Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-31 / 76. szám

1994. március 31., csütörtök 12 Kelet-Magyarország ■0 ?>. 'J||v Y A I j I $ | . ? 4 4*] ág ^ '-I s í <§ A csehovi mű Nagy Zsuzsanna t yoltak álmok, voltak ■ / vágyak, voltak illú­V ziók. Voltak, akik mindettől meg akartak fosz­tani minket. (Ibsen, Shaw). Voltak viszont, akik mindezt erősítették, sőt líraiváfokoz- ták bennünk. Van olyan, aki egyszerűen csak szintetizál, és belenyugszik a vegetáló élet látszatszépségébe. Ez a csehovi hidegség, a megkö­zelíthetetlen belső világ drá­mája. Csehov nem töri össze az illúziókat, hanem megerősí­ti azokat. Bár igazából nála az emberek vágyai még ma­guk előtt sem objektíválód- nak, pusztán szubjektív ál­mok maradnak. A csehovi alakok, ha mozogni kezde­nek, csak a testük érintke­zik: tétova mozdulatok in­dulnak egymás felé, tár­sasági komédiázások, eről­tetett nevetések, visszafoj­tott félmondatok, elhara­pott kérések... Ezek a legjel­lemzőbb érintkezési for­mák. E hallgatag közeledé­sek persze félreértésekhez, értetlenséghez vezetnek. Leginkább egymás mellett beszélnek, mintsem egy­másnak. A szerelem a neve vala­minek, amit az élettől sze­retnének megkapni. A sze­relmi vallomásokkal saját magukat fogalmazzák meg a másik számára. E nár­cisztikus kapcsolatrendszer egy mélyről jövő belső ént takar, a lélek szintjét, mely már nem osztható meg sen­kivel, mely már nem érint­hető meg, mivel csak a tes­tig lehet eljutni. Ezért válik alapmotívummá ebben a vi­lágban a magány, ezért tűn­nek a dialógusok monoló­goknak. A felszínen a lélek test­ként jelenik meg: összegyű­lik a társaság, bűvészked­nek, élvezik a természetet, léteznek. De iszonyatosan szeretnének megszabadulni testi mivoltuktól, ezért a lel­kek elkezdenek egymás kö­rül bolyongom, ösztönsze- rűen keresik egymást, ugyanakkor megriadnak a másik közelségétől, és ilyenkor tehetetlenül visz- szaváltoznak testté. Hiány­zik a kapocs, mely felold­hatná ezt a kínzó ellent­mondást. Bár ez az egysze­rű láncszem adott, úgy hív­ják, szeretet, melynek nincs szüksége testi érintkezésre. így az állandó elvágyó­dás, Párizs, Moszkva kitá­gított terei a szeretet szim­bólumaivá válnak. Végül is a téri lehetőség végtelen, az emberi idő azonban véges. Ez tragédia. Maga Csehov viszont komédiának nevezi darabjait. Sem nem tragi­kus, sem nem komikus. Ami történik, az nem történik, ami nem történik, az törté­nik. A drámai műnem alap­eleme, a viszonyváltozás nem következik itt be, ami­nek következménye egy újabb paradoxon, a drá­maiadon dráma csehovi ko­médiája. Rádiókabaré Nyíregyháza (KM) — Ta­vaszi hadjárat címmel Rá­diókabarét rendeznek áp­rilis 10-én délután 5-kor a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban. Közre­működnek: Nagy Bandó András, Farkasházy Tiva­dar, Juszt László, Megyesi Gusztáv, Ihos József, Boncz Géza, Nádas György, Usz- tics Mátyás, Ayala, Brin­disi, Fábry Sándor, Bagi István, Gábor Szilveszter. Az előadásról tv-felvétel készül. Jegyek vásárolha­tók a színház központi jegyirodájában Nyíregyhá­za, Országzászló tér 9. Te­lefon: 42/310-360. i | A Miltonról... ...szóló Itt a vége... című darabot adják elő színhá­zunk művészei április 6-án a budapesti Arany János Színházban a Színházi Ka­marafesztivál keretében. (KM) Új település... ...jelentkezett tájelőadás rendezésére: immár Sza­koly községben is tart elő­adásokat a színház. Április 8-án délután 2-kor a Mu­mus című mesejátékot, este 7-kor a nagysikerű bohóza­tot, a Nyitott ablakot adják elő. (KM) Egy eredeti... ...sörözőben játsszák Hra- bal: Gyöngéd barbár című színművét a nyíregyházi társulat tagjai április 13-án Esztergomban — ahol kiál­lítást és ünnepségsorozatot rendez a Vízügyi Múzeum és Levéltár — a szerző szü­letési évfordulójának tiszte­letére. (KM) A következő... ...bemutató az évadban áp­rilis 16-án lesz, amikor Si­mon Gray: Kicsengetés cí­mű darabját adják elő a Krúdy kamaraszínházban Verebes István rendezésé­ben. (KM) Kedvezményes... ...jegyet árusít 50 forintért a színház a szabadon maradt helyekre azoknak a nézők­nek, akik az előadás előtti negyedórában vásárolják meg a belépőt. (KM) Tévéfelvétel Nyíregyháza (KM) — A Móricz Zsigmond Színház­ban készített felvételeket a napokban a tévé Színházi Naplójának stábja Kerényi Imre rendező irányításával. A riporter beszélgetett a színház most kitüntetett művészeivel, részleteket rögzítettek a műsoron lévő produkciókról, továbbá íze­lítőt kívánnak adni a tévé­nézőknek a színház, illetve a város kulturális-művésze­ti életéről, illetve a művé­szeti szakközépiskoláról. Egyházak közötti párbeszéd Lelkészvendégek a Művészkörben • Gondolatébresztő beszélgetés és hitvita Matyasovszki József Nyíregyháza — Bár akkor kevés szó esett róla, mégsem lehet említés nélkül hagyni, hogy a Művészkör legutóbbi programjait egy sajátos vé­letlen folytán, rendkívül je­les napon rendezték meg. Március 27-én, vasárnap Tháliát magasztalták, a szín­házművészetet éltették az egész világon. Nyíregyházi teátrumunk, a Móricz Zsig­mond Színház is ünnepelt, méghozzá a legtermészete­sebb módon sok-sok munká­val. Egyrészt — s ez rendhagyó­nak számít — vasárnap is pó­dium köré invitálták a közön­séget, a Pisti a vérzivatarban című darabot játszották, más­részt baráti körben — mint ahogyan azt már minden hó­nap utolsó vasárnapján meg­szokhattuk — kellemes és gondolatébresztő beszélgeté­seknek lehettek szem- és fülta­núi az érdeklődők. Talán nem lenne haszontalan megtudni, vajon szimbolikus tartalmakat véljünk beleérezni a program­választásba, vagy egyszerűen csak a lehetőségekből adódó véletlenszerűségről van szó. Mindenesetre szokatlanul egyéni kombinációt ered­ményezett a művészetek és a hit világának összekapcsolása egy műsorban. Erdekfeszítő ökumenikus eszmecserét hall­hattunk. Egy csodálatos isten­nő templomában öt másik egy­házközösség papjai ültek le egy asztal köré beszélgetni. Az evangélikus egyház kó­rusának hangversenyével kez­dődött a műsor, és sajnos most is beigazolódott, hogy a nagy­színpad akusztikai adottságait tekintve nem túlzottan alkal­mas énekkari művek bemuta­tására. Templomok lenyűgöző terében minden bizonnyal szebben csendülnek fel ezek a csodálatos, az urat magasztaló harmóniák, természetesebben és súlyosabban szólal meg az orgona. A vegyeskar után A keleti egyház hagyományai címmel kiállítást láthattunk a mű­vészklubban. Usz István paró- kus úr, ortodox lelkész felbe­csülhetetlen értékek között ka­lauzolt bennünket, liturgiák elvégzéséhez szükséges egy­házi tárgyakat mutatott be a maga rendkívül információ­gazdag, de szórakoztatóan könnyed stílusában. Szűk fél órában valóságos egyháztörté­neti kiselőadást tartott hall­gatóinak. Mondanivalójába — közéleti-politikai érzékenysé­gét bizonyítva — időnként sú­lyos és elgondolkodtató üze­neteket szőtt. „Ha valaki orto­dox, attól még lehet magyar, s nem szükségképpen szláv, il­letve nem feltétlenül balkáni csőcselék” — mondta, utalva a bennünket napjainkban kö­rülvevő szörnyű válsághely­zetekre is. A bemutatott kincsek nem kevésbé voltak érdekesek, kü­lönlegesek. Láthattunk itt arannyal és ezüsttel hímzett szövetet, egy körme­neti baldachin da­rabját, amelyet a konstantinápolyi Szent Szófia Kolos­tor ajándékozott Ma­gyarországnak 1802. augusztus 14-én. Volt még 1740-ből, illetve szintén 1802- ből egy-egy ikon, s kiállításra kerültek rendkívül ritka le­nyomatok, amelyek a nagyváradi és a miskolci ortodox templom szentelési ikonjairól készültek. Orosz László görög­katolikus lelkész be­szélt a liturgikus kegytárgyak rendel­tetéséről, császári öltözékekre emlé­keztető főpapi ruhákat muta­tott be minden apró részletre kiterjedően. „Papjaid öltözzenek igaz­ságba...” — Az egyházi öltöz­ködés bemutatásakor elhang­zott idézet az est utolsó ese­ményére illett a leginkább. A római katolikus kivételével öt egyház papja, a már említettek mellett Fehér János reformá­tus, Iványi Tibor metodista, valamint Laborczi Géza evan­gélikus lelkész vetette alá ma­gát Verebes István „lélekelem- ző” kérdéseinek. Ha valakinek túlságosan szakértői lett volna eddig a program, most az is felhevül- hetett a végére. Valóságos hit­vita kerekedett a beszélgetés­ből, az egyházszakadás okain, történetén, következményein túlmenően az egyházak fel­adatai és felelőssége, az Isten­nel való viszony izgalmas gondolatköre szintén terítékre került. Rendkívül tanulságos és fi­lozofikusan bölcs eszmecserét „provokált” elénk a színház igazgatója, akiben kétségtele­nül páratlan műsorvezetőt nyert a város. Talán egyetlen itteni vendég sem járt rosszab­bul, amiért nem Richard Clay- derman aznapi koncertjét vá­lasztotta esti programnak. Keleti kegytárgyak Tízszer tíz: készítsen interjút A közönség kívánsága szerint választott művésztől a szervezőiroda kér választ Nyíregyháza (KM) — Aki kérdez: Kovács Tímea Nyírte­lek Szent István utca 110. Akit kérdez: Bede Fazekas Szabolcs színművész. □ Tavaly végeztél a Színmű­vészeti Főiskolán. Mennyire volt fontos számodra, hogy pá­lyakezdőként melyik színházba kerülsz? — Elsődleges szempontom az volt, hogy olyan színházba menjek, ahová hívnak, ahol jó szerepeket játszhatok és min­denképpen sokat. Eddig ez be­vált. □ Van-e szerepálmod? — Nincs. Bármit eljátsza­nék, amit rám bíznak. O Korábban az Angyalbőr­ben című sorozatban láthat­tunk és egy mozifilmben is sze­repelsz. Hol látható ez a film? — Úgy tudom, hogy a Live show című filmet napokon belül Nyíregyházán is bemu­tatják. □ Felismemek-e az embe­rek az utcán? — Igen, és ez roppant jóle­sik. □ Bakiztál már valamelyik előadásodon. Mit teszel ilyen­kor? — Hogyne, rengeteget. Eb­ben az esetben úgy teszek, mintha ez lenne a világ leg­természetesebb dolga. Per­sze ér néha meglepetés. A Pippin című darab végén van egy mondatom, amikor azt mondom: nem lettem Humph­rey Bogart. Ehelyett véletle­nül azt mondtam, nem lettem Robes­pierre. Legnagyobb megdöbbenésem­re néhány diáklány felnevetett a néző­téren és nyomban kijavítottak. Kicsit elszégyelltem ma­gam. □ Munkádnak me­lyik része nehezebb: a szövegtanulás, a próbák vagy az elő­adások? — jk szövegtanu­lás. Ezt nagyon nem szeretem. Súgóval pedig képtelen va­gyok próbálni. □ Előadás előtt belenézel-e a szöveg­könyvbe? — A Nyitott ablak előadásainál mindig. Sok olyan jelenetem van, ahol a pergő dialógusok ritmusa ad­ja ki a poént, s erre mindig fi­gyelnem kell. □ Édesapád operaénekes, nővéred is színész. Családi in­díttatásra lettél te is az vagy magad választottad ezt a pá­lyát? — Tanárnak készültem. Je­lentkeztem a Gyógypedagó­giai Főiskolára, de nem vettek fel. Ekkor megsértődtem és el­mentem házakhoz takarítani. Egy véletlen folytán ke­rültem az Arany János Szín­házba. A változatosság ked­véért kezdetben ott is takarí­tottam egy héten egyszer. Rö­videsen azonban szerepet kap­tam s ott maradtam. Jelentkez­tem a Színművészeti Főiskolá­ra, de oda sem sikerült bejut­nom. Majd egy évig a Nem­zeti Színház stúdiósa voltam. Másodszorra sikerült a felvé­telim. □ Több darabban is játszol, majdnem mindennap színpa­don vagy. Hogyan bírod ener­giával? — Ha az ember fölmegy a színpadra, csak egy dolog fon­tos, a lehető legjobb formát nyújtani. □ Adnál-e vissza szerepet akkoo, ha nem értenél vele egyet? v — Egy pályakezdő művész ezt nem engedheti meg magá­nak. Számomra minden szerep egy nagy kihívás, bizonyítási lehetőség. Bede Fazekas Szabolcs Elek Emil felvétele SZINLAP mmtmm Lelkészvendégek a Művészkörben Csutkái Csaba felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom