Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-20 / 92. szám
1994. április 20., szerda HÁTTÉR Gazdálkodni a másik pénzéből A nyírbátori Csepel sorsa csak egyike a sok magyar privatizációs ügyeknek (2.) Valamikor a legfejlettebb műszaki technikát gyártották a nyírbátori Csepelben Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Koknya Árpád, a Csepel igazgatója első szóra kötélnek állt: szívesen válaszol a feltett kérdésekre, mint mondja, nem először, s félve teszi hozzá, talán nem is utoljára. A Csepel sorsa egy azon magyar gyársorsok közül, melyek többnyire a keleti piacok megrendeléseire építettek, s annak összeomlásával tönkrementek. Raktáron 50 millió Az átalakulás elkerülhetetlenné vált, ezért hirdették meg a gyárat. A jelentkezők közül valóban a nyírbátori vezetőkből alakult három kft. lett a győztes. Az igazgató elmondja: a Cs. Radiál a szerszámgépkultúrát vinné tovább, kétszáz főt tudna foglalkoztatni. A Csepel Haditechnikai Kft. fegyverek gyártására szakosodott, de később szolgáltatásokat is végez, tervei szerint 80-100 embernek adna munkát. Harmadik a Karbantartó Bt., amely 50 munkás foglalkoztatására lenne képes. Mindhárom kft. itteni vezetőkből alakult, szerveződésüket Koknya Árpád demokratikusnak nevezi. Igazolásul hozzáteszi, 300-400 dolgozóval meg lehetne őrizni azt a fejlett műszaki kultúrát, ami az eltelt évek alatt Nyírbátorban kialakult. Most durván kilencvenen dolgozik a gyár területén, ebből huszonöt a három vállalkozásban, a többi a megmaradt állami cég dolgozójaként. Az állami vállalatnak két üzeme működik még, a vasszerkezeti és a forgácsoló üzem, összesen huszonkét dolgozóval. A gyár területén lévő raktárakban található félkész, befejezetlen alkatrészek értéke az 50 millió forinthoz közelít. Igaz, Koknya Árpád szerint ennyit csak akkor érnek, ha az lesz belőlük, aminek szánták őket, esztergált gépalkatrészek, egyébként csak hulladéknak minősülnek. A gépek, berendezések nyilvántartott értéke 60 millió forint, s minden ellenkező híresztelés ellenére a gyárból eddig nem adtak el értékes gépeket. Csakis olyanokat, melyek nettó értékükön keltek el, s meny- nyiségben pedig nem többet, mint bármikor az elmúlt évek alatt. Koknya Árpád nem tér ki egyetlen kérdés megválaszolása elől sem. Bevezetésül elmondja: a gyár épületeinek értéke 103 millió forint, ebből eddig négy és fél milliónyit adtak el: a dombrádi üdülőt, a gyár előtti faházat és az irodaházat. A dombrádi ingatlant a gyár egyik dolgozója vette meg, az eladásról szóló hirdetmény egy hónapig volt kifüggesztve a portán, mindenki által látható helyen. Számlázás papíron A vevő egyedül pályázott, s nem ár alatt vette meg az ingatlant, annyit fizetett érte, amennyire a szakemberek felértékelték azt. A faház szintén egy valamikori csepelesé lett, mégpedig a hozzá adott terület vagyonértékén. Az irodaház az egyik kft., a Cs. Radiál tulajdona lett. A befolyt pénzek felhasználásáról Koknya Árpád elmondta: a kazánház, illetve a gyár fűtésének korszerűsítésére, ésszerűsítésére, magyarán működtetésre ment el. A kft.-k pénzével kapcsolatosan megtudjuk: azok a bánatpénzt letették, ez pedig az ígért ár öt százaléka, s ha a kivásárlást nem gondolták volna komolyan, elveszítik pénzüket. A kft.-k és az állami cég közötti számlázást papíron rögzítették, az igazgató szerint ezeket a dokumentumokat bárki bármikor megtekintheti. A gáz, a villamos energia és a telefonszámlák megbontására és mérésére szerződést kötöttek, mindenki annyit fizet, amennyit fogyaszt. Ä Cs. Radiál által felhasznált alkatrészeket kivásárlási áron veheti át a kft., s az igazgató szerint naiv dolog azt hinni és azt állítani, hogy azokat bárki is ellopja. A raktáros, a nyilvántartó ugyanis saját zsebére felel, a mérleggel ő számol el. Arra a felvetésre, hogy a kft.-k feketén, éhbérért hozzá nem értőket dolgoztatnak, Koknya Árpád így reagált: — Nem én vagyok a kft.-k és a szóban forgó személyek munkáltatója. Tudomásom szerint olyanok jönnek be dolgozni, akik azért dolgoznak, hogy az elkészített termékekért az esetleges megrendelésekkel pénzt keressenek. Az alkatrészek és késztermékek értékesítésével kapcsolatos vádakat és feltételezéseket sértőnek tartom, s ha valakit ez a dolog valóban érdekel, nem lenne kötelességem, de az ide vágó dokumentumokat szintén bemutatom neki. Hogy kap-e hitelt a három kft.? Ánnak megválaszolására Koknya Árpád szerint nem ő az illetékes. Csak ismételni tudja: ha a kft.-k az üzlettől visszalépnek, vagy vállalásaikat nem teljesítik, odavész az eddig kifizetett pénzük. Az eladások egyébként a vagyonvédelmi törvénynek megfelelően zajlottak, vevőknek és eladóknak nincs tehát takar- gatnivalója. Sablontörténet ami a nyírbátori Csepel Fúrógépgyárban történik. A gyáreladásról az ÁVÜ egy hónapon belül köteles dönteni, s ha ez idő alatt nem mond nemet, a három kft. az új tulajdonos. Tagjai kötelesek letenni készpénzben a vételár ötven százalékát, a másik felét pedig a telekkönyvi bejegyzéskor fizetik meg. Végkielégítés S hogy mikor kapnak az elbocsátottak végkielégítést? Arra is megvan a válasz és a magyarázat, s Koknya Árpád igazgató keserű szájízzel jegyzi meg. — Tudja, én már rettegek az újabb dátumoktól és a fizetésnapoktól. Becsületben ledolgozott évek után, tisztességes emberek várják a pénzüket, miközben egymásnak tartoznak a cégek, mindenki a másik pénzéből gazdálkodik, s fizetni nincs miből. Én együtt dolgoztam, együtt öregedtem ezekkel az emberekkel, s megpróbáltam a gyár és az ő érdekükben mindent megtenni. Azt gondolom, ha a kft.-k sorsa rendeződik, leteszik a pénzt, már aznap lehet a vég- kielégítéseket borítékolni. Az elbocsátottak ügyvédjével megegyeztünk abban is, hogy tekintettel a hosszú várakozásra a végkielégítést húsz százalékos kamattal fizetjük meg. Az ügyvéddel tárgyalunk arról is, mi legyen a kifizetés sorrendje, kik élvezzenek elsőbbséget. Remélem, nem állítok valótlant, ha azt mondom, ezeknek az embereknek egy hónapon belül pénzt kell látniuk. * 1 ESS A reggeli álmos ébredés még ott bizsereg az agyában. Nehéz nap elé néz. A kocsi kormány- kerekéről le-lecsúszik a keze. Az út egyhangúságát az előzni vágyók tülekedése zavarja meg. Az elsuhanok lenéző mosolya már nem is bosszantja. A kis füstös becsülettel ne- ki-neki rugaszkodik. Mereven néz előre. Észre sem veszi a zöldellő árokpartot, a rügyeket bontó fákat. Agyát fogva tartják a mindennapok problémái. A család, a munka, a helyzet, mert az mindig van. A hétórási hírek utolsó eseményei ott motoszkálnak még a fülében: éjjel megtámadták..., ennyi meg ennyi halott... A párt sajtótájékoztatót tartott... Megölték, kirabolták, kikaptak. Az már a futballra vonatkozott, mert nincs itt semmiben öröme az embernek. A kocsi kerekei egyhangúan falják az aszfaltot. Mit is akart ma elintézni? Kit kell felhívni? A fene egye meg, hányszor megfogadta, hogy jegyzetfüzetet vezet a teendőkről. Mindig csak holnap, aztán tessék...! A kanyar előtt Dankó Mihály az. Nem érti, mindjárt itt lesz a járat, s nem csökkenti a sebességet. Látja a stopos, hogy nem akar az autóval megállni, tesz egy lépést az úttest közepe felé. A fenébe is, riad fel: öngyilkos akarsz A stopos fiú kicsit lassít. Vigyázni kell, annyi a felelőtlen vezető. Ki tudja, nem kezdett-e előzésbe valaki, akkor megnézheti magát. Tényleg, vajon be van fizetve a casco? Mondta az asszonynak, de nem erősítette meg, hátha elfelejtette. Újra rálép a gázra. A buszmegálló előtt jóval egy férfi integet. Megálljon vagy sem? — gondolkodik, közben egész közel ér, egy fiatal fiú lenni, pajtás? Szembetűnik a haragtól eltorzult tinédzserarc. A fiú ujjával lefelé mutat, s a zajtól nem érti ugyan, de leolvassa a szájáról, amit mond: „A k ......anyád!” A megdöbbenéstől szóhoz sem jut. Hogy férhet egy alig gyermekkort kinőtt emberbe ennyi indulat? Milyen jogon szidta az anyját? Néhány száz méter után felocsúdva, nem tudja magában tartani, hogy el ne suttogja: A te édesanyád..., aki ilyenné nevelt! Elszégyellte magát. Nem szabad így teret engedni bosszúságának, mert akkor ő sem más, mint ez az emberpalánta. És különben is reggel van... De tényleg? Mi az, ami gátlásait, a jómodort így háttérbe szoríthatta ennél a gyereknél. A mozdulaton, a tele szájjal kiordított szavakon látszott, nem ez lehet az első anyázása. Vagányság, bátorság egy vadidegen robogó autó után kiáltani. Mit csinált volna, ha megáll és visz- szamegy, megkérdezni, mi a baj? y j ajon elmondta volna-e 1 / gondját, baját vagy, V hogy miért ilyen türelmetlen! Valószínű nem, inkább elszalad, újabb átkokat szórva a nagy képű autósok fejére. Ezt ő nem reszkírozza meg! M Tarvágásos idők Balogh Géza ágják a fasorokat. Némi túlzással azt is mondhatjuk, lassan négy éve szinte másról sem ír a sajtó, másról sem beszél a közvélemény, csak erről. Ez persze így nem igaz, hiszen történtek azért ennél sokkal fontosabb dolgok is az elmúlt időkben, de olyan konokul, időről időre talán egyetlen téma sem bukkant fel, s került újból meg újból az előtérbe, mint a favágások ügye. Csak az emlékezet felfrissítése végett: a ligetek, fasorok irtását a termelőszövetkezetek kezdték, melynek vezetői megérezték, hogy hamarosan vége a szövetkezeteknek, s ha már vége mindennek, gondolták, merjünk még egy derekasat a húsos fazékból. Nekiálltak hát a fasorok kitermelésének. Az új birtokosok egy része tökéletesen átvette a módszert. Nem az volt az első, hogy szántsanak, vessenek. Dehogy! Nyomban fejszét, fűrészt ragadtak. Sok helyen azonban még ezen is túltettek. Rengeteg volt az olyan ember, aki nem is a földre, hanem a fasorokra licitált. így aztán, aki nem volt észnél, könnyen úgy járhatott, hogy megvett mondjuk egy tízholdas táblát, de a földet övező fasorok más tulajdonába kerültek. Sajnos, a favágások ma is tartanak, szerencsére azonban ma már egy igen biztató jelenségnek is szemtanúi lehetünk. Egyre több gazda bánik gazdamódon a megszerzett földjével, s a földjét övező fasorokkal. Szatmár- csekétől kezdve Rohodig lehetne mondani a példákat. Igaz, itt is vágják a fasorokat, de nagyon sok közöttük már az olyan gazda is, akik nem a tarvágást választják, amikor a fának még az írmagját is kiirtják a táblák mellől, hanem a szálazó ritkítást. Vagyis, az öreg fákat döntik ki csupán, a tíz-tizenöt éves jövevényeket pedig meghagyják. íz-húsz év múlva azokból lesznek az igazi szálfák. Remélhetőleg nem jönnek közbe békéden, tarvágásos idők. Már szerelik az új gépeket a Tiszavasvári Alkaloida Rt. gyárában, de még a régi „masinákkal" is dolgoznak: az Apranax tablettából műszakonként 12 ezer dobozzal készítenek Elek Emil felvétele Kommentár Betörés almával... Galambos Béla Y y tingarikumokkal, l—J azaz különleges mi- A A nőségű, tájjellegű speciális mezőgazdasági termékekkel törhetünk csak be a meglehetősen telített nyugati élelmiszerpiac réseibe — hangoztatják a logikusan érvelő szakemberek, amikor a magyar mező- gazdaság termelvényeinek piacra jutási esélyiről szólnak. Megyénk egyik ilyen hun- garikuma az alma lehetne. Lehetne, mondom, mivel most nem az. E szabolcsi gyümölcsnek nem ártana előbb a hazai „imázsát” — más szóval kedvező arculatát — formálgatni és fokozatosan megteremteni. Minél gyorsabban tesszük ezt, annál jobb. Mindenekelőtt Magyarországon kell visszaszerezni almánk hírnevét. Pontosan azért, hogy sikerüljön felkelteni iránta a külföld érdeklődését is. Talán azzal kellene kezdeni, hogy almatermésünk legjavát (és nem a selejtjét, mint ahogy azon a kevés árusítóhelyen is, ahol alma egyáltalán előfordul!) kínálnánk az év minden szakában, és minden lehetséges helyen az ország más vidékeiről és külföldről hozzánk érkező turistáknak, üzletembereknek. Ezzel szemben mit látni a megye legtöbb zöldségesstandján? Spanyol, kubai narancsot, kolumbiai banánt, olasz vagy távol-keleti kiwit, ananászt és egyéb egzotikus gyümölcsöket. Ez persze még egyáltalán nem lenne baj, de az már igen, hogy szabolcsi almával még véletlenül sem találkozhatunk. Legfeljebb némelyik helyen az almatermesztőink vérét — talán még nem eléggé —forraló, (méreg!?)zöld színű, új-zé- landi, argentin rokonát látni, amelyik odáig merészkedett, hogy a közszolgálati magyar televízió annyiszor játszott fogkrémreklámjában is kelleti magát. A mi szép, piros hungarikum (szabolcsikum?!) jelöltünket még onnan is—egy magyar reklámfilmből is—kiszorítva! Y~i Iképesztő! Épp ideje hát felébrednünk és A—J valamiféle szabolcsi almaojfenzívát indítanunk, mert e pillanatban a legkevésbé sem úgy néz ki, hogy mi törnénk be mások gyümölcspiacára! x
