Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-24 / 70. szám
1994. március 24., csütörtök Segítség A „Tégy a gyermekekért” Alapítvány Kuratóriuma köszönetét mond mindazoknak a magánszemélyeknek és kft-nek, akik 1993-ban anyagi támogatásukkal hozzájárultak az alapítványi összeg gyarapításához. Ezzel is segítettek 160 óvodás gyermeknek. Nevükben is köszönetét mondunk: Radvánszki Jánosnak, Török Mihálynak, Spisák Józsefnek, Hro- nyeczné Mákocsi Erikának, a H-FOOD Tráde Kft., a NY1R-DÁRIUS Kft. dolgozóinak. Varga Éva kuratóriumtitkár Köszönet Kedves Fazekas Főorvos Úr! Nagyon-nagyon köszönöm a cikket, amit írt és amit eljuttatott hozzám. Igen jólesett, hogy Apukámat ilyen szeretettel és becsüléssel megőrizte emlékezetében és nem szűnik meg a nyilvánosság előtt sem méltatni. Könnyek között olvastam egyéniségének, működésének tökéletes jellemzését, valamint a politikai események következtében alakult sorsának összefoglalását, méltatását. Én is már hetekkel előtte gondoltam arra, hogy a 20 éves halálévfordulóhoz közeledünk, pláne jólesett, hogy szeretett hazájából ezek a méltató sorok érkeztek. Állandó bánatom, hogy nem lehettem mellette az utolsó időszakában. Reméljük, hogy most már megnyugodott Odaát, amíg ilyen hívei vannak, mint Ón Főorvos Úr, nem halványul el emlékezete. Dohnál Márta München Megítélés Tisztelt Főszerkesztő Úr! A ma nehézségei cseppet sem feledtetik a múlt történéseit. Igen fáj nekünk, nyugdíjasoknak, hogy azt a 40 évet, mit dolgoztunk bűnös, tőlünk idegen világnak nevezik uraimék. Nem vagyok történész s tán éppen ezért merem állítani az akkori helyzet — gondolok itt a világ győztes nagyhatalmaira — nem kínált túl sok mozgásteret népünknek. Egyet viszont igen: rengeteg munkát és a romokon, a háborús pusztítás utáni újjáépítést. Ezt kínálta nekünk, mint lehetőséget s mi ezt zokszó nélkül felvállaltuk, csináltuk kor- gó gyomorral egy jobb jövőben bízva. S vajon akart-e háborút a nép, vagy csak uraink látták úgy, hogy a konc reményében csatlóssá váljunk? Azután meg ki érti mindazt, hogy akkor a „szövetségesek” oldalán harcoló szovjetek ellen bűn volt a háború, napjainkban ezt a bűnt átértékelve tán már nem is az? Akkor mi miért éltünk „bűnös világban?” Ki ad erre nekünk magyarázatot? Vagy a világ megítélése, melyben éppen él az ember a mindenkori kiváltságosok joga? Kőkas Ferenc Nyíregyháza-Manda A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA A gazdagoknak árulnák Terjedelmes levelet kaptunk Antalóczy Tiborné nyíregyházi tanárnőtől. Ebből idézünk: „Mindenkit megbotránkoztat az, ami a nyíregyházi „KGST” piacon történik. Trianoni határainkon túl élő magyarjaink hozzák a kis motyó- jukat, hogy itt az eladott holmijukért vajat, Rámát, gyógyszert vegyenek. Van barátunk, ungvári egyetemi tanár. Hetente átjött, állt a hidegben, hőségben, esőben és hóban naphosszat, hogy eladja kis vacakjait. Néhány gyermekjátékot, ruhafogast, Uram bocsá’ egy üveg Vodkát. Aztán ment, vett Rámát és gyógyszert a 3 gyermekének. Most ő sem mer jönni, mert fél, hogy a kis szegénységét is elveszik... Megint a kisembereket nyúzzák. Nagyon sokan vagyunk, akik nem tudjuk megfizetni a boltokban a 4-6000 forintos cipőt, csizmát. A piacon ezt megkapjuk néhány száz forintért. Segítünk másokon, és segítünk magunkon. Azért nincs még mezítlábas gyermek télen az iskolában, mert van ez a piac. A gyermekholmik olyan szégyenletesen drágák, hogy ezt nagycsaládosok nem tudják megfizetni. Csak a piacon. Én sem tudtam volna a 9 unokámnak karácsonyi ajándékot venni, ha nem vásárolhatok az erdélyiektől s a kárpátaljaiaktól. Ágyneműhöz, férfi és női fehérneműkhöz, edényfélékhez és minden egyébhez csak itt jutunk. Miért bántják ezt a piacot? Mindenki háborog, de senki nem meri felemelni a szavát!... Felháborító az új adórendelkezés is. 1993-ig csak a 10 éven belül vásárolt és eladott házakért, ingatlanokért kellett adót fizetni. 1994-től már minden eladott ingatlan értéke után, amit nem fektet be az eladó újabb házba, vagy lakásba... Az emberek egy életen át 40-50 évig gürcöltek, hogy lakásuk, házuk legyen. Esetleg szüleiktől örökölt házukat korszerűsítették, fejlesztették. Öregségükre kénytelenek eladni, hogy maradjon egy kis pénzük is a megélhetésre, esetleg a temetésükre. Ma már ez is megfizethetetlen. Elég bánat az, amikor el kell hagyni a régi megszokott otthont. De kénytelenek rá. Most a fennmaradó összeg fele adó alá esik. Átlagban ez az összeg 40 százaléka... Megint a szegényeket nyúzzák. Valóban ismerek családot, akik kétévenként megvettek egy rossz állapotú házat, kipofozták, s drágábban eladták. Van ilyen is. így szereztek hasznot. De ezek tudták a kiskaput is az adózás alól. Nem irigylem én az ilyen haszon- szerzést. Állandóan tatarozásban, rumliban élni s kétévenként költözni. Nem a legköny- nyebb módja a vagyonszerzésnek. De ez a ritka eset. Az átlag nem haszonszerzésből adja el 50-60 éves házát, rég megszerzett lakását, hanem azért, mert erre kénytelen. Miért viszik el akkor a fennmaradó eladási összeg felének az adóját? Miért nyúzzák a szegényeket, a nyugdíjasokat?... Rengeteg a megoldatlan kérdés. Miért vannak tele a boltok a külföldi, méregdrága élelmiszerekkel? A boltokban egy liter tej és 1 kg kenyér száz forint. A gazdagoknak árulnak. Miért nem pártolják a magyar élelmiszereket és iparcikkeket?” Kisírja magának a lakást A napokban került a kezembe egy korábbi lapjuk, melyben az önkormányzati lakásokhoz való jutás feltételeivel, valamint a korábban benyújtott igénylők kilátástalan helyzetével foglalkoztak. Az írásból kiderült, hogy a jelenlegi lehetőség katasztrofális, a kiutalható lakások száma minimális a kérelmezők számához viszonyítva. Saját szerény véleményem, hogy a sok panaszkodás mellett mégis soron kívül jutnak lakáshoz, és indokolatlanul történik kiutalás. E meggyőződésemet konkrét példával is alá tudom támasztani, ha az illetékesek igénylik. Nyíregyházán van például egy család, évekkel ezelőtt Romániából települt át. Az áttelepü- lést követően vásároltak egy lakható állapotú külterületen lévő tanyás ingatlant. E lakásban laktak, míg meg nem kapták az ideiglenes lakást. A korábban vásárolt jelenleg is saját tulajdonukat képező családi fiájuk most mint hétvégi ház tölti be szerepét. Telefonon érdeklődtem az illetékes osztályvezetőnél a fenti lakás odaítélésével kapcsolatosan, és azt a választ kaptam, hogy foglalkozzam a magam dolgával. Nagyon sok többgyermekes fiatal családnak kilátástalan a helyzete a lakáshiány, valamint az égig szökkenő lakásárak miatt, albérletbe kényszerülve álmodoznak a lakásról, akinek meg lakható lakása van, vagy éppen nincs rászorulva, mégis ki tudja sími magának az önkormányzati lakást, az kap és havonta potom pénzt fizetve éli világát. Szeretnék újra olvasni a lakáshelyzetről lapjukban, amit nagyon szeretek. A lap az utóbbi időben nagyon megváltozott teljedelemben, változatos és nagyon érdekes aktuális témákat dolgoz fel. A további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok valameny- nyi munkatársának. Sajben Péterné Nyíregyháza Legyen milliomos — ha tud Nógrádi Gábor február 26-i fenti című tárcája hozzánk szólt, állandó idegfeszültségben élő emberekhez. „Fel nem tudja fogni azzal a becsületes kis miniagyával, hogy miért kell újat venni olyan árucikkből, amelyeket a nagyanyja hosszú évekig használt egykoron”. Ehhez fűzve: vásároljunk egy televíziót, (nagyon jó pénzért, amelyik tv valóban alig használható egy évig, mert csak bóvli) fizessük érte a tv-adót (amely szintén nem kis összeg), továbbá az antennadíjat, de aki csak az I-II-es csomagot tudja megvásárolni, jobb ha a tv-t be sem kapcsolja, mert ezeken az adókon egy jó filmet sem lát az ember, de ha nem is értjük, mert az nem magyar adás, ehhez jön az áramszámla? Szóval, mit tegyünk? Vagy egy család egy hónapban elfogyaszt vagy 4 köbméter vizet, ezért kifizeti a díjat, de ugyanezért a 4 köbméter vízért ki kell fizetni a csatornadíját is, mert ezek szerint csak átfolyik a víz a vezetékünkön, mert nem főzünk és nem is fogyasztunk, vagyis nem iszunk vizet. Szóval azok az emberek, akik a létminimum alatt élnek, nincs munkahelyük, vagy csak rendszeres szociális járadékot kapnak, azok jobb, ha elmennek az orvoshoz, felíratnak egy csomó altatót... Azt hiszem, azok az emberek, akik megyénk választottjai akarnak lenni, jól gondolják meg, hogy egyáltalán tudnak-e tenni valamit. Nagy Erzsébet Nyíregyháza Tisztelt Olvasónk! Véleményét kérjük! Mit tart Ön az alábbiak közül fontosnak, amit a következő kormánynak meg kellene oldania? — kérdezzük. Az olvasóink által visszaküldött szelvényeken legtöbbször megjelölt témákat összegezve hamarosan elküldjük a pártoknak, majd azok válaszait közöljük a Kelet-Magyarországban. □ A munkahelyek biztonsága □ Az egyházak függetlensége □ A nyugdíjak biztonsága 0 A szélsőséges politikai nézetek Cl Túlzott külföldi befolyás veszélye elleni védekezés □ Környezetvédelem D Az egészségügyi ellátás átfogó □ A képzési rendszer átalakítása rendezése , , ... □ A kultúra finanszirozasanak □ Infláció es elszegenyedes ,,. ° megoldása □ A mezőgazdaság rendbetétele Ön javaslatai: ............................. □ A megyék közvetlenebb befolyása az országos politikára (E lapokat borítékban az alábbi címre lehet beküldeni: Kelet-Magyarország Szerkesztősége, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3-5. Postafiák: 47.1 rá nyitószám: 4401). Nem várták a könyöradományt Engedje meg, hogy saját véleményemet közöljem a Kelet-Magyarország március 9-i számában megjelent cikkével kapcsolatban attól függetlenül, hogy az érintett Orosz Tiborné megválaszol-e Önnek vagy sem. Először is tájékoztatom arról, hogy Orosz Tiborné kénytelen volt a nép nevében beszélni illetve írni. A Nyugdíjasok Országos Kamarája (150 ezer nyugdíjas érdekképviseleti szerve) írásban fordult a tv-hez a Hét főszerkesztőjéhez, hogy a tv nyilvánossága előtt fejthesse ki az Önök műsorában elhangzottaktól eltérő véleményét, megszólaltathassa tagjait. A tv még csak nem is válaszolt kérésükre. Ezek után került sor az újságcikk megjelenésére. Úgy látszik az Ön által említett szabadság, amit 4 éve kaptunk, csak egyeseknek adatott meg. A múlt rendszerben történteket lehet mondogatni, mutogatni, de meg nem történtté tenni nem. Sok mindent lehet a múltra kenni, igenis voltak hibák, nem tagadta és nem is tagadja senki. Azt azonban ne fogjuk teljes egészében a múltra, hogy most Paál úrnak élelmiszert kell osztogatni a nyugdíjasoknak. Igaz, hogy alacsonyak voltak a nyugdíjak — különösen megyénkben — de az akkori árak mellett az alapvető élelmiszerekre azért jutott a kisnyugdíjasoknak is, nem várták az Önök könyör- adományát. Az elmúlt 4 év gazdasági eredményének értékeléséhez elég elővenni a 4 évvel ezelőtti árjegyzéket és nyugdíjszelvényt és a mait. A reálérték politizálás nélkül mutatja, hogy a megszólalt nyugdíjasok által említetteken kívül milyen arányban felelős az elmúlt 4 év a nyugdíjasok jelenlegi életszínvonaláért. Gondolom Paál Úr nem akarja elhitetni senkivel, hogy a Budapesten rendezett vállalkozók bálja megyei párttitkárok országos értekezlete volt? Hogy kik a ma legnagyobb tőkései, azt látják az emberek, és eléggé irritálja is őket. Szomorú, hogy 2-3 év alatt ebben a rendszerben 10-100 milliós vagyonokat lehet összeügyeskedni, és a felelősöket még le sem ültetik. Az elmúlt negyven éven szerintem kár vitatkozni, hiszen minden rendszer valakiknek jó, valakiknek nem. Kettő közül azonban az a jobb, amelyben többen vannak, akiknek jó, mint akiknek rossz. Csak végig kell menni a szabolcsi községeken és megnézni a gyönyörű 5-6 szobás házakat, amit a tsz-tagok építettek a nádfedeles cselédházak helyett. Igaz, keményen dolgoztak, de vitték valamire, gyarapodtak, taníttatták gyermekeiket és emberi körülményeket tudtak teremteni maguknak. Végezetül egyetértenék Önnel abban, hogy bízzuk a döntést május 8-ra. Ne csodálkozzon azonban, ha a tv- ben és most a rádiónál történtek után nem bízom abban, hogy a pártok egyenlő eséllyel indulnak a választásokon. Nemes Tibor nyugdíjas Egy bemutatkozás után — két hónappal Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Magyar Munkanélküliek Pártja 1994. január 8-án tartotta megyei alakuló ülését. Január 13-án Nábrádi Lajos a Nézőpont rovatban megjelent cikkében tudósított az eseményről, erre én már akkor szerettem volna reagálni. Úgy gondolom, a demokratikus sajtóhoz hozzátartozik az igazság közlése is. A szerző a cikkében nem említette, hogy az értekezlet bevezetőjében ismertettem pártunk célkitűzéseit. Érkezéskor mindenki kapott a programúnkból. Most, hogy pártunk gyűjti a kopogtató cédulákat, egyre többen emlékeznek a leírtakra, most mérhető a cikk káros utóhatása pártunkra. Úgy tűnik, az újságolvasókban erősen megmaradt a pártunkra előnyösnek nem mondható bemutatás. Kérem Főszerkesztő urat, reagálásomat szíveskedjék a Kelet-Magyarországban minél előbb megjelentetni. Csabai János megyei elnök A szerző megjegyzése: Való igaz: a demokratikus sajtóhoz hozzátartozik az igazság közlése. Az igazság az, hogy az alakuló gyűlés előtt két cikkben is üdvözöltük az új pártot, toborzó jelleggel. Ennek ellenére — az említett cikk is céloz rá — mindössze 8 munkanélküli jött el az alakuláshoz. Az érdektelenségnek nem a sajtó, valami más az oka. Öröm az az újságírónak, ha hónapok múlva is emlékeznek a cikkére. Akkor arra is emlékeznek, hogy a szóban forgó cikk röviden ismertette, sőt méltatta a párt programját. Újabb méltatásra — más pártok rovására — a kampány idején aligha van lehetőségünk. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött levelekét rö- vidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
