Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

1994. február 23., szerda KÖZÉLET Ezt az utat kívánatos folytatni Beszélgetés Dr. Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkárral Balogh József Szabolcsbáka (KM) — Dr. Katona Tamás miniszterel­nökségi államtitkár a napok­ban Kisvárdán egy fórum vendége volt, Szabolcsbákán pedig egy épülő iskola alap­kövének elhelyezésére kér­ték fel. Itt-tartózkodását használtuk fel arra, hogy in­terjút kértünk tőle. O Lát-e esélyt államtitkár úr arra, hogy még a választások előtt elfogadja a parlament a korábban sok vihart kiváltott médiatörvényt? — Ha az egyeztetések jól si­kerülnek, akkor elvileg elkép­zelhető. Nyilvánvaló, hogy nagyon kevés az idő rá, és nyilvánvaló, hogy jó volna sürgősen túl lenni rajta, hogy ne a következő parlamentre maradjon ez a törvény, mert a jelenlegi állapot mindenkinek rossz. Legfőképp rossz azok­nak, akik a televízióban vagy a rádióban dolgoznak. Többen vannak jóval, mint ahány em­berre szükség volna egy ha­sonló méretű rádió vagy tele­vízió számára. A médiatör­vény megnyitná azt a lehetősé­get, hogy kereskedelmi rádió- és televízióállomások létesül­jenek és ez a rádióban vagy te­levízióban fölöslegessé váló embereknek munkahelyet biz­tosítana. Tehát csak így van kiút ebből a helyzetből. Ne­kem egyetlen kérésem volt, ezt az igazságügyi miniszter elfogadta, hogy ezúttal a mé­diatárgyalásokat jogászok vé­gezzék, és ne médiaszakértők. Hátha nekik több szerencséjük lesz, és hátha mindenki felis­meri, hogy a jelenlegi átmene­ti állapot nem kedvező. Most talán meglesz az a konstrukti- vitás ami kell egy kétharma­dos törvényhez. Meghoztuk a honvédelmi törvényt, úgy fest, meghozzuk a rendőrségi tör­vényt. Rendkívül fontos két törvény, mert azt a két fegyve­res testületet, amit a Németh- kormány kivett a parlament fe­lelőssége alól, most vissza le­het helyezni a parlament fele­lőssége alá, ahogy minden normális demokráciában van. Szinte ugyanilyen fontosnak Nem játék Sóstóhegy — Én is csatla­kozom a halálbüntetés visszaállításához, mivel azzal nem lehet érvelni, hogy mindenkinek joga van az élethez. Az áldoza­toknak nem volt joga? Csak az elkövetőnek van? Biztos vagyok abban, hogy minden ember félti az életét, de gondoljunk csak arra, hogy akiket brutálisan meggyilkoltak, vagy meg fognak gyilkol­ni, azok nem féltették, vagy nem féltik? Vélemé- I nyem szerint a halálbünte­tés eltörlésével maguk a törvényhozók bátorították, bátorítják a gyilkosságok elkövetőjét. Ezzel a dön­téssel a népszerűség kissé csorbát szenvedett. Nem a gondatlanságra, hanyagságra vagy a vélet- lenségre gondolok, hanem arra, hogy azokkal szem­ben kellene a büntetést visszaállítani, akik előre kitervelt módon, nyereség- vágyból, brutálisan külö­nös kegyetlenséggel kö­vetik el cselekményüket, szándékosan. Papp Tibor Sóstóhegy, Sövény utca 1. .......... I Harasztosi Pál felvétele tartom, hogy ezen a médiatör­vényen is túl kerüljünk. □ Haraszti Miklós, aki nem­rég járt a megyében, azt mondta, hogy az ellenzéki pár­tok nem is látták azt az új ter­vezetet, amelyet a kormány be­nyújtott a parlamentnek, és azt is elmondta, hogy a médi­atörvény nem a konszenzus hi­ányán, hanem a létrejött kon­szenzus felmondásán bukott meg. — Ezt a tetszetős szöveget én már hallottam Haraszti Miklóstól. Nem tudom elfo­gadni. Ők arra hivatkoztak, hogy az alkotmányügyi bizott­ság elnöke, Salamon László beterjesztett módosító indítvá­nyokat, ezt tekintették a kon­szenzus felmondásának. Az MDF-es képviselő által beter­jesztett javaslatok tökéletesen logikus rendszert alkottak, tö­kéletesen elfogadhatók lettek volna, de nem feleltek meg a benyújtott médiatörvény szel­lemének, tehát a kormány ezek ellen a módosítások ellen foglalt állást. Sokkal inkább arról volt szó, hogy az ellen­zék úgy gondolta: Gombár Csaba és Hankiss Elemér je­lenléte a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban azt je­lenti, hogy ők hatalmon belül vannak, s ezen nem óhajtottak osztozni. Az elnök úr lemon­dása azonban új helyzetet te­remtett, hátha ez most az el­lenzéki pártokat a megegyezés keresésére fogja ösztönözni. Jó volna. □ Ön az elmúlt közel négy esztendő alatt többször meg­fordult megyénkben, s elhang­zott beszédeiből úgy tűnik: Nyíregyháza — Többször ke­resett, míg végre találