Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
A TARTALOMBÓL: Aktuális kérdések _______________ „Fűszerezni” a diákéletet Bódi Mária Harasztosi Pál felvétele M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — „Ha élet zengi be az iskolát,/ Az élet is derűs iskola lesz.” — fogalmazta meg a század elején Ady Endre. Vajon napjainkban mennyire érvényes ez a gondolat? Mit tehetnek a diákok azért, hogy mozgalmasan teljenek a napok, hogy lüktető élet legyen a suliban? Van-e arra egyáltalán lehetőség, hogy megvalósítsák a tanulók elképzeléseiket, ötleteiket? Mennyire partnerek mindehhez a nevelőtestületek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bódi Máriával, a Nyíregyházi Középiskolások Körének ügyvivőjével, aki egyben az egészségügyi szakközépiskola pedagógusa is. □ Beleszólhatnak-e a fiatalok a diákélet alakításába? — Amikor a rendszerváltás idején megszűnt a KISZ, mindenki érezte, hogy támadt egy űr, a diákok magukra maradtak. Bár az iskolát második otthonnak szokták nevezni, a tanulók otthontalanoknak érezhették magukat. Néhány intézményben iskolai diákbizottság néven volt szerveződés, aztán megszületett az új közoktatási törvény, amely kimondta: a diákság érdekeinek képviseletére, a diákságot érintő kérdések felvetésére létre lehet hozni a diákönkormányzatokat. □ Eltek-e ezzel a lehetőséggel megyénk középiskolái? — Csaknem valamennyi iskolában létrejöttek a diákönkormányzatok, bár a működést tekintve nagyok az eltérések. Mindez abból adódik, hogy sem a diákok, sem a tanárok nincsenek tisztában a diákönkormányzat szerepével, feladatával. □ Tulajdonképpen mi a diákönkormányzat? — Mint az elnevezés mutatja, önkormányzást jelent a diákság saját ügyeiben. S mik a saját ügyek? A diákélet alakítása. A diákönkormányzat lehetőség az iskolában az otthonosság kialakítására, lehetőség a demokrácia tanulására és gyakorlására, lehetőség a kisközösségek szerveződésére, lehetőség panasztételre, kérdések megválaszolására, kapcsolatteremtésre, lehetőség szórakozásra. A gondot a feltételek megteremtése jelenti. Nem csak a diákság aktivitása a fontos, a nevelőtestület segítsége is kell. Tárgyi feltételként kell egy saját kuckó, egy klub, ahol a diákönkormányzat összejöhet, beszélgethet. Tudom, az iskolákban zsúfoltság és teremhiány van, de egy pincehelyiséget, egy raktárt a diákok felnőtt segítséggel otthonossá tudnának tenni. Az anyagi feltételek is meghatározzák a diákönkormányzatok működését. Q Miért kell ahhoz pénz, hogy néhány fiatal kimondja a diákönkormányzat megalakulását? — A diákönkormányzat megalakul pénz nélkül, de utána a működéshez kellenek az anyagiak. Pénz kell a dekorációhoz, az iskolai újsághoz, a rendezvények megszervezéséhez, előadók meghívásához. Hadd szóljak még a jogi feltételekről is. A diákság sajnos, gyakran nincs tisztában a jogaival. A diákönkormányzat jogai: dönt a saját működéséről, az anyagi eszközök fel- használásáról, a hatáskörök gyakorlásáról, a diáknap fel- használásáról, a diákújság szerkesztőségének megbízásáról. □ Sró volt az anyagiakról. A megyében legfeljebb csak néhány iskola tudja segíteni pénzzel a diákönkormányzatot. — Rengeteg pályázati lehetőség van, amellyel élhetnek a diákönkormányzatok. A Sansz és a Pályázati figyelő rendszeresen hírt ad a pályázatokról, s ezekről a Nyíregyházi Középiskolások Köre is tájékoztatja az önkormányzatokat. A pályázatok megírásához azonban szükség van a felnőttek segítségére is. Hadd említsem meg a nyíregyházi Kölcsey gimnázium diákönkormányzatát, amely tavaly több pályázattal is nyert pénzt a működéséhez. □ A közelmúltban a megyei diákfórumon egy tanuló arra hivatkozott, hogy azért nem sikerült színes diákéletet kialakítani, mert az azóta nyugdíjba vonuló igazgató diákellenes volt. Furcsa azt hallani, hogy egy pedagógus diákellenes. — Azért fogalmazódhatott ez meg, mert a diákok újat akarnak, valami mást szeretnének az élet minden területén, ők a lázadók. Egy vezető számára az új kihívás veszélyt, problémát jelent, s inkább nem foglalkozik a felvetődött ötlettel. Ha a diák elutasítást kap, megtorpan, nem tudja megvalósítani céljait, s előbb-utóbb feladja a harcot, passzív lesz. Gyakran elhangzik az az érv is:„Van elég dolgod, tanulj, az a legfontosabb.” Szerencsére nem csak elutasítást kapnak a diákok, sok olyan gimnázium van, ahol támogatják a diákönkormányzatot. Ilyen többek között a már említett Kölcsey gimnázium, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközép- iskola, az Arany János Gimnázium, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium. □ Ma már egyházi gimnáziumok is vannak a megyében. Ezekben az iskolákban működik diákönkormányzat? — Az egyik egyházi iskoláról vannak pontos információim, de nem sok jót tudok mondani. Papíron működik diákönkormányzat, azonban az igazgatótól sorra elutasítást kap a diákönkormányzat vezetője. A diákok szerettek volna zenés rendezvényt, 24 órás focit, de mindezeket nem engedte meg az iskola vezetősége. Úgy tűnik, az egyházi iskolában jobban korlátozzák a diákönkormányzat működését, mint az egyéb iskolákban. Hiába kerestem meg a NYIKK nevében az igazgatót, én is elutasítást kaptam. □ A Nyíregyházi Középiskolások Köre eddig a megyeszékhely középiskoláit fogta össze, a vidéki iskolák pedig magukra maradtak. Lesz-e ezen a területen változás? — Megpróbálkozunk azzal, hogy a megye valamennyi középiskoláját összefogjuk. Novemberben Egerben rendezték meg az országos diákparlamentet, s ott fogalmazódott meg: alakuljanak regionális diákszerveződések. Tulajdonképpen már ezen a tanácskozáson is a NYIKK hangolta össze a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei küldöttség munkáját. Úgy látom, nagy gondot jelent az, hogy a középiskolák nem tudnak egymásról, egymás programjairól, ezért az egyik legfontosabbb feladat a pontos informálás. • Ön melyik pártra szavazna? • A beregi Ella Fitzgerald • Új sztárok a színházban • A Magyar Filmszemle elé £ yarmatüy Ágnes iMunßäcsy-dfjas dfsz- fet- és jefmeztervezó Lengyeßorszägßan folytatott képzőművészeti tanulmányo- íztiatii képzőművészeti Akadémián végzett. Tößß ßazai szinßdz tervezőművészeként dolgozott, antedett számosfilm, kpztükaz Oscar- díjas (Mephistojeímezeit is ő tervezte, dl nyíregyházi Művészeti Szaß^özipisßpßßan 1989óta tanít, a Móricz Zsigmond Színkázkoz 1993-ßan szerződött. Munkaival rendszeresen részt vesz a kazai és ßülföldi hiállításohpn. fjelenleg a nyíregy- kázi Városi Cjalériáhan mutatja ße az utößßi tíz év munkásságából válogatott jelmezeket, díszeteket. KM galéria fiVálogatott jelmeze*£ Elek Emil felvétele A palackból kiszabadult szavak Angyal Sándor A mennyire áldásos, esetenként annyira fájdalmas is tud lenni a demokrácia, aminek egyik alappillére a véleménynyilvánítás szabadsága. Nehezen szokjuk, hogy amíg nem is olyan régen a legnyilvánvalóbb kijelentésnél előbb körbenéztünk — „A falnak is füle van!” — addig most minden különösebb következmények nélkül kimondhatjuk gondolatainkat — „Ami a szívemen, az a számon' , — ha az nem ütközik az alkotmányba, nem sért alaptalanul személyiségi jogokat. Felszisszennek például sokan, ha az egyik párt prominense érdes szavakkal illeti a másik pártot, amely — szerinte — demagóg politikát folytat, felelőtlenül ígérget, húzogatja a mézesmadzagot a választók szája előtt. Rohan rögvest a rádiós, meg a tévés csapat—avagy hozzájuk, az érintett — s már sugározzák is még melegében a viszontváda- kat, hogy tudniillik, amazok jobban tennék, ha hallgatnának, mert egyetlen érdemük, hogy nem ígértek semmit, de azt maradéktalanul beváltották. Vannak aztán ennek a demokratikus szócsatározásnak személyi vonatkozásai is, amikor valakiből egy-két kijelentése miatt hazaáruló lesz, vagy a népben-nemzetben gondolkodása következtében valakit a szélsőjobbra igyekeznek tolni. Mindazonáltal a legtöbb párt önmagához mérten jelöli mások helyét a jobb- és a baloldalon, merthogy csakis ő van a centrumban s naná, hogy győzelemre tör. Sokkolóbb, amikor rendezvényeken a nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés határát súrolja a csak a maga igazságát ismerő szónok. Voltam olyan nagygyűlésen, ahol a néhai miniszterelnököt — még életében! — nemzetvesz- tőnek kiáltotta ki az előadó, s a kormányt úgy „anblokk” a nép ellenségének bélyegezte, akikhez képest „még a kommunisták is ministránsgyerme- kek”. S mert demokráciában élünk, ahol ami a szívemen, az a számon, az esetek többségében semmilyen jogos következménye nem volt ezeknek a vádaskodásoknak, (néhány feledhető bírósági ügyet kivéve) mondván: az első—jogos! — ellenlépés után nyomban a védekezőre sütnék a diktátor bélyegét. Ugyanakkor a mindenkori ellentábor sem volt rest a ri- poszttal, s olykor még a higgadtságukról ismert politikusok is nyomdafestéket alig tűrő kifejezésekre ragadtat!j)ták magukat... A kényelmetlen helyzetek egész sora alakul ki a félelem nélküli szókimondás lehetősége következtében, amit egyébként aligha nevezhetünk bajnak: sőt a demokrácia legtermészetesebb velejárójának minősíthetjük. Ilyen volt például, amikor az egyik ellenzéki párt vezetőjének nyílegyenesen a szemébe vágta a notórius nyugdíjas felszólaló: „Önt én egy karrieristának tartom, aki nem tűri meg maga mellett a tehetséges embereket, egyedül akar uralkodni”, stb. Szerencsére a megcélzott politikus nem veszítette el türelmét, lélekjelenlétét s nyugodt érx’eléssel igyekezett a bírálót és a hallgatóságot meggyőzni az elhangzott kritika ellenkezőjéről, úgy, hogy szavai mégse tűnjenek erőtlen védekezésnek. Aki úgy véli — ilyenek pedig sokan vannak — hogy azért nem ártana a demokrácia viszonyai közepette sem nagyobb önfegyelem, s hogy ne lehessen a demokrácia köntösébe bújva boldog-boldogtalannak akárkit parttalanul pocskondiázni, valahol kétségkívül igaza van. Am nem szabad elfelejteni, hogy nem lehet máról-holnapra a diktatúra helyett olyan demokráciát „előállítani”, ahol minden szereplő pontosan ismeri — és meg is tartja — az elemi játékszabályokat. Magukon a szereplőkön múlik a leginkább, hogy mennyit engednek meg maguknak vagy mennyit képesek tolerálni, s hol az a határ, amely már sérti a jó ízlést, a személyhez, egy-egy csoporthoz fűződő jogokat s ami ellen ott, a helyszínen felemelik a szavukat. M ert a sandaság, a sárdobálás, a demagóg vádaskodás korántsem jogszabályi beavatkozással, hanem az érvek nyíltszíni ütköztetésével győzhető le még mielőtt megzavarná a köznyugalmat, mely, ha a politikai rikácsolástól felborul, már aligha szónokolhatunk demokráciáról. Különösen így, sorsdöntő választások közele dt én.
