Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
1 2 i M cKekt-Mamiarorszáfj hétvégi meffékfete 1994. február 5, Nyírpazonyi dalosok Missziójukkal mentik a magyar népzenét Erdős Jenő Nyírpazony — Megyénk egyik legnagyobb létszámú népdalköre közel 40 évvel ezelőtt, 1955-ben alakult. Igazi népművelő vénájú nyugdíjas pedagógus vezeti. Ivancsó Dénes kántortanítóként kezdte pályáját. Azok közül a ma már sajnos kevesek közül való, akiket a tanítóképzőben beoltottak a népművelés támogatására is, hiszen — különösen falun — ez természetes igény volt. Később elvégezte a tanárképző főiskolát. De az általa alapított népdalkor vezetését akkor is vállalta, amikor szakfelügyelő, vagy a megyei művelődési központ igazgatója volt. Tisztelet és megbecsülés érte... Az együttes hetenként rendszeresen próbál, s a próbákon a népdalkor tagjainak megjelenési aránya 90-92 százalékos. Már ez is mutatja összetartozásukat és egymás iránti felelősségérzetüket: az eredményes munka fegyelmezett felkészülést kíván. Ennek meg is van az eredménye. Kevés amatőr csoport lehet büszke annyi fellépésre, amennyit tőlük kérnek, s — lehetőségük szerint szívesen teljesítenek is. Évente 15—16 alkalommal mutatják be nyírségi népdalokból, pásztor- és betyárdalokból, tiszai dallamokból, stb. álló színes csokraikat. Nyírpazonyban minden évben rendeznek dalos ünnepet. Testvéregyüttesüknek tekintik a vajdabokori Tirpák Népzenei Együttest. Amikor a vajdabokoriak vezető nélkül maradtak, az ő irányításukat is vállalta Ivancsó Dénes. Minden évben részt vesznek a legjobbak megyei népzenei bemutatóján. Kedves színfoltjai a hazai és külföldi folklórtalálkozóknak. 1992-93-ban Nyíregyházán és megyénk több településén kívül Szerencsen, Szarvason, , Nádudvaron, Kiskőrösön. Jól ismertek és szívesen látott vendégek a határokon túl is: Kárpát-Uk- rajna magyarlakta települései közül Beregszászban, Ungváron, Nagybégányban, Bercsényifalván, Huszton jártak, Szlovákiában Kassán, Buzitán léptek fel, Burgen- landban Alsóörsön és Borostyánkőn szerepeltek szép sikerrel. Rendszeres résztvevői az országos szövetkezeti népzenei fesztiváloknak is. Igaz az a megállapítás, hogy az öntevékeny együtteseket a fellépések, a szereplések éltetik. Nos, ebben bőven van részük, s bízvást remélhetjük, hogy egy év múlva valamennyien (sőt, talán még újabb dalosokkal kiegészülve) együtt ünnepelhetik fennállásuk 40. évfordulóját. Ilyen aktív, lelkes, a közművelődés ügyéért áldozatra is kész együttes méltán érdemel megbecsülést. Jó munkájukat dicséri, hogy legutóbb ezüst minősítést, 1993-ban nívódíjat kaptak. Műsorukból válogatva felvételt készített produkciójukról a rádió is. Az együttes nevéből is kitűnik, hogy patronálójuk a Nyíregyházi Általános Fogyasztási Értékesítő Szövetkezet. Hogy ez valóságban mit jelent, azt mutatja egységes szép öltözetük, az utazási és étkezési költségek biztosítása. A helyi általános iskola kulturált, télen is jól fűtött próbahelyiséget ad rendelkezésükre. S végül, de nem utolsósorban érthető, hogy megbecsüli önként vállalt társadalmi munkájukat a helyi önkormányzat is, mely szintén nem zárkózik el, ha arra szükségük van az anyagi támogatásuktól sem, hiszen az együttes sokat tesz településük kulturális kisugárzó hatásának növeléséért. Tisztelet érte a fenntartóknak, támogatóknak. Elismerés ennek a lelkes csapatnak és vezetőjének, hogy összefogva felismerték a népzene jelentőségét, melyet Kodály így fejezett ki: „Egészséges nemzet életének annyira szerves része, hogy ott találjuk mindenütt: jelen van a művészetben, a közoktatásban, a társadalmi élet megnyilvánulásaiban. Mindig a nemzeti élet sat- nyulásának jele, ha a népzene valamely téren háttérbe szorul.” Színpadon a Nyírpazonyi Népdalkor Amatőr felvétel Moszkvának jelentjük... A héten mutatták be a Moszkvának jelentjük ... című könyvet, amely a Századvég Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet titkos dokumentumokat tár fel — magyar és szovjet pártvezetők levelezéseit — 1944 és 1948 között. A kötet szerzői Izsák Lajos és Kun Miklós történészek. Mint Kun Miklós elmondta, a könyvben szereplő dokumentumokat csupán 1992 óta kutathatják a történészek, de ma is még csak részlegesen. A megjelentetett dokumentumok egy része a magyar, másik része az orosz nagykövetség segítségével, az orosz levéltárból származnak. A levelekből kiderül, miként adtak a magyar vezetők részletes jelentéseket Moszkvának a hazai viszonyokról, és hogyan tájékoztatták Rákosi Mátyást még hazatérése előtt az egyes politikai pártok és személyek tevékenységéről. A beregi Ella Fitzgerald Arany Érdemkereszt Bangó Margit magyar- és cigánynóta-énekesnek művészetéért Babinecz Ibolya A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök előterjesztésére Bangó Margit magyar- és cigánynóta-énekesnek művészi pályája elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta a kultúra napja alkalmából. A kitüntetést Fekete György helyettes államtitkár január 19-én adta át a művésznőnek Budapesten, a BM Duna-palotában. Bangó Margitot úgy emlegetik országszerte, hogy a mi Ella Fitzgeraldunk. Egy nyolcgyermekes vásárosna- ményi cigánycsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Hogyan jutott el a csúcsig? Hogyan kezdődött? — Ez a csodálatos út, ami elvezetett idáig, Vásárosna- ményból indult 1967-ben. Ekkor volt az a bizonyos rádiós meghallgatás, amikor tehetségeket kerestek az országban. A rádió népzenei osztályának vezetője, Grabócz Miklós, Kovács Apollónia férje hirdette meg. Amikor a felhívást Vásárosnaményban meghallotta a drága jó édesanyám, írt egy levelet, nekem meg azt mondta: „Margitkám, feketém, menjél el, mert ott a helyed, hiszen csodálatos hangod van!” Jött is pár nap múlva a levél, hogy ekkor és ekkor meghallgatjuk Önt. Elmentem a rádióba és annyira izgultam, hogy azt sem tudtam megmondani hogy hívnak. A 22-es stúdióban a mikrofon előtt álltam már vagy 10 másodperce és csak azt hallottam, hogy az üvegfal mögött megszólal egy hang és azt mondja: Legyen szíves énekelni valamit, ne húzza az időt, mert nagyon sokan várnak még odakint. — A nótára amit akkor énekeltem, már nem emlékszem, csak azt tudom, az volt a vége, hogy ...vasárnapig ha nem tartok szeretőt, felszán-' tatom a naményi temetőt... Én már akkor is hirdettem azt — ösztönösen —, hogy honnan jöttem. Hazamentem, sírtam ban, Indiában, úgy éreztem, hogy a művészet valóban határtalan, az a tálentum, amit IsBangó Margit KM-archív és azt mondtam: „Na oda sem megyek többet". Majd három nap múlva jött a levél a rádióból, hogy „a Magyar Rádió és Televízió az ön próbafelvételét meghallgatta, elfogadta és „zésítette”. Ez azt jelentette, hogy a magyar rádió és a külföldi rádió egyaránt elfogadta. Na, így kezdődött az én pályám. Jöttek a rádió- és televíziófelvételek, majd külföldi meghívások, Még 19 éves sem voltam, amikor mái külföldön koncerteztem. □ Fellépett mát szerte a világon Kanadától Németországig, Belgiumtól Olaszországig. Melyik volt a legemlékezetesebb szereplése? — Azt hiszem, hogy a legemlékezetesebb fellépéseim Ázsiában voltak Japánban odajön hozzám műsor utár egy japán házaspái és kérdezték tőlem hogy milyen nyelven beszélek? Mondtam, hogy franciául, de csak konyhanyelven. Kérdezték, hogy honnan jöttem én, mert ők még ilyen csodálatosat nem hallottak. Mondtam, hogy magyar cigánylány vagyok, cigánynóta- énekes. Mondták, hogy ők el vannak ragadtatva. Mondtam nekik, hogy hiszen nem is értik, amit én énekelek. Erre azt válaszolták, hogy nem is kell érteniük, csak érezni, a zene magáért beszél. □ Kanadában egy évig turnézott. Milyen volt ott? < — Nagyon sok magyar él ott. Már előre lefoglalták a helyeket, és azt mondták, ha engem hallanak, magyar földön érzik magukat. Egyébként a világ minden táján, ahol jártam: Hollandiában, Belgiumban, Afrikában, Dél-Amerikákitüntetés nemcsak az én érdemem, szeretném megosztani az egész világgal, elsősorban Vásárosnaménnyal, az én drága szülőfalummal, ahol az én gyökereim vannak. Hiszen az ott élő emberek is részesei ennek a kitüntetésnek. □ Milyen gyakran szokott hazalátogatni? Milyen érzéssel megy haza? — Mindig úgy megyek haza, valahogy én mindig úgy vagyok az én szülővárosommal, mint Anteusz, hogy időközönként hazatérek és magamba szippantom annak a jó fekete földnek a szagát, ami újabb erőkre, újabb tettekre, cselekedetekre serkent. Nekem Vásárosnamény és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye a világ közepe. Én úgy megyek haza mindig, mint az a régi mezítlábas kislány, aki az utcán a szekerek után szaladgált. A mai napig is ‘név szerint ismerek mindenkit. Ha egy kis időm van és tehetem — külföldön sem voltam még nyaralni soha — hazamegyek a Tisza-partra, mert nekem az jelenti a megnyugvást. □ Lépett már fel Vásárosnaményban? — Igen. Nem sokszor, de azt hiszem ez nem csak rajtam múlik. De amikor felléptem, ott valóban még a csilláron is lógtak, és az olyan felemelő érzés volt, mintha egy más bolygón lettem volna. Éreztem, hogy mennyire szeretnek ott engem. Amikor felléptem New Jersey-ben, 20 perces vastapssal ünnepeltek, de a szülővárosomban kapott tapsot semmihez nem lehet hasonlítani. □ Mi a további célja, vágya? — Elsősorban az, hogy a jó Isten erőt, egészséget adjon, hogy ezt a tálentumot, amit tőle kaptam, kamatoztassam az én népemnek, Magyarországnak, a cigányságnak a megjobbítására, és, hogy a műfaj, a magyar művészet alázatos szolgájaként tevékenykedhessek, amíg Isten éltet, hogy a legjobb tudásommal szolgáljam népemet. Múzsák, ha találkoznak Ószabó István: „Kegyelmed egy-egy szép lovát” Uram! „Kegyelmed egy-egy szép lovát kérem ma tőled én is, hadd vágtassak. Mi soha el nem ért, feléd süvöltve suhant csak: hun-nyilam elé a szíved tárd. Küldd lovadat, dobrokolón, üres nyereggel. Azt, mellyel vágtába kezdve itt, silány emberség, álnokság ifjú bárdjait tiportam el kegyetlenül, s dalolva szíven úgy ütöttem, hogy kukult: és szinte, nevemmel, még neked is két öröm-sóhajod ó-jaj gurult. De te mégis a pünkösdi királyt hagytad matuzsálemi kort élni, s ők rámtapostak. Kiállást toroltál: ki állt, egyenest, uram, te itattad. S én ittam és dögöltem. Letétették lábaikhoz a kardom — te fektetve hagytad, taposni-zúzni nekik gerincem; mint új havad roppant meg lábuk alatt. És: hogy ne szóljak, elharaptatták a nyelvem. Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervező munkái Mégis, ha nekem megbocsátod, ma újra itt állok uram — várva: vágtató, dübörgő dúvad robogással pusztának eresztett kegyelmed régi lovára. ten ad egy embernek, csodálatos dolog. Valóban nem kell nyelvtudás hozzá. Ella Fitzge- raldot említette. O az én példaképem és természetesen Kovács Apollónia, aki a cigánynóta úttörője volt, nagyon nagy tudora. Amikor hallom Ella Fitzgeraldot, nem tudom mit énekel, csak érzem. Valahogy így vannak az én dalaimmal is a külföldiek. □ Kapott-e már ezen a kitüntetésen kívül korábban, bármilyen elismerést akár itthon, akár külföldön? — Igen, kaptam. 1978-ban Pozsgay Imre miniszter úrtól Kiváló Művész kitüntetést. Felemelő érzés ez a mai nap is. Az az igazság, nem is tudom felfogni még, hogy mi történt. Két-három nap múlva fogom csak megérteni. Ez a mostani
