Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

1994. március 21., hétfő Önkormányzat és lépéskényszer Azok tettek jót, akik előre dolgoztak, a kényelmesebbek nem csinálnak semmit Virág a lépcsőházban Nyíregyháza (KM - K. É.) — Az önkormányzati bérlaká­sok értékesítésének egyik fontos eleme az ingatlanok felértékelése. Bár a törvény ez ügyben a lakóknak ked­vezően döntött, hiszen kü­lönféle fizetési könnyítéseket ír elő, mégsem mindegy, mennyi az az összeg, amely­re az eladásra szánt laká­sokat felértékelik. Dr. Baracsi Ferencet, a NYÍRINKÖZ Kft. üzletágve­zetőjét arra kértük, segítsen elemezni a törvény megszüle­tése után a bérlakáspiacon ki­alakult helyzetet. Kezelő szervezet — Tapasztalatom az, hogy az önkormányzatok eddig kivár­tak: a most meghozott vég­leges döntésig közülük többen gondolkodtak akár oly módon is, hogy az értékesítés lebo­nyolítását a lakóházkezelő szervezetre bízták. Ennek pe­dig az a veszélye, hogy az ön- kormányzatok nem vizsgálják azt a lényeges tényt, hogy a lakóházkezelő szervezet jogo­sult-e a tevékenység elvégzé­sére, illetve vannak-e erre megfelelő szakemberei. Az önkormányzati lakások fel­Helyi törvény Záhony (KM) — A záho­nyi önkormányzati testület 1993 decemberében alkot­ta meg a lakástörvényből eredő önkormányzati ren­deletet, de mint Belinszky Béla jegyző elmondta: a testületi ülés napján derült ki, hogy a lakástörvénynek az értékesítésre vonatkozó része törvényellenes, ezért a testület a helyi törvényt nem hirdette ki. Ha a parla­menti döntés megszületik, ahhoz igazodva a záhonyi­ak is véglegesítik és ki­hirdetik a lakásrendeletet. Záhonyban közel 240 önkormányzati bérlakás lé­tezik, a rendelet előkészíté­se során végzett felméré­sekből pedig az derül ki, hogy ezeket a lakásokat a legtöbb lakó meg szeretné venni. Márpedig — han­goztatta Belinszky Béla, a törvény kimondja: ha a la­kó kéri, az önkormányzat köteles a lakást eladni. Túl sok lehetőség a variációra, az önkormányzat részére tehát nem létezik, köteles a lakásokat eladni. Szándékuk ma is az, hogy értékesítik a bérlaká­sokat, hiszen a felújításuk­ra, karbantartásukra az ön- kormányzatnak nincs pén­ze, az ehhez szükséges költségeket a lakbérek kö­zel sem fedezik. A záho­nyiak szerint nemcsak a la­kónak, a majdani tulajdo­nosnak, hanem az önkor­mányzatnak is az az érde­ke, hogy a mostani bérlők tulajdonhoz jussanak, él­vezzék annak minden hasznát, viseljék minden hátrányát is. A lakáseladásoktól re­mélik azt is, hogy végre Záhonyban is megmozdul a jelenleg bénának nevez­hető lakáspiac, s megkez­dődhet az átrendeződés. A lakásépítőknek, az első la­káshoz jutóknak jelenleg 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást adtak. értékelése, értékesítése ugya­nis valójában ingatlanközve­títés, melynek szigorú szak­mai feltételei vannak. Márpe­dig ha szakmailag képzetlen emberek hibásan bonyolítják le az akciót, abból a későbbi­ekben számos probléma szár­mazhat. Az ütem eltérő □ Nemcsak a: országban, me­gyénkben is eltérőek a tapasz­talatok: egyes önkormányza­tok már a tettek mezején jár­nak, míg mások mintha csak most kezdenék felfogni a körü­löttük zajló eseményeket. Kisvárda (KM) — A kisvár- dai önkormányzat 1993-ban kezdte meg a tanácsi bérlaká­sok eladását. A mai napig a nyolcszáz önkormányzati la­kásnak közel egyharmada ta­lált gazdára, s a folyamat még tart. Amint Mártonné dr. Csimbók Ildikó kérdésünkre elmondta, tiltó szabály nincs, a lakástörvény megjelent, az el­adás tehát nem alkotmány- sértő. Arra a kérdésre, mely sze­rint egyes jegyzők épp a tör­vényességre hivatkozva nem támogatják a lakáseladásokat, dr. Csimbók Ildikó kijelentet­te: a kisvárdai önkormányza­tot elsősorban és mindenek­előtt az érdekelte és vezette, hogy a legjobb szándéka sze­rint segítse Kisvárda polgárait, így a törvény adta joguknál fogva tulajdonhoz juthatnak, s keresik a módját, hogy az adásvétel lebonyolításához olyan módozatot találjanak, amelyben mindkét fél jól jár­hat. Márpedig a kisvárdaiaknak meggyőződése, hogy a bérlők Fehérgyarmat (KM) — A fe­hérgyarmati önkormányzat a pontos feltételek ismerete nél­kül ugyan, de már tavaly má­jusban elvégezte azt a felmé­rést, amelyből szerette volna megtudni, kik azok, akik szán­dékozzák megvásárolni a bér­lakásukat. A város 244 bérla­kásának lakója közül 165-en nyilatkoztak, közülük 125-en jelezték szándékukat: adott időben szeretnék megvásárol­ni az általuk lakott ingatlant. A jogszabály megjelenése ked­vező volt a lakók számára, az alkotmánybírósági eljárás azonban megakasztotta a fo­lyamatot. Jelenleg a végső döntés írásos megjelenését várja a gyarmati önkormány­zat, s annak megszületését re­mélve áprilisi programjukban már ismét újra szerepel a la­káseladások témája. — Ha a törvény napvilágot — Ez szó szerint így igaz, a törvény végrehajtására a me­gyében számos pozitív és ne­gatív példa hozható. Ahol fel­mérték azt, hogy a bérlakások fenntartása, üzemeltetése lé­nyegesen többe kerül az ön- kormányzatnak, mint amennyi az elérhető bérleti díj összege, ott már korábban megindult az eladási folyamat, anélkül, hogy bárki törvénysértően cselekedett volna. A lakásel­adások üteme egyébként első­sorban a polgármesterektől és a jegyzőktől, illetőleg az ön- kormányzati testülettől függ. A kényelmesebbek úgy gon­számára adott pozitív válasz ebbe a kategóriába tartozik. — A képviselők szembe­néztek azzal is, hogy a lakás- fenntartás kiadásai folymato- san nőnek, ezt a növekedést a bérleti díjak közel sem köve­tik, legfeljebb stagnálnak. Öt év átlagát és adatait figyelem­be véve bebizonyosodott, hogy a beszedett lakbérek öt­szörösét kellett a lakások fenn­tartására fordítanunk — mondja dr. Csimbók Ildikó. — Nem hoz e téren lényeges vál­tozást az ez év júniusától élet­be lépő lakbéremelés lehetősé­ge sem, hiszen az arányok megmaradnak, így nem törté­nik más, minthogy egyik zse­bünkből a másikba tesszük a beszedett összeget. □ A törvény szerint a lakás­eladásból befolyt összeget la­kásépítésre, illeh'e a meglévők karbantartására kell az önkor­mányzatoknak fordítaniuk. So­kan kérdezhetik, ezt teszik a kisvárdai a k is? — Új lakást az eladásból származó pénzből nemigen tudnánk építeni, de ne áltas­lát, nekünk lépnünk kell — mondja Szabó Ist\’án jegyző —, hiszen a polgármesteri hi­vatalnak, illetve az önkor­mányzatnak határozott szán­déka a lakások eladása. Jelen­leg 160 igénylő vár új lakásra, de nem tudjuk, meddig kell várniuk, hiszen a lakáseladás­ból illetve a bérleti díjak ösz- szegéből igencsak nehéz lesz ezeket a kívánságokat teljesí­teni. Az önkormányzat nem élt azzal a lehetőséggel, hogy emelje a bérleti díjakat, váro­sunkban ma is annyi a lakások havi bérleti díja, mint 1988-89-ben volt. Állami lakást ugyanakkor 1992-ben adtak át Gyarmaton utoljára, ezeket a lakásokat még OTP-beruházásban. S hogy mi lesz az eljárás a törvény életbe lépése után? Szabó István jegyző szerint er­ről ma még korai beszélni, dolják, ha nem sértenek tör­vényt azzal, hogy nem csinál­nak semmit, akkor nem is lép­nek. Ennek következtében több városunkban — ellenére annak, hogy a lakástörvény bérleti jogviszonyt szabályozó fejezetei ’94. január 1-jén már hatályba léptek — a végrehaj­tásra csak jóval később szü­lettek meg az önkormányzati rendeletek. Sürget az idő □ Mit jósol azután, hogy a tör­vény végleges formája meg\ született? — Egyértelműen azt, hogy fel fog gyorsulni ez a folya­mat. Azoknál az előrelátó ön- kormányzatoknál, ahol a kez­deti lépések már korábban megtörténtek, elvégezték a szükséges papírmunkákat, egyezkedéseket, a bérlőknek nem kell sokat várniuk, hogy tulajdonossá legyenek. Azok, akik kivártak, most nehezebb helyzetbe kerülnek, mert a képviselő-testületeket most már sürgeti az idő, a bérlők él­ni szeretnének vételi jogukkal. Márpedig, ha továbbra is kés­lekednek, szembe kell nézniük a bérlők, azaz a lakosság jelen­tős részének türelmetlenségé­vel és haragjával. sunk senkit, a bérleti díjakból se tudnánk, vagy tudtunk vol­na. Néhány dolgot azonban nem árt végre nyíltan is ki­mondani: hiába beszélünk vál­lalkozó önkormányzatokról, ha a pénz döntő többsége csakis abból van, amit a költ­ségvetésből megkapunk. □ Mi lesz a sorsa azoknak, akik bérlakás iránti igényt nyújtottak be, magyarán, álla­mi lakásra várnak? — Közel háromszáz igény­lőről tudunk, s bármennyire szeretnénk is, öt éven belül nem tudjuk őket lakáshoz jut­tatni. Nálunk egyébként ma már nincs hivatalos lista, igénylőnyilvántartás. Vissza­adtuk a papírokat, visszafizet­tük a valamikor letett lakás­igénylési hiteleket. Azt a gya­korlatot vezettük be, hogy ahol egy bérlakás megürese­dik, meghirdetjük a bérleti jo­got, mégpedig meghatározott feltételek mellett. Nem felejt­jük persze, hogy az önkor­mányzatnak a szakemberek le­telepítése, illetve megtartása is kötelessége. hiszen testületi döntés határoz majd arról, mire és milyen arányban fordítható majd ez az összeg. — Az önkormányzatban én tisztem szerint a törvényessé­get képviselem, személyes vé­leményem az, jusson tulajdon­hoz, akinek erre a jogszabály lehetőséget ad. Más kérdés, mi lesz azokkal, akik állami la­kásra várnak, illetve miképpen támogathatjuk azokat, akik önmaguk kezdenek lakásépí­téshez. Fehérgyarmaton 1993-ban az első lakáshoz jutók támoga­tására 5 millió forintot for­dítottak a költségvetésből. Az odaítélés elsődleges szempontja volt, hogy az ille­tőnek ne legyen lakása, ez esetben 200 ezer forint, tíz év alatt visszafizetendő kamat­mentes támogatásra számítha­tott. Kovács Éva evők és eladók, bér­lők és önkormány­zatok egyaránt na­gyon várták az i-re a pontot. A parlament e heti ülésén végre döntöttek a honatyák, az Országgyűlés kedden egyhangúlag módosította a lakástörvényt, melyet egyébként már tavaly nyá­ron elfogadott. Igaz, a laká­sok és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXIII. törvény több rendelkezését az Alkot­mánybíróság decemberben megsemmisítette. A testület akkor úgy foglalt állást, hogy a vételi jogra adott idő­tartam jelentős rövidítésé­vel és az értékgarancia ér­vényesítésével alkotmá­nyossá tehető a jogszabály. Kedden felszállt a fehér füst, megkezdődhetnek, vagy éppen folytatódhatnak a lakáseladások. A módosí­tás szerint a korábban el­képzelt öt helyett egy év gondolkodási időt kap a bérlő, hogy eldöntse, kí­ván-e élni vételi jogával. Amennyiben ezzel nem él, akkor sem válik kiszolgálta­tottá, hiszen az általa lakott bérlakásra megmarad az elővásárlási joga. Ez pedig azt jelenti, hogy eladás ese­tén a lakást elsőként a bent lakó bérlőnek köteles fela­jánlani megvételre az ön- kormányzat. A vételi jog gyakorlására megállapított határidő elteltétől számított öt évig harmadik személy­nek csak a bérlő hozzájáru­lásával lehet a lakást elide­geníteni. Külön szabály vonatkozik a nyugdíjasokra. A törvény értelmében ugyanis semmi­képpen sem lehet eladni a lakást a nyugdíjas bérlő fe­je felől. Még akkor sem, ha vételi vagy elővásárlási jo­gával nem tud élni. Ami a vételárat illeti, an­nak mértékét a jövőben az önkormányzatnak rendelet­ben kell szabályozni. A vé­telár meghatározásánál azonban kötelező lesz a bérlemény lakottságát is fi­gyelembe venniük. A bérlő szabadon dönthet, hogy a lakást egy összegben vagy részletfizetésre vásárolja-e meg. Ha a jogosult kéri, a szerződés megkötésekor a megállapított vételár leg­feljebb 10 százalékának egy összegben való megfizetése köthető ki. A törvény ki­mondja azt is: a vételárhát­ralékot havonta egyenlő mértékben kell megállapí­tani. Törvény tehát már léte­zik, léphetnek az illetéke­sek. Annyi biztos, a rendel­kezésnek köszönhetően so­kan lesznek majd bérlő helyett tulajdonosok. Ennek nyomán talán egyszer elér­hetjük, hogy egy bérházba belépve nem firkák és mo­csok, hanem virág, tiszta­ság és rend fogadja majd az érkezőt. Mert az első látható jele ez lehet a törvény megszü­letésének... Magas házak tövében Szekeres Tibor felvétele Kötelességünk támogatni és segíteni Mátészalka (KM) — Az alaptörvény jó volt, szerin­tem jól fogalmazta meg azokat a pontokat, ame­lyeknek segítségével az ön- kormányzat gazdálkodha­tott a lakásvagyonnal — válaszolt kérdésünkre dr. Kelemen Barnabás, Máté­szalka jegyzője. — Vártuk a végleges döntést, hiszen most már végre az elméleti tennivalókból a gyakorlat mezejére léphetünk. Jónak tartom azt is, hogy változat­lanul megmaradt a kitétel, mely szerint a lakáseladás­ból származó bevételeket lakásépítésre, illetve -fenn­tartásra kell fordítani. Városunkban 800 önkor­mányzati bérlakás találha­tó, eddig közel ötszázan je­lezték, szeretnék megvásá­rolni bérleményüket. Azt gondolom, nekünk köteles­ségünk támogatni és segí­teni ezt a szándékot, hiszen ha valaki nem bérlője, ha­nem tulajdonosa egy ingat­lannak, egészén biztosan sokkal jobban vigyázza, be­csüli azt. Az pedig, hogy a parlament határozata a ko­rábbinál lényegesen rövi- debb időben szabja meg a gondolkodási időt, szerin­tem szintén szerencsés do­log, mert a polgárt és az ön- kormányzatot egyaránt gyorsabb ügyintézésre ösz­tönzi... Segíteni a polgárokat Fehérgyarmat már lépett — HAZAI HOL-MI — — S®tl ' :!S!IɧIÉi:®ssMiälilga:«:» ir . ^ N ' *j Talán ezeket is eladják egy szer Harasztosi Pál felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom