Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
A mátészalkai kórház központi laboratóriumában számítógépek segítik a véranalizálást Elek Emil felvétele 1994. február 24., csütörtök HATTER Tiszanagyfalui kontrasztok A nagy infrastrukturális beruházásokon túl, a tornaterem-építésen innen Györke László Tiszanagyfalu (KM) — Ennek az alig több mint kétezer lelkes településnek a mindennapi gondjai és örömei jól érzékeltetik azt a kontrasztot, amely megyénk többi falvaira is jellemző: egyik oldalon a nagy infrastrukturális beruházások, a szemmel is jól látható fejlődés; másik oldalon pedig gyötrel- mes munkanélküliség. Balogh Géza-m—T gesz szombaton azon K-1 töprengtem, hogy mi I J lett a nyíregyházi MDF-piac árusaival: erőnek erejével nyomták az emberek kezébe a számlát szombat délelőtt. Hiába tiltakoztunk, hogy ne vacakoljanak már azzal a fecnivel ebben a kutya kemény télben, ők rendületlenül írtak és írtak..., Megszállta őket a szentlélek, vagy pedig egyik napról a másikra tisztes adófizetővé vedlettek? — nézett egymásra tanácstalanul a sok vásárló. Kiderült aztán persze, mi volt az oka ennek a nagy ügybuzgóságnak, razziát tartottak a nyíregyházi piacokon, többek között a számlákra is vadászva. Az akció meglehetősen vegyes fogadtatásra talált. Nagyon sokan helyeselték azt, mondván, a pia- cozókat, a viszonteladókat is rá kell arra kényszeríteni, hogy adózzanak, ne csak a nyugdíjasoknak, a bérből élőknek kelljen elszámolniuk minden forintjukkal, Réti János A hogy közeledik május 8-a, a pártok négy évre hatályos megmérettetésének napja, úgy sokasodnak a választási nagygyűlések, programot hirdető jelfedő, szebb jövővel kecsegtető rendezvények. Egymásba érnek szinte a szónoki emelvényre lépő politikusok, akik a győzelem, de legalábbis a leendő hatalomhoz közeli őszinte részvét reményében fejtik ki, amit kifejtésre érdemesnek tartanak kisebb, nagyobb vagy még nagyobb hallgatóság előtt. Nem kell hosszadalmas tudósítás a rádióban vagy a televízióban, hogy megállapítható legyen: függetlenül a beszédek tartalmától, mondandójától, politikusaink javarésze alig tud beszélni, már ami a dolog beszédtechnikai, retorikai részét illeti. Az egyik motyog, a másik raccsol, a harmadik hadar, a negyedik vontatott, az ötödik halk és így tovább. Tisztelet egynéhány kivételnek. Igen, a retorika! A demokráciafeltalálói, a görögök nem véletlenül tartották a hét szabad művészet egyikének, külön oktatandónak a szónoki beszéd művelését, ugyanis színvonalát döntőnek tartották arra nézve, ha valaki befolyást kívánt gyakorolni a választókra. Ahogy Antonius sem fordította volna a maga igaza felé a római közvéleményt Julius Caesar temetésén, ha nem olyan szinten adta volna elő mondandóját, amilyenen előadta. Miniszterelnök-jelöltek, a bársonyszékek felé kacsintgatok, a képviselői mandátumok várományosai, akik nem titkoltan abból akarnak megélni, hogy politizálnak, még annyit sem tettek, tesznek meg, hogy a kedvünkért vegyenek néhány retorikai leckét, ha már a figyelmünkre, illetve későbbi szavazatunkra igényt tartanak. Abból legalább látnánk, pontosabban hallanánk, hogy a „napos oldalra” jutás reményében a szépre- ményűek nemcsak háttérmanipulációkra, konspirá- ciós cselekre, hanem valódi erőfeszítésre is hajlandók. Mert ígérni könnyű, de ahogy a nyelvművelő műsor címe is jelezte : beszélni nehéz! Kemecsei László polgármesterrel nemcsak a jelenről, hanem a közelmúltról is beszélgetünk. Hiszen itt egy „ütemmel” hamarabb kezdték például a gázberuházást, mint sok más megyebeli településen. Lezárult hiszen az adópénzből finanszírozott állami szolgáltatásokat a tojás-, meg narancsárusok is igénybe veszik. Az akciót követően sok régi ismerőssel futott össze az ember, köztük Igaz Dezsővel, a Nemzeti Demokrata Szövetség egyik