Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
Kényszer(pálya)elhagyok diplomával Egész élete során céltudatosan törekedett arra, hogy sorsát egyenesben tartsa Mező Éva Nyíregyháza (KM) — Közismert, hogy az értelmiségi réteg erkölcsi és anyagi megbecsülésében sohasem tudott országunk előkelő helyet szerezni a képzelt európai ranglistán. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő diplomások sok esetben nem az évekig tanult szakmájukban, hanem az élet egyéb területein próbálnak boldogulni. így kárba vész az a tudás, amelyet nem kis szellemi energiával, s sokszor erőn felüli anyagi tehervállalással szereztek meg. Az alábbiakban néhány olyan diplomás vallomása következik, akik különböző okok miatt eredeti foglalkozásuk feladására kényszerültek. Nyissa a sort Szik szai Menyhért, aki me "'I gazdasági gé- p é s üzemmérnök diplomával a zsebében jelenleg egy kulcsmásolással és gyors cipőjavítással foglalkozó műhely alkalmazottja. Nyelvvizsga és jogosítvány — Eddigi életutam szó szerint megegyezik a bátyáméval, aki öt évvel hamarabb jutott túl az egyes - . %0i állomásokon, mint én — kezdi mondandóját a fiatalember. — Amikor az általános iskolában először kerültem szembe a pályaválasztással, kettős cél vezérelt. Szerettem volna leérettségizni, ugyanakkor minden eshetőségre számítva szakmát is tanulni. Végül a Bánki Donát Ipari Szakközépiskola mellett döntöttem, ahol az esztergályos mesterséget választottam. Érettségi után úgy gondoltam, hogy kitolom még egy kicsit a munkába állás idejét, s a bátyám példáját követve jelentkeztem a mezőgazdasági főiskolára. Elképzelésemet a szüleim is támogatták, akik igyekeztek számunkra egyenlő esélyt nyújtani. Tulajdonképpen jobban is választhattam volna, hiszen a bátyámék évfolyamáról már csak minden negyedik diák tudott a pályán elhelyezkedni. Mire én diplomát szereztem 1989-ben, a helyzet tovább romlott, nekem mégis sikerült munkához jutnom a rakamazi téeszben. Munkaszerződéssel vettek fel a léalmaüzem műszakvezetőjének bruttó 13 ezer forintos fizetéssel. Nem fizettek éppen túl a három műszakhoz, a felelősséghez, az ingázásomhoz képest. Na de, köztudott, hogy az almalégyártás idénymunka, a szezon elmúltával én is feleslegessé váltam, négy hónap után elengedtek. Ezzel véget is ért „mezőgazdász” pályafutásom, persze, ezt ekkor még nem tudhattam. Rövidesen elvittek katonának, előtte két hónapig voltam munkanélküli. A seregben tartalékos parancsnoki képzésen vettem részt, leszerelés előtt felajánlották: maradjak katona. Hívtak a rendőrséghez is, de valahogy engem nem vonzott az egyenruha. Mivel a tétlenséget nem sokáig bírom, így az első kínálkozó alkalmat megragadtam, s munkát vállaltam abban a műhelyben, ahol a bátyám már egy éve dolgozott. Égyáltalán nem zavart, hogy üzemmérnökként kulcsmásolásra, s cipőjavításra adtam a fejem. Hamar beletanultam a szakmába, lényegében a kulcsmásolás nem volt számomra ismeretlen, hiszen az gyakorlatilag másoló forgácsolás, amit esztergályosként már csináltam. Ezen a munkahelyen sokkal jobban érzem magam, mint Rakamazon, ahol jóval feszültebb volt a légkör, s behatá- roltabbak a lehetőségek. Eszembe sem jut, hogy más munka koztam be, ahol gépgyártástechnológiát tanultam. Mivel a reáltárgyak közel álltak hozzám, hamar megszerettem a gépészetet, különösen a tervezési részét, de eredeti elképzelésemet sem adtam fel. Érettségi után a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkeztem, s a sikeres felvételi vizsga után meg is kezdtem tanulmányaimat. A főiskolai évek alatt a gépészet iránti érdeklődésem elmélyült, viszont rájöttem, hogy a „katonásdi” nem nekem való, így az államvizsga után nem kértem tisztté avatásomat. 1985- b e n lyamra. Ehhez aztán tényleg nem értettem semmit, de mivel hasznosíthatónak gondoltam, vállaltam a napi 8 órás tanulást. Persze, menetközben sem tétlenkedtem álláskeresés ügyben, 10 hónap alatt 57 pályázatot írtam. Mindenhonnan elutasítottak, sokszor azzal az indokkal, hogy „túlképzett” vagyok a feladatra. Ennek ellenére nem csüggedtem el, leállamvizsgáztam, s az 58. próbálkozásom végre bejött. Szerencsére, ismét a kereskedelemben sikerült megvetnem a lábamat, így most megint azzal foglalkozhatok, amihez értek. Tudom, vannak irigyeim, pedig rólam aztán tényleg nem lehet elmondani, hogy munka nélkül gazdagodtam meg. Napi 14 órákat dolgozom, nincs olyan nap, hogy ne autóznék legalább 300 kilométert. Már a gazdagság is relatív fogalom, hiszen a lakásomon, a Trabantomon kívül más vagyonom nincsen. Sajnos, nálunk már a fillérezgetés nélküli élet is csak álom spkaknak. Én szerencsére, elmond- hatom: e 1 é - gedett emb" Va’ általános gépész üzemmérnök polgári diplomával hagytam gyök. Szeretem a munkámat, nincsenek anyagi gondjaim, most már csak a magánéletem rendezése van hátra: egyre inkább foglalkoztat a családalapítás gondolata. után nézzek, mert jól tudom, hogy a váltásba sok energiát kellene fektetni. Nincs sem nyelvvizsgám, sem jogosítványom, s az álláshirdetésekből kiderül: ma tnár ezek alapkövetelményeknek számítanak. Sok volt évfolyamtársam már a sokadik diplomáját szerzi, de szerintem nemigen térül meg a befektetés, tanulni is csak néhány „elit” szakmát érdemes. Sokan kilátástalannak ítélhetik ezt a helyzetet, de az én optimizmusom töretlen. Annak ellenére, hogy jelenleg anyósomnál lakunk a feleségemmel, s arra, hogy a közeljövőben lakáshoz jussunk, semmiféle reményünk nincsen, mégsem vagyok elkeseredett. Távlatokban van arra esélyünk, hogy üzletrészhez jussunk a cégnél, s akkor talán révbe ér az életünk. Tíz hónap: 57 pályázat Erdős Márton talán abban különbözik fenti nyilatkozónktól, hogy ő soha semmit nem bízott a véletlenre. Egész eddigi élete során mindig céltudatosan törekedett arra, hogy sorsát egyenesben tartsa, mert és tudott komoly döntéseket hozni. Pályáján voltak hullámvölgyek, de kitartásának köszönhetően mára elérte, amire mindenki vágyik. Mindene megvan”, s nincsenek anyagi gondjai. — Kisgyerek koromtól kezdve katonatisztnek készültem — kezdi történetét. — Mindig is vonzott az egyenruha, komoly, férfias hivatásnak tartottam. Szüleim azonban féltettek, így az általános után szakközépiskolába iratéi a főiskolát. Tele voltam ambícióval, szerkesztő-tervező mérnök lettem. Mivel nem kifejezetten a tanult szakmámban helyezkedtem el, bújtam a szakkönyveket, rengeteget tanultam. Egyre jobban belejöttem a munkába, izgalommal vártam egy-egy általam tervezett gép üzembe helyezését. A szakmai elismerés nem sokat váratott magára, 23 évesen megbíztak a szerszám és kísérleti műhely vezetésével. Közben otthon laktam a szüleimmel, de nagyon szerettem volna már önállóan, saját elképzeléseim szerint élni. Az 5700 forintos fizetésem mellett nem sok reményem volt arra, hogy valaha saját lakáshoz jussak. így aztán amikor lehetőségem adódott váltani, döntöttem: 1987-ben másodnyersanyag-kereskedelemmel (MÉH) kezdtem foglalkozni. Az üzlet szépen ment, igaz, többszörösét dolgoztam annak, mint mérnök koromban, de a többszörösség a fizetésemben is jelentkezett. Hamarosan — minden szülői segítség nélkül — lakást vettem, s még arra is maradt, hogy berendezzem. Sajnos, 1992 elejétől a gazdasági recesszió egyre inkább rányomta bélyegét a másodnyersanyag-hasznosításra is, én pedig nem igazán gondolva végig a következményeket, egyszerűen fel- mondtam. Mivel a kereskedelemben már nagyon otthon voltam, ez irányban próbáltam újabb álláshoz jutni. Hamarosan kiderült, hogy az elhelyezkedés nem olyan egyszerű dolog, mint hittem. Nem maradt más hátra, beiratkoztam egy munkanélküliek számára indított, felsőfokú információ rendszerszervező képesítést nyújtó intenzív szaktanfo„Nem túl büszke.. Utolsó nyilatkozónk egy közismerten alulfizetett szakma képviselője, aki a többiekhez képest igen szemérmesen arra kér: nevét ne írjam le, mert nem túl büszke „karrierjére”. — Pedagógusdinasztia a miénk, meg sem fordult a fejemben, hogy más pályát válasszak — mondja. Még a főiskolán megismerkedtem a feleségemmel, a végzéskor összeházasodtunk, s 1989-ben két pedagógusfizetéssel nekivágtunk a nagybetűs Életnek. Eleinte még ki is jöttünk valahogy, igaz, csak az albérlet — baráti alapon — elvitt havi nyolcezer forintot. Mikor a feleségem veszélyeztetett terhesként táppénzre került, már nagyon meg- éreztük azt a pár ezer forint kiesést. Kisfiúnk megszületése után nem sokkal ismét teherbe esett, s mivel közben szülői támogatással, s jelentős összegű kölcsönökkel lakáshoz jutottunk, hosszas habozás után úgy döntöttünk: megtartjuk a gyereket. Igen ám, csakhogy ami korábban az albérletre ment el, azt most a törlesztések emésztették fel. Nem túlzók, egyik napról a másikra éltünk. Amikor 1991 végén találtam egy olyan ügynöki állást, amely havi „fixet” is kínált a jutalék mellé, otthagytam az iskolát. Ezzel a munkával azóta is megkeresem kettőnk iskolabeli fizetését. Nem élünk nagylábon, de rendesen tudjuk fizetni a részleteinket, a lakásrezsit, tudunk a gyerekeknek ruhát, cipőt venni. Ha a feleségem visszamegy dolgozni, talán még spórolni is tudunk majd. Slágerlista Hazaiak 1. Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani (7.) 2. Edda: Lelkűnkből (1.) 3. Republic: Egyszer egy szép napon (2.) 4. Mester és tanítványai: Miért nem félsz? (3.) 5. FLM: Megdöglöm érted (4.) 6. Bayer Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet? (8.) 7. Ladánybene 27: Látlak Afrika (10.) 8. Karda Beáta: Könyörgés a kedvesemért (10.) 9. Digital Scream: Túlélem (6.) 10. Kovács Ákos: Test (-) Külföldiek 1. Meat Loaf: I’d do anything for Love (6.) 2. Pet Shop Boys: Go West (1.) 3. Ace Of Base: All That She Wants (2.) 4. Freddie Mercury: Living on my own (3.) 5.4 Non Blondes: What’s up (4.) 6. B. Adams, R. Stewart, Sting: All for Love (8.) 7. Ace Of Base: The Sign (9.) 8. Take That: Babe (10.) 9. Toni Brixton: Breathe Again (-) 10. Mariah Carey: Without You (-) Magnókazettát nyert Szo~ boszlai Mariann Kemecsé, Lőrincz Agnes Győrtelek, Somogyi Béla Nyíregyháza. Turcsán András, a Pepe hanglemezbolt vezetője (Nyíregyháza, Európa üzletház) a Supra slágerek magyarul című kazettát ajánlotta fel, ezt Kecskés Irén piri- csei olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tipp- jeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: április 16. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. Lemezfigyelő Moby Dick: Fejfa helyett Pócsi István A zenekar legutóbbi stúdiólemezét 1992 augusztusában jelentette meg. Épp itt volt tehát az ideje, hogy , fejfa helyett” címmel egy új lemezzel kedveskedjenek a rajongóknak. Jelentős változás a banda életében, hogy ezen a lemezen már az új tag, Hoffer Péter dobol. A zenekar további összetétele változatlan: Mentes Norbert gitár, Schmiedl Tamás gitár és ének, Gobi Gábor basz- szusgitár. Fontos megjegyezni, hogy az ifjú tehetség, Peti, az új lemezre négy nótát hozott, s fiatalos, könnyed, ám halálosan pontos témáival helyrerakta az amúgy is súlyos riffeket, amelyek így az agyvelőig hatolnak. A kaotikus ábrával díszített lemezborító valami kifurkészhetetlenre enged következtetni. S láss csodát! Tökéletesen fedi a zenei anyag egészét. A lemez egy másfél perces fuvolaszólóval kezdődik, amelyet szép sorjában követnek a jobbnál jobb témák. Ezeket az eddiginél nyíltabb, egyenesebb szövegek tesznek teljessé. Erről a lemezről lemaradt az előzőn nagy meglepetést okozó lírai szám, de így sem szenved hiányt érzelmekből a hallgató. Röviden Röviden Röviden Gitársulit... ...szervez Nyíregyházán az Ifjúsági Centrum. Az április 20-án kezdődő tanfolyam három hónapig tart. (KM) Koncertek... ...az Open Doorsban. Az Ölveti Blues Band április 10-én 20 órától, a Tankcsapda együttes április 13- án 20 órától ad koncertet. Syrtaki... ...görög táncház várja a fiatalokat április 11-én és 25- én 17 órától Nyíregyházán az Ifjúsági Centrumban. A foglalkozásokat Zavarkó Mihály vezeti. (KM) Az elátkozott... ...farkas című zenés mesejátékot mutatja be április 10-én 10 órától Nyíregyházán a Kölyökvárban a Bessenyei Színkör. (KM) Bolondgomba... ...címmel lesz a középiskolásoknak vetélkedő az Ifjúsági Centrumban április 22-én. A diákok április 18- án jelentkezhetnek az Ifjúsági Centrumban, ahol a csapatkapitányok megkapják az előfeladatot. (KM) Az August Förster Reservation együttes ad koncertet április 17-én 21 órától Nyíregyházán az Open Doorsban . Katona Báunt felvétele • _ M ffákt-Mafliiarorszáp hétvégi meííékfete 15 .................................... 1994. április 9.