Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-19 / 91. szám

1994. április 19., kedd HÁTTÉR Nem hisznek a sikerágazatban A nyírbátori Csepel sorsa csak egyike a sok magyar privatizációs ügyeknek (1.) Kovács Éva Nyírbátor (KM) — A priva­tizáció a magyar átalakulás sikertörténete — hallhatjuk gyakorta az illetékes minisz­ter szájából, aki tényekkel, adatokkal igyekszik alátá­masztani a fenti megál­lapítás igazát. Úgy látszik, a valamikor szebb napokat látott nyírbátori Cse­pel Fúrógépgyárból elbocsá­tott 104 dolgozó vagy nem hallott a magánosítási minisz­ter véleményéről, vagy ha hal­lott is, másképp érez, és erősen megkérdőjelezi azt. Kételkednek Már csak azért is, mert a 104 ember java része egy éve vár a jogos, és törvényekkel, bírósá­gi végzéssel megerősített vég- kielégítésre. Ki csak egy fél éve, ki egy éve nem kapott egyetlen forintot sem. Érthető hát, ha kételkednek, s nem hisznek a sikerágazatban. Leg­utóbb közülük több mint negy­venen azért jöttek össze, hogy megpróbálják kideríteni, med­dig kell még várniuk, s mit tehernek azért, hogy végre jo­gos pénzükhöz jussanak. A 104 egykori dolgozó el­bocsátása szabályos és törvé­nyes, nincs benne semmi tör­vényellenes. A Csepel, az egy­kori híres és szebb jövőt remé­lő gyár sorsa csak úgy alakult, ahogy napjainkban sok-sok társáé széles e hazában. Az el­bocsátások tehát tények, mint ahogyan az is, hogy összesen 14 millió forintra várnak im­már türelmüket vesztve az elégedetlenek. Többségük töjzsgárdatagnak számít, hi­szen két-három évtized mun­kája után kerültek utcára, let­tek munkanélküliek. Ráadásul java részük a legrosszabb élet­korban van, nyugdíjba még nem mehet, koránál fog­va pedig már senkinek nem kell. Azok a boldog szép napok, amikor még munka is, munkás is volt a nyírbátori Csepelben Elek Emil felvétele Orosz István, az elbocsátot­tak ügyvédje a gyűlés beveze­téseként arról szólt, lehetetlen helyzet, ami a dolgozók eseté­ben kialakult. A felmondás ugyanis szerinte akkor érvé­nyes, ha az utolsó munkana­pon a végkielégítést is kifize­tik, a dolgozók tehát nem kér­nek szívességet. Megkérdőjelezték A Csepel értéke 150 millió forint, az ÁVÜ ennyiben ál­lapította meg a tarifát. A tör­ténethez tartozik, hogy a gyár vezetőiből és annak területén mostanra három kft. alakult. Az ügyvéd szerint e tényt lehet érzelmekkel kezelni, hiszen a kft.-alakításra csak annak volt lehetősége, aki kapun belül maradt, az érzelmeknek azon­ban az üzletben nincs helye, bár tény, hogy az elbocsátot­tak esetében a kft.-tagság ér­telemszerűen szóba sem jöhet. Az elégedetlenek összejö­vetelükön saját bajaik után leginkább éppen a kft.-k létét és tisztességét kérdőjelezték meg. Vádjaik szerint a kft.-k vezetői direkt magasabb ér­téket jelöltek vételárként, hogy az ÁVÜ előtt az üzlet biztos legyen, a kótyavetye gyanúját elkerülhessék. A vásárláshoz így jelentős hitelt vehetnek fel, ebből a hitelből kellene kifizetni az elbocsátot­tak végkielégítését. Szóba került az is, hogy még az adásvétel előtt több értékes gépet és ingatlant áruba bocsá­tottak, az eladás során külön­féle trükköket alkalmaztak, a bevétel sorsa pedig ismeretlen a gyűlésezők előtt. Az egyik felszólaló szerint a három kft.- ből kettőnek annyi pénze van, mint az elbocsátottaknak együttvéve, magyarán szinte semmi. Felvetődött: vajon ho­gyan és miképp számláznak egymásnak a kft.