megyei vezetőjével. Én azért várnám a folytatást is, mondta, amikor sort kerítenének az igazi nagy halakra is. Amikor az akció elren- delői többek között arról számolnak be, hogy megtalálták a többmilliárdos bankbotrány felelőseit az elsíbolt pénzekkel együtt, beindult a bírósági eljárás a bagóért kiárusított állami tulajdonok miatt, s utána néztek annak, miképpen jut több milliós kocsira, villára azon vállalkozóknak, akik papíron egyetlen fillér nyereséget sem produkálnak, tehát adót sem fizetnek. Jó lenne, ha ezen vizsgálat eredményeiről még a választások előtt számot adnának, bár erre aligha számíthatunk, legyintett búcsúzóul. Pedig a közvélemény ezt díjazná igazán. Beszélni nehéz Elvben a gázberuházásról már csak múlt időben kellene beszélnünk, hiszen a kétéves kivitelezési időszak lényegében tavaly lezárult. 410 portára vezették be a csonkot. A lakossági hozzájárulás 30 ezer forint volt. A tiszanagyfalui lakások 67 százaléka ellátott vezetékes gázzal jelenleg. Hogy mégis szóba kerül, ennek egyetlen oka van: miután a bekötéseket elvégezték a szakemberek, harmincán jelentkeztek, hogy meggondolták, mégis kell nekik a gáz. Csakhogy így már lényegesen többe kerül: az említett 30 ezer helyett 100-120 ezer forintba. Emögött talán az a kétkedés, hitetlenkedés feszül, ami jellemző volt a kezdet kezdetén a lakosságra. Csak mikor már látták, milyen kényelmet jelent a gáz, akkor döbbentek rá, miről maradtak le. Talán jó példa a tiszanagyfalui azoknak, akik még gondolkodnak. Lényegében a másik nagy beruházás, a telefontelepítés is hasonlóképpen alakult. 1992- ben 100, tavaly pedig 140 crossbarállomás és négy nyilvános készülék került be a „vérkeringésbe”. Újabb igények is jelentkeztek, ám a MATÁV körüli problémák miatt egyelőre bizonytalan, mikor tudnak pontot tenni e beruházás végére. — Abban, hogy egy gondolattal előrébb vagyunk az infrastrukturális beruházások terén — mondja Kemecsei Az általános iskola Tiszanagyfaluban László —, nem kis szerepe a pályázati lehetőségek mondhatnám maximális kihasználásának, amelyben nagy segítséget nyújtott nekünk Várko- nyi István országgyűlési képviselőnk. Kétségtelen, hogy az „év beruházása” a tornaterem, amelyhez az állami támogatást elnyerték. Február 28-án döntik majd el, a pályázók közül melyiket bízzák meg a kivitelezéssel. Szeretnék, ha ősszel már birtokba vehetné a falu. Önerőből is Tiszaeszlárral közösen létesítettek a községben fogorvosi rendelőt — önerőből. Ugyancsak önkormányzati pénzből nyitották meg a patikát, amelyet egy betéti társaság „működtet”. A jelenlegi képviselő- testület nevéhez fűződik a helyben, valamint a Tisza- nagyfaluhoz tartozó Virányoson felépített ravatalozó is. Tiszanagyfalu — annak ellenére, hogy a szövetkezet, mint az egyetlen munkahelyi lehetőség megszűnt — nem számít hátrányos helyzetűnek. A polgármester nem is arról beszél, hogy ez mennyi pénzkiesést jelent. Hanem arról, mennyi pluszköltséggel terheli a költségvetést, hogy a 367 lakosú Virányoson egy sor intézményt kell fenntartani. Kettő kell például óvodából, orvosi rendelőből, konyhából, fenn kell tartani a virányosi közösségi házat. Egyre égetőbb szükségletnek tartják — sajnos — öregek napközi otthonának létrehozását. Erre a célra megvásárolták a volt téeszirodát. Persze, ez még kevés ahhoz, hogy funkciójának megfelelően működjék. Pályázatot nyújtottak be a Népjóléti Minisztériumhoz alapfokú szociális ellátást biztosító intézmény létesítésére. Árnyékos oldal Azt már említettük, hogy a szövetkezet megszűnésével Tiszanagyfaluban gyakorlatilag semmilyen munkalehetőség nincs. Á munkanélküliek száma már tavaly megközelítette a 250-et. Év végére várhatóan 130-an részesülnek majd a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában. Gondolom, ezekhez a számokhoz nem kell kommentár. De A szerző felvétele vajon próbálnak-e segíteni magukon a tiszanagyfaluiak? Nos, hát a község egészére nem jellemző a vállalkozókedv. Sokan adják bérbe — elsősorban idősebbek — a visszailletve megkapott földeket. Persze, a csíra itt is megvan, hiszen tíznél több azoknak a száma, akik 20 és 100 hektár közötti földterület gazdái és önállóan akarják megművelni. Ketten vállalnak mezőgazdasági szolgáltatásokat és három az adózó mezőgazdasági vállalkozók száma, akik elsősorban vetőmagtermesztéssel foglalkoznak. Van viszont a faluban gazdabolt, amelynek tulajdonosa export-import tevékenységgel is foglalkozik. Ezenkívül egy helybeli vállalkozó vágóhíd és mészárszék nyitását fontolgatja, ahol lényegesen olcsóbban tudná adni a húst. A polgármester szerint a közhangulat a meglévő súlyos problémák ellenére nem nevezhető letargikusnak. Csak hát nehéz megszokni az önállóságot. Mint akire hirtelen rászakad a szabadság, s nem tud vele mit kezdeni... •w-jfr ödös-párás délutá- non az egyik szabolcsi J-\. község határában, kő- hajításnyira a Tiszához kreol bőrű férfiak metszették a javakorabeli, terebélyes almafákat. Többségük gumicsizmát viselt, vastagnak nem mondható derekukat madzaggal kötöttékát. A sorvégén az ebédtől ott maradt tüzet ébren tartották, a parázsra dobtakegy-egy száraz galy- lyat. Óránként (talán gyakrabban) körbe ülték a tüzet, melengették a munkától és a hidegtől elgémberedett ujjai- kat. Egyikük felmelegítette emlékeit is. Ahogy kezdte a mondandóját, nagy, fekete szemei szinte lobogtak, mint a láng. Társai szájtátva hallgatták, ahogy szépen rakta egymás után a szavakat. így: —A főnök, a kft. főnöke jó ember. Megércsük egymást véle. Az ősszel ahogy szépen megkértem, hozott nekem a nyíregyházi bizományibul egy használt tévét. Reggel ott betette a nagy bazi nyugati személytaxijába, oszt kihozta ide a főd szélire. Innen tolta haza a fiam, a Lajos. Ezen a tévén néztük a karácsonyi, gyűrött-kopott fekete kalapot viselő férfi, majd tömött, fekete bajusza alatt ezeket mormogta: — En is amondó vagyok. Az én felesígemnek meg egy meg a szilveszteri műsorokat. A főnök az árát levonta a fizetésembül. A főnök megbízott bennem, mert tudta, hogy húsz évig voltam a té- eszben állatgondozó, csak leépítettek. Még a segély alatt átjöttem ide a kájeftébe. Azt is tudta a főnök, hogy ha az asszonnyal, vagy a fiammal vonattal megyünk a bizibe, a vonatköltség hatszáznegyven, a busz, a taxi, háromszáz, az egy ezres. Meg egy nap. Én mondom, a főnök jó ember. Megpiszkálta a tüzet a használt mosógépet hozott a bizibül. Mer a főnök ismer bennünket. Azt is tudja, hogy nékem hat családom van. Ebbül négy még kicsi. Kettő iskolába jár. Sok a mosni- való, oszt az asszony még napszámba is eljár. Tudja a főnök, hogy én télen-nyáron dógozok neki, ha rendesen fizet. Csak egyszer-kétszer maradtam ki másnaposság miatt. A mosógép árát is levonta a béremből, nekem is megspórolt egy ezres útiköltséget. Meg egy napot. Spórolt mást is. Mer ha az ember beutazik Ny ír egy re, csak megiszik egy-két decit. A harmadik, gyűrött arcú kis ember így folytatta a tűz és a jó emlékek melegénél: — Hát én meg hogy jártam! Egy este megyek hazafele a faluba biciklivel. Leint a körzetis, oszt azt mondja: „Te Zsiga! Már kétszer mondtam neked, hogy este vagy gyalog menj kocsmába, vagy vegyél lámpát. Ötszáz forint helyszíni bírság. Nyolc nap után tízezer forint is lehet”. Másnap megyek a főnökhöz, hogy sokadika van, kéne ötszáz. Kérdezte, hogy mire, de adott. Lehet, hogy megúsztam a tízezret. A főnök jó, de megköveteli a melót. A gally vége utolsót lobbant, parázslóit és hamuvá kezdett omlani. A brigád tagjai pedig vissza másztak a fákra, s tettéka dolgukat. Hozzájárultak az őszi terméshez. ' jSfe ■ TyS ' *■ >:x-: Razzia a piacon
