Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
1994. április 16., szombat HÁTTÉR Pásztorkutyák a '96-os expón Nemcsak hazánkban lett népszerű fajta a mucii, hanem szerte Európában ^ Dolláros Lada Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Puli, pumi, mudi —, aki csak kicsit is ért a rideg jószágtartáshoz, az tudja, a világon is alig akad párja e terelőkutyáknak. Egy- egy jó kutya többet ér öt bojtárnál is, s ezt nemcsak a juhászok, gulyások mondják, hanem azok is, akik látták már, miképpen dolgoznak e négy lábú pásztorok. Mi pedig a világ elé tárjuk a pásztorkutyák e nem mindennapi tudományát, méghozzá a ’96-os, magyarországi expón! — határozta el magát nemrég két nyíregyházi fiatalember, Zsíros Csaba és Orbán István —, megrendezzük a pásztor- kutyák nemzetközi terelőbajnokságát. Húsz éve kezdte A különös ötlet Zsíros Csabának a fejében született meg, amikor véletlenül kezébe akadt egy felhívás, mely az expohoz kapcsolódó rendezvények megszervezésére biztatta hazánk fiait. Róla tudni kell, hogy az ország egyik legismertebb pásztorkutya-tenyésztője, a mudikat tekintve pedig azt is megkockáztathatjuk, hogy világelső. A szakirodalom kilenc magyar nemzeti kutyafajtát tart számon, ezek közül a legkevésbé ismert, már-már a kihalás szélére jutott pásztorkutya a mudi. Zsíros Csaba vagy húsz éve kezdett el komolyabban foglalkozni a pásztorkutyákkal, akkor figyelt fel e remek tulajdonságokkal rendelkező, tanulékony, hűséges, szívós kutyafajtára, amit a tenyésztők szinte már nem is ismertek. A pásztorok azonban szerencsére még igen. Ők ugyan fajtatisztán tenyésztették, a törzskönyvezéssel azonban már nem sokat törődtek. Zsíros Csaba tőlük vásárolt meg tizenöt kutyát, s hozzálátott a módszeres tenyésztésükhöz. Az ő almából származott mudik természetesen már A mudi a világ egyik legjobb pásztorkutyája Archív felvétel törzskönyvezettek. Az országban található törzskönyvezett mudik több mint háromnegyede az ő tenyésztőmunkájának az eredménye, de nemcsak hazánkban lett népszerű fajta a mudi, hanem szerte Európában, Németországtól kezdve Dánián át Finnországig nagyon sok helyütt. Nem csak a kutyások — Pásztorkutya-terelőbajnokságot jó néhány, nagy állat- állománnyal rendelkező országban rendeztek már ugyan, de olyan nagyszabású, nemzetközi méretűt, mint amilyet mi tervezünk, nem igen — mondja Zsíros Csaba. — Helyszínül Nyírtelek határában egy nagy legelőt néztünk ki, mely ideális adottságokkal rendelkezik. Közvetlenül a tokaji kövesút mellett található, s átszeli egy iparvágány is, mely nagy mértékben könnyíti a szervezők munkáját. Eddig még csupán a terveket ecseteltük, nézzük hát, hol tartanak a megvalósításával! Zsíros Csabának akadt egy vállalkozó társa is Orbán István személyében, aki az elképzelés üzleti oldaláért felel elsősorban. Ő mondja: — Biztos vagyok benne, ez az esemény nem csak a kutyásokat érdekli. Én, aki eddig nemigen foglalkoztam a pásztorkutyákkal, de aztán vettem a fáradságot, s megnéztem, hogyan dolgoznak, nyugodtan állíthatom, sokkal nagyobb látványosság, mint bármelyik kutyakiállítás, vagy lovasbemutató. Egy ilyen nemzetközi verseny természetesen nem csupán annyiból áll, hogy elhozza mondjuk Kiss Bálint Hódmezővásárhely, vagy Michel Wagner Strassburg környékéről a mudit, pulit, vagy éppen a bordel collie-t, s ráereszti a birkákra. Először is gondoskodni kell a megfelelő léTk t em csodálom, hogy a f\l megkérdezett tízéves J- T gyerekek értetlenül nézteka tanárukra, amikor elhangzott, meg tudná-e mondani valaki, mit jelent az a szó, hogy csicskás. Osztályfőnöki órán került szóba a kérdés, mégpedig abból az apropóból, hogy az osztályfőnök, egy véletlen folytán megtudta, hogy az egyik gyerek csics- kázik. Először azt hitte, valamilyen új játékot takar a kifejezés, de amikor az egyik gyerek minden reggel két táskát, két dzsekit cipelt a folyosóra a fogasra, egyszer megkérdezte, kié az a másik szerelés. A gyerek zavartan pislogott, és mondott valamit, amit a tanár nem is értett. Aztán napirendre is tért a látottak fölött. Később, hetek múlva, ugyanaz a gyerek megint két táskát, két dzsekit cipelt a folyosóra, miközben a gyerekek kórusban kiabálták, csicskás, csicskás... Tanár ismerősöm azóta se nagyon tud napirendre térni a történtek felett. Kiderült, ugyanis, hogy az egyik gyerek minden nap húsz forintot ad egy másiknak azért, hogy kivigye a táskáját, a dzsekijét a folyosóra. Tanítás után pedig behozta azokat a tanterembe. Az egész osztály tudott erről, mert a gazdag gyerek eldicsekedett vele, mint ahogyan azzal is, hogy kétezer forint a heti zsebpénzbe. Ezen felül két telefonkártyája is van, ha véletlenül késnek a szülők a Hondával, fel tudja őket hívni. mérséklete, szókincse szerint: a csicskás a másik szolgája, tányérnyaló, cselédbe ezzel még nem volt vége a játéknak. Ugyanezzel a szereposztással egy másik változat következett. A főnök az új szerep szerint egy kicsit Páli Géza A kis csicskás Nem nagyon szeret várakozni a suli előtt... A fiatal tanár jó lélektani érzékkel úgy vélekedett, nem lenne célszerű kipellengérezni a kis csicskást, vagy a „gazdáját", ez ellentétes hatást is kiválhat. Inkább a gyerekek közreműködésével egy helyzetjátékot gondolt ki, s nem egészen véletlenül úgy osztotta ki a szerepeket, hogy a csicskás gyerek lett a főnök, akitől pedig a húsz forintot szokta kapni, a táskahordó. A gyerekek annyira belelovalták magukat a játékba, hogy mindenki főnök akart lenni, csicskás pedig egy sem. Nem kellett ezután feltenni a kérdést, mit jelent az a szó csicskás. A gyerekek egymás szavába vágtak, úgy kiabálták ki-ki a saját vérbicegő, nehéz járású, aki rászorul a társai segítségére. De ezt a többiek nem pénzért teszik. Akkor nem vagyunk csicskásak, mondták szinte kórusban a gyerekek. Vége lett az órának, majd pedig a tanításnak is. A fiatal tanár úgy intézte a dolgát, hogy véletlenül tanúja legyen a gyerekek öltözködésének. Kíváncsi volt, mit ért a játékos foglalkozás. Csalódottan látta, hogy a csicskás továbbra is cipeli a táskát, a dzsekit, az újgazdag gyerek pedig bent várja a padban ülve, amikor a másik behozza a holmiját és már nyúl a zsebbe, adja a húszast. Nem történt hát gyors változás, állapította meg magában a tanár. Mégsem érezte feleslegesnek, vagy netán kulekszámú juhokról. Legalább egy háromszáz fős nyájra van szükség, amit aztán kisebb, ötven-hatvan fős csapatokra bontanak. E kisebb egységeken mutathatják be aztán a kutyák a tudományukat, azt ugyanis könnyű elképzelni, mi lenne a sorsa annak a háromszázas nyájnak, amit naphosszat hajkurásznak. Ha összeáll a juhnyáj, ki kell dolgozni a versenyszabályzatot. Egy-egy ilyen bajnokság ugyanis nem csak annyiból áll, hogy lássuk, miképp szegi be a nyájat a kutya. Ott meg kell nézni, hogyan dolgozik a keskeny útszakaszon, a keskeny és a tágas legelőn, a hídon, miképp viselkedik ki-, illetve behajtáskor, forgalmi akadályoknál, hogyan fogja, állítja, indítja meg a csapatot. Valóságos tudomány ez, a gyakorlása pedig rendkívül attraktív. Összeállt tehát a verseny- szabályzat, azt követően pedig ki kell építeni a pályát. Ám ez tulajdonképpen már a munkálatok befejező szakasza, hiszen annak előtte gondoskodni kell a várhatóan szép számmal érkező versenyzők, s érdeklődők kulturált fogadásáról, elhelyezéséről is. Felkarolták Nyírteleken — Mi ketten természetesen nem bírnánk ennyi munkával —jegyzi meg az ötlet szellemi atyja. — Szerencsére a nyírtelekiek is felkarolták, s akad üzletember is, aki fantáziát lát benne. Ő panziót, faházakat kíván építeni a verseny helyszínén, s persze egy sereg, más kiszolgáló helyiségre is szükség lesz majd. A panzió, a faházak, s az egyéb létesítmények azt is jelzik, ez a legelő az expo után sem magányosodik el, a szervezők többek között egy kutyakiképző iskolát akarnak itt, s ha az ötlet beválik, másutt is felállítani. Abban ugyanis biztosak, hogy a mezőgazdaság nagy átalakulásával megnő majd a kereslet a jól dolgozó, megbízható pásztorkutyák iránt is. darcnak a történteket. Még abban a pillanatban nem tudta, mi lehet az a módszer, ami segíthet lebontani az aprócska falakat, amit a gyermekek építhetnek egymás közé, a szülők úrhatnámsága, vagy egyszerűen a rossz nevelési elvek miatt. S valahogy legalább annyira haragudott magában a kis csicskásra, aki nem lázadozik a megalázó szerep ellen, mint pöffesz- kedő másik gyerekre, akivel a szülei akarva-akaratlan elhitetik, hogy már gyermekkorban a pénz a minden. Aki szegény az szolgáljon, az csicskásnak született, akinek viszont van elegendő pénze, az uralkodjon. Igaz most még kicsiben, húszforintos alapon, de mi lesz késfibb. A gyermekvilág a felnőttvilág tükre is, s ez a tükör olykor tisztogatásra szorul. T isztogatni is fogom, gondolta a fiatal tanár, de még fogalma sem volt róla, hogyan birkózik meg az önmaga elé állított feladattal. Aztviszont tudta, csak a gyerekekkel együtt érhet el eredményt. Csak most más ösvényen kell közelíteni. Különben ő is néma cinkossá válhat. Az pedig nem akar lenni. Máthé Csaba A világ egyik legjobb, ugyanakkor legfurcsább üzlete is a dolláros Ladáké, amely simán beleférne a Guiness-rekor- dok könyvébe. A Ladákat ugyanis legyártják Togliattiban, szépen felpakolják speciális vasúti járművekre, áthozzák Magyarországra, a Záhony környéki vámraktárokba, ahonnan esetleg egy mosatás után dollárért visszaküldik a kocsikat valamelyik köztársaságba. A vevő ezzel a manőverrel kétezer dollárt bukott. Az elmúlt héten az ukrán külgazdasági miniszter járt Budapesten. Az üzleti tárgyalásokra megyénkből néhány cég igazgatóját is meghívták, akiktől információkat hallottak az ukránmagyar kereskedelemről, többek között a számunkra érthetetlen dolláros Ladáról. Rá is kérdeztek, miért ilyen módszer alapján árusítják a kelendő gépkocsikat és a hasznot miért nem a gyártó teszi zsebbe? A válasz nem volt éppen kielégítő, hiszen az hangzott el, hogy a volt Szovjetunió összes kereskedelmi mechanizmusát le akarják rombolni és az új kereskedelmi szisztémába ez a fajta üzleti menet is beletartozik. Mi egy percig sem ellenkezünk miatta, hiszen a valuta egy része a tárolásért, az ismételt kiszállításért hozzánk folyik be. Mégis meglepő ez a szemlélet, amely egy orosz, két nyugat-európai, egy magyar és még egy ukrán külkereskedő cégnek juttatja haszonhoz. Ennyi csatorna ikta- tódik közbe, míg a gyárból valamelyik déli vagy északi köztársaságbeli vevőhöz eljut az autó. A hiánygazdaságban valóban el lehet adni azt a bizonyos kurrens cikket akár dupla árért is, jelen esetünkben a Ladát, ha megfelelő kereslet van hozzá és ez is adott. A piacgazdaságban az adott autógyár alakítja ki márkakereskedői hálózatát és ezen keresztül értékesíti a gépjárműveket, inkább kisebb haszonnal, de nagyobb tömegben. A hálózatba nem engednek kizárólag viszontkereskedő- ket, akik a sápot leszedik. / lyenkor sóhajthat fel a magyar kereskedő: milyen jó lenne, ha a hazai ipar reprezentásai egyre több kelendő cikkel jelennének meg a piacon, amelyet ha nem is ilyen kifacsartfor- mában, de tisztes haszonnal lehet eladni. Arany ez a réz! Györke László A z ember életében vannak különleges, mondhatnám: meg nem ismétlődő, ismételhető élmények. Ilyen volt számomra a minap az Ibrányi Általános Iskola bázisán működő ifjúsági fúvószenekar minősítő hangversenye. Miért? Már az melegséggel töltött el, hogy láttam, menynyire fontos Ibrárnynak, ennek a „csecsemőkorú” városnak a kultúra, a zene. A művház ugyanis kicsinek bizonyult, pótszékeket kellett berakni. A másik: maga a koncert. Nemcsak azért, mert jobbára kicsinyek csinálták, s az mindig kedvesebb, hanem azért, mert ezek a kicsinyek profiszinten fújták az indulókat, a dixielandet, a bluest, sőt, a tánczenét is. Merthogy a szórakoztató műfajban kérték a megmérettetést. Es míg a neves szakemberekből álló zsűri a versenymű- sort minden részletre kiterjedően boncolta, pontozott, meghozta döntését, a gyerekek zenéltek, zenéltek. Nem fáradtak. Látszatra. Es ez nagy dolog, hiszen csak az tudja, aki valaha játszott fúvós hangszeren, mit jelent másfél órán keresztül egyhuzamban játszani. Mert csak addig pihenhettek, míg a zeneművek között pirosra tapsolta a tenyerét a szakértő közönség. Meg mint a híres bécsi újévi koncerteken, a Radeczki-marsot itt is végigtapsolták. Az ötvenkét tagú zenekar „stafírungja” nem olcsó mulatság. Hadd mondjak itt egy jó szót, köszönetét mindazoknak, akik a háttérben a maguk módján — pénzzel is — támogatták ezt az aranycsapatot. Merthogy arany diplomát, minősítést kapott a zenekar a szigorú zsűritől. Persze, aki csak a végeredményt látta, az legfeljebb sejti, mi munka van az arany mögött. Szigeti Sándor karnagytól tudom, hogy a felkészülés időszakában napi öt óra kemény gyakorlás, a húsvéti szünetben pedig ennél is több. Az egyik szülő mondta: a gyerekek az utolsó, a főpróba után késő estig fociztak, mert valahogy le kellett vezetni a feszültséget. Megérte? Erre a válasz kiült az arcokra, mikor a zsűrielnök, Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző, érdemes művész, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke kihirdette az eredményt. A művház ablakai beleremegtek a lelkes ovációba. M ásfél óra elfeledtette a riporterrel is a hétköznapok nyűgeit. Ez a másfél óra ünnep volt nemcsak a gyerekek, a közönség, a Debrecenből, Hajdúszoboszlóról és ki tudja még honnan idesereglett szakemberek számára, de— méltán állíthatom — az egész városnak. Hát ezért is volt számomra maradandó élmény... Kommentár
