Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
1994. március 16., szerda HATTER ínyencségek papírvékony tésztán A készételgyárban, melynek építését márciusban kezdik, 60-an fognak dolgozni Gávavencsellő (KM - MCS) — A környékbeliek egyszerűen tésztagyárnak titulálják a leendő gávavencsellői üzemet, de Csáki József azért a pontosság kedvéért készétel gyárnak nevezi. Olaszországban, Franciaországban, Németországban igen nagy hagyománya van a készételeknek, amelyeknek 15 százaléka tészta, a többi hús és zöldség. A háziasszony az alumínium tálcán lévő fagyasztott készételt megszórja sajttal, betolja a sütőbe és 30 perc múlva kész a család vacsorája. Kezdés márciusban A kelet-európai régió első ilyen üzemének az építését kezdi március végén Gáva- vencsellőn a Lasagne, olasz -osztrák-magyar tulajdonosokból álló kft. Az ötletet Csáki József ügyvezető igazgatónak, a társaság résztulajdonosának a külföldiek még akkor adták, amikor a Nyírbátori Tésztaipari Kft.-nél dolgozott. Egykori szülőfaluja önkorDávid mondja Nyíregyháza (KM - Cs. Gy.) — Lapunk január 2-ai számában Dávid Mihály mérnök — aki jó ideje időjárás-előrejelzésekkel is foglalkozik — nyilatkozott az idei tél várható csapadék-, illetve hőmérsékleti viszonyairól. Most arra voltunk kiváncsiak, mi várható tavasszal? — Márciusban és áprilisban az első hamad ígérkezik hidegebbnek, a többi napokon a hőmérséklet a sokévi átlag fölé emelkedhet. Csapadék mindkét hónapban ötödiké és tizenötödike, valamint 25-31 ’ között várható leginkább. — Többen jelezték — említette Dávid Mihály —, hogy a prognózishoz nem tudnak hozzájutni. Március végéig az újságospavilonokban kapható. mányzatát kereste fel a tervvel, amely az ottani telekvásárláshoz kedvezményt adott. — A legnehezebb feladat a pénzügyi finanszírozását megteremteni a készétel gyárnak - nyilatkozta az ügyvezető igazgató. - Jórészt kombinált külföldi hitelből fedezzük a 200 millió forintos beruházás költségeit. Az üzem alacsony megtérülési rátával fog dolgozni, várhatóan a beruházás költsége négy év alatt térül meg. Az olasz partner hozta a technológiát, míg az osztrák a marketingmunkát végzi. Hatvan fő, elsősorban munkanélküli foglalkoztatását vállaltuk. Az üzem naponta 40 mázsa készteméket állít elő két műszakban. Ennek egy része hús, tészta és tej, a többi zöldség, amelyet a tervek alapján a későbbiekben nem konzervgyáraktól, vagy mélyhűtött fomában vásárolnánk, hanem 10-15 helybelitől konyhakész állapotban. Félmilliárdos forgalom A készételt szaknyelven szólva mínusz 40 fokon sokkolják és úgy szállítják külföldre. Az évi közel félmilliárd forintos tervezett forgalom 80-90 százalékát német és belga piacon értékesítik, a maradék meny- nyiséget a hazai boltokban kívánják forgalomba hozni. Amennyiben idehaza egyre jobban megkedvelik a készételeket, úgy az előbb említett arány is változni fog. — A beruházás március végén kezdődik — folytatta Csáki József. — Az egyedi technológia egy részét már gyártják Olaszországban. Az építéssel egy időben pedig a hűtőrészt is beszereljük. Hat hónap múlva pedig már beindul a készételgyártás. Az épületet nemzetközi szabvány szerint kell felépíteni, a technológia is ennek megfelelő. Érdekességként említem, hogy az itt dolgozóknak kesztyűben és szájmaszkban kell dolgozni, mert csak ilyen igényesség mellett lehet eladni a terméket. A biztonságos indulás financiális feltételei adottak, hogy a piac ezt mennyire fogja honorálni, az az üzemben dolgozó csapaton múlik. Nagyon sokan és hosszú ideig dolgoztunk ezen a projekten, szeretnénk folyamatosan termelni és ezzel enyhíteni az gávai munkanélküliségen. Bővülő termékskála A beruházás megvalósulásához a megyei munkaügyi központ és az Állami Fejlesztési Intézet is hozzájárult. A támogatás feltétele a 60 fő foglalkoztatása. Az ügyvezető bízik abban, hogy ezt a létszámot 70-75 főre fogják feltornázni. Az üzemben két terméket a la- sagnet és a cannellonit fogják elkészíteni, mindkettő az olaszok népszerű étele. Ok inkább ezeket fogyasztják, mint a hamburgereket. A lasagne alig egy milliméteres tésztalapokból áll, amelyek közé húsos, zöldséges, mártást raknak. Amikor a nyolc lap elkészül, akkor alumíniumtálcára helyezik, mélyhűtik és csomagolják. A cannelloni is ugyanúgy készül, csak a mérete más. Á tervek szerint a termékskála más tésztaféleségekkel is bővül, ehhez a piaci igények felmérését megkezdték. Vajda László népi iparművész tiszaeszlári kovácsművelyéből a belső és külső használati tárgyaktól a dísztárgyakig már számos míves munka került ki. Képünkön a legújabb, a berettyóújfalui temető lélekharangja készül Balázs Attila felvétele itavaszodott, Iste- nem, megmárciuso- Ix dott körülöttünk a mindenség. Nézem a távol mozgásvibrációit. Összecsúszik két száguldó kocsi: koccanás, kavarodás, szavak repülnek, mint a madarak. Nem érdekel igazán. Meszszebbre vetem pillantásomat. Amott, az útkereszteződés villanysorompójában aranyló sárga „folt”. Közeledik a hétvége öröme. (Mennyit éjszakáztam mostanában. Hajnali négykor kelni, este ágyba zuhanni, átkábulni a néhány órányi, pihenőnek álcázott hánykolódáson. Aztán belevegyülni a betűtenger emberporlasztó kavargásába, átrágni magamat a mondatok párhuzamosságokba torkolló unalmán.) Toporgok, várakozók, múlatom az időt, amiről még mindig azt hiszem: tartogat számomra valamit. Nem vagyok türelmetlen. Fél évtizednyi bizonytalankodás után az ember már nem sürget semmit: aminek meg kelletik adatni, az úgyis elkövetkezik. Mert így van eltervezve valahol, valaki által, valamiért. Előttem búbospacsirta ugrándozik. Pattog előre picinyke lábain, mozgatja hegyesre vikszolt bóbitáját. Be- le-belecsippent egy almacsutka rohadásnak indult barna lágyságába, kerek, fekete szemével rámsandít egy villanásnyit. Nem fél, nem ri- adozik, kihasít egy falatkát a puha csemegéből, majd huss. Kállai János Pacsirtaszó Belevágódik a délután azú- ros magasába. Süt a napocska, ereje van. Kigombolt kabátok, sál nélküli nyaksudarak, fodrozódó, libegő hajzuhatagok mindenfelé. Egy helyben tétovázni nincs kedvem tovább. Elindulok. Mintha lépteim szaporázása serkentené, növekszik, emberré teljesedik az aranyszín derengés. Megszűnik az iránytalanság, ki- bomlasz az alaktalan, névtelen semmiből. Mellém érsz. —Nem tudtam előbb jönni — mondod megbocsátást sem igénylő mosollyal —, meg aztán: minek sietni, hosszú még a nap... A szavak súlyukat vesztik, mint ahogyan a magyarázkodás alibiszerűsége is elmállik a jóillatú tavaszi zsongásban. Hirtelen visszacsapódik a kontyos madárka, majdnem a lábad előtt landol, úgy látszik: még nincs tele a