olvasói levél. Sinka János Hodász és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet elnöke (A szerk. megj.: Köszönjük az elnök úr gyors válaszát. Csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy a teljes névvel és címmel érkezett olvasólevelet „minden kontroll nélkül” közlő és korrekt módon állásfoglalás céljából előbb az illetékesnek megküldő — ugyanaz az újságíró. Mivel nem feltételezhetjük senkiről, hogy valótlant állít — különösen, ha tényként közli: még a levelére sem válaszoltak —, megjelentettük a nem megfelelő tájékoztatást sérelmező észrevételt. Úgy véljük, e válasz közlésével a lovagiasság és az elnök úr által többször is említett sajtószabadság szabályai szerint eleget tettünk kötelességünknek és a többi már a levélíróra és a takarékszövetkezetre tartozik.) De sok segélyt hordanak Ilyen helyekre... Harasztosi Pál felvételei .KIM-POSTA-,
