Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-28 / 73. szám

1994. március 28., hétfő HATTER Kenyszerbontásra ítelve A városi bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a polgármesteri hivatalt Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ha csak valami csoda nem törté­nik — már csak ebben bízik a tulajdonos és az üzemeltető —, március 31-én, pontban kilenckor rendőrségi felü­gyelet mellett az Inczédi sor 19. szám alatti Non-Stop büfé elé felvonulnak a gépek és a munkások, s könyörte­lenül lebontják azt a faházat, amelyben eddig éjjel-nappal nyitva tartó büfé működött. A költséget (131 ezer forintot) természetesen az építtetőnek kell állnia. Fellebbezésnek he­lye nincs. Ez lesz az első kény­szerbontás a városban az új önkormányzat fennállása óta. Munkanélküli lett Szabó Sándor több, mint há­rom évvel ezelőtt állította fel keresztapja telkére azt a ki­szolgált buszt, amelyben meg­kezdte tevékenységét. El­mondta: kénytelen volt vállal­kozásba fogni, mert munka- nélküli lett, s ez tűnt a legol­csóbb megoldásnak. A családi vállalkozás kilencüknek nyújt megélhetést. Amikor a megye- székhely önkormányzatának városfejlesztési bizottsága — teljesen érthető — döntést ho­zott arról, hogy a városképbe nem illő mozgóbüféket el kell tüntetni, faházat terveztettek, s engedélyért a polgármesteri hivatalhoz fordultak. — Amikor beadtam a pa­pírokat", nem bíztattak, hogy megkapjuk az engedélyt — eleveníti fel a történteket a fia­talember. — Három hét múlva saját szakállunkra belefogtunk az építkezésbe. Hitelt vettünk fel, és abban reménykedtünk, hogy ugyan megbírságolnak, de majd mérlegelik, kapha­tunk-e fennmaradási enge­délyt. A büfé fő profilja a gy­ros, hot dog és szendvics, mel­lette elvitelre árusítunk sze­szes italt. Amikor elkezdődtek a gondok, felajánlottuk a pol­gármesteri hivatalnak, hogy beszüntetjük a szesz árusítá­sát, úgy sem az a fő bevételi forrás. Ezt sem fogadták el, majd kaptunk egy határozatot: A bontásra ítélt büfé a Közúti Igazgatóság állásfog­lalásától teszik függővé a fennmaradási engedély meg­adását. A KIG úgy foglalt ál­lást, hogy zavarjuk a forgal­mat, a büfé felduzzasztja az út áteresztő képességét. Ezek után bírósághoz fordultunk. A városi bíróság határozatá­ban új eljárás lefolytatására kötelezte a polgármesteri hi­vatalt. Kérte továbbá, hogy az illetékes szakhatóság (jelen esetben a Közlekedési Felü­gyelet) foglaljon állást a forga­lom veszélyeztetéséről. Erős befolyás A Közlekedési Felügyelet nem talált okot a forgalom za­varására. A polgármesteri hi­vatalban újra lefolytatták az eljárást, amely ugyanazzal az eredménnyel zárult: ismét a közúti igazgatóság állásfog­lalására hivatkozva (a Közle­kedési Felügyelet véleményét ugyanis mérlegelni kell, de nem kötelező erejű) elren­delték a bontási kényszert. Ugyanakkor a megyei bírósá­gon tavaly határozat született a nyitvatartási idő korlátozásá­ról (este tízkor be kell zárni). A büfé azonban továbbra is éj­jel-nappali nyitvatartással üze­melt. Emiatt többször bünte­tést szabott ki a hatósági ügy­osztály. — A bontási határozatról már csak akkor értesültünk, amikor lejárt a fellebbezési ha­táridő, ugyanis távollétünkben az értesítést a telektulajdonos idős édesanyja vette át — folytatja a fiatalember, majd hozzáteszi: — sajnos, szá­momra egy percig nem kétsé­ges, hogy az eljárás mögött erős befolyású telekszomszé­dom áll. Ez év februárjáig nem tör­tént semmi, majd bontási ügy­ben hívatták Szabó Sándort és anyósát, aki közben átvette az üzlet üzemeltetését. Kérték: intézkedjenek a lebontásról, mert az idős szomszéd rend­szeresen jár fel a hivatalba, hogy szüntessék meg a nyu­galmát zavaró üzlet tevékeny­ségét. Március 21-én pedig megkapták az írásbeli értesí­tést a kényszerbontás elrende­léséről. — Bizottsági döntés szüle­tett arról, hogy a fő közlekedé­si utak mentén a városképet rontó „buszbüféket” el kell tá­volítani — mondja Angyal László, a polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetője. — Az üzembentartó ezt belát­ta. Beadták az építési tervet, de mire az engedélyezésre sor került volna, meglepve tapasz­taltuk, hogy a faház már áll. A Közúti Igazgatóság megkere­sésére — amelyben felsorolta a fő közlekedési utak forgal­mát zavaró üzleteket — elren­deltük a bontást. Az új eljárás során a KIG és a közlekedési felügyelet eltérő álláspontja dilemma elé állította az irodát. Indokként viszont már csak a KIG állásfoglalását tudtuk fi­gyelembe venni. A hatóság Szekeres Tibor felvétele eljárása a tények figyelembe vételével, a jogszabályok által szabályozott és előírt módon történt. Akkor követtek el hi­bát Szabó Sándorék, amikor az első fokú határozatot nem fellebbezték meg időben, megvárták, míg az. jogerőre emelkedik. Ekkor szabtuk ki a végrehajtási bírságot. Ez késztette őket újabb lépésre, de a jogerőre emelkedett hatá­rozat ellen már nem tudtak tenni. A polgármesteri hivatal eljárása törvényes, jogszerű. A kényszerbontás elrendelése előtt személyesen beszélget­tünk Szabó Sándorral, el­mondtuk neki: szélmalomhar­cot vív. Abban bízom, hogy 31-éré kiüríti az épületet és maga kezdi meg a bontást. Nem nyilatkoznak Időközben Szabó Sándor vég­rehajtási kifogással élt az intézkedéssel szemben, erre nyolc napon belül, még a kényszer végrehajtás előtt megteszi a szükséges intézke­déseket az iroda. De az előz­mények figyelembevételével ez az ügyet lényegesen nem befolyásolja. Felkerestem a büfé szom­szédjában lakó idős házaspárt is. Hosszasan elbeszélgettünk, majd elmondták: nem nyi­latkoznak, hiszen öngagukért beszélnek a polgármesteri és a köztársasági megbízotti hi­vatal, továbbá a bíróság hatá­rozatai. « oha nem gondolta, V hogy az álmatlanság kJ ilyen kegyetlen tud len­ni. Fiatal korában is ébren al­vó volt. Minden apró neszre felébredt. De nem érezte fáradtnak magát. Negyven­éves kora után kezdődött a közdelem az álmatlansággal. Minden elképzelhetőt kipró­bált már, minden tanácsot meghallgatott. A magas pár­nát alacsonyra cserélte, a me­leg fürdőt hidegre. Nem va­csorázott, majd nagyon is be­vacsorázott, elalvást segítő tréningeket tanult meg, de hiába. Nem segített az altató tea, a keleti kenőcs, a halk zene, a nyitott ablak. Króni­kus alvászavar, állapították meg az orvosok a tényt, amit ő is tudott. Be kellett volna feküdni egy alapos kivizsgá­lásra, de irtózott a kórháztól. — Kipróbálta már az in­gát? — kérdezte az egyik szomszéd, akinek többször panaszkodott. Ekkor hallott először az igen egyszerű, bár állítólag igen hasznos szer­kezetről. Az egyik este a , szomszéd gyakorlati bemu­tató tartott. Nála bevált. Igaz, hetekig tologatták az ágyat, a bútorokat. De végre megtalálták a kedvező pon­tot. A szomszéd álmatlansá­ga megszűnt, úgy alszik — ahogy a felesége mondja —> akár bombát is robbanthat­nak mellette. A szomszéd a beavatottak biztonságával tatkozott. De az inga csak mozgott. Talán a keze resz­ket, gondolta. Másnap a fele­sége is meggyőződhetett a dologról, neki aztán nem re­meg a keze. Az inga viszont ugyanúgy jelzett mind a két szobában, mint korábban. Páll Géza mm m m m m #11 Isi Cl Iii I Cl 11 w Cl ................. magyarázta, hogy az aprócs­ka inga jelzi a föld belsejéből érkező sugárzást. Hogy mi­lyen sugárzást, az mellékes, zárta le a kérdések útját. Igen egyszerű, ott kell lenni az ágynak, ahol nem leng ki az inga. Napokig nézegették a fele­ségével a kölcsön kapott cso­daeszközt. Érdemes meg­próbálni? Aztán egy óvatlan pillanatban, amikor egyedül volt otthon, hozzálátott a kísérlethez. Először a nagy­szobát vizsgálta meg, sajnos ott nagyon kilengett az inga. Különösen ott, ahol az ő ágya van. A kisszoba már va­lamivel csendesebbnek mu­Mégis a következő héten át­rendezték a lakást. A kis szobába került az ágya. De alig javult az alvása. Már készült visszaadni a „sugár­zásmérőt” a szomszédnak, amikor eszébe jutott, talán a konyhában is meg kellene nézni. Igaz nem túl nagy, de végső esetben elférne egy kisebb heverő, ha... S mit hoz a véletlen, az inga a kony­hában meg sem mozdult, mintha egy erős kéz megállí­totta volna. Az új felfedezést megbeszélték a feleségével, de nem volt egy kis heverő. Átmenetileg egy felfújható gumimatracot kerítettek. Ez lett az ágya. Igaz szűkebb lett egy kicsivel a konyha, de az asztal, a három szék elfér, különben is nappal elteszik az útból a matracot. — Na mire jutott? — kérdezte a szomszéd, amikor néhány hét múlva visszavitte az ördöngös ingát. Az álmat­lanságban szenvedő ember bánatosan hasára mutatott. Annyi változás van, mond­ta magyarázatként, hogy két hét alatt két kilót híztam. Nagy a kísértés, amikor fel­ébredek, csak kinyújtom a kezem, és mindig akad vala­mi ennivaló. Aludni változat­lanul nem tudok. —De legalább felszed ma­gára néhány kilót!—érvelt a szomszéd, majd hozzátette, lehet, hogy, azért nem tud aludni, mert olyan sovány. — Lehet — válaszolta csendesen az álmatlanság­ban szenvedő, majd sarkon- fordult. Mindent nem köthet a szomszéd orrára, így azt sem, hogy ebéd után azért szunyókál egy keveset. Egy­két órát. De nem a konyhá­ban, nem is a kisszobában, hanem a nagyban, a régi helyén. Nappal úgy látszik kisebb a sugárzás... Nábrádi Lajos ért emelő, eredmé­nyesen gazdálkodó szövetkezetek. Az ilyenek ritkaságnak számí- tanakmanapság. Ilyen ritka, „fehér holló” a szakolyi té- esz, ahol a minap tartottak közgyűlést. Ez a szabolcsi mezőgazdasági szövetkezet emelte a dolgozók bérét, nyereséggel zárta a múlt évet. A siker titka röviden: vállalkozói alapon gazdál­kodtak. Egyszerű ezt így ki­mondani, leírni. Megvalósí­tani annál inkább nehéz. Am a témáról beszélni, írni min­denképp érdemes és szük­séges. Főleg azért, mert van követhető, illetve követendő példa. (Szó sincs azonban arról, hogy a szakolyi téeszt mintagazdaságnak kiálta­nánk ki.) A szövetkezetek másik két ágában is van példaképül állítható. A Nyírbátor és Vi­déke Afész — mint azt a mi­nap már megírtuk — 12 miliő forint nyereséggel zárta a múlt évet és dolgo­zóinak 13. havi, sőt 14. havi fizetést is adott. A szövetke­zet vezetői ugyanis nem a feketekereskedelem szi­dásával, az egészségtelen konkurencia becsmérlésé­vel, a rossz gazdasági sza­bályozók felemlegetésével töltötték az időt. Nem azt keresték, hogy mit nem lehet, hanem azt, hogy mit lehet tenni az eredmény eléréséhez. Eszükbe jutott a régi igaz­ság: jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. S ezt az alap­elvet érvényesítették üzlet- politikájukban. A Mándoki Fa- és Vasi­pari Szövetkezet is kilábalt a pár évvel ezelőtti bajok­ból és szép eredménnyel zárta a múlt évet. Főleg azért, mert hiánycikkeket gyártott, igazodott a felve­vőpiac igényeihez. A mán- dokiak is bizonyították: a kisebb gazdálkodó szerve­zet rugalmasabb, s a több lábon állás előnyösebb. Megyénk szövetkezetei­nek többsége igen nagy baj­ban van. S nem árt emlékez­tetni: a bajok már 7-8 évvel ezelőtt elkezdődtek. A ba­jokat csak ott küzdik le, ahol felkészülnek a kemény versenyre. Kisvonatok találkozója Harasztosi Pál felvétele MA Ml Zöldségleves Balogh Géza Y T a nem adnánk, az E-J embert hosszabb X X időre kiütő influen­zának is megvannak a maga előnyei. Mondjuk begyako­rolhatja magát a beteg a főzésbe. Nem az első napok­ban persze, hiszen akkor a maláriát is lepipáló ro­hamok döntik időről időre az ágyba, de négy-öt nap múl­tán, mikor csillapodik a reszketés, s csökken a láz, már megéhezik az ember. A vastag, laktató ételeket, mint a füstölt csülkös káposztás paszuly, vagy a jó, sűrű marhapörkölt, még nemigen kívánja, de egy kis könnyű, mégis tápláló zöldségleves már elmenne. De hogyan kell főzni a zöldséglevest?Visszagon- dolva rá, a világ legegysze­rűbb étke volt az a leves. Leszaladtak a kertbe, ki­húztak néhány mi\rkot, pet­rezselymet, felaprították, kis zsírban megfonnyasztot­ták, s felengedték vízzel. Nem volt valami laktató, de az íze, az illata máig kísért. Jó-jó, de huszonöt éve volt mindez! Ráadásul se kert, se murok, s a tanácsot adható anya is ötven kilo­méternyi távolban. Sebaj, a hűtő azért tele, s kitalálták már a telefont is. Az anya ugyan sopánkodik, hogy „drága fiam, az az újság olyan rosszul fizet, hogy már csak zöldséglevesre futja?", de azért vállalja a távirányított főzést. S cso­dák csodája, a leves elké­szül. Igaz, a színe mint a sá­padt citromé, az íze..., nos arról nincs mit mondani, mert a nátha még blokkolja az ízlelő bimbókat. Nem nagy baj ez azonban, hiszen a zöldség puha, és a só is érzik, egy kis csípős pa­prikával még meg is iz- zasztja az embert. Am az egészben nem ez a legszebb. Hanem az, hogy egy már-már elfelejtett, ott­honról hozott régi étket főzött az ember. Áldozott a hagyománynak e cudar, hamburgeres, hotdogos, le­vesporos világban, s bebi­zonyította a családnak, le­het pár forintból is remek étket főzni. S egyúttal az olvasónak is tanácsot tud adni, miképp lehet könnyű, olcsó levest főzni. Bár, ha jól belegondo­lunk! A répa, s a petrezse­lyem hetven, a telefondíj húsz, az olaj meg a gáz leg­alább tíz forint..., egy jó, vastag gulyásleves se lett volna sokkal drágább. ..-------------------| ■. IT tJv £ * J | i ■Mi A 14. havi fizetés I **“*»»*te» * íHXü

Next

/
Oldalképek
Tartalom