Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-15 / 88. szám
1994. április 15., péntek HATTER Ú] lelőhelyek után kutatva Az évforduló nemcsak a múlt évre korlátozódott a Jósa András Múzeumban Elek Emil felvétele Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Tavasz táján a múzeumok is felébrednek Csipkerózsika- álmukból. Április elsején megnyitotta kapuit a sóstói múzeumfalu, és a turistaforgalom növekedésével bizonyára a vidéki műemlékek és múzeumok ajtajait is többen nyitják majd be. Lassan az időjárás az ásatások folytatását is lehetővé teszi. Németh Pétert, a Jósa András Múzeum igazgatóját arról kérdeztük, hogy most, a jubileumi év elteltével, hogyan tovább, a hímév gyarapodása mellett gazdagodott-e az intézmény- hálózat. Elkészült a tatarozás — Tavaly a Jósa András Múzeum 125. évfordulója alkalmából nemcsak szellemiekben, hanem másképpen is gazdagodtunk. A múzeum, a megye legrégibb tudományos és közművelődési intézménye gazdagodott; kívülről is látható, hogy elkészült a múzeum épületének külső tatarozása, ezzel egy időben néhány belső épület tatarozására is sor került, amely lehetővé tette a gyermek- és ifjúsági foglalkoztató létrehozását is. A múzeum udvarán új műhely épült. Jelentős esemény volt a Nyírvíz palotában a Kállay- gyűjtemény megnyitása is. Egyébként maga az évforduló nemcsak a múlt évre korlátozódik. □ Az elmúlt évben több országos konferencia, találkozó is az intézményre, a megyére fordította a figyelmet.. — Az idén is több jelentős eseményre várunk hazai és külföldi vendégeket. Május 5én és 6-án rendezzük meg az országos falerisztikai konferenciát (kitüntetésekkel foglalkozó), melynek résztvevői hat országból érkeznek hozzánk. A magyar múzeumkban dolgozó irodalomtörténészek konferenciáját május 9 és 11 között tartjuk, és külön öröm, az egykori Szatmár megye román részibe is ellátogatunk. Ismeretes, hogy május 18-a a múzeumi világnap, nos ennek nagy rendezvényét a 15 éves sóstói múzeumfaluban tartjuk. A kétnapos tanácskozás témája: új lehetőségek a szabadtéri múzeumok hasznosításában. □ Ezekből keveset láthatnak az érdeklődők. Milyen programok, új kiállítások várják a múzeumlátogatókat? Bemutatkozás belülről — Azt szeretnénk, hogy az UNESCO felhívásának jegyében bemutassuk azt a múzeumot, amit a nagyközönség egyébként nem lát, intézményünk belső munkájáról szeretnénk május 18-án bemutatót tartani. Látható lesz a restaurátorműhely, megnézhetők a raktári anyagok, az ifjúság részére több különleges foglalkozást tartunk. Új tárlatként nyílik meg a Krúdy Gyulát bemutató új emlékkiállítás, Sóstón a céhemlékek bemutatója, május végén a kisvárdai volt zsinagógában pedig a Holocaust 50. évfordulója alkalmából nyílik emlékkiállítás. Ez igen rangos lesz. □ A jó idő beálltával bizonyára folytatódnak az őszzel abbahagyott ásatások.. — Már húsvét után újrakezdik az M3-as út nyomvonalán a régészeti kutatást. Tovább ásunk Polyákbokorban, ahol szarmata kori, kilencedik századi település nyomaira bukkantunk. Kollégáink ismételten bejárják a Nyíregyháza- Barabás között kitűzött szakaszt újabb lelőhelyek után kutatva. □ Szóltunk a Jósa András Múzeum megszépüléséről, de mi a helyzet a többi megyei múzeummal? Néhol vészjósló panaszokat hallani... Sürgető feladatok — Sajnos 1994-re a megyei közgyűlés épületfelújításra egy fillért sem tudott adni. Ez csak annyiban szerencsétlen, hogy két olyan épületünk van, amelyik sürgős beavatkozást kíván. (Igaz ezek nem a megyei önkormányzat tulajdonai). Az egyik épület a vajai várkastély északi bástyatomya, amelyik bármelyik pillanatban leomolhat. A másik a nyírbátori minorita templom kolostorának a tetőzete. A többi nagyjából rendben van. Tárca mmim f [ : ":'y a-» -r apók óta nem al- J\l szom. Fogytam j y JL y két kilót. Csúszópénzt ígértek, megkörnyékeztek, de fenyegető telefont is kaptam. Részben érthető a helyzetem, hiszen emberek, családok sorsáról kell döntenem. Igaz, nem egyedül, hanem a szakszervezetissel és a humánpolitikai csoport vezetőjével. A végső igent viszont nekem kell kimondani. Roppant felelősség ez. Leépíteni, elbocsátani. Nehezebb, mint például egy beruházás elindításáról dönteni. Ha a kis ujjamat vágom el, az is fáj, ha a középsőt, az is”. Az egyik szabolcsi középüzem vezetőjének monológja hanzott így a minap, amikor a nyíregyházi utcán összefutottunk és megkérdeztem: hogy van. Kis híján egy éve nem láttam ezt a vezetőt. Sokat változott azóta. Több az ősz hajszála, szeme alatt a táska kiszélesedett, hol van már a délceg testtartása, kissé gör- nyedten jár, mintha alacsonyabb lenne 4-5 centivel. Rekedtes a hangja, mintha szándékosan akarná elváltoztatni egy névtelen telefonban. Lehet, hogy tele van a pénztárcája, de tele van a szíve is fájdalommal, a szája keserűséggel. Félre álltunk a járda szélére, hogy ne tartsuk fel az emberáradatot. S ő bő tíz perc alatt drámaian összesűrítette cége bemutatását. Nem emlegette fel a régi, kollektív kitüntetéseket, meg hogy évekig milyen jól ment nekik. A lényeget mondta, hogy nincs fizetőképes kereslet, nincs elfogadható hitel. S el kell bocsátaniuk újabb húsz embert. A huNábrádi Lajos ■ AomTCkc Em Thill *%jr MPifT if mánpolitikai csoport vezetőjét bízta meg az ügy levezetésével. Megjegyzi, hogy rossz ez az újfajta elnevezés. Mert szerinte se nem humánus, se nem politikai az, amit a régi értelemben vett személyzeti-munkaügyis manapság végez. Szóval jött az első lista a húsz emberről. Több lyukon kiszivárogtak a hírek, s álhírek röppentek fel. Megindult a korteskedés, a lobbizás. Hogy például: „Főnök, a Jóskát ne engedd el, tudod, soha sem szólalt fel ellened" . Jött hivatalosan fontoskodva a szakszervezetis, hogy Pistának három gyermeke van, nem kellene elengedni, de Jánoséknál nincs gyermekáldás, így Jánost kellene leépíteni”. Igen ám, de János jó munkaerő, Pista pedig rossz. Sőt, Pista többször igazolatlanul távol maradt a munkától. Az egyik polgármester ezt mondta a telefonba: „Dirikém! A Béla a feleségem rokona. Hallom, rajta van a listán. Ha mégis m meghagyod az állásában, nem leszek hálátlan”. Egy italozó, szétszórt kis ember meg direkt üzente a művezetőjével: ő örül, ha leépítik, nem rossz az a munkanélküli-segély. Ec- ce homo. íme az ember! Az egyik karbantartó szakmunkás egy reggel egy pálinkásüveg mélyéről merített bátorságot, úgy csörtetett be a titkárságra. A szemüveges titkárnő hiába próbálta csitítani, hiába magyarázta, hogy a főnök cégen kívüli vendégekkel tárgyal. Az öreg szakiban élt a régi szlogen, hogy „Munkás ököl vasököl, oda csap, ahová köll”. Berontott hát a párnázott ajtó mögé és göcsörtös öklével nagyot csapott az asztalra. Érvelni akart ő nem csak az öklével, a szájával is, de csak ennyit tudott kinyögni: „Én már huszonöt éve...” A nyugtató szavak után nagy nehezen leült a fotelba, rozsdás olajfolt őrzi a fotelban a sorsa megpecsé- telődését. Bement a főnök irodájára csendesen sírdogálva egy középkorú asszony, s így szólt: „Engem 20 év után kitettek a munkahelyemről. A fiunk tavaly nyáron szakmát szerzett, de nem tud elhelyezkedni. Az OTP foglalással fenyeget. Könyörüljön az uramon!” Pályázat Nyíregyháza (KM) — A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár és a Rím Könyvkiadó a Nemzetközi Családév alkalmából „Én és a család” címmel pályázatot hirdet — két kategóriában — alsó- és felsőtagozatos tanulók számára. A pályázaton azok a gyerekek vehetnek részt, akik a könyvtár által javasolt könyvek közül legalább hármat elolvasnak. Aki többet elolvas, külön jutalmat kap! Az ajánlott könyvek listáját a megyei könyvtár gyermekrészlegén lehet elkérni. A pályamunkákat 1994. április 30-ig Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekrészlegébe kell beküldeni: Nyíregyháza, Szabadság tér 2. A legjobbak értékes jutalmat kapnak, amelyet az ünnepélyes eredményhirdetésen vehetnek át 1994. május 10-én 14 órakor a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár előadótermében. Áramszünet Nyíregyháza (KM) — Áramszünet volt tegnap 10.30-tól 11.05-ig Nyíregyháza belterületén. Jó néhány utcában — ha rövid időre is — villamosenergia szolgáltatás nélkül maradtak a fogyasztók egy 10 kV-os földkábel meghibásodás miatt. A TITÁSZ szakembereinek sikerült feltárni a hiba okát és elhárítani az üzemzavart. A vállalat a lakosságtól megértést és elnézést kér. Járulék helyett Balogh Géza M egszaporodott a feketemunkások száma. Ezen természetesen nem azt kell érteni, hogy elözönlötték hazánkat az afrikai kőművesek, lakatosok, vízvezetékszerelők: a köznyelv azokat a szak-, illetve segédmunkásokat nevezte így el, akiket a vállalkozók úgy foglalkoztatnak, hogy nem fizetnek utánuk társadalombiztosítási járulékot. Tudnak e jelenségről természetesen a hatóságok is, néha neki is dühödnek, de sokra persze nem jutnak. A vállalkozók ugyanis nemigen dicsekednek avval, hogy illegálisan foglalkoztatnak embereket, az ellenőrzés így a legtöbb esetben, jó magyar kifejezéssel élve, bizony blindre történik. A fülön fogott vállalkozót megbüntetik néhány ezer forintra, aztán nem sokkal később megy minden, mint korábban. Súlyos milliárdok tűnnek el emiatt a közkasszából, pontosabban szólva meg sem érkeznek oda. A hiányát jól érezzük. Mégsem arra ösztönözzük most a hatóságokat, hogy fokozzák az ellenőrzéseket, súlyosbítsák a büntetéseket, hiszen létezik ennél egy sokkal biztatóbb módszer, amit néhány szakember már régóta javasol: mentesítse az állam azon vállalkozókat a tb-járulék befizetésétől, akik mondjuk pályakezdő munkásokat alkalmaznak. Indoklásuk szerint a társadalom úgysem látja semmi hasznát ezen összegeknek, hiszen nyomban vissza is utalja a pályájuk elején álló munkanélküli-fiataloknak e forintokat. Természetesen nem ez az egyedül üdvözítő módszer, s azt sem lehet várni tőle, hogy alkalmazásával egy csapásra megoldódik a magyar gazdaság valamennyi gondja. Amire viszont számíthatnánk: minden bizonnyal megmozgatná a vállalkozók fantáziáját, s munkahelyek teremtésére ösztökélné őket, néhány ezer fiatalt pedig megmentenénk attól, hogy már tizennyolc évesen a munkanélküliek kenyerét egyék. Hasznos munkát végeznek gyakorlati foglalkozás keretében — munkaruhát varrnak — a tanulók a kisvárdai szakmunkásképző iskolában Elek Emil felvétele 1# A1W1M A *• # áh ■» ■ m w»*«**«w** Fejjel lefelé Cselényi György em irigylem az idegenforgalmi szakembereket. A fejükhöz vágják: évente szép számú külföldi jön hazánkba, de megfelelő programok híján, kevés ideig maradnak és keveset költenek. Nem vagyok az idegen- forgalmi szakemberek fo- gadatlan prókátora, de a tehetősebb nyugateurópai és tengerentúli turistáknak hihetetlen nehéz lehet olyasmit kitalálni, ami leköti, s pénzszórásra készteti őket. A minap olvastam: Amerikában egy színész most kötött házasságot, s a feleségével, illetve a barátaival felszállt egy különleges ringlispilre, amely fejjel lefelé utaztatta őket. De már hallottunk békaugrató versenyről, gumiarc- fesztiválról, kukorékolási erőfelmérésről és más furcsaságról. Most mit tegyünk? Vegyünk fejjel lefelé igénybe veendő ringlispilt? Ha megtesszük, vajon felülnek- e rá annyian, hogy a gazdájának megérje üzemeltetni? Fogas kérdések. Pusztán piacfelmérő próbálkozást aligha engedhetünk meg magunknak. Természetesen ne üljünk ölbe tett kézzel, s ne siránkozzunk. Azt hiszem, a szakemberek jó helyen kapizs- gálnak, amikor úgy vélik, hazánkban a meglévő adottságokat kell jobban kihasználni. Gyakran hivatkozunk a szinte érintetlen beregi tájra, s a nyugalomra. De ennél is megannyi a kétely. Például rea- lizálhatók-e abból igazán nagy bevételek? S ha a csend, s a természeti szépség miatt kimerült idegrendszerű tömegek zarándokolnak ide, akkor félő: éppen az a táj és egyéb adottság megy tönkre, amivel a külföldieket csalogatjuk. Arról is hallani, hogy a világjárók egy részének már elege van a templomokból, várakból, képtárakból, múzeumokból... Kuriózumot keresnek, s azt az egyik csoport például egy falusi ház kamrájában előmerészkedő egerekben, vagy egy fővárosi nyugdíjas lakásában tett váratlan látogatásban, illetve a konyhájában fövő pörkölt meg- kóstolásában vélte megtalálni. x
