Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
1394. február 51 ■ ■ J% ‘Käet-'Magyarorszäß hétvégi meiíékfete. 1 1 On melyik pártra szavazna? A Szonda Ipsos regionális közvélemény-kutatása a parlamenti választásról Budapest (Ferenczy Euro- press) — Ahogy közelednek a választások, egyre inkább érdekessé válik, mit is gondolnak az emberek manapság a politikáról, a pártokról, politikusokról. Mint minden hónapban, a Szonda Ipsos novemberben is elkészítette közvélemény-kutatását ezekben a témákban. Most induló cikksorozatunkban arról lesz szó, hogy milyen a pártok, a politikusok megítélése a Dunán innen, az ország keleti felében, s külön jelezzük, ha lényeges eltérések mutatkoznak az országos átlaghoz képest. Első alkalommal arról számolunk be, hogy kik milyen pártra szavaznának, abban az esetben, ha most vasárnap választásokat tartanának, illetve kire nem voksolnának semmiképpen sem. A Dunától keletre ma a megkérdezettek közül legtöbben (16%) a Fideszre voksolnának. Ugyanakkor ez az arány egy árnyalattal alacsonyabb, mint az ország egészében (ahol 17% támogatja ezt a pártot.) A második helyen található a Szocialista Párt 15%-os támogatással, ami szintén valamivel gyengébb eredmény a 18%-os országos szavazattábomál. A harmadiknegyedik helyen az MDF és az SZDSZ áll 7-7%-kal. A Demokrata Fórum ezzel az eredménnyel egy kicsit jobban szerepel ezen a vidéken, mint az ország egészében, ahol 6% támogatja. Az SZDSZ viszont éppen ellenkezőleg, valamivel gyengébb a Dunától keletre fekvő vidékeken, mint általában az országban, ahol is az összes kérdezett 9%-a szavazna rá. Az ötödik és a hatodik helyen szintén holtverseny alakult ki az FKgP és a KDNP között, mindkét párt a szavazatok 4%-ára számíthatna egy mostani választás esetén. A parlamenten kívüli pártok minimális támogatottságot élveznek az ország keleti felében, közülük a legsikeresebbnek még a Vállalkozók Pártja mondható 2%-kal. Érdekes tény, hogy az élbolyt alkotó pártok kevesebb szimpatizánssal rendelkeznek az ország keleti részén, mint úgy általában. Ezzel párhuzamosan az is megfigyelhető, hogy a politikailag passzívak tábora viszont nagyobb 39% az országos 35-tel szemben. Ez a csoport azokból tevődik össze, akik a megkérdezéskor nem tudták kire szavaznak, ill. úgy nyilatkoztak: nem vesznek részt a választásokon. Úgy tűnik, a politikai élet szereplői a keleti országrészben valamivel kevésbé tudták megkedvelteim magukat az emberek... melyik pártra szavazna? Országos adatok: A keleti országrész adatai: ...melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem? Országos adatok: A keleti országrész adatai: Ha most vasárnap lennének a választások... grafikonunk a Szonda Ipsos adatai alapján készült Szekeres Tibor illusztrációja kel. Külön érdekesség, hogy itt, ahol a mezőgazdaság fajsúlyosabb gazdasági tényező, az egyik agrárágazathoz kötődő párt sem képes tarolni. A bizonytalanok nagy arányával összhangban az is elmondható, hogy a választópolgároknak kisebb a részvételi hajlandóságuk — 45%, szemben a 49%-os országos eredménnyel. Azok körében egyébként, akik biztosra veszik, hogy elmennének szavazni, legnagyobb tábora az MSZP-nek van (21%), s a Fidesz e körben lemarad a szocialistáktól. A fiatal demokraták ugyanis a politikailag aktív rétegben 17%-ra számíthatnak. A harmadik-negyedik helyen lévők között is különbség jelentkezik, ha a biztos szavazókra figyelünk. Az MDF körükben megelőzi 11%-ával az SZDSZ-t, amelyik 9%-os támogatást élvez. A keleti országrészben a legnagyobb ellenszenvvel az MDF iránt viseltetnek a választópolgárok —26%-a nevezte meg, mint olyan pártot, amelyre semmilyen körülmények között nem adná voksát. Igaz, az ellenérzések valamivel kisebbek mint amikor az ország egészét tekintjük, ugyanis a teljes lakosság 29%- a zárja ki a szóba jöhető pártok közül a Demokrata Fórumot. A második legkevésbé kedvelt párt az FKgP 12% említési aránnyal. (Országosan 11% nevezte meg.) Jóval kevesebben fejezték ki markánsan negatív érzéseiket, az MSZP-vel és a Munkáspárttal szemben (4-4%). Ez az arány egy árnyalattal kisebb ellenszenvről tanúskodik, mint ami általában az országban tapasztalható (5-5%-os). Őket négy párt — a KDNP, az , MSZDP, az SZDSZ, a MIÉP — követi, amelyek szintén alacsony 2- 2%-os ellenszenvtáborral rendelkeznek. Minimális ellenszenv nyilvánul meg a Fidesszel szemben, mindössze 1%-nyian utaltak arra, hogy részükről kizárt, hogy e pártot támogatnák. Azok a pártok, amelyek iránt az ellenérzések olyan nagyok, hogy a választók kizárják őket a szavazatukra érdemesítettek közül, meglehetősen nagy hátránnyal indulnak a választásokon. Nekik nem csupán annyi a feladatuk, hogy megszervezzék a polgárok szimpátiáját, hanem előtte a negatív viszonyulásokat kell semlegessé alakítani. Jelenleg ezen a vidéken főként az MDF-re vár ilyen fajta feladat. Az adatfelvétel ideje: 1993. november. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma 935 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 452 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és lakóhely-típus szerint megegyezik. Gyarmathy Ágnes diszlet- és jelmeztervező kiállítása i Városi Galériában Közbeszólás Korrupció Kováts Dénes A korrupcióról rendeztek kétnapos nemzetközi tanácskozást hazánkban a közelmúltban. 16 ország szakértőinek részvételével. Nemcsak évekkel ezelőtt, de most is aktuális a téma. hiszen — sajnos -— a gazdasági-társadalmi élet velejárójának számít e jelenség. Pedig nemcsak a gazdaságnak okoz hátrányokat és károkat, (bár kétségtelen, a korrupció részesei jól járnak) de a közhangulatot is mérgezi. Korábban — ezt nemcsak tapasztalatok támasztják alá, de a Számvevőszék elnöke is megfogalmazta — szinte sikk volt az államot megkárosítani. S ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy egyesek dagadó keblekkel mesélték, mit loptak el vállalatuktól saját hasznukra, de abban is: jóleső érzés töltötte azt el, aki korrumpált, így lelve rá kiskapura. A közelmúltban legendák keringtek arról: melyik hivatalnoknak mennyi volt a tarifája, hogy (például) bérlakáshoz vagy telefonhoz jusson az, aki jogosult sem volt rá, vagy csak nem akarta kivárni sorát. A legendáknak lehetett valóságalapja, vélhetően néha fel is tupíroz- ták, de — ahogy mondani szokták — nem zörög a borászt... S—egy másik példával élve— könnyen megeshetett az is, (nemcsak az Öregberény című tévéjátékban), hogy a bankoktól milliós hiteleket szintén korrupció útján lehetiett) megszerezni. S a közelmúlt gyakorlata manapság is él. Bizonyítani a korrupciót nem könnyű, sőt, (sajnos) szinte lehetetlen. Mert sem az, aki a csúszópénzt elfogadja, sem az, aki adja, nem érdekelt abban, hogy az ügy napvilágot lásson. Hiába indult számos eljárás, a legtöbb esetben a feltételezéseket vagy vádakat nagyon nehéz volt vallomásokkal vagy tényekkel alátámasztani. Ügy gondolom, nemcsak a gazdaságvédelemmel foglalkozó rendőrökre hárul nagy felelőség e nem kívánatos jelenség elleni harcban, de számos hivatalban és intézményben, ahol a korrumpálódás feltételezhető, nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre és ellenőrzésre. Mert az csak a dolog egyik oldala, hogy bizonyos szakmákban olyan fizetések lemének szükségesek, melyek eleve meggátolnák a korrupciót: azaz ne legyen érdemes csúszópénzt elfogadni. Fontos lenne az is, hogy megfelelő önbecsülés jellemezze az embereket: a tisztessége érdekében se fogadjon el ilyen pénzeket. Ha a társadalom is kiveti a korruptokat— hisz megérdemlik a kiközösítést —, akkor talán előre lehet jutni e tekintetben. Közvetve vagy közvetlenül ugyanis sok esetben a tisztességes állampolgárok kárára megy a „játék”. Maffiózók ideje M affiaszerű, a szervezett bűnözésre utaló jelek egyre inkább jellemzik hazánk köz- biztonságát. Az utóbbi időszakban számos olyan, a közvélemény előtt is ismert eset utal erre, mind sürgetőbben vetve fel nemcsak a rendőrségi törvény megalkotásának sürgősségét, de egyre nyilvánvalóbbá téve azt: határozott intézkedések nélkül Olaszország szintjére jutunk. Mindez persze nem azt jelenti: rendőrállammá kell válnunk, csupán azt, még hatékonyabbá kell tenni a bűnüldözést és bűnmegelőzést, akár újabb anyagi erőforrások megteremtésével is. Kicsiben és nagyban egyaránt „játszanak" a bűnözők, akik között egyre több a külföldi állampolgár. Az a szóbeszéd talán csak apróbb bosszúságra utalhat, hogy a volt Szovjetunióból érkezőknek fejpénzt kell fizetni azért honfitársaiknak, hogy a nyíregyházi KGST-piacon árulhassanak. Kétségbeejtő viszont az a jelenség, melyre a közelmúltban kecskeméti és szegedi példák mutatnak rá: mind gyakoribbak a leszámolás-jellegü, több ember halálával (kivégzésével?) járó cselekmények. Az újságolvasók természetesen nem tudhatják, mi áll e gyilkosságok hátterében, mi vezetett a családtagok tragikus halálához. Lehet: csupán a vagyonuk volt szálka egyesek szemében, de az is előfordulhat: a határokon túl nyúló üzleti kapcsolataikban akadtak problémák, nézeteltérések. A tényen azonban nem változtat semmi: emelkedik a mind erőszakosabb bűncselekmények száma. A nemzetközi bűnözés egyre inkább érezteti hatását Magyarországon, nemcsak a magyarok külföldi kapcsolatai miatt, hanem azért is, mert mind több külföldi állampolgár telepszik le hosz- szabb-rövidebb időre hazánkban. Az arab valutázók, kínai üzletelők, szerb és hor- vát fegyver- és kábítószercsempészek éppúgy megtalálhatók itt, mint az orosz, ukrán vagy grúz maffiózók. Közülük sokan teremtenek (üzleti) kapcsolatot honfitársainkkal, akik szép számmal keresik a nem minden esetben törvényes, de a gyors meggazdagodáshoz vezető utakat. Ez viszont sok esetben hordoz veszélyeket magában, mint azt a példák mutatják. Sajnos túljutottunk már azon, hogy a bűnözők fő megélhetési forrása a lopás és betörés, hisz egyre jobban beépülnek a gazdasági életbe, gyakran a kereskedelem a fő tevékenység. Ami persze együtt jár egyebek között a csempészettel is, hiszen nemcsak az élelmiszer, vagy ipari termékek jelentik a fő árucikkeket, de az arany, a fegyver, a kábítószer és egyéb, a „nagy bulit” jelentő termékek. Szeged lassan Palermóvá válik, a gyermekkereskedelem botránya és a legutóbbi családirtás is erre enged következtetni. Es ha hagyjuk, hogy hazánk a bűnözés terén váljon Olaszországgá, vagy az Egyesült Államokká, akkor régen rossz nekünk...
