Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-25 / 47. szám
■ ■ Ugyvitelszervezők világszínvonalon A képzéséhez szükséges eszközpark a XXI. század technikáját képviseli Gyakorlaton a három számítógépes terem egyikében Kállai János Nyíregyháza (KM) — Ha aziránt érdeklődünk a DOTE nyíregyházi Egészségügyi Főiskoláján, hogy kik az intézmény legelfoglaltabb hallgatói, nem kell sokáig keresgélnünk. A legtöbben az egészségügyi ügyvitelszervező szakosokat nevezik meg. Kik ők tulajdonképpen? Mit rejt a kacifántos elnevezés? Hogyan honosodott meg a megyeszékhely nem túl nagy múltra visszatekintő főiskoláján az új szakirány? Erről kérdeztük Zagyi Bertalan szakvezető docenst, aki a kezdetektől ott bábáskodott a szőkébb körben egészségügyi informatika szakként is titulált profil bevezetésénél. — Rögtön kiegészítéssel kezdem! Az ötlettől a megvalósításig a másik szakvezetővel, Szegedi Jánossal, a Jósa András kórház osztályvezető főorvosával együtt terveztünk és tettünk meg minden lépést, s most is közösen irányítjuk a komplex képzés folyamatait. Kényszerítő reformok Nos, a dolgok lényege az egészségügy már zajló és még előttünk álló reformjában gyökerezik. A korszerű nyilvántartás és a finanszírozás „kezelése” megfelelő számítástechnikai háttér és szakemberek nékül elképzelhetetlen. Ezek hiányában aligha valósíthatók meg a szakmai programok. □ Mely dátumot tekintik az új szak születésnapjának? Teljesen eredeti ötletre alapoztak, vagy követtek valamilyen modellt? ........ — Az előkészítés 1990-ben kezdődött, 1991 szeptemberében pedig már fogadtuk az első ügyvitelszervező évfolyamot. Ok, tizenkilencen, most harmadévesek, jövőre államvizsgáznak. Ami az ötlet eredetiségét illeti: nos, a nyugateurópai országokban és az USA-ban is csak három-négy éve képeznek egészségügyi ügyvitelszervezőket, sok előnyük nekik sincs. Az USA- modellből (chicagói) indultunk ki, de az amerikai képzési rendszer nem adaptálható a hazai viszonyokra. Átnéztünk persze más anyagokat is, és a sok információból egy tíz tagú szakmai bizottság — nemzetközi szaktekintélyek közreműködésével — állította össze a tantervet, az egész, nálunk bevezetett programot. Hivalkodás nélkül mondhatom: ilyen képzés sem Magyarországon, sem Közép-Kelet Európában másutt nincs! □ Melyek az újszerű képzés tartalmi meghatározói és legfontosabb céljai? Egyáltalán: mire készítik fel a hallgatókat? — Elsősorban (de nem kizárólag) az egészségügy számára képezünk informatikusokat, számítógépes szakembereket. De lényeges tisztázni: ők nem adatrögzítők vagy feldolgozók lesznek, hanem sokkal univer- zálisabbak. Hogy mire kell majd képesnek lenniük? Vegyük számba! Profikat képeznek Tudják magas szinten üzemeltetni az egészségügyben használatos programokat (szoftvereket). Legyenek képesek elvégezni az egészségügy szakemberei (nem csak az orvosokra gondolok) által kért elemzéseket. Feladatuk lesz egy-egy intézmény (például egy kórház) információs rendszerét működtetni, szervezni és fejleszteni, közreműködői lesznek a döntéselőkészítéseknek. Sokrétű, nagyon összetett tartalmú ez a képzés. Amit a mi hallgatóink tanulnak, az amerikai szakmastruktúrában öt szakmára van szétosztva. □ Akárhogy csűrjük-csavar- juk: profikat igénylő szak ez a javából! Milyen stúdiumokra épül? Mennyire leterheltek a hallgatók? — Nagyon. A három számítógépes termünk reggel héttől este nyolcig állandóan foglalt. A stúdiumok öt nagyobb blokkban helyezkednek el. Vannak az értelmiségi pályára általánosan felkészítő tantárgyak: például angol, latin, jogi ismeretek, civilizáció történet, stb. Aztán az egészségügyi szakmai alapozók: szervezőt, struktúra, klinikai ismeretek, anatómia, járvány- és gyógyszertan. Ezen kívül társadalombiztosítási, egészségügyi gazdasági és finanszírozási ismeretek. És még akkor nem szóltunk a teljes képzés időtartamának ötvennégy százalékát kitevő számítástechnikáról és informatikáról. Ebben a részképzésben a gyakorlaton van a hangsúly, az alkalmazáson. A hallgatóink tanulják azt is, ami a mai átlagot jelenti az egészségügyben, s azt, ami a jövőben lesz szükséges. Szerencsére az oktatáshoz szükséges eszközeink már a XXI. század technikáját képviselik! Az ötödik blokk: a menedzsment, melyen belül szervezési, vezetéselméleti, döntéselőkészítési tudással vértezzük fel a leendő ügyvitelszervezőket. □ Ne haragudjon, csaknem riasztó ilyen hatalmas mennyiségű és sokféle ismeret? Nem csökkenti az érdeklődést a Balázs Attila felvétele szak iránt? És még egy lényeges kérdés: lesz-e és hol a jövőre végzőknek munkahelyük? — Minden évben ötszöröstízszeres a túljelentkezés erre a szakra, melynek a súlyát azt hiszem sejteti: tavaly 100 fölötti ponttal lehetett bekerülni. Az, hogy riasztó lenne a szak tantárgyi zsúfoltsága? Azt hiszem, jobb kifejezés a „próbára tevő”. Elhelyezkedés? A szak indításakor készült egy felmérés, mely szerint már akkor 1400 egészségügyi ügyvitelszervezőt tudtak volna azonnal alkalmazni. Számtalan lehetőség Az elkövetkező tíz évben tehát ilyen jellegű gondokkal nemigen kell számolniuk a végzőseinknek. És, korántsem csak az egészségügyben lehet munkát találni ezzel a képesítéssel. Csak ízelítőképpen néhányat a betölthető munkakörök közül: ügyvitelszervező; elemző; információ-feldolgozást technikailag előkészítő, kivitelező; computeres feldolgozásra az egészségügyhöz kapcsolódó adatokat, jelentéseket előkészítő, stb. A lehetséges munkáltatók köre szintén igen nagy: kórházak, klinikák, körzeti orvosok, magánpraxist folytatók, gyógyszertárak, egészségügyi szűrőhálózatok, egészségmegőrző, védő és gondozó egyesületek, alapítványok, biztosító társaságok, kutatóintézetek, stb. Szóval, aggodalomra semmi ok. A z én emlékeztemben egyetlen igazi komornyik él, aki halhatatlan, bár rég a földben pihen, mégis velünk maradt. Nem szűnik meg szórakoztatni, nevettetni, s talán egy kicsit gondolkoztatni is bennünket. Ha nem írom ide a nevét, akkor is mindenki tudja, kire gondolok. A színészóriásra, Csortos Gyulára, aki nagy szerencsénkre, egyben bal- szerencséjére is, magyarnak született. Mindnyájunkat gazdagít szelleme, elegenciája, embersége, de elszigetelt nyelvünk béklyói miatt, csak a mi emlékezetünkben maradt meg óriásnak, a világ kevésbé ismeri. Számos filmszerepe közül a Hyppolit, a lakáj talán a legismertebb. O jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy az egyik menő intézmény új szolgáltatásként meghirdette a komornyikképzést. Nem tudom az égi posta milyen gyors, egyáltalán mennyi idő alatt jut el a címzetthez a meghívás, de nagyon remélem, hogy Csortos professzort meginvitálják — mint vendégtanárt — a máris nagy érdeklődést kiváltott kurzusra. O aztán a komornyikok koronázatlan királya, akitől a leendő komronyiknemzedék csak tanulhat. De vajon akar-e tanulni tőle? Ez bizony nagyon kérdéses. A közreadott toborzó szöveg szerint ugyanis, a mai komornyikokra egészen más szerep vár, mint az elődökre várt hajdan. Az idegennyelvismeret mellett, el kell sajátítaniuk a személyi védelem szabályait, a harcművészet fogásait, jártasságot kell szerezni a zsebkomputer, a telex, telefax és más hasonló eszközök használatában. De tudni kell diplomatikusan elhárítani a nemkivánatos vendégeket, üzletfeleket, ipari kémeket, avagy uram bocsá’, a Nagy Főnök megunt barátnőit. Örvendetes hír lehet az érdekelteknek, hogy a komornyikképzőt sikeresen elvégző szakemberek nemzetközi oklevelet kapnak, s vélhetően igen keresettek lesznek a munkaerőpiacon. A dolognak csak egy bökkenője van, mint a harangozásnak, amelynek közismerten hetvenhét oka volt, amikor a püspök érkezésekor nem kondult meg a faluban. Az első ok az volt, hogy a kis falucskában nem volt mivel harangozni, elvitték az öreg harangot, hogy ágyút öntsenek belőle. így, a többi, még fennmaradó hetvenhat ok, amiért néma maradt, már nem is volt annyira érdekes. Ezt csak azért említettem, mert írva vagyon, hogy a komornyikképzést dollárban kell fizetni, mégpedig nem is csekély összegben. Ha valakinek már annyi pénze van, — gondolom én — hogy beiratkozhat e csodás tanfolyamra, miért akar komornyik lenni. Abból urasan megélhetne. Sőt, ő tarthatna komornyikot. De ezt csak én gondolom. A drága jó Csortos Gyula valószínű ingatná a fejét, majd nagyon diszkréten, elegánsan, annyit kérdezne, „uram, mikor szervírozhatom a reggeli faxot.” Aztán légiesen, utánozhatatlan mozdulattal felemelkedne a magasba, ahová visszahívja az égi csengő. S ott szép magyar nyelvünkön, mivel egyetlen nyelven sem beszélt a miénken kívül, folytatná a szerepét: parancsoljon, Uram... Nyugdíjkorhatár Balogh Géza M ajdnem kétszázezer aláírást gyűjtöttek össze a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének aktivistái, tiltakozva a nyugdíjkorhatár tervezett felemelése ellen. Az emlékezetes taxisblokád óta nagyon sokan vannak, akik rettegnek minden demonstráció miatt, most azonban aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy ezt az akciót a negyven fölötti korosztály általános helyeslése kísérte. Miről is volt szó? A tervezet készítői szerint sehol a fejlett világban nem mennek olyan korán nyugdíjba az emberek, mint nálunk, s miután mi mindenáron a nyugathoz akarunk igazodni, fel kell hát emelni a korhatárt. Indokolja ezt az államháztartás vészes szegénysége is, tehát ha egy asszony nem ötvenöt, hanem hatvan éves korában vonul nyugdíjba, akkor mindjárt nyer az állam öt évet. Pontosabban szólva megtakarít öt évi nyugdíjösszeget, s ha ezt megszorozzuk az eddig „idő előtt" nyugdíjba menők számával, akkor százmilliókban, ha nem milliárdokban mérhető a megtakarítás. így első látásra logikusnak tűnik a központi törekvés, ám ha tüzetesebben átgondoljuk, bizony sántít. Az előrejelzések szerint, s ezt támasztják alá a másolan- dónak vélt nyugati országokban tapasztaltak is, hazánkban a hat-tíz százalékos munkanélküliség nagyon sokáig élni fog. Elgondolkodik hát az ember, hogy a meglévő munkahelyeken kit kéne dolgoztatni: az életerős húsz-harminc éveseket, vagy azokat, akik már megették a kenyerük javát. Az én véleményem szerint dolgozzanak a fiatalok, s az így felszabadult munkanélküli-segély összegével emeljék meg a nyugdíjkeretet. Amit egyébként a nyugdíjra készülők a harminc-negyven év munkájuk során bőven feltöltöttek. A nnyit fizettek be az alapba, hogyaszámí- tások alapján még százharminc éves korukban is a saját, tulajdonképpen megtakarított pénzük hoza- dékát élvezhetnék. A Felső-Tisza Vidék Környezetvédelmi Felügyelőség megrendelésére különböző E-missziós mérőműszereket keretbe építenek a nyíregyházi UIMIVOX műszerészei. A berendezés mozgó laboratóriumként szolgál majd megyénkben Elek Emil felvétele Vészhelyzet van D. Bojté Gizella A közalkalmazotti törvény végrehajtása nagyon sok sérelmet szült. Méltatlan vitákba hajszolt jó néhány embert: a pedagógus civakodott saját kollégájával, közösen támadták azonban az iskola vezetését és mindannyian egyesített erővel léptek fel az önkormányzatok ellen. De ki a vétkes? Az intézmények vezetői nyilván nem akarnak rosszat dolgozóiknak. Gondolom az önkormányzat is kifizetné a pénzt, ha lenne miből. Én megkockáztatom azt a feltételezést, hogy a kormány is kiutalná az ehhez szükséges fedezetet, ha volna pénze. De nem állhat valami jól az állam kasszája, ha a bérrendezéshez szükséges milliárdok felének előteremtését a kormány az önkormányzatokra hárítja. Ez az óriási anyagi teher azonban tönkre tehet több települést. Valószínű azonban a köz- alkalmazottakat ebben az esetben jobban érdekli saját sorsuk, mint bármilyen magyarázkodás, amely érthető‘ is. Rengeteg ember küzd jogos igazságáért, sokan közülük sérelmükre a bíróságtól várnak orvoslást. Vadász János, a Köz- gyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének országos titkára Nyíregyházán, a napokban úgy vélekedett, hogy a kormánynak teljesítenie kell a közalkalmazottok jogos bérkövetelését és ezt nem háríthatja át az önkormányzatokra. Ha kell, nyúljanak hozzá ahhoz a 25 milliárd forintos összeghez, melyet a kormány vészhelyzetek megoldására különített el, mert véleménye szerint most vészhelyzet van. A bérrendezéssel egyébként a dolgozók nem jutnának óriási fizetéshez, mert a törvény teljesítésével a közalkalmazottak bére átlagosan bruttó harminc ezer forintra emelkedne. / ózan ésszel nehezen fogható fel, hogy a sértettéknek azzal a törvénnyel kell védekezniük és támadniuk, melyet valójában az ügyben érintett ellenfelek alkottak meg. x 1994. február 25., péntek HÁTTÉR |||^
