Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

1994. február 1., kedd Mmmmmmmmmmmmmmmmmm HITELET Négy évtized — szolgálatban Nagy szónok és szép ember volt, amely még a lelkésznél sem mellékes Reményi Mihály Nyíregyháza — Ötvenöt év­vel ezelőtt, 1939. február 3- án halt meg Paulik János, a nyíregyházi evangélikus egy­ház igazgató lelkésze, aki 15 éven át az Evangélikus Lel­készegyesület elnöke is volt. 1866. június 21-én született Ipolyszelén, ahol édesapja evangélikus tanító volt. A gimnáziumot Rimaszombaton és Selmecbányán, a teológiát Eperjesen végezte. Segédlel­kész volt Aszódon 1891-ig. Rövid ideig tartó Selmecbá­nyái káplánkodás után 1891- től Budapesten lett hitoktató lelkész. 1900-ban választották meg lelkésznek Nyíregyhá­zán, ahol közel negyven éven át tevékenykedett. A tiszai egyházkerület fő­jegyzője, 1918-tól a Magyar Evangélikus Lelkészegyesület elnöke volt 1933-ig, ettől kezdve tiszteletbeli elnöke. 1895-1900 között szerkesztet­te az Evangélikus Családi La­pot. Több mint 30 dolgozata, tanulmánya jelent meg. Az ágostai hitvallást és Luther 95 tételét lefordította latinból ma­gyarra. Nyíregyházán 1904-ben ad­ta ki Passióját, amelyet 1934- ig hat alkalommal adott ki új­ra. Virágvasámap és nagypén­teken ebből olvastak és éne­keltek az istentiszteleten. Geduly Henrik 1896-ban, Paulik János 1900-ban lett a nyíregyházi gyülekezet lelké­sze. Folytatták múlt századi elődeik, Bartholomaeidesz Já­nos és Farbaky József isko­laalapító tevékenységét. 1913- ban bevezették a népies isten­tiszteleteket. Őseink szertartá­sát magyarul végezte a pap. Kedves Tranoscius énekeiket dr. Vietorisz József gimnáziu­mi tanár és igazgató fordította le. Paulik János ezekből ké­szült válogatása nyíregyházi toldalékként került az énekes­könyvbe. A máig is egyedülál­ló teljes Tranoscius fordítást 1935-ben adta ki a Luther Szö­vetség. 1910-ben a templomot ki­festették a ma is látható dús aranyozású színekkel. Új pa­dok kerültek a templomba és új orgonát szereztek be. Az or­gona fölötti fehér falon meg­maradtak az 1786-ban temp­lomépítő őseink nevei a mai napig is. Már a második temp­lom építésére gondoltak, ami­kor kitört az első világháború. Harangjait és a templomépí­tésre szánt 90 ezer koronát fel­áldozta a gyülekezet a haza oltárán. 1922-ben pótolta ha­rangjait és 1927-ben felújítot­ta orgonáját. Ebben az időben szerelték fel a templom hom­lokzatára az országban szinte páratlan harangjátékot. A 12 harang minden órában elüti a Jövel, Szentlélek Úristen kez­detű énekünk első két sorának dallamát. A központi elemi iskola díszterem előtti csarnokában két márványtáblán megörökí­tették a gyülekezet első világ- háborús hősi halottainak a ne­vét. Vele szemben Szalay Pál a fiú polgáristák művészrajz tanára megfestette Luthert az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen V. Károly német-ró­mai császár előtt. Alatta állt a híres mondás: „Itt állok, más­ként nem tehetek.” 1936-ban a nyíregyházi evangélikusok ju­bileumot, örömünnepet ültek. 150 éves volt a templomunk, 75 éves lett a gimnáziumi ok­tatás a Kossuth Gimnázium­ban. Már állt a második gim­názium a Jósa András utcában, amely Geduly Henrik Leány- gimnáziumként működött. Geduly Henrik 1911. május 16-án lett a tiszai egyházke­rület püspöke. Ebben az idő­ben Nyíregyháza volt szinte a magyar evangélikusság fővá­rosa. Itt működött a rangidős püspök. És akkor jött 1937. Február 18-án meghalt Geduly Henrik püspök, 1938-ban Krieger Mi­hály püspöki másodlelkész, majd dr. Dómján Elek püspök. 1939. február 3-án meghalt Paulik János igazgató lelkész, ennek a nemzedéknek az utol­só tagja. Róla már életében hallot­tam, hogy nagy szónok és szép ember volt, amely még lel­késznél sem mellékes. Gyer­mekként emlékszem a fehér hajú, idős lelkipásztorra, de emlékezem rá akkor is, amikor óránként megszólal a harang­játék templomunk homlokza­tán, amelyet az ő idejében sze­reltek fel. Jó lenne feledni a borzalmakat Méltó főhajtás a halálba vezényelt 600 ezer magyarországi zsidó tiszteletére Budapest (MTI-Press) — Megkezdődött a holocaust emlékév. Sok és sokféle programmal, rendezvénnyel emlékezik a magyarországi zsidóság a fél évszázad előt­ti és gyászos eseményekre, mindarra, ami nem feled­hető borzalomként él a köz­tudatban, a történelemben. Beer Ivánt, a Magyarországi Holocaust Emlékbizottság el­nökét kérdeztük: mi mindenre készülnek? — Az emlékév január 18-án kezdődött, a budapesti gettó felszabadulásának 49. évfor­dulóján és egy esztendő múlva 1995. január 18-án fejeződik be, az 50. évforduló napján. A leglényegesebb központi ren­dezvények a következők: már­cius 2-án a Fesztivál Zenekar estje lesz a Goldmark terem­ben Weiner Leó műveiből. Március 5-én megemlékezést tartunk és ugyancsak március­ban történészkongresszus is lesz. A zsidó hitközség javas­latára nagy, központi megem­lékezés dátuma április 17-e. A zsinagógiai naptár szerint 50 évvel ezelőtt indultak el Észak-Kelet-Magyarországról az első deportáló vonatok. Ezen az egyház által kezdemé­nyezett / visszaemlékezésen Göncz Árpád magyar és Esel Weitzman izraeli államfő is részt vesz. Sor kerül különféle kong­resszusokra, a cionista ellenál­lók, a MCSZ például három­napos kongresszust tervez és sok vidéki, helyi rendezvény­nyel is bővülhetnek a központi programok. Május 29-30-án lesz a hagyományos Yad Va­séin emlékülés, július 3-án pedig az Emmanuelle Alapít­vány ugyancsak hagyományos megemlékezése a Dohány ut­cai templom udvarán lévő mártírok fájánál. Erre az alka­lomra meghívták a jeruzsále- mi főrabbit és hazánk jeles fiát, Teller Edét is. A magyarországi zsidó di­aszpóra összességének a meg­emlékezései lesznek ezek az alkalmak. A Várban, a Törté­neti Múzeumban nyitják meg a magyar állam menedzselésé­vel készülő Holocaust Em­lékkiállítást. Augusztus 28-án a Kozma utcai zsidótemető­ben tartunk hagyományos megemlékezést és május utol­só vasárnapjától augusztus el­ső vasárnapjáig a vidéki hit­községek is bekapcsolódnak a rendezvénysorozatba. Kap­tunk már jelzéseket többek között Pécsről, Békéscsabáról, Veszprémből különféle kul­turális eseményekről. Örven­detesnek tartjuk, hogy több budapesti színház is műsorá­ra tűzött az évfordulóval kap­csolatos, a megemlékezéshez méltó darabot, így például a Radnóti, a Pesti Színház, vala­mint a Játékszín. Október 16-a a nyilas hata­lomátvétel napja, erre együtt emlékezünk majd az ember­mentő diplomatákról elneve­zett szervezetekkel, gondolok itt például Wallenbergre, Lutzra, a követségek is velünk tartanak ezen az alkalmon, és három helyen lesz megem­lékező koszorúzás. Az egy­éves eseménysorozat 1995. ja­nuár 18-án, a gettó felszabadí­tásának napján fejeződik be, amikor a felszabadítók rész­vételével ünnepi fogadást adunk. — Méltó főhajtás, megem­lékezés lesz ez a halálba vezé­nyelt 600 ezer magyarországi zsidó tiszteletére. — Mi is úgy gondoljuk és meggyőződésünk, hogy mind­ezt meg kell tennünk, bár va­lóban jó lenne felejteni a sok borzalmat, de lehetetlen meg nem történtté tenni, ami itt megesett, és bár a tiszteleta­dás, a megemlékezéssorozat a múltnak szól, figyelmeztetés a jelennek és jövőnek is. Még valamit: terveink szerint egy nagyszabású protokollvetíté- sen — melyre meghívjuk majd az állami élet vezetőit is — be­mutatják Steve Spielbergnek nemrégiben elkészült filmjét, a Schidler-listát, melyben a világhírű amerikai rendező 1200 megmentett zsidó törté­netét dolgozta fel. Szent Balázs, a vértanú püspök Kínzásokkal igyekezett rábírni a pogány istenek és a császár imádására Csonkaréti Károly Nyíregyháza — Az utolsó nagy keresztényüldözések idején, úgy 300 körül a Ró­mai Birodalom keleti szeg­letén, az örményországi Sze- baszte városában élt a jám­borságáról híres püspök, Blasius, akit a mi nyelvün­kön Balázsnak nevezünk. Hívei nagyon szerették, ezért kérték, hogy Licinius császári helytartó keresztényüldözése elől rejtőzzön egy barlangba. A zaklatások csillapodtával visszatért hívei közé. A ke­resztények üldözése hamaro­san újból fellángolt, s Agrico- la, Kappadocia és Kis-Armé- nia helytartója elfogatta, bör­tönbe vetette a püspököt. Kín­zásokkal igyekezett rábírni a pogány istenek és a császár imádására. Közben egy ke­resztény gyermeket is börtön­be zártak, akinek torkán meg­akadt egy halszálka. A gyer­mek már-már megfulladt. Ba­lázs püspök buzgó imájára azonban egyszercsak megsza­badult a halszálkától, s a hal­dokló visszanyerte egészségét. Kevéssel ezután, 316-ban a ró­mai helytartó lefejeztette Ba­lázst. A vértanú püspök ünne­pe február 3-án van. A gyermek megmentésének emlékére rendelte el a kato­likus egyház a Balázs-áldás- nak vagy Balázsolásnak neve­zett szertartást. Szent Balázs püspököt ugyanis már vér­tanúságának idejétől a torok­bajok gyógyítójaként tisztel­ték. Ünnepén általános szokás volt, hogy tiszteletére és párt­fogását kérve gyertyát ajánlot­tak fel a templomnak. Valószí­nűleg ebből fejlődött ki a Ba- lázsáldás, amely eleinte csak abból állt, hogy a hívek fo­gadalmi gyertyáikat álluk alá tartották, s úgy kérték Szent Balázs oltalmát. Mai formája a XVI. század­ban fejlődött ki: a két kereszt­be fektetett gyertyát a pap tart­ja a hívek álla alá, s közben a következő imát mondja: „Szent Balázs püspök és vér­tanú közbenjárására Isten szabadítson meg téged a to­rokbajtól és minden más rossztól.” A nép helyenként „torkolásnak” is nevezi a Ba­lázsolást. A Balázs-áldáshoz tartozik a Balázs-járás népszokása, ami lényegében egy Balázs napján tartott adománygyűjtő és kö­szöntő szokás. Hazánkban a XVII. századtól a tanító java­dalmának felsorolásánál talál­kozunk az e napi „koledával” vagy „kantádéval”. Egy galgagutai jegyző­könyv például elmondja, hogy február 3-án a kántornak ének­kel kell körüljárnia a faluban. Másutt a tanító cselekedte ugyanezt a tanítványai kísére­tében. Idővel már csak a gyer­mekek jártak házról házra énekelve, s a kapott ajándékot átadták a tanítónak, ami ál­talában szalonna, kolbász, bab, liszt és más élelmiszer volt. Sümegen a Balázs-járók ha­tan voltak, akik beöltöztek püspöknek, generálisnak, ka­pitánynak, mesternek, diáknak és parasztnak, amihez ele­gendő volt a papírból készített püspöksüveg, katonai csákó, fakard, stb. És természetesen az elmaradhatatlan kosár az ajándékoknak. A Balázs-járáskor mondott ének legrégibb szövege 1650 tájáról való, amelyet a gyön­gyösi Ferenc-rendi kolostor könyvtára egyik fóliánsának tábla melletti védőlapján fe­deztek fel. Egyházzenei... ...tábort szervez Sármellé­ken, a Balaton mellett a ka­posvári Szent Margit Plébá­nia-hivatal. A táborozás jú­lius végén, augusztus elején lesz, ahová a tizennégy- húsz éves katolikus fiatalo­kat várják. Bővebb felvilá­gosítást Kaposváron a Bu- zsáki út 6/b. alatt lehet kér­ni. (MTI) Kárpátalján... ...a beregi egyházmegyében három új református temp­lomot szenteltek fel nem­rég. Először a balazséri, majd a haranglábi, aztán a bilkei hívek hívták ez alka­lomból hálaadó istentiszte­letre a határon innen és túl élő hittestvéreiket. (KM) Nyíregyházán... ...tartja kihelyzett ülését február 2-án az MDF orszá­gos elnöksége. Az egyházi szekciót Lezsák Sándor, a párt ügyvezető elnöke ve­zeti, a házigazda pedig Szá­lai László református lel­kész, országgyűlési képvi­selőjelölt lesz. A beszélge­tés délután két órakor kez­dődik a Görög Katolikus Püspöki Hivatalban. (KM) Nyugdíjas... ...református lelkészek és lelkészözvegyek találkozó­ját tartották január 30-án Nyíregyházán. A házigazda a helyi egyházközség volt. (KM) Piricsén... ...befejezéséhez közeledik a református templom hely­reállítása. A kis épület a megye egyik legszebb egy­házi műemléke, s évek óta dolgoznak rajta a szakem­berek. (KM) A vencsellői határban Balogh Géza felvétele Keresztény kurzus Az egyházakkal kapcsola­tos kérdések kapcsán né­melykor találkozni lehet két aggodalommal: a keresz­tény kurzus és a restauráció veszélyének emlegetésével. Érzésünk szerint ez időn­ként olyankor is hangot kap, amikor egyáltalán nem indokolt (például jogos egyházi igények vagy telje­sen helyénvaló egyházi kezdeményezések esetén). Véleményünk az, hogy a keresztény kurzus és a res­tauráció útja egyfelől teoló­giailag nem vállalható, másfelől — még ha lenne is rá szándék — egyik sem megvalósítható. Annak is ellentmondunk, ha egyházi körökben akadnának olya­nok, akik az egyik vagy másik „lehetetlen lehető­ség” megvalósítására törek­szenek, illetve annak szel­lemiben gondolkodnak, cselekednek. A keresztény kurzus egy bizonyos politikai irányzat korhoz kötött érvényesülé­sét jelentette a két világhá­ború közötti időszak mint­egy két évtizedes szakaszá­ban. Valójában nem is az egyházak „uralmát” jelen­tette, noha befolyásuk két­ségtelenül nagy volt. A politikai-társadalmi feltéte­lek azóta gyökeresen meg­változtak. És, ha az akkori kor szellemiségének egyes töredék elemei fel is buk­kanhatnak, a „keresztény kurzus” visszatérése az or­szág mai berendezkedése mellett valójában kizárható. Egyébként azt is megkér­dezhetjük: vajon honnan vennék mai állapotukban az egyházak azt a „hatalmat”, amelytől a „keresztény kur­zus” emlegetői az országot féltik? A jobbnak tartott múlt visszaállítása, a restaurá­cióra való törekvés lehet kí­sértő gondolat (az emberi­leg néha talán érthető nosz­talgiák következtében is). De látni kell: — Ebben a vonatkozás­ban is döntő módon esik latba a társadalmi körül­mények megváltozása; a megváltozott alkotmányos helyzet; az emberi mentali­tás, szellemiség, a kultúra átalakulása. — Az egyházak is változ­tak, éspedig nemcsak sze­mélyi, intézményes és va­gyoni állaguk tekintetében, hanem teológiájukban, kül­detésük értelmezésében is. A múltbeli állapotok — akármelyik történelmi sza­kaszt vesszük figyelembe, és akárhogyan ítéljük meg és minősítjük is azokat — sohasem történelmi előz­mények nélkül, az adott kor feltételeitől függetlenül jöt­tek létre. A múltból bi­zonyára lehet tanulságot le­vonni. Előre azonban csak az vihet, ami úgy akar job­bítani, hogy nem hagyja fi­gyelmen kívül a jelen adott­ságait. Sokszínű, pluralista tár­sadalomban élünk, az or­szágban demokratikus áta­lakulás megy végbe. Viszo­nyainkat bizonyára egyre inkább a „nyitott társada­lom” modellje határozza meg, amelyben eltérő életszemléletek és életfor­mák egyenjogúan léteznek egymás mellett. (Ókomenikus tanulmányi füzetek 1993. december.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom