Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23 / 95. szám
1994• ÁPRILIS 23„ SZOMBAT I ___________13 Az alkotás nemes láza Derkovits Gyula: Önarckép Derkovits Gyula 1894 április 13-án született, Szombathelyen — a századik évfordulón közöljük Kassák Lajos remek portréját a Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig címen, 1947-ben megjelent kötetből. Autodidakta, aki az asztalos műhelynek fordított hátat, miután felbuzgóit benne a szellem, amely nem a mechanika szolgájául rendeltetett, hanem arra való, hogy alkotó erőként teljesítse hivatását. Első mesterei Uitz Béla és Kernstok Károly voltak. Később Bécsbe került és ott oldódtak fel múltjának bénítóan ható emlékei, és megismerkedhetett az új festői irányzatokkal. Az expresszioniz- mus volt rá a legnagyobb hatással. Festészetének nemcsak indító lökését, hanem gátló határait is megadta. Kompozíciós kísérletei belefulladtak az értelmes pátoszba, s amit a megjelenítés lényegének vélt, nem volt több egy iskola formalizmusánál. Nagyszerű grafikai tehetsége segítette ki ebből a zsákutcából. Mindmáig legszebb munkái közé tartozik az akkori időkben készült Dózsa-metszetek sorozata. Ekkor kezdődött el kemény emberi énjének adekvát művészi kifejeződése. Lírikus volt s ez a nyersen feltörő líra a magyar pro- letáriátus érzelmi magatartásának, forradalmi elképzeléseinek is színeket és formákat adott képzőművészetében. Osztályos társai közül ő volt az első festő, aki ráeszmélt, hogy a művész mondanivalóit a művészet legigényesebb formanyelvén kell megfogalmazni, ha általa a maga hivatását be akarja tölteni, és hatni szeretne vele közönségére. Fejlődésének vonala rövid idő alatt különös magasságokig emelkedett. Tele volt energiával, tanulni vágyással, kifejező készséggel. Formáit konstruktívan összefogja, nem érdekli a részletező pepecselés, síkban komponál, és elementáris hatásra törekszik, de érzékeny mértéktartással. Szürkés, zöldes, szolidan vegyülő rózsaszínei egymást vonzó gyengédséggel csengenek össze. Túljutott az úgynevezett ten- denc művészet csábításain már nem témáinak politikai igazságaival, hanem a festői elképzelés, a mű komponált megjelenítésének hatóerejével érte el a szemlélők feltétel nélküli rokonszenvét. A helyesen felismert út, az alkotás nemes láza ösztönzésül szolgálhat az utána következőknek. Derkovits Gyula: Vasút mentén gasodó juharfa tavasztól őszig abszolúte gátolja a belátást (na kinek? hát mondjuk a zöldszemű, rengeteget tapasztalt asszonyoknak) örökkön ellenőrizgettem, hogy a határozottan exhibicionista Marcella nem hagy-e a sötétítő függönyön réseket. Férjuramról mellesleg annyit, hogy nem svédnek, de tavasztól őszig üzleti utakon bolyongó ukránnak bizonyult. Már megjelentek a juharfán az első sárga levelek, amikor Marcella tudtomra adta, hogy kicseréli a sötétítő függönyt divatos, ezüstszínű olasz drapériára. Képzeljem el, hogyan fog festeni előtte a jukka meg a többiek. Megvan az az előnye is, hogy tologatni se kell. Az olaszok valamivel úgy megkezelték, hogy kívülről abszolúte nem átlátszó. Belülre ellenben csak úgy sugározza majd a megduplázott fényességű get. Mármint a jukkára és a többiekre egyaránt. — Vagy nem — kockáztattam meg a föltevést, mire az asszonyka gyanút fogott, hogy nekem a pálmaliliom sorsa mintegy közömbös, és ezt azért nem érdemelte tőlem. Miután kibékítettem, megkért, hogy a következő nap várható drapéria fölerősítésénél legyek jelen, mert az olasz cég kiküldöttje hirtelen pár nélkül maradt, és a fölszereléshez mégis férfiemberek kellenek. A kreolbőrű, ideges legény másnap meg is érkezett. — Izé, ne húzzuk arrébb a növényeket? — kérdeztem Marcellát, miközben az olasz gyermek egyfolytában karattyolva az asz- szony kivágását stírölte ingatag létrájáról, ahelyett, hogy a függöny tüzködését művelte volna sebesen. Egy idő után abba is hagyta a fenti ge- beszkedést és kijelentette: — En kerem lemegy. Feldre lemegy, nem jo fent. Kerem segítséget. Gedet neked. Jó, leemeltük a hatalmas karnist. Fordultában a mozgékony kis pasi olajos hallal vegyes vörösborszagot árasztott a képembe. Mikor végre a felden térdelve elkészült a valóban bonyolult redőzésekkel, ismét megnyilvánult nyelvünkön. — En, kerem, femegy. Létra femegy ra. Létrera. Keremek tegedeket seget, seget, se- get. Fogtam hát a karnist, támogattam a di- gócskát, tartottam a létrát stb. Marcella a maga részéről mindkét párnás kezét feltartva irányított minket és vigyázatra intett. Nem kellett volna ezt tennie velünk. Alighogy kőkemény mellei megrezzentek a kézemeléstől, a drapériás ifjú odapislatott, s egyensúlyát veszítve karnisostul egyenesen a jukkicára omlott. Mutatványának hatására leírhatatlan lett. Marcella pontosan úgy őrjöngött mindkettőnkkel, ahogyan azt más előjelekből ítélve elképzeltem: milyen volna, ha amúgy istenigazában bepipulna szerelmetes gyöngédkedés helyett. A drapériást megtépte (a függönyt azért nem), a jukkamaradványokat bömbölve hozzámcsapdosta. Egyszersmind kábé hetvennyolcszor nevezett te rohadék, gané juk- kicájának engem. Együtt menekültünk a póruljárt bambi- nóval. Marcella másnap a kisboltban jeges közönnyel nézett el a fejem fölött. Jócskán lehullottak kicsiny utcácskánkban a dércsípte novemberi levelek, mikor megint köszönőviszonyba kerülhettünk. Csak az a baj, hogy előtte többször rajtakaptam, amint az én zöldszemű, szigorú feleségemmel beszélget. Aztán elérkezett az a borús, hűvös nap is, mikor a mi nappali szobánkban megjelent egy körülbelül ötven centi magas, egyelőre elhanyagolható vastagságú jukkacsemete. Odaát pedig a hazai hómezőkről megtért ukrán srác, bár a drapérián igazán nem lehet átlátni, újfönt buzgón huzigálja a redőnyeiket. Szekeres Tibor illusztrációi MÚZSA Magányos hangulat Dúsa Lajos: Fordított genezis Hogy velem mi lesz? — egyre megy, látom sokszor: minden hiába. De van nálam is gyöngébb árva, ki elémbe rendeltetett. Csak hite van, csak szeme van, kétségbeesve fog keze. Mért én vagyok az istene, mért épp én, a boldogtalan? Játszom az igazt és a bölcset, a kősziklát, kiben hihet, és nagyon szégyellném magam, ha elárulnám, kit ő követ; ki tán nincs is, de ő úgy néz rám, olyan nagyon — hogy szinte van. Sárándi József: Üdvtörténet Lelki szegénynek lenni előrehozott „menny”, túlvilág, s miközben régtől temet — odafigyel rád a világ. Félig itten, félig amott, számára már egyértelmű, határeset vagy öregem, pontosabban: félkegyelmű. Ne legyél magadra büszke, hamar érted jön az ördög, vagy Isten vakar el magán, kellemetlen, rút szemölcsöt. Szikra János: Búcsúkor Egy hét alatt egy hónapot egy országot egy évet öregedtél egy hét alatt egy emberöltőt egy ibolyányit tavaszodtál egy hét alatt hány búcsúkört írt föléd a fészke rajzát szívhúsába véső gólya — Istenem! Hány hegységnyi hóié futott le a patakokban hét nap egy hét óta