-k, s ki tartja nyilván, ugyan mennyi áramot fogyaszt például a maszek cég, s mennyit a még meg­maradt állami vállalat? Akar­nak-e a kft.-k egyáltalán dol­gozni, vagy csak a hitelre fáj a foguk? — háborgott az egyik résztvevő, aki szerint a ma­gáncégek feketén dolgoztat­nak, s olyan embereket vettek magukhoz, akiknek a szer­számgépgyártásról halvány fogalmuk sincs. Több jel mutat arra — han­goztatta az illető —, hogy csak a vagyonra szeretnék rátenni a kezüket. A vagyon javát egyébként is már a legelején kiszemelték maguknak, a maradékot, a semmire se jót hagyták meg a kisemberek­nek. Hová lett például a domb- rádi üdülő,'a gyárral szembeni faház, számos oxigénpalack? Hogy lehet az, hogy az alkat­részeket az állami cég gyártja, a készterméket azonban már a kft. értékesíti, veszi fel érte a pénzt. Miért dolgoztatnak le­nyugdíjazott dolgozókat, ami­kor az aktívaknak sincs mun­ka? Kihez fordulhatunk? — kér­dezték a gyűlésen egymástól is elkeseredve az emberek. Nem marad más számunkra, csak a nyilvánosság. Piti ügy — Az a legnagyobb baj — sóhajtott az egyik öreg szaki —, hogy piti ügy ez a miénk. Tizennégymillió semmi ahhoz képest, aménnyikről az újság­ban olvasni: százmilliókat, milliárdokat lehet ma csalni, olyan törvények születtek. Következik: Kérdések és válaszok r~z. ^ Talpon maradni Ónálló tűzoltóság Nyírbátorban Nyírbátor (KM) — Április közepétől újra van önálló tű­zoltósága Nyírbátornak. A nyírbátori önkormányzat és a környező települések összefo­gásának eredményeként közel tizenhétmillió forint értékű tűzoltókocsi áll a napokban munkába. A legmagasabb nemzetközi csúcsminőséget, nyugati műszaki színvonalat képviselő tűzoltóautót a Cse­pel autógyár szerelte össze. A hét végi ünnepélyes át­adáson kiderült: a nyírbátori önkormányzat kezdeményezé­se, s közel egymillió forint pénzügyi támogatása nélkül el sem indulhatott volna az önál­ló tűzoltóság gondolata. Az anyagiak előteremtésében azonban nemcsak a helyi, hanem a környező falvak ön- kormányzatai is jelentősen segítettek. Komoly támogatást nyújtottak a települések, egyes vállalkozói és cégei is. Bár a felsorolás hosszú lenne, min­denképpen kiemelésre méltó a nyírbátori Unilever é§ Cereo- la, a Faipari szövetkezet, a magánvállalkozók közül pedig egyebek között Horváth Fe­renc parkettagyáros, a Bogát Kft. és még számos más ma­gáncég-tulajdonos is. A z üzlet az utcán hever, csak le kell érte hajol­ni. Amiből kevés van, az eladható. Mint az útsze­gély. Aki valamely városban parkolni akar, fizessen. Las­san egészen a szomszéd vá­rosig húzódnak a kék-sárga vonalak az utak mentén, ahol csak pénzért szabad megáll­ni. t Úgy hallom olyan jól megy az üzlet, hogy a haszonból vissza is forgatnak. A föld­utak mellé is szegélyköveket építenek, hogy kékre festhes­sék és csak parkolókártyával lehessen megállni a kátyú­ban. Akinek nincs pénze, ma­radjon otthon a garázsban. Akinek nincs garázsa, húzza el a csíkot a városból. Las­san már jobban megéri, hogyha sofőrt tart az ember. Az utas a piros lámpánál ki­száll, elmegy ügyeit intézni, a sofőr meg addig köröz a városban. Persze vannak még fehér Kállai János A laposabban belemé­lyedvén megyénk kö­zépfokú tanintézmé­nyeinek hosszabb-rövidebb történetébe, érdekes, mi több: rendkívül tanulságos következtetéseket vonha­tunk le. Ha valamikor úgy tanultuk, hogy az emberiség históriája nem más, mint az osztályharcok szakadatlan egymást követése, hát akkor iskoláink esetében azt kell kimondanunk: szinte minde­gyikük az örökös változtatás hol rákényszerített, hol ön­ként vállalt dinamizmusá­ban élte napjait. Alig akad szűkebb pátriánkban olyan gimnázium, amelyik kisebb- nagyobb időre ne esett vol­na át a szakközépiskola me­tamorfózisán, hogy aztán is­mét visszaváltson. Baj ez? A csuda tudja! A szakképző intézménye­ink belső profilváltásai pe­dig valóságos dzsungel­helyzetet mutatnak. Csupán egy meredekebb példát ki­ragadva: a nagykállói, „lánykori nevén” Szabolcs vezér, majd Budai Nagy Antal Gimnázium hajdan befogadott magába nö­vényvédő-gépész szakkö­zépiskolát, hogy aztán egyetlen merész fordulattal óvónőképzővé avanzsáljon, majd pedagógiai, mosta­nában pedig közgazdasági szakintézménnyé lépjen elő. Érdekes pályakép! Persze aztán mindenki csodálko­zott-zik), hogy nem alakult ki stabil, kötődni akaró tan­testület, állandó újulásra kényszerültek a tárgyi fel­tételek (mert, hát az óvó­nőknek aligha volt szük­ségük a növényvédő gépek­re, a permetszerekre). Tu­dom, ezeket a pálfordulá- sokat az élet, a társadalom, a gazdaság és nem ritkán a politika épp aktuális igé­nyei, elvárásai inspirál­ták. Igazodni pedig kell, ezt jól tudják a tanodák. De an­nak is a tudatában vannak, hogy a permanens mozga­tások komoly anyagi és egzisztenciális vonzótokkal járnak. Ezért, és ez igen­csak megszívlelendő, ha a sulik többségét vallatjuk, a jövőjüket illetően egy ki­csinyke stabilitást óhajta­nak. Mondom ezt azért, mert nemrég egy országos konferencián elhangzott: nehezen megy a magyar is­kolaszerkezet átformálódá­sa. Hát, ezért a lassúság! De nem féltem én az iskolá­kat! Mert, ha tényleg szük­ségét érzik, úgyis lépnek, vagy már léptek is. Törvé­nyeken, szabályokon, sür­getéseken keresztül. Önvé­delemből, hogy talpon ma­radhassanak! m éf _ ^ m lmvVlIlllClli<ir Van, de még sincs Páll Géza Y** ár a helyzet egyál- talán nem komikus, JLß mégis a sok változat­ban ismert mese jut eszem­be a nyugdíjasok önkor­mányzatának hiányzó 15-16 milliárd forintjáról. Ez a pénz van is, meg nincs is. De leginkább nincs. Egy ilyen óriási összeggel tar­toznak, az időközben megje­lent törvények, jogszabá­lyok ellenére a különböző cégek, amelyek évek óta sem fizetik alkalmazottaik után a kötelező nyugdíjjárulé­kot. Az állampolgár, ha nem fizeti a villany, gáz és egyéb számlát, előbb-utóbb kikap­csolják a szolgáltatást és világíthat gyertyával, főz­het spiritusszal. Ha a na­gyobb tartozást nem ren­dezi, lefoglalhatják az ingó és ingatlan vagyonát, mert ez a rend. Mindez úgy lát­szik, nagyban nem lehet­séges, mert elmaradt az adósságok fejében ki­szemelt ingatlanok átadása is az önkormányzatnak. így az lassan az üres konyhá­ban főzni akaró házi­asszonyra kezd hasonlítani. De meddig tartható ez az állapot? Örülni kell, hogy létre jött a nyugdíjas önkor­mányzat, amely önállóan gazdálkodhat, jelentős va­gyonhoz juthat, s a kor­mányzati nyugdíjemelések mellett saját kasszájából is növelhetné az idős embe­reknek szánt juttatásokat. Legalábbis ilyen remények is szárnyra keltek, amikor az önkormányzat megala­kult. Anyagi alapok nélkül azonban ez csak óhaj, illú­zió marad. Márpedig az árak ugyancsak vágtáznak, az infláció — a mindenkori politikai vágyálmoktól füg­getlenül — nem akar sze­lídülni. Az állampolgár meg kapkodja a fejét, de ő maga mégsem vállalkozhat arra, hogy behajtsa a kü­lönböző cégek sok milliár­dostartozásait. Üres kasszából nem lehet fizetni, de ez nem nyugtatja meg az érdekelteket. Külö­nösen, ha olyan külföldi gyakorlatról is hall az em­ber, mint a tartozások át­vállalása az állam részéről, hitelinjekciók, vagy végső esetben, amint ezt a törvé­nyek is lehetővé teszik, az adós cég vagyona egy ré­szének átadása a jogos tu­lajdonosnak. De a jelek sze­rint ez nagyon ráérősen ha­lad, több a huzavona, mint a tényleges eredmény. Va­lójában pedig papíron min­den jogszerű, minden rend­ben van, ahhoz hogy az ön- kormányzat is élni kezdjen. Am a bürokrácia lassan őrlő malmai, vagy a kö­zöny, úgy tűnik, jócskán késlelteti az érdemi in­tézkedéseket. Talán mert túl sok energiát vesznek el a pártharcok, a választási fi­nissel járó küzdelmek. Félő, hogy nagy árat fizetünk a késlekedésért, s még jó ideig nyitva marad a kér­dés, a szegény gazdagok, vagy a gazdag szegények címszó illik-e a nyugdíjasok önkormányzatára. Addig is eltöprenghetünk a különb­ségen. foltok. A kórház mellett in­gyen parkolhatunk. Amíg va­júdik az asszony, a férjnek nem kerül semmibe a vára­kozás. Vagy a temető mellett — akár a feltámadást is megvárhatjuk. A rendőrség ga csíkokat házatok a tám­lájukra, és csak leülő kártyá­val lehet használni. Nem ám reggeltől estig kényelmesen elterpeszkedve bámulnia a sétálóutca forgatagát. Föl fogom gyorsítani az ülések hassanak. A parkolási rendet és az ellenőrzést nehéz fiúkra fogom bízni. Hármasával fognak járni és szemmel tartják a járókelőket. Ha valaki szabálytalanul leül, megbírságolják. Ha valaki üldögélő kártyával ücsörög ugyan, de ölébe vesz egy másik gyalogost, annak csí­kot húznak a nadrágjára is. Itt minden ülőhely a mienk lesz a közterületeken. A főtér korlátja is. Aki sámlival pró­bálja kijátszani üzleti körei­met, azt leültetjük hitelron­tásért. jtt özterületen ingyen ül- ni csak orvosi igazo- Ix lássál lehet, tolószék­ben. Esetleg rendőri enge­déllyel ülősztrájk idején, a földön. De az állóhelyek ol­csóbbak lesznek. Gyalogos megállóhelyeket alakítunk ki, járdaszigeteket. És kasszíro­zunk. Itt és a vállalkozásban nincs pardon, nincsmegállás. Kulcsár Attila H mm # m m ■ » Megállj, gyalogos í - ■ i-:';-:: , ' i forgási sebességét. Más is szeretne megpihenni. Öt perc, negyven forint. Aki órákig akar csókolózni egy pádon, az sokat t fizessen. Vagy tegye állva. És ez csak a kezdet. A csíkokat a jár­daszegélyeken folytatom. Ahol csak pénzért lehet majd megállni. A kirakatok előtt, a buszmegállók mellett. Lehet, hogy maguk az üzlettulajdo­nosok vásárolnak tőlem bér­leteket, hogy vevőik megáll­előtt is logikus, hogy nem kell fizetni. Akit gázolásért benn tartanak, sokba kerülne a parkolás díja. Én mindene­setre a haragosom háza előtt sárgára festettem az útsze­gélyt. Azóta csak parkoló­kártyával mer megállni ott is. Nekem is van egy ötletem. Holnap megvásárolom a vá­ros összes padjának bérleti jogát az önkormányzattól, mindenkitől. A főtértől a te­metőig. Holnapután kék-sár-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom