Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-14 / 61. szám

1994. március 14., hétfő HATTER Az élet értéke a munkahelyen Ügyészségi vizsgálatot tartottak a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségen D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A munkahelyeken a leggyak­rabban a minimálbér ren­delkezéseit szegik meg, a túl­munkára, a munkaidőre vo­natkozó szabályokat sértik. Szabálytalanság tapasztal­ható a külföldi munkavál­lalók, a nők és a fiatalkorúak alkalmazásánál is — többek között ezt állapította meg a megyei főügyészség a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Munkabiztonsági és Munka­ügyi Felügyelőség szabály­sértési tevékenységét ele­mezve. A vizsgálat eredményéről kér­deztem Takácsné dr. Diófási Agnes megyei főügyészségi ügyészt. Kevés feljelentés Az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a sza­bálysértési hatóságok műkö­dése felett, ilyen hatásköre van a Munkabiztonsági és Munka­ügyi Felügyelőséggel kapcso­latosan is. A vizsgálat megállapítása szerint a felügyelőség által el­bírált szabálysértések a jog­szabályi előírásoknak döntően megfelelnek, azonban a kez­deményezett szabálysértések száma a felügyelőség által le­folytatott ellenőrzések számá­hoz képest aránytalanul kevés­nek mondható. A megyei munkabiztonsági felügyelőség az elmúlt évben ezeregyszáz munkáltatónál tartott vizsgálatot, s nyolcvan­hat szabálysértési ügyet bírált el. Ezen belül is a legtöbb fele­lősségre vonás helyszíni bír­ságolás formájában történt, amelynek során a kiszabható bírság összegének felső határa csupán 5000 forint, a helyszíni bírságon kívüli szabálysértési eljárások száma 21 volt. (Ezen eljárásokban a kiszabható pénzbírság felső határa 10-20- 30 ezer forint is lehet.) A vizsgálat megállapításai két szempont szerint csopor­tosíthatnak: részben a törvé­nyesség helyzetének értéke­lésére és a betartása érdekében tett ügyészi intézkedésekre, másrészt pedig az ezen kívü­li problémafelvetések körére, mint például e terület jelenlegi jogi szabályozásában észlel­hető anomáliákra. A megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok között a legtöbben nem ismerik, mi­lyen munkavédelmi jogok és kötelezettségek illetik meg a munkavállalót. Az ügyésznő szerint a megyében jelentkező munkanélküliség miatt eléggé kiszolgáltatottakká váltak a dolgozók. Elsődleges szem­pont: mindenkinek legyen munkahelye és a munkaadók ezért kevésbé törődnek azzal, hogy megfelelő foglalkoztatá­si körülményeket teremtse­nek. ^ Személyi felelősség Ha a felügyelőség egy üzem­ben szabálytalanságot, vagy hiányosságot vesz észre, több­féle intézkedést tehet annak megszüntetése érdekében. Amennyiben egy munkagépet szabálytalanul működtetnek, az államigazgatási eljárásról szóló törvény alapján kötelez­hetik a céget az üzemelte­tés szabályainak betartására, szükség esetén fel is függeszt­hetik az üzemeltetését. A munkavédelmi és mun­kaügyi szabályok betartása ér­dekében kevés, ha csak állam- igazgatási úton történő kötele­zésekkel kényszerítik a mun­káltatót a jogszabályok betar­tására. E kötelezések végül is az üzem számára szólnak, ha­tékonyabb azonban az eljárás, ha a mulasztásért, vagy tevőle­ges törvénysértésért felelőssel szemben a szabálysértési, il­letőleg büntetőjogi felelősség- revonás is megtörténik. A piacgazdaságra történő át­állás örvendetesen együtt járt olyan törvényi szabályozással, amely a munkaügyi kapcsola­tokban is szélesebb körben ér­vényesíti a felek (munkáltató­munkavállaló) szerződési sza­badságát, ezért viszonylag ke­vés a jogszabályi előíráson alapuló kötelező rendelkezés. Éppen ezért fontos, hogy a munkavállaló a saját jogaival tisztában legyen annak érde­kében, hogy azokat érvénye­síthesse. Több olyan eset van, amely­ben a túlmunkára vonatkozó szabályokat megsértik. Ta­A minap egy forró han­gulatú tsz-közgyűlés kellős közepére so­dort a jó, vagy inkább rossz sorsom. A szabolcsi falu kul- túrházában bajuszos bácsik, keszkenős nénik egymás sza­vába vágva mondták a magu­két. Egyik-másik mondásukat nem bírná el a nyomdafesték, a szövegszerkesztő számító­gépünk is felrobbanna ama bizonyos mondatok idézése­kor. Itt mindenki szidott min­denkit, mindenki vissza tekin­tett, előre senki. Azért kedves, hogy mindenkinek volt egy jó kis sztorija. E pénztárca nagyságú tárca főszereplője az a javakorabeli férfi lesz, aki az apja három szekerével hozakodott elő a mindenről szóló, de semmit el nem dön­tő gyűlésen. Mari néni visszaemlékezé­sében szidta a kulákokat, hogy őt kizsákmányolták, Pista bácsi szidta az ötvenes évek kommunistáit, hogy őt meg bezsákmányolták, vagy­is a felesége által varrt, szép fehér magyar zsákokban a begyűjtők elvittek a padlásá­ról mindent. És ekkor emel­kedett — kissé imbolygásán — szólásra a mi hősünk. Borgőzös hangon adta elő történetét a három szekér­ről. E visszaemlékezés édes kis hazánk legújabb kori történetének szinte teljes ke­resztmetszetét adta. Az öreg egy cifra károm­kodás után azzal kezdte, zett, az előbbinél is cifráb­bat, nagyobbat káromko­dott.) Szóval jöttek a szov­jetek és ezt mondták: „Kiűz­zük a népnyúzó fasisztákat ebből az országból, felsza­badítunk benneteket. De eh­hez szükségünk van erre a szekérre is". A család ku­hogy falujába jöttek a Má­sodik Magyar Hadsereg ka­tonái és rekviráltak. Egy snájdig főhadnagy ezt mond­ta hősünk apjának: „Távol űzzük szent hazánktól a vörös szellemet, áthágunk a Kárpátok bércein, dicsősé­get hozunk Árpád népének. A haza érdeke megkívánja, hogy ezt a szekeret magunk­kal vigyük”. Vitték, sosem hozták vissza. Az apa és az akkor suhanc fia eladták a hízó disznót, eladtak egy kis fát is és vet­tek egy újabb szekeret. Pár hónap múlva jöttek az orosz katonák. (Amikor hősünk e történet meséléséhez érke­porgatott, s 1950-re megvet­te a harmadik szekeret is. (E dátum említésénél az öreg olyan cifrákat mondott, hogy majd leszakadt a plafon.) Szóval a tsz-szervezők bevit­ték az apja harmadik szeke­rét a közösbe. (Az öreg két pofon és egy ágyékrúgás után önként adta a szeke­ret.) Y j an-e sluszpoén? — 1 / kérdezte a történtek V hallatán az egyik kol- leginám. Van. Hősünk a Rá­kosi rendszer, majd a Kádár rendszer szekértolója lett és most is van mit aprítania a tej be. kácsné dr. Diófási Agnes egy kirívó példát emelt ki: az egyik üzemben néhány alkal­mazottal 25 órát dolgoztattak egyfolytában. A munkaadó ar­ra hivatkozva követelte ezt meg, hogy a külföldi megren­delő záros határidőn belül kérte a szállítást, és ezt telje­síteni akarták. A munkabiztonsági felü­gyelőség kilenc szabálysértési tényállásban szankcionált, ti- zenkilencíéle elkövetési maga­tartás miatt alkalmaz felelős- ségrevonást. A munkavédelmi szabálysértések között szere­pelnek többek között foglal­koztatási baleset bejelentésé­nek, nyilvántartásának elmu­lasztása, termelő vagy bizton­sági berendezés engedély nél­küli üzemeltetése, karban­tartási szabályok megszegése, míg a dolgozók hátrányos megkülönböztetése, a kötele­ző orvosi vizsgálatok elmu­lasztása, a munkaidőt, túlmun­kát, minimálbért érintő sza­bálysértési tényállások mun­kaügyi jellegűek. A felügyelőség elbírálhatja azokat az ügyeket is, amely­ben a munkahelyi szakszerve­zet munkáját akadályozzák vagy az érdekképviseleti szer­vek vezetőinek anyagi hát­rányt okoznak. Az ügyészi vizsgálat alapján kiderült, egyetlen ilyen panasz sem ér­kezett a munkabiztonsági fel­ügyelőségre. Szomorú tanulság Súlyosabb esetekben az elkö­vetői magatartások kimerítik a Büntető Törvénykönyvben szabályozott foglalkozás köré­ben elkövetett gondatlan ve­szélyeztetés törvényi tényál­lását is, ami a bekövetkezett üzemi foglalkozási balesetek­nél szintén nem ritkaság. Szo­morú tanulság, hogy a mun­káltatók és a dolgozók csak akkor veszik igazán komolyan ezeket a szabálytalanságokat, amikor már a súlyos vagy élet- veszélyes sérülés, a csonkolás­sal járó, esetleg halálos baleset bekövetkezett. Az ügyészi vizsgálat a felelőségrevonások kezdeményezésének a növelé­sére hívta fel a munkabizton­sági és munkaügyi felü­gyelőség figyelmét. Statisztikai jelentések Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — A gazdálkodó szer- vezetéknek március 3l-ig kell a környezetvédelmi je­lentésüket elkészíteni. A Környezetvédelmi Felügye­lőség felhívja áz érintettek figyelmét, hogy kötelezett­ségüknek időben tegyenek eleget, mivel a statisztikai jelentés elmulasztása sza­bálysértési-bírsággal jár. A veszélyes hulladék be­jelentését azoknak a terme­lőknek kell készíteni, akik­nek tevékenységük alatt 1993. évben veszélyes hul­ladék keletkezett, illetve ilyen anyagokat kezelés cél­jából átvettek. Légszeny- nyezés mértékéről szintén éves jelentést kell készíte­niük a gazdálkodó szervek­nek. Itt telephely szerint va­lamint minden „forráshe­lyet” feltüntetve kell szere­peltetni az adatokat. Jogsza­bály szigorította a bevallás elmulasztása miatt kiszab­ható bírságot: levfcgőszeriy- nyezésnél 50 ezer, veszé­lyes hulladék esetén • 30 ezer forint a hírság. Nem csak almaügy Balogh József AVMV.WVA'AV.VAWAV.'.VMV YY ávid kis közlemény ÍJ jelent meg a minap i V lapunkban a keresz­ténydemokraták tollából, amelyben arra a fura jelen­ségre kívánják ráirányítani a figyelmet, hogy miközben itt ránkrohad az alma, öt, meg nyolc forintért sem tud­ták a termelők eladni, a ke­reskedők polcain importált almákkal találkozni. Túl azon, hogy ára jóval maga­sabb a honi almáénál, az ilyen akciókat a párt a hazai mezőgazdaság tönkretéte­lével tartja egyenlőnek. Mindamellett, hogy az ember tudomásul veszi: ha valamikor bejuthatunk a nyugat-európai piacokra, nemcsak arra kell számí­tani, hogy megveszik a mi termékeinket, hanem, hogy nekünk is fogadóképesnek kell lenni a tőlük ide áram­ló termékek előtt, lelke mé­lyén igazat ad az import­stopot szorgalmazó párt­nak. Mert itt korántsem csak almáról, sokkal több­ről, az egész magyar élel­miszeriparról van szó. Idézhetnék a rádió rek­lámjaiból, miként kínálják elismerten jó ízű, a világ­ban keresett egykori édesi­pari temékeinket most mint Nestlé, vagy Stolverk ké­szítményeket; a korlátlan piacú konyakos, vagy ru­mos meggy hogyan lesz — igaz, más csomagolásban — drágább és nem magyar. De hozhatjuk a példát más boltokból is. Nemrég egy Csemege- Meinl boltban érdeklőd­tem valamilyen töltelékáru iránt, s ott mondták: ők csak saját raktárukból kér­hetnek árut, máshonnan nem kerül a vitrinbe semmi. Akár szimpatikus is lehetne, lám vigyáznak a minőségre, nem tesznek elénk általuk nem ismert szalámifélét, ha nem látnánk: ott csak Kai­ser kolbász, meg szalámi­féle van, náluk magyar áru nem rúg labdába. Legfel­jebb a kenyér, mert azt nem lehet naponta Ausztriából hozni. De ez bennünket nem za­var. Ott veszi meg a munka­helyek többsége az élelmi­szerjegyet, amit a dolgozók étkezési hozzájárulásként kapnak, noha például egy kiló virsli kerek 60 forinttal drágább, mint a legköze­lebbi sarki boltban. Nemigen kell visszamen­ni Gandhiig, aki Indiában az angol áruk bevitele ellen annak idején országos moz­galmat kezdeményezett, s rávette népét, hogy indiai termékeket vegyen, hisz ma, az ipari, élelmiszeripa­ri termékek jelentős része olyan cégek készítménye, amelynek hatóköre túlnő az országhatárokon. m, ha többször vásá­rolnánk olyan he­lyeken, ahol a kör­nyezetünkben készülő árut kínálnak, az megfelelő jelzés lehetne a privatizációt ve­zénylők előtt, és talán odáig is elvezethetne, hogy a meg­növekedett kereslet itt ösztö­nözne a termelés fejleszté­sére. Amihez új munkaerő kell. Ami a kereset miatt megnövelné a keresletet, s gerjesztője lenne a termelés bővítésének. Reklámcsömör Nyéki Zsolt Y em °lyan régen / még hallatlan nép- L V szerűséget szerzett egy-egy jól sikerült reklám a szóban forgó terméknek, szolgáltatásnak, egy ország dúdolta a fülbemászó dal­lamokat, fújta a találó szlo­geneket. Am amilyen biztos sikerre számíthatott a kon­kurencia nélküli reklámpia­con egy viszonylag egysze­rű, de jó ötlet, olyan minden­naposnak tekinthetők ma a rikító hirdetések, a cég- és termékbemutatók. Realisz­tikus világunkban üzleti ala­pokon működik szinte min­den, anyagi támogatók nél­kül elsorvadna a sport és a kulturális élet is. Termé­szetes módon azonban a szponzorok adományaikat olyan befektetésnek szánják, amely előbb-utóbb busásan megtérül, amelyért ellen­szolgáltatást várnak el. A különböző sportesemé­nyeken megszokott az emb­lémákkal telezsúfolt mezek, trikók látványa, de valójá­ban a szurkolók figyelmét nem ez köti le, s mellesleg a sportolók teljesítményét sem befolyásolja (legalább­is közvetlen módon nem). Egy ország kulturális életét hűen jellemzi filmszakmá­ja, amelynek szintén nagy a reklámhordozó értéke. Saj­nos, egyre inkább e lehe­tőség kihasználására kény­szerülnek a filmkészítők, te­szik ezt akár a tartalom, a mondanivaló rovására is. A rideg ténnyel a magyar te­levíziós filmeket nézve szembesül a néző, mert egy­más után kapja a képer­nyőn keresztül a tippeket: milyen céggel szállíttasson, milyen biztosításokat kös­sön, mit egyen és mit igyon. Persze üzleti baklövés len­ne, ha a média nem élne a reklámozásban rejlő lehe­tőségekkel, hiszen a folya­matos működtetéshez a be­vételekre mindenütt szük­ség van. ajnálatos azonban, V hogy az összegyűjtött kJ pénzügyi támogatók­hoz igazítva születnek meg az egyszerű történetek, a filmhez megnyert ismert színészek pedig alakításaik­ban hozzászürkülnek a pri­mitív sztorikhoz. A vetélke­dők torz szüleményeinek tekinthető szerencsejáté­kokból (tetőzve az együgyű műsorvezetéssel) egyenesen árad a pénzéhség. Bármeny­nyire is fontos az anyagi for­rás a műsoridő kitöltéséhez, a nézők gyomrára is gondol­ni kellene a tálaláskor. . . ... 1 k r~Fi Takácsné dr. Diófási Aanes Balázs Attila felvétele Bl i ' , i aTn i IT-U.U j- 7 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom