Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05 / 30. szám

1994. február 5., szombat HATTER A semmiből épült birodalom Kacsavári kecskék, bárányok «Aki világéletében bolondult az állatokért Balogh Géza Dombrád-Kacsavár (KM) — A Gégény és Dombrád kö­zötti kövesút két oldalán lévő tanyákat csak a legrészlete­sebb térképek tüntetik fel. Pedig Lokács-, Maczkó-, Fe­kete-, vagy Tölgyestanya akár egy kisebb falunak is beillik. A sorban az utolsó Kacsavártanya, s ez a legki­sebb is, mindössze két család lakja. A gátőr, meg egy ma­gángazda, vagy ahogy diva­tosabban mondják, egy far­mer. A gazda. Kiss István éppen reggelizik, pontosabban szól­va délebédezik, s a vendégeket is meginvitálja egy kis virslire, füstölt kolbászra. Kerül kávé is, kóla is, csak éppen sörrel, vagy borral nem szolgálhat. Nem mintha hiányozna e hét­köznap délelőtt, de ha már a házigazda felhozta... Tősgyökeres városi — Hat éve befejeztem az ivást, azóta a házba sem enge­dem be a szeszt — szabadko­zik. — Akkor megfogadtam, hogy lezárom életemnek ezt a szakaszát, azóta is tartom a szavam. Kiss István tősgyökeres nyíregyházi, s igazi belvárosi vagányként ismerték harminc­öt éves koráig. Akkor viszont felszámolt mindent a város­ban, s eljött ide, a világ végére gazdálkodni. Ma már van vagy ezer birkája, nyolcvan te­hene, bikája, tíz lova, százöt­ven kecskéje, s egy kedves, de rettenetesen csökönyös sza­mara. Valóságos birodalom ez, s hiába nagy a porta, ter­mészetesen ennyi jószág nem fér el rajta. A lakással mindjárt szem­ben, kicsit messzebb a köves- úttól van egy nagy major. Nem olyan régen még a ke- mecsei állami gazdaságé volt, azt vették meg egy éve Kis- sék. Ötmillió forint kölcsönt kaptak a Phare-keretből, s azó­ta minden gondolatuk a gazda­ság körül forog. Nem csoda, hiszen havonta csak a kamat törlesztése több mint százezer forint! Itt nemcsak a juhokat, de A birkákat, teheneket a ma­jorban tartják, de a gyönyörű lovakat itt, a portán. Kedvtelve nézegetjük a kecses kancákat, csikókat, s közben azt kérdez­zük, tipikus városiként hogyan mert belevágni e nagy gazdál­kodásba. — Világéletemben bolon­dultam az állatokért Tízéves lehettem, mikor apám beállt Ibrányban korcsmárosnak. Mire észbekapott, nekem már nyolc bárányom, meg kiskecs- kém volt. A nálunk iddogáló juhászokkal ugyanis én remek üzleteket kötöttem. Ha elfo­gyott a pénzük, elcsentem apámtól egy üveg pálinkát, ők meg cserében adtak egy szo­pós bárányt Mikor bevittem őket Nyíregyházára, nagyapán a haját tépte, mert lelegeltek mindent az udvaron. A Kiss házaspár egy negye­dik emeleti, jósavárosi lakást hagyott Nyíregyházán, de mi­kor az asszony meglátta az el­hagyatott tanyát kis híján megállt a szíve a rémülettől. Milyen lesz itt az élet, mi lesz a gyermekekkel, hogyan jár­nak majd innen iskolába? Nem mennének el — Mi is hamar beilleszked­tünk, de a lányok mintha vi­lágéletükben itt éltek volna — eleveníti fel a kezdeteket Kiss Istvánná, aki tulajdonképpen az igazi gazda, hiszen az ő ne­a kutyákat is szeretik vén fut a gazdaság. — A két nagyobbik lány már a pallagi mezőgazdasági technikumban tanul, a legidősebb állatorvos­nak készül, a húga is valami hasonló pályát nézett ki magá­nak. A két kicsi a gégényi ál­talánosba jár, s mindannyian bolondulnak a jószágokért, különösen a lovakért. Ma már semmi pénzért nem mennénk el innen. Az igazat megvallva, a lo­vaknak nem sok hasznát veszik, jobbára csak lovagol­nak rajtuk. El is adhatnának már közülük, hiszen tízet azért luxus hátasként tartani, de a szívük nem engedi. A lovak­kal nem üzletelnek. Ott van­nak erre a kecskék, a juhok, a tehenek. Ma övék az ország legnépe­sebb kecskenyája. Egy időben Szendrőn, s Szigetcsépen volt egy-egy hasonló nagyságú fal­ka, de azokat nemrég felszá­molták. Pedig a kecske rend­kívül hálás jószág, egy negy­venkilós példány évente akár nyolcszáz liter tejet is ad. Csak az a baj, a kecsketej nem kell sehol. Ok is a malacokkal, a borjakkal, a gidákkal etetik fel. — Nem is a kecske a mi fő gondunk, hanem a birka — jegyzi meg a házigazda a jószágtartó telep felé tartván. — A juhtejet sehol nem ve­szik át Szabolcsban, a messzi A szerző felvétele Hajdúböszörménybe kell vin­nem másnaponként. Még sze­rencse, hogy felszerelkez­tünk hűtőkkel, belegondolni is rossz, mi lenne, ha napon­ként kellene megtennem azt az utat. Ennyi jószággal persze ők ketten nemigen bírnának el, két alkalmazott segíti őket. Meg temérdek kutya, két ko­mondor épp a napokban köly- kedzett le. Mondja is Kiss István, hogy válasszunk közü­lük, felőle elvihetjük az egész almot, csak újuk meg a nagy gondjukat. Az állami gazda­ságtól eddig béreltek a tanya mellett egy húszhektáros táb­lát, de az őszön felszántotta a gazdaság, mondván, az ő terü­letük már annyira lecsökkent, hogy a saját jószágaiknak is szükségük van e földdarabra. Legyűrt nehézség A Kiss-féle telep tehenei, bir­kái, lovai, kecskéi persze mit sem tudnak a gazda gondjai­ról. Békésen eszegetnek, s közben ki-ki pillantanak az istálló félhomályából. Kint sű­rű havas eső csapkod, hasas fellegeket hajszol a szél, szó­val odébb még a tavasz, ami­kor zsendülni kezd a fű, s lehet a zöldet legelni. Kiss István mindezek ellenére bizakodik. A semmiből építette fel ezt a kis birodalmat, s eddig is le­gyűrt minden nehézséget. ........ M ár hónapok óta az influenzajárvány lehetőségének, majd közeledő bizonyosságá­nak a híre terjedt. Gyorsab­ban, mint maga az influenza. Legalább is az itteni látószög­ből. Mert itt a Nyírben még mindig nagyon távolinak lát­szik annak hamari valósága, ha azt halljuk, hogy Vasbán vagy Zalában járvány van. Helyesebben úgy szóltak a hírek, hogy influenzaszerű megbetegedéseket tapasztal­tak a járványügyi szakem­berek. Magát a vírust csak na­pokkal később sikerült izolál­ni. Az A2-es vírusok népes családjába tartozik ez a kis szörnyeteg. Végleges elpusz­títására hatásos oltóanyag még nincs, de magának a betegség lefolyásának enyhí­tésére a megfelelő gyógysze­rek az egészségügyi in­tézmények rendelkezésére állnak. Az esetleges szövődmények gyógyítására, kezelésére a kórházakban megfelelő rész­legeket alakítottak ki minden megyében. Az influenzáról szóló hí­reket azért tudtam ilyen ala­posan figyelemmel kísérni, mert a rádiót soha nem kap­Es ez nem egyenlő esélyek­kel indult. Nem voltam fel­készülve egy ilyen gyors tá­madásra, így azután orvvul ért, és pillanatok alatt le is terített. csoltam ki. A nap 24 órá­jában ott hevert bekapcsolva a paplanomon. A pünkösdkor szedett bod­zavirág teája és a csupornyi, akácméz oda volt téve a szó­fa mellé a padlóra, hogy ne kelljen nekem a takaró alól kimásznom értük. Egész egyszerűen az tör­tént, hogy amire a szakem­bereknek sikerült a vírust megtalálni, addigra én már izzasztó küzdelmet folytattam vele. Mivel életem során nem először kényszerültem orvtá­madás kivédésére, így me­gint a jól bevált empíriához folyamodtam. Csak saját ma­gamra és a gyógyulni aka­rásba vetett hitem erejére számíthattam. Két napig csak akkor kel­tem fel, ha halaszthatatlan feladatom volt. Például ku­tyasétáltatás, favágás vagy szénhordás. A boltba nem kellett men­nem, mert még a friss ke­nyérnek az íze is olyan volt, mintha fűrészporból lenne. A legfűszeresebb ételek illata is visszataszítónak tűnt, nem is beszélve a tejről. Maradt a mentsvár, a min­denre jó akácméz. Ezzel nemcsak a bodza­virág, a kamilla és a hárs­favirágteát lehetett édesí­teni, hanem még egy-egy falat kenyeret is le lehetett nyelni a két evőkanálnyi méz között. A heverészés unalmát, mi­vel az elmélyült olvasás lehetőségét a makacs fejfájás nem engedi, jógalégzéssel és akupresszúragyakorlatokkal lehet színesíteni és egyúttal a szervezet védekező mecha­nizmusát erősíteni. Öt nap kellett hozzá, amikor úgy nézett ki az ember az abla­kon, hogy egy pihentető sé­tára gondolt. Y y a:afeló menet l—J eszembe jutott, hogy J, JL láttam a hűtőben két szelet rántott húst, ami ecetes cseresznyepaprikával maga lesz a megváltás. Családév Réti János A debreceni megnyi­tóval kezdetét veszi a családok nemzet­közi éve. A rendezvényso­rozat, amelynek szándéká­nál kevés nemesebb indít­tatású lehetséges, ismerve korunk kórtüneteit. Mert mit is akar a családév? Vissza­állítani a legkisebb, még­hozzá vér szerinti közösség rangját és tekintélyét a tár­sadalmi értékrend éppen szétzilálódó rendjében. Bízzunk hát abban, hogy a hajdan legszilárdabbnak hitt emberi kötelék, a csalá­di összetartozás nem kerül teljesen az anyagi javak be­folyása alá. Hogy anyák, apák és gyermekek egymás iránti megnyilvánulásait nem az fogja meghatározni, hogy melyik fél mit vagy mennyit várhat a másiktól. Mert ha az ártó folyama­tok nem fordíthatók óvó, építő folyamatokká, akkor menthetetlenül a pénz fogja szervezni, vagy éppen szét­zilálni a családokon belüli viszonyokat. Ez pedig nem vezethet másra, minthogy lesznek gazdag családok, ahol — ha nem vigyáznak — minden- csak a vagyon kezelőjének vagy kezelői-' nek akarata szerint történ­het. Lesznek kevésbé gaz­dagok, amelyekben — ha nem féltik érzéseiket—még érezhető lesz érdekek mű­ködése is, és lesznek, ame­lyekben nem marad más, mint szeretni ■egymást vagy nem szeretni. Márpedig ha a szegénység bekopog az ajtón, a szeretet könnyen kiszökik az ablakon — tar­tották a régi öregek. / ó lenne, ha ez az év közelebb hozná az időt, amikor az egy­máshoz feltétel nélkül tar­tozó, egymásért viszonzást nem várva is áldozatot hozó családok korszaka veszi kezdetét. Crossbarral ellátott telefon működik Nagyvarsány fő­utcáján Harasztosi Pál felvétele Felborult értékrend Nyéki Zsolt Y~y ény derült a közel­/-/ múltban egy Nyír- M, egyházán elköve­tett, borzalmas bűncselek­ményre, és ismét háborog minden józan ember igaz­ságérzete. Legyen bár isme­retlen az áldozat, legyen so­ha nem látott személy a szülő és hozzátartozó, egy kívülál­ló számára is nehéz elfojtani az indulatokat. De kívülál- ló-e az ember, ha ugyanab­ban az országban, városban él, ugyanazokon az utakon jár, ahol a rémségek megtör­ténnek? A nemleges válasz egyértelműségét bizonyítja, hogy bárhol kerül szóba a szörnyű gyilkosság, ökölbe szorított kézzel követeli min­denki az igazságot. Nehéz megérteni, elfogadni a bí­rók, ügyészek önmérsékletre intő szavait akkor, amikor könnyen a brutalitás ál­dozatává válhat az átlagem­ber. A büntetés fogalma pedig egyre inkább elvi síkon értelmezhető. Mert bünte­tés-e egy olyan aberrált * valaki számára a börtön, akinek hétköznapi munkára sem lehetősége, de mák- szemnyi hajlama sincs, aki a napi élelmét, de inkább italát csak bűncselekmény­ből kívánja megszerezni? Aki veszi a jogot, hogy más embert megfosszon az éle­tétől? Aki a büntetést vég­rehajtó intézettől tiszta ruhát és ágyat, rendes napi kasztot vár el? Az igennel válaszolók biztosan nem néztek még olyan apa vagy anya szemébe, aki gyerme­kének testét meggyilkolása után csak az ajándékba kapott edzőcipőről, karó­ráról ismerhette fel. Hol van arányban a büntetés­ként kiszabott 10-15, vagy akár 20 év? A rendszerváltás idején eltörölték a halálbüntetést, amely döntéssel lehet egyetérteni és szembeszáll­ni. Mindkét tábor statisz­tikai adatok, külföldi orszá­gok példáinak sorát hozza fel érveinek igazolására. A törvény megalkotásakor fő szempontok között szerepelt a túlmisztifikált európaiság ideáljának követése, de hamar kiderült: a csatla­kozás kérdése nem ilyen egyszerű intézkedéseken múlik. a z Alkotmánybíróság /1 döntésének előké­xjL szításé és eredmé­nyének közvéleményt tükrö­ző tartalma azonban meg­kérdőjelezhető. S hasonló esetekben (világszerte üldö­zött eszméket terjesztő pár­tok bejegyzésekor) is erő­södhet a vágy: a jogalkotás és végrehajtás jobban tük­rözze a köz akaratát, érde­keit. +N

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom