Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-12 / 85. szám
1994. április 12., kedd mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmMmmmsmmmMmmmmmm l HÁTTÉR Nővérbéremelés gondokkal Pénz és szándék már van, az elégedettségre sajnos még várni kell Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az egészségügyi dolgozók, s közöttük is a középkáderek, szakdolgozók bérezése körül jó ideje folyik a vita. Legutóbb például majdnem odáig fajult, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezésére sztrájkra készülődtek a nővérek. A parlament és a kormány nemrég született döntése nyomán mostanra rendeződni látszik a helyzet, hiszen a határozat értelmében az egészségügyi szakdolgozók meghatározott szempontok szerint lényeges fizetésemelésre számíthatnak. A kormányrendelet szerint az egészségügyi és a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak 1994. január 1-jétől visszamenőlegesen összességében 24 milliárd forintnyi béremelésben részesülnek. A szövegezés szerint az emelést azok kapják, akiknek fizetése lényegesen elmarad az átlagtól. Nyolcezer forintos béremelést kapnak a röntgenben, a laboratóriumban, az intenzív terápiás osztályokon, a fertőző osztályokon, a tüdőgondozókban, az elmeosztályokon dolgozó orvosok és asszisztensek, valamint a vérkészítmények előállítását végző orvosok és asszisztensek, a műtős szak- asszisztensek, s megilleti a nyolcezer forintos béremelés a boncolást végző orvosokat és boncmestereket is, csakúgy, mint a teljes munkaidőben a szennyesruha átvételével foglalkozó dolgozókat. Ki mennyit kap? Legalább négyezer forintos béremelés jár azoknak, akik három műszakban az ágy mellett dolgozó ápolónők, az országos mentőszolgálat kivonuló állományát alkotják, a szülésznőknek és a műtőssegédeknek is. A szakasszisztensek legalább kétezemégy- száz forintos béremelésben részesülnek. A kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a helyi kollektív szerződésekben az említetteknél magasabb munkahelyi pótlékot is megállapíthassanak a munkaadók. A béremeléshez Az egészségügyi dolgozók munkájára a nap huszonnégy órájában szükség van Szekeres Tibor felvétele szükséges összegből 17 milliárd forint az egészségbiztosítás költségvetésében máris rendelkezésre áll, a fennmaradó ötmilliárd forint kifizetésére pedig a kormány vállalt garanciát. Viták és vélemények Veres Tamásnét, Szabolcs- Szatmár-Bereg legnagyobb kórházának ápolási igazgatóját kértük, kommentálja a béremelés hírét. Már csak azért is, mert a megyénk egészségügyi intézményeiben fizetendő bérek — talán már felesleges is mondani — igencsak elmaradnak az országos átlagtól. A béremelés önmagában nagy öröm, csak éppen túl sokra nem megyünk vele. A besorolási táblázat szerint végzettség és az eltöltött idő szerint adható a béremelés, amiből az következik, hogy az egészségügyben oly kívánatosnak tartott és sokat emlegetett teljesítmény szerinti finanszírozás szóba sem jöhet. Egy szakképzett ápolónő érettségi nélkül 12 ezer forintot kap, ha érettségije van és három műszakban, hétköznap és ünnepnap is dolgozik 13 600 forint a fizetése. Hol van itt a különbség? Vegyes érzelmekkel fogadtuk tehát a hírt, örülünk, hogy kaphatunk, de nem örülünk annak, hogy a központi intézkedés megköti a kezünket. Jó lett volna, ha az intézmények dönthetnek arról — természetesen a megfelelő érdekegyeztetés után —, kinek mennyivel nőjön a bére. így mód nyílhatott volna arra is, hogy a jobban dolgozókat anyagilag is ösztönözzük, megbecsüljük A béremelés mértéke csak első hallásra tűnik soknak. Ha azonban elgondoljuk, hogy az emelés fele elmegy a költségekre, adókra és járulékokra, akkor kiderül, hogy a négyezer forintban meghatározott kötelező béremelés például készhez véve már csak 1600 forintot jelent. Nálunk sok nővér családfenntartó, keresete kevés, nem csoda, ha e pillanatban is százhúsz üres állásunk van. Nem könnyű elosztani A megyei Jósa András kórházban megkezdődött a munka, a központi béremelés helyi elosztása. Az e célra megalakult bizottság megpróbált körültekintően eljárni, nem rajtuk múlik, ha mégsem lesz mindenki elégedett. Nyolcezer forintos béremelést összesen 780-an kapnak, ez 6 millió 238 ezer forintot jelent. A négyezer forintos kategóriába 740-en tartoznak, az ő fizetés- emelésük 2 millió 960 ezer forintba kerül. Háromszázhár- man vannak azok, akik 2400 forinttal több fizetést tudhatnak maguknak, ez 727 ezer forinttal növeli a béreket. A megyei Jósa András kórházban tehát a kormányrendelet értelmében 1823 fő 9 millió 926 ezer forintnyi fizetésemelést kap a központi költségvetésből. Segítség helyett... A kategóriák megállapítása körül is bőven akad vita, mert az érintettek számára érthetetlen megkülönböztetéseket tesz. Azok az ápolónők például, akik közel azonos munkát, de nem azonos osztályokon három műszakban végeznek, különféle elbírálásban részesülnek. Nem jár egyebek között azoknak a nővéreknek, akik leveszik a vért, de jár azoknak a szakdolgozóknak és asszisztenseknek, akik a vér- készítmények előállításán dolgoznak. Jár annak, aki a mosodában a szennyest osztályozza, de nem jár annak, aki ezt a szennyest az osztályon a beteg alól kiszedi. Mint a beszélgetésekkor kiderült, az egészségügyi szakdolgozók úgy érzik, a mostani béremelés elsősorban arra lesz igen kitűnő indok és ürügy, hogy egymás ellen fordítsa az egészségügyben dolgozókat. Ráadásul az oly sokat emlegetett teljesítményfinanszírozás legnagyobb sajnálatukra végképp kimaradt a rendeletből, így az egészségügyi reform mozgatórugójának tekintett teljesítménymérés csak elmélet, nem pedig megvalósítható gyakorlat marad. EZSSB ok tanulságos történet, V mese, szólás született kJ már egy-egy állatról. S ezekben nem véletlenül ruházza fel az ember őket saját tulajdonságaival. Némelyikük olyan megfontoltan, tudatosan cselekszik, hogy kétségbe vonható a homo sapiensfelsőbbrendűsége. Igazolásul, ime a történet. A kertszéli akácfa még nem vette fel lombruháját, de a rügyeiben már ott feszült az élet. Az ágak között turbéko- ló vadgalambpárt is megérintette a kikelet szele. Ősi ösztöneiknek engedelmes- kedve láttak hozzá a fészekrakáshoz. De mint azt Gyulai Pál is megírta, nem igazán sikerült nekik ellesni a „házépítés” tudományát a szarkától. Ez a néhány gallyból összetákolt kis alkotmány is nagyon hányavetire sikerült. Azért állta a próbát, az ág tövén megbújva dacolt esővel, széllel. A galambfiú heves udvarlásának nem tudott ellenállni a galamblány, s hamarosan „megszületett" az első tojás, majd a második. Akkor kezdődött csak az igazi erőpróba, a költés. S mint ahogy az ; Dankó Mihály Varjúrafinéria ■> <-xv> már galambéknál lenni szokott, a „munka” oroszlánrésze a tojóra hárult, aki hűségesen kitartott a kis lélek- vesztőben és csak néha hagyta el leendő gyermekeit. Mégis baj történt. Alig telt el néhány nap, a távolban egy varjú tűnt fel. Körözött a fa fölött, majd komótosan letelepedett a szomszéd fűzre. A fészket figyelte. Várt kitartóan, majd csak elrepül a „mama”, s akkor elcsenheti a finom tojást. De hiába. A galamb vagy észrevette a veszélyt, vagy nem volt éhes, de nem akarta elhagyni otthonát. Megunta a várakozást a fekete tollruhás: ha nem megy szépen, elveszem csúnyán—gondolta, s támadásra indult. Nem számított azonban ilyen hősies ellenállására. Az amúgy m szelíd madár nem hagyta magát, verdesett a szárnyaival, odavágott keményen a csőrével. Sikerült ezzel megfutamítania a betolakodót. A kis agyában talán még büszke is volt magára. Tévedett. A varjú nem adta fel, csábította a csemege. Másnap már két károgó gyászruhás körözött a fészek fölött. Észrevette ezt a galambmama is, félrefordított fejjel tekintgetett körbe-kör- be. Egyszer csak az egyik madár lecsapott a levegőből. Most sem hagyta magát a tojó. Harcba szállt a rablóval. Csattogtak az egymásnak verődő szárnyak, tollpihék repkedtek a levegőben. A küzdelem egyre hevesebb lett. A támadó szemmel láthatóan taktikát változtatott, megfutamodott, majd újra nekiveselkedett. Kitűnt, az a terve, hogy elcsalja a fészektől a harcias galambot. S hogy jól végezte dolgát, mutatta, egyre messzebb kerültek áfától. Erre várt csak a másik gyászhuszár, komótosan leszállt az árván hagyott fészekhez, csőrébe kapta az egyik tojást és huss, elrepült vele. Szinte vezényszóra hagyta abba a verekedést az első varjú, és a tolvaj után eredt.-m -r em tudni, vajon a viszik/ szatérő galamb észre- x V vette-e a csalafintaságot, azt, hogy túljártak az eszén. Tény, hogy nem tanult a történtekből, mert a következő napon hasonló trükk bevetése után áldozatul esett a másik tojás is. A kábító szer D. Bojté Gizella A szülők állandóan veszekedtek, az apa legtöbbször részeg volt, az anya meg folyton csak lelkizett. Otthon szinte mindig nyomott volt a légkör. A srác 13 éves volt, amikor először ment haza részegen. Szívesebben töltötte szabad idejét Butykossal, Pancser- rel. Lazán éltek, söröztek, cigiztek. Majd jött Trutyi a szipuval és a kábítószer hatására egyre jobban gyűlölte a világot és magát is. De mihez kezdjek? — teszi fel a kérdést vallomásában Lajos. Ha igazán belegondolunk, mit is tudnák javasolni ennek a fiatalnak és a többinek, akik nem érzik jól magukat ebben a világban, akik saját életükkel lázadnak, tiltakoznak valami ellen. És nem számít semmi, az sem, ha tudják odavesznek! A budapesti drogambulancia szakemberének Mónika a következőképpen nyilatkozik: folyamatos buli volt az életünk, és én egyre kiégettebbnek éreztem magam. Úgy voltam, mint aki zuhan egy mély kútban, aminek az alján valami olyan vár rá, amit egyáltalán nem akar. A kábítószerről sokat hallunk, de úgy gondoljuk ez a rendőrség, a pszichológusok dolga. De valójában észre sem vesszük, menynyire becsempészi magát az életünkbe. Ha nem is élvezői vagyunk ennek a hódító anyagnak, de lelki rabjai leszünk egy gondolatnak: hogyan menthetném meg a kollégámat, a barátomat, a gyermekemet, akit már megfertőzött ez az önpusztító szellem. Vagy még nem, de ott lebeg a veszélye. Mit tehetünk? Nemrég egy drogbuszt adott át Budapest főpolgármestere. Az elsődlegesen prevencióra törekedő szakemberek munkáját mindemellett különböző szakmai kiadványok, hangkazetták és lemezek segítik. Külföldön is megmozdul a világ, Sevarnadze, az ismert nemzetközi politikus például önként kábítószervizsgálat alá veti magát, remélve mások is követik tettét, mivel kormányában nagyon sokan fogyasztanak drogot. Jó lenne valamilyen megoldást találni a mi kis környezetünkben is ezekre a problémákra. Mert ebben a „buliban” mi is benne vagyunk. Igaz a másik oldalon, de a felelősségünk egyforma. Állatorvosi rendelőben Kisvárdán. Beteg a Blöki, csak az orvosi szaktudás segíthet rajta Elek Emil felvétele IHC chwuwé* ftíw* Osztrák qesztus Baraksó Erzsébet M egütötte a fülünket a munkaügyi miniszter minapi kommentárja, melyet egy örömhír után adott közre: közel három és fél éves munka árán sikerült elérni, hogy az osztrák hivatalos szervek elismerjék a magyar oktatási rendszert: mostantól Ausztriában is érvényesnek tekintik a Magyarországon megszerzett szakmunkásvégzettséget immár több, mint 10 szakmában. A példa azt illusztrálja ékesen, hogy a szellemi piacra sem könnyű betörni, ezt bizonyítja a hosszú várakozási idő az iránt, hogy a magyar vizsgapapírjait elfogadják, s nem kelljen azokat az eddigi gyakorlat szerint ott honosítani, ha a magyar állampolgár ott vállal munkát. Márpedig azt is hallhattuk, hogy Ausztria azok közé az országok közé tartozik, melyeknek nagy a munkaerő-felvevő igényük, szükség volna a külföldi bedolgozókra, az említettek szerint különösen a vendéglátásban, vagy egyes építőipari szakmákban. Ezért is látják szívesen a magyar munkásokat a szomszédban, no, meg azért is, mert a magyar munkaerőnek közismerten jó a hírneve. Nem felejtjük el, volt példa a másik végletre is, amikor Japánból hazaküldték az ottani tempóhoz illeszkedni nem tudó hazánkfiait. Most egy újabb megmérettetés ad esélyt és lehetőséget, hogy megmutassuk, igenis van szakmai morál és munkafegyelem. Vannak fegyelmezett és munkaszerető polgártársaink, akik a maguk módján bebizonyíthatják, hogy megint a kultúra segíthet az országnak: az oktatás és a munkakultúra révén járulhatnak hozzá nehéz sorsú nemzetünk felemelkedéséhez. /*K
