Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-22 / 94. szám
1994. április 22., péntek HATTER Akár fel is robbanhat a tri-H A helyzetmegold ás alternatívái • A nyírmadai szociálpedagógia példa Kállai János Nyírbátor, Nyíregyháza (KM) — Helyzet van. Méghozzá: halmozottan hátrányos helyzet. A „tri-H” mint potenciális veszélyforrás már régóta jelen van oktatási-nevelési intézményeinkben: hol szembeötlőbben, hol szemérmes elfedések takarásában. Gyerekek ellehetetlenüléséről lévén szó, a sürgető megoldásra váró kérdéseket nem lehet megválaszolatlanul hagyni. A nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskolában nemrég lezajlott gyógypedagógiai napok egyikén fogtuk vallatóra Petrikás Árpádot, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem nyugalmazott tanárát mint a fent vázolt probléma- halmaz avatott ismerőjét. A bajforrások — A társadalmi hátrányok terén az elmúlt évek — s ez nem az én egyéni felfedezésem — sok többletet hoztak. Megsokszorozódtak a hátrányos helyzetet előidéző motívumok, azok a tényezők, melyek valakit — esetünkben a felnövekvő korosztályok tagjait — szociálisan negatív szituációba sodorhatnak. □ A családban vagy a belőle kiszakadtan élőkre hatnak ezek a motívumok erősebben? — Mindkét körben számottevő a kedvezőtlen statisztikai mutatók emelkedése. A csövesek fele, a punkok negyede a familiáris kötelékek között élők közül kerül ki A helyzetbe kerülés okai? Csak példaképpen néhányat: a szülők különélése, a családtagok alacsony műveltségi szintje, a szerzett vagy öröklött devianciák (alkoholizmus, drogfo- gyaasztás, ideg- és elmebetegségek, szomatikus jellegű kórságok). □ A felsoroltak a motívumkészlet többnyire közismert elemei. Ha tudunk róluk, miért tűnik majdnem hatástalannak a kezelésük? Hogyan lehetne elejét venni, hogy a tri-H, mint súlyos veszélyforrás, ne adj Isten: krízishez vezessen? Dr. Petrikás Árpád egyetemi tanár Balázs Attila felvétele — Igen. A hangsúlyt most már nem a helyzetleírásra, hanem a megoldás lehetséges alternatíváira kell helyezni az iskolákban is, hiszen a veszélyeztetettek döntő többsége tanköteles korú. A nemzetközi gyakorlatban három fő csapást ismernek a megoldás változataiként. A prevenciót, vagyis a megelőzést említem az első helyen. A második a fiatalokkal kapcsolatos szociális gondok folyamatos figyelemmel kísérése, regisztrálása és kontrollja. A harmadik pedig az iskola körül teremtendő mikrohálózat átalakítása. □ Mennyire vannak ezekre a metódusokra felkészülve a magyar oktatási-nevelési intézmények? — Tapasztalataim alapján mondhatom: iskoláink a falakon belüli szociálpedagógiai munkára nincse£k felkészülve. Szubkultúra Nem ismerik az ifjúság szubkultúráját, kapcsolatrendszerét, mozgási mechanizmusát. Az egykori pályaválasztási tanácsadók éppen bürokratikus jellegük miatt nem tudtak érdemben segíteni, de nem is kívülről kell várni a mentőangyalokat. Az iskola szociálpedagógiai funkcióit szükséges kialakítani és megerősíteni. A pedagógusokkal meg kell szereztetni az ilyen tartalmú műveltséget, vagy egyszerűbben: ki kell bennük alakítani a szociálpedagógiai gondolkodásmódot. □ Ön, kedves tanár úr, komolyan hiszi, hogy minderre az oly sok nyűggel bajlódó, alulfizetett és leterhelt pedagógusok még képesek lesznek? — A szükségletek fogják előbb-utóbb kikényszeríteni, hogy az iskola gyakorolja szociálpedagógiai funkcióit. Mert az mégsem járható út, hogy a rendőrség naponta tucatjával szállítsa majd el a problémás gyerekeket...! □ Tud-e olyan konkrét iskolára hivatkozni, ahol a kényszerítő szükség kedvező, a megoldás irányaiba mutató szociálpedagógiai program megalkotására inspirált? — Nyomatékosan hangsúlyozva: a hátrányos helyzet koránsem csak cigányproblematika, most mégis a nyírmadai általános iskola példájával hozakodom elő. Madán, az iskolában a cigány tanulók száma elérte a 35 százalékot. A sokféle hátránnyal jellemezhető etnikumhoz tartozó gyerekek oktatása-nevelése speciális metódusok kimunkálására késztette a pedagógusokat. Önsegélyezés A megelőzést szolgáló, in- tegratív programjuk tartalma hasznos evidenciákon alapszik. Éspedig: a cigánykultúra gyakorlására szolgáló szakkörök működtetése, a „H”-s osztályok létszámának minimalizálása hét-tíz főben, a homogenizáló tantervek (nyelvtan, történelem, irodalom) bevezetése, a nem osztályok, hanem a teljesítmények szerinti előrelépés (teljesítménycsoportok). A kiegészítő terület az „Adok, hogy kaphass te is” elnevezésű mozgalom, ami valójában egyfajta önsegélyezést valósít meg, miközben értékes emberi viszonylatokat épít. Ez igazi emberprogram. □ A citált példa alapján úgy vélem: teljesen új pedagógiai szituációba kell helyezkedniük az iskoláknak, ha a hátrányos helyzetűek ugrásszerű gyarapodását meg akarják akadályozni, illetve a belőle fakadó negatívumokat ki akarják iktatni? — Az új szituációt — hiszem — maga a pedagógus- társadalom fogja megteremteni. Mert nem tehet mást. Rossz trendek A trendek azt sejtetik: tovább fog emelkedni az elesettség szintje, s benne a legelnyo- mottabbak továbbra is a gyerekek lesznek. Hogy ez ne következhessen be, legalább is ne drámaian, az iskola szocializációs szerepét kell a tehetségig erősíteni. Az értékközvetítés és bemutatás, illetve azok kínálata és magyarázata mellett a tanintézményeknek az emberi viszonylatok közvetítését fel kell vállalniuk. — Tehát: nemcsak a tananyag átadását! A tárgyakhoz, az intézményhez, a társadalmi feladatokhoz való viszonylatok megtanítására gondolok. Aztán a gyerek önmagához való relációjának a tisztázására, kialakítására (önértékelés, önkövetelés, szerepfelismerés). Haladnunk kell Az iskolának és közvetlen környezetének az állandó kontaktusban keltene tenni, minél szorosabb együttműködésben a családdal. De nemcsak a szülőkkel, hanem a gyerekek mikrovilágának minden etemével, beleértve az őket körülvevő személyeket és tárgyakat. — És még sorolhatnám! Szóval — tehet, hogy túl komorra sikeredett a kép — efelé kell haladnunk. Mást nemigen tehet az iskola, s még kevésbé a benne dolgozó pedagógus. y -r gye tetszenek rá em- M / lékezni: a klasszikus L/ tanító célzatú állatmese a rókáról, a sajtról meg a hollóról. Azért nem árt felidézni, mert Aiszoposz ótc nagyot változott a világ. Tehát... A holló valaha, valamilyet módon megszerezte a sajtot és büszkén a szájában tartva azóta is fenn ül vele az ágon Sem a megszerzése, sem c megtartása nem kevés erőlködésébe került. Azt is beszélték az erdő vadjai, hogy c holló szerint bolond az, ak, irigyli tőle a sajtot — pon tosabban azt a sajtot, ami neki jutott —, mert az bizony igencsak büdös volt eleinte és a kukacok alig várták hogy kikezdjék a belsejét. Ezzel szemben a róka, ak valaha valamilyen módot nem tudta megszerezn ugyanezt a tejterméket, azótc is várja az adandó alkalmat amikor a lehetőség szerin fordulhat a kocka. Mármint c kockasajt! Akkor biz ő költözik fel a: ágra, és majd jól belakik t sajttal. Mondhat tőle a holh A veszélyes élőlények D. Bojté Gizella A Föld Napját ünnepük szerte a világon április 22-én. Ilyenkor számvetést készítenek egyfajta figyelmeztetésként, hogy az elmúlt évek alatt milyen súlyú környezetszeny- nyeződést okoztunk, menynyire járultunk hozzá az élővilág pusztításához, mennyi pénzt áldoztunk környezetünkért, egészségünkért. Avagy inkább tönkretételéért? Megtudhatjuk például, hogy húsz évvel ezelőtt 680 milliárd dollárt költöttek hadi célokra. Mintegy hárommillió ember hagyta el hazáját, míg 1992-ben körülbelül tizenhétmillióra tették a hazájukat elhagyók számát és 800 milliárd dollár fogyott el háborús célokra. Az ember azonban nemcsak embertársát pusztítja, hanem önmagát is. Építi az atomerőműveket, az autópályákat, baltázza az őserdőt, szennyezi a folyóvizet, veszi a műanyag flakonos üdítőket, fújja a sprét frizurájára, és hát pipál a világra... Ezek volnánk mi, az ember, a legveszélyesebb élőlény a világon. Április 22-én, legalább ezen a napon álljunk meg egy szóra. Megéri, ha úgy jutunk el az általunk legjobbnak tartott civilizációs kényelembe, hogy lerombolunk mindent, melyet a természetfelépített? Hatalmas árat fizetünk tetteinkért, és az út végén nem a szépség fénye jelez vissza, hanem egy halott világ képe sejlik, amelyhez egyre közelebb kerülünk. Társadalmi munkában kezdték el építeni az új templomot Apagyon Balázs Attila felvétele Golfpálya hitelre Balogh Géza y-j Ikelt a büki golfpálya. M-j Az újságok nemigen Uj törték magukat, hogy az első oldalon számoljanak be róla, ami nem is csoda, hiszen ez az a hír, amire azt mondja az átlagember enyhe gúnnyal, hogy „na, emiatt nem aludtam egész éjszaka!". Nem is maga az esemény az érdekes, hanem ami mögötte van. Különféle pletykák keringenek a vételárról, állítólag több mint háromszázmillió forintba került. A vevő egy ismert nagyvállalkozó, újdonsült pártvezér, s magyar állampolgár. Ez utóbbi külön figyelemreméltó, tulajdonképpen még örülhetünk is neki, hiszen azt mondhatjuk, végre egy magyar tőkés is labdába rúghat magyar földön, ha már egy sereg fontos hazai üzemet, egy rakás növényolaj-, cukor-, dohánygyárat el is happol- tak előlük a tőkeerős külföldiek. Semmi kivetnivalót sem találhatunk tehát abban, ha egy magyar vállalkozó megvesz egy magyar létesítményt. Vegye, ha van pénze rá. Igen ám, de a szóban forgó úrnak állítólag nem volt erre pénze. Sebaj, azért vannak a bankok, hogy segítsenek az ilyen esetekben. Meg is hitelezték hát a tekintélyes összeget. Ez az, ami szöget üthet az egyszerű újságolvasó fejébe. Erre van pénz egyes bankokban, a kisvállalkozások támogatására meg nincsen? Hát nem mindegy az, hogy egy golfpályának magyar, vagy külföldi a tulajdonosa? Az ugyanis nem cukorgyár, melynek tevékenységétől többszáz gyári dolgozó, s többezer répatermesztő sorsa függ, az csupán néhány tucatnyi embernek, a kiszolgáló személyzetet alkotó pár fűnyírónak, pincérnek, labdasze- degetőnek ad munkát. Miért ezt támogatják hát a magyar bankok, miért nem a magángazdaságokat? Hány traktort, ekét, boronát lehetett volna venni abból a háromszázmillióból? Így dohog az átlagember, aztán lecsendesedik, hiszen eszébe jut valami: e répatermesztő, jószágtartó kisemberek sohasem jutnak be a parlamentbe, így viszonzást sem remélhetnek tőlük a pénzintézetek. Minek adnának hát nekik százezreket..., netán milliókat, nem jótékonysági egyletek a magyar bankok! Ráadásul a répaföldeken még golfozni sem lehet. 4. akármit bűzről meg kukacokról! A szaga majd elszáll, az élősdieket pedig ki lehet söpörni a belsejéből! A fő az, hogy jóllakjon végre ő is. Jusson ezentúl a hollónak a lehulló morzsa, epekedjen ezentúl ő lentről felfelé. den rendű és rangú népsége az erdőnek, hogy a fölül lévő egyed már sajtmérgezést kapott, lévén, senkinek nem adott belőle. Ezért most már igenis neki, az eddig lenn ku- porgónak jár a sajt és az a madár legfeljebb még né— Halljátok, miről is fogunk szavazni? — Hát arról, hogy kié legyen a sajt? — A saaajt..??? Az meg micsoda? — Ne hülyéskedj! Olyan kerek, meg illatos. Nagyon finom! — Hát nem büdös meg kukacos? — Ugyan már, akkor nem kellene egyiknek se, hanem szétosztották volna közöttünk! — Tényleg, ki evett már sajtot közületek? Erre aztán nagy csendesség telepedik a rengetegre, és csak áfák leveleinek zize- gését lehet hallani. De azt is csak olyan, aki visszatartja még a lélegzetét is. (A mese minden részlete ki- taláció. Belőle bármilyen mondanivaló kihámozása, tanulság levonása és annak a valósággal való egybevetése tilos! Ha mégis történne ilyesmi, attól a szerző Aiszoposz nevében is mereven elhatárolja magát.) Réti János Ének a sajtról hány napig tartogathatja. Fentről viszont úgy szól a dal — amennyire nótázni egyáltalán lehetséges a sajtot szorongatva és csipegetve is egyszerre —, hogy cudar világ vár vadakra és szelídekre egyaránt, ha ez onnan, ahol van, fel találna kapaszkodni. Ugyanis menten felfalná a sajtot, de még a lukakat is, aztán mindenki nézhetne, ahogy a szemén kifér. Az erdő élőlényei meg — miután leszáll a nap az égig érő fenyő csúcsa mögött — így beszélgetnek egymás között: Amikor elérkezett az ideje, hogy az erdő lakói igazságot tegyenek sajtügyben, ők ketten elkezdték szívhez szóló éneküket hallatni áfák között leskelődő, fülelő állatsereglettel. Emez alulról úgy kornyi- kálva, hogy a fenn ülő annak már puszta hallatán kiejtse azt a nyomorult sajtot a csőre közül, amaz pedig éppen úgy kántálva vissza, hogy közben le ne ejtse azt a drága jó sajtot, ha már egy-* szer annak idején megszerezte. Lentről az hallatszik, hogy jobb, ha eleve elismeri min-
