Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-13 / 86. szám
1994. április 13., szerda mmmwmmmmmmmmmmmmm HÁTTÉR Fantáziával a bútorpiacon Sikerült megtalálni és kialakítani azt a profilt, amivel nyerhetnek a piacon Készül az autószalon konyhabútora Galambos Béla felvétele Nyíregyháza (KM - GB) — Egy darabig csak tapogatózott a FETIVIZIG munkahelyteremtő vállalkozásaként létrehozott, két és fél évvel ezelőtt ünnepélyes keretek között átadott, Fantázia faipari üzem, végül azonban sikerült megtalálni és kialakítani azt a profilt, amivel ügy tűnik megvetette lábát a hazai irodabútor-piacon. — Az „első kapavágástól” itt vagyok — mondja Várnái Tamás, aki pályázat útján nyerte el annak idején a huszonnégy embernek munkalehetőséget teremtő faipari üzem vezetői beosztását — vagyis attól a pillanattól, hogy a vízügyi igazgatóság telepén a meglévő raktárépületben megkezdődött az üzem kialakítása. Keresték a profilt A célt, miszerint lakossági kisbútorgyártásra szakosodjunk, ugyan már az induláskor kitűztük, de bizony két évig is eltartott, amíg valóban megtaláltuk az igazi profilunkat. Iskolai-, és laboratóriumi bútorokra kaptuk az első komolyabb megrendeléseket, de a sikerszériánk a múlt év elején a gyógyszertári privatizációval együtt kezdődött. Tulajdonképpen egyszerű a történet: az első, igényesen elkészített munka — történetesen egy nyíregyházi patika teljes bútorzata — hozta a következőt. Ez így ment láncreakció-sze- rűen, hiszen az elégedett kuncsaftnál jobban nem népszerűsíthet semmi. Mindenesetre én a második gyógyszertár berendezésénél döbbentem rá, hogy ebből számunkra üzlet, az üzemünknek pedig végre határozott profilja lehet. Az üzemvezető parányi irodájában kezdődött beszélgetést a csarnokban „U” alakban elrendezett munkaműveleti sor megtekintése közben folytatjuk. Az alapanyagraktártól a fát, forgácslapot daraboló gépek termén át csak pár lépés az út a tulajdonképpeni asztalos részlegig, ahol ügyes kezek nyomán végleges formát nyernek a majdan elegáns irodáknak, üzleteknek egységes eleganciát kölcsönző bútorok. — Tavaly május óta már a húsz gyógyszertárat rendeztünk be a megye legkülönbözőbb pontjain — meséli a harmincöt éves üzemvezető, elvünk, hogy ne bútorraktár, hanem a helyszínhez alkalmazkodó egyedi tervezésű legyen amit berendezünk. Hírünk már túl jutott a megyehatáron. Korábban elkészítettünk a Bu- szesz Rt. számára egy laborberendezését, aminek alapján most valószínűleg megkapjuk a teljes laboratóriumi bútorzat faipari munkáira a fővárosiak tízmillió forintot érő megrendelését. Irodabútorban az eddigi legnagyobb feladatunkat ä Nyírautótól kaptuk. Az új autószalon teljes bútorzatának gyártásával minket bízott meg a tulajdonos. Természetesen csak azután, hogy az első részmunkát az általa hozott nyugati katalógusból megmutatott minőségben szállítottuk le. Felmerülhet a kérdés, mi előnye származik valakinek abból, hogy nem a készen kapható import bútorokat veszi, hanem megcsináltatja a berendezését? Egyszerű a magyarázat. Egy helyiség pontos méretéhez készített, így egységes stílusban megjelenő berendezés ráadásul még bármikor ki is egészíthető odaillő darabokkal, ha ilyen igény fölmerül. Erre — a nyíregyházi asztalosüzem szerencséjére — egyre többen rájönnek azok közül a vállalkozók közül, akik egyébként is felismerték az esztétikus irodáknak, bolthelyiségeknek az üzletkötés szempontjából sem elhanyagolható jelentőségét. Váratlan lehetőség Nyilván ez a bútorpiacon tapasztalható tendencia is segített a faipari üzem vezetőjének és bútorkereskedéssel foglalkozó új üzlettársának abban, hogy amikor erre lehetőség kínálkozott, saját tulajdonba merjék venni az üzemet. A lehetőség pedig meglehetősen váratlanul csillant föl ez év elején. A vízügyi igazgatóságnak eladó lett a nem régen létrehozott faipari részleg. De erről beszéljen a legilletékesebb, Fazekas László a Felső Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója: — Kormányhatározat született arról, hogy ez év június végéig értékesíteni kell minden olyan részleget, amelyik termelő tevékenységet végez. így került sor többek között a Simái úti telepünkön lévő faipari üzem eladására is, amelyet pályázat útján az üzem addigi vezetése vett meg. Természetesen sajnálom, hogy meg kellett válnunk tőlük, de ez nem érzelmi kérdés. A tény az, hogy szervezetünk az átalakítása során 900 dolgozóról a felére zsugorodik. Ennek fényében külön öröm viszont, hogy a „Fantázia” asztalos üzem a privatizálása után is megtartotta a munkásokat. — A döntés nem volt köny- nyű — mondja az április elseje óta társtulajdonos kft. ügyvezetővé előlépett Váradi Tamás —, de szép feladat embereknek munkát adni, az üzleti partnerekkel kapcsolatot létesíteni és szép termékeket gyártani. Rugalmas hozzáállás A Fa-Fantázia Kft. névre keresztelt cégünknek van jövője. Lényeges ugyanis, hogy nem vagyunk egy Szatmár bútorgyár, de egy Józsi bácsi-szerű asztalosműhely sem. Pont akkorák vagyunk, hogy rugalmasan rá tudunk mozdulni minden közepes nagyságú, de azért nem csekély pénzbefektetéssel járó, egyedi megrendelésre. Ehhez ráadásul a műszaki felszereltségünk is megvan, amit máris bővítünk egy itthon még újnak számító technológia meghonosításával.-----------------i _—— A demokrácia az demokrácia — jelentette ki nyomatékkai a mély igazságot Réz Szilárd, bár tudta, hogy semmi hatása nem lesz. Családját négy év alatt annyira áthatotta az athéni találmány, hogy már mindenki csak magára figyelt, a másik véleményéről, szónoklatairól, ilyenolyan kitöréseiről legfeljebb halovány derengései voltak. Kiváltképp, amelyekbe azonmód bele lehetett kötni egy ellenkező szempont alapján. Addig-addig’, hogy nemrégiben elhatározták: négy évenként családi választást tartanak, titkos szavazással. Aki nyer, annak lesz igaza a, következő ezernégy százhatvan napon, négyszer négy évszakon keresztül övé az utolsó szó joga. Amitől még a többiek azt csinálnak, amit akarnak, de legalább neve lesz a gyereknek — ahogy mondani szokták. A választás napjára vonatkozóan a következő javaslatok érkeztek az étkező nagy asztalára: „minél előbb annál jobb”, „a tavaszi szünetben” „ csütörtökön mosás” , „az igazi után”, „vízkereszt vagy amit akartok” és „tökmindegy”. Minden ellen és mellett szólt valami vagy valaki, végül a família apróbb morgásoktól eltekintve beleegyezett, hogy máRéti János Kampány jus 9-e, hétfő legyen a döntő nap. Es megindult a kampány. Az öreg Réz tata végigjárta a lakás összes helyiségét, mert nem találta a ....Illetve nem tudta: a nagyothallóját hiányolja, a szemüvege nincs meg vagy a TV-műsort rakta le azóta számára ismeretlenné vált helyre. De ment, keresett és mondta rendületlenül. Nem igaz, hogy neki Isonzónál maradt... — „ezt szegény jó anyátok igazolná ha élne”. Es szerzett ő elég élet- tapasztalatot, igazán ideje lenne ehhez mérten adni a véleményére. Koalícióra — ha nyerne—nem lépne, mert lépni nehezére esik, meg különben is vacakol a lépe, de leginkább azt nézi, nem a szemüvegére lép-e. Fia, ifjú Szilárd, aki elmúlt már ötven, elérkezettnek látta az időt, hogy a sarkára álljon és kiköszörülje a csorbát. Megláthatják a többiek, hogy csak úgy szórja majd magá- v-rnmm ból az Isteni Szikrát. Mármint a csorba köszörülése közben, a sarkán állva. Első áldozást fotóit kiaggatta a nappaliban és ráírta nagy betűkkel: nemcsak Szilárd vagyok, hanem Rendíthetelen is. Másnapra ismeretlen tettes mindegyik alá még nagyobb betűkkel cirkantotta oda: „Szilárd a meggyőződés, rendíthetetlen az ólomkatona, hát Te ki vagy? Ügyet sem vetett rá. Géza fiával próbált egyezséget kötni, de ő — a múltra való hi- vatkozásssal — egyszerűen le Vörösrezezte és átült a jobb oldalra. Mármint az ablak felől, mert az ajtótól nézve balnak látszott. Lea a fürdőszobában kapott tíz percnyi műsoridőt, amit önkényesen, háromnegyed órára kerekített. Es énekelt: „Jöjj el szerelemre hívlak”. — Ne hülyéskedj, emancipált fogvájó — trombitálta Géza — mert töröltetlek a listáról. — Inkább add nekem a céduládat — hangzott a válasz. — Más? Mozi? Színház? — így kívülről.— Akkor tartsd meg! Félcé- dulás! — csattant Lea és kisüvített a helyiségből.—Különben én vagyok a híres írónő, Réz Lola újraszületett változata. Szavazzatok rám! Legalább fordulatos lesz az életünk. — Ihatnál egy kis Szidolt — szólt ki a nagymama a szobából — hátha kifényesedne tőle az eszed. — Mégis több hellyel előbbre kerültem a család népszerűségi listáján. Ez azt jelenti, hogy ha..! —Hogy HA-HA!—vihogta Géza. y -m-a kormányzati pozí- i—i dóba kerülök, meg- JL JL változik a helyzet — mondogatta ezalatt Réz anyuka csak úgy maga elé vasalás közben. — Már az elején ki kellett volna vágnom a Rezet. Amikor leánykérőbe jött. De úgy, hogy a lába se érje a földet! Es Rézéknél ezzel elkezdett fokozódni a hajrába való kanyarodás. Kampányilag. Nyugtával dicsérd Máthé Csaba A z APEH megyei igazgatósága a nyugtaadási kötelezettség miatt bezárta az egyik nyíregyházi személygépkocsi parkolót. A tulajdonos ugyan nem mulasztott el nyugtát adni, de a szelvény nem felelt meg a törvényben előírt kritériumoknak. Azt senki sem vitatta, hogy a szelvényekért kapott pénzt bevételként elszámolta és szerepeltette a könyvelésében, ennek ellenére mulasztott, három napra bezárták a telepet és még meg is bírságolták. Sokszor visszatérő dilemma: nekünk magánszemélyeknek minek kell a nyugta, mikor úgysem tudunk vele mit kezdeni, költségként nem tudjuk elszámolni, legfeljebb könyvvásárláskor könyvjelzőnek használhatjuk. És sokszor fel sem tűnik, hogy nem kapunk nyugtát, a pénztárgépbe nem ütik be az összeget, helyette a mellette levő kis zsebszámológépen pötyögik ki a fizetendő összeget. Legfeljebb akkor gyanakodnak a nyugtaadásra kötelezettek, ha nem törzsvevő, hanem idegen vásárol náluk, akiről esetleg feltételezhetik, hogy revizor. Na akkor pörög a pénztárgép. Persze, ha a magánszemélyeknek is el lehet költségként bizonyos tételeket számolni, akkor mindjárt érdekeltebbek lennének abban, hogy kapjanak, sőt kérjenek nyugtát. A nyugtaadási kötelezettség egyértelműen a számla nélküli forgalom kiszűrésére, a fekete kereskedelem megszüntetésére irányul. Ezért is minimális azoknak a köre, akiket felmentettek a nyugtaadási kötelezettség alól. Kérelmezők azért mindig vannak, akik az indoklásban a nyugtaadás nehézségeit taglalják. Egyik ilyen kör a fagyisoké, akik szerint nem megoldható az, hogy egy gömb fagyi mellé adjanak egy nyugtát. Ennek ellenére nyáron készülhetnek a rohamra: hosszú, forró nyár revizorokkal. Bf k W * l i i 11 í £ Fillérek és milliárdok Kovács Éva C sárádi János, a MÁV leköszönő vezérigazgatója nyolcmillió forintos végkielégítésre jogosult, a hetekkel ezelőtt elterjedt hír szerint Pősze Lajos, a SzerencsejátékRt. menesztett főnöke pedig közel 15 millió forint búcsúpénzre jogosult. Az összeg mindkettejüket megilleti, megállapításának módja és az összeg mértéke törvényes, mondhatjuk azt, minden a legnagyobb rendben, szabálytalanság, törvénysértés nem történt. Mégis keserű az emberek szája íze. Különösen keserűvé válik akkor, ha arról hallanak, hogy a kisemberek jogos járandóságukat, a pár tízezer forintnyi vég- kielégítést is nehezen, vagy egyáltalán nem kapják meg. Mint történik ez épp a napokban az egyik nyírbátori gyár egykori dolgozóival, akik közül száznégyen immár egy éve várnak az őket megillető végkielégítésre, összesen tizennégy millió forintra. Nem rajtuk múlik, hogy hiába várnak. Még azt sem lehet mondani, hogy a vezetők szándéka, rossz hozzáállása miatt maradnak mindmáig pénz nélkül. A cég első számú embere azok közé tartozik, akik az utolsó pillanatig megpróbálták menteni, ami menthető, egyik felettese szerint az a fajta ember, aki „állva akar meghalni”. Úgy látszik, minden kevés, ha nincs pénz, ha üres a kassza, ha a privatizációval, a gyáreladással kapcsolatos ügyintézés elhúzódik, hiszen fizetni csak akkor tudnak a vezetők, ha a gyár ellenértékét kézbeveszik. A napokban összejöttek az elkeseredett, pénzükre váró emberek, akik sok jót nem, rosszat már inkább mondtak a jelen helyzetről. Hogy lehet az — kérdezte egyikük—, hogy olyan jogszabályok születtek az elmúlt négy esztendő alatt, melyek szerint tízmilliókat, milliárdokat könnyen lehet megszerezni vagy elsikkasztani, a kisemberek tízezreit pedig árgus szemekkel figyelik? Ha van szabály a nagyokra, miért nem lehet a kicsikre is? — háborgott másikuk, s keserűen még hozzátette: Hogy ehetnék én húst az asztalnál otthon, ha a gyermekeim az asztal alatt csak a maradékra leshetnek? Bárhogy is nézzük, a háborgás jogos. Még akkor is, ha elfogadjuk a tényt, mely szerint az átalakulás, a gazdasági rendszerváltozás, a piacgazdaság kialakítása számos buktatóval jár, s bár nyakig benne vagyunk, még csak most tanuljuk az igazi gazdálkodást. M égis úgy érzem, nem demagógia, ha azt mondjuk: lennie kellene megoldásnak arra is, hogy miközben tízmilliókat, millárdokat egyetlen tollvonással jogosnak minősítenek vagy éppen semmisnek tekintenek, maradjon pénz és figyelem azokra a többségben lévő kisemberekre is, akik ezeket a tízmilliókat két kezük munkájával előteremtették, előteremtik.--K i