ben- dőcske. Felkászálódunk a tömött buszra. Sokat nemigen beszélünk, olyan nagy a szorosság, fenn- ■ akadnának szavaink az emberhálón. A megszokott helyen már minden úgy megy, mintha egy forgatókönyv utasításait követnénk. Kabátlevétel, helyfoglalás, étlap, rendelés — és valami megmagyarázhatatlan harmónia, nyugalom. — Tudod, iszonyatosan felpörögtek a dolgok mostanában —•, kezdek bele egy suta-kusza élmény- beszámolóba. Rettenetesen sok a munka, meg egyébként is, mintha mindenki kétszer olyan követelőző és erőszakos lenne. Mindent azonnal akarnak, tökéletesen, és csak maguknak. Közben kezdik előttünk teríteni az asztalt. Kihozzák a két „stroganoff"-ot, a hidegen habzó korsókat, végül ott párolog, illatozik, virít az elmaradhatatlan sztrapacska: juhtúróval, tepertővel, tejföllel. — Képtelen lennék ezt így megcsinálni, pedig nem nagy művészet, de nincs türelmem, nincs időm erre sem — jegyzed meg két falat között. — Nézd — teszed még hozzá —, milyen szép sárga most a színe, nem olyan szürkés-petyhüdt, mint a múltkor. Múltkor...! Meditálok magamban, de aztán mégis kimondom: ez a krumplistészta múlt-közösség nem megalázó miránk egy kicsit? Ennyi jut a lemondások és megalkuvások kiúttalanságai után? Csak ennyi? — Ne háborogj, jó, hogy ez is van, legalább ez van — higgasztasz le. Kotorászni kezdek a táskámban, mjntha a pénztárcát keresném. Mielőtt fizetnék, papírlapot csúsztatok a tányérod mellé. — Vers, már megint valami fantazmagó- riás „szülemény” — látom sugaras szemedben a testet nem öltő, hangtalan mondatot. Felnevetsz.—Mi az, hogy „fekte” — kacagod édesen. — „Fekte”! —, ismétled diadallal. Persze, azért tetszik a „vallomás”. — El gépeltem —dünnyögöm látszat-morco- san, de nincs harag. Mint ahogy nincs feketeség sem, csak március: az ismét legyőzött tél utáni reménykedés. Es a halkan beszüremlő pacsirtaszó... Beketlen közösségek Tóth Kornélia A bérlőkből egycsa- pásra tulajdonossá tett és lett emberek egy része nehezen ölti magára az új szerep megkövetelte kellékeket. Kezdhetnénk mindenekelőtt azzal, hogy tulajdonosként jobb gazdái kellene, hogy legyenek a bérleményüknek, gondoskodjanak annak nemcsak rendben tartásáról, hanem felújításáról, karbantartásáról is. Rakjanak virágot a lépcsőházba, szőnyeget az ajtó elé, s már a bejáratnál érződjön: nem véletlenszerűen egymás mellé költöztetett lakók méhkap- tárába érkezett a vendég, hanem a ház vagy a lépcsőház egységes, ízléses megjelenése komfortérzéssel tölti el a látogatót. Természetesen az ilyen házban lakók élvezik ennek az előnyeit elsősorban. A külső megjelenést előnyösreformálni talán köny- nyebb, mint a közösségi együttélés szabályait kialakítani. Ugyanis ezentúl nem egymástól anyagilag független bérlőkről van szó, hanem nagyon komoly számításokat kell végezniük a takarékos házüzemeltetés érdekében. Ezt a feladatot, vagy ennek oroszlánrészét vállalja a lakókból megválasztott társasházi bizottság (nem egyformán hívják mindenütt). Meg kell hagyni, a mostanában eladott bérlakások esetében még tanulják a szerepüket ezek a demokratikusan működő testületek, amelyek természetesen nem mentesek a kezdeti hibáktól. (Arról most ne beszéljünk, hogy hallottunk olyan házról, ahol gondot jelentene tételesen elszámolni a közös költség sorsáról.) Most inkább szóljunk arról, hogy nem minden lakótelepen vagy épülettömbben zavartalan a lakók és a bizottsági ok) kapcsolata. Nem szótévesztés a többes szám, mert például a nyíregyházi Tompa Mihály és Szarvas utcákon két lakóközösségi társadalmi bizottság is munkálkodik ugyanazon lakók érdekeinek védelmében. S ami már ilyenkor előre látható: az erők szétfor- gácsolódnak, az indulatok egymásnak feszülnek és a lakók végképp nem tudják, kihez, melyik testülethez forduljanak bizalommal. Hisz ők végképp nem akarják a másik energiáját felmorzsoló torzsalkodást, a hirdetőtáblákról letépett meghívókat, a különböző célokra szervezett aláírás- gyűjtést. Éppen ezért jó lenne a gomba módra szaporodó társasházi közösségek munkáját rögzítő törvényeket helyi szabályozással kiegészíteni, hogy a sok bába közt ne vesszen el a gyermek. Az utolsó pillanat Balogh József y—j lérkezett az utolsó i-4 pillanat: ma éjfélig J—J nyújtható be kárpótlás iránti kérelem, s aki ezt a határidőt elmulasztja, nem lesz rá többé lehetősége. A törvény mondja ki ilyen határozottan, ami annál is inkább érthető, mert eredetileg ez a ráadás sem volt betervezve. És, hogy mennyire fontos volt ez a lépés, igazolja: pontos adatok ugyan még nincsenek, de a mi megyénkben is húsz- és harmincezer között van a beérkezett csomagok száma. Mit jelent ez a nagy érdeklődés? Korántsem azt, hogy ennyien voltak külföldön, vagy betegek, abban az időben, amikor az első lehetőség megadatott, hanem a közmondás látszik igazolódni: evés közben jön meg az étvágy. Akik azt gondolták, nem éri meg azért a 10-20 aranykoronáért az igényléssel járó papírmunka, a későbbiekben azt láthatták, hogy ugyanannyiért szerencsés esetben két-három hektár földet is szereztek egyesek, hogy nem elfecsérelt idő a papírmunka annak sem, aki bérlakását akarja megvenni, mert ott kamatosul fogadják el, s most újból itt lesz a nagy alkalom, a kisbefektetői részvény, ahol tulajdonossá válhat mindenki állapolgári jogon. Kétségtelen tény, lesznek, s vannak, akik szidják az egész kárpótlást. Nem mindenkinek sikerült azt a földet megszerezni, amelyiket szerette volna, voltak akik 50-55 forintért adták el hónapokkal ezelőtt, pedig sokszor írtuk le mi is, hogy ne kótyavetyéljék el, s most 120-ért is adhatnák, de szidják ezrek amiatt is, amit a Történelmi Igazság- tétel Bizottság mögé bújó kft. tett, bár remény még van, hogy visszaszerezhetők a kárpótlási jegyek. Bár az ezután kárpótlási jegyhez jutókat kevésbé fenyegeti a veszély, mert túl sok föld nem lesz már, de van még egy bukfenc, amelyiken veszíteni lehet. A vásárolt kárpótlási jegyekkel licitált földek utáni adóra kevesen számítanak, pedig ilyen is van. Lehet az akár ajándékozásnak, tartási szerződésnek hívni, az elidegenítés után a teljes forgalmi érték az adó alapja. És veszélyes játék a zsebszerződés is, ami nem idegeníti el a tulajdont, hanem kötelmi jogcím keletkezik a vevő számára. Ha bemutatja, s bejegyzik a földet a nevére, az eladó magas jövedelemadót fizet, a vevő kockázata pedig, hogy az eladó közben meghalhat, vagy kiderül, hogy a zseb- szerződés alkalmatlan a bejegyzésre. Hogy ne azok élvezzék a kárpótlás hasznát, akiknek tele a zsebe, hanem akik megszenvedtek érte. ! k | Jg I*} 81* j i I Ilii Kommentár n jj ............................................................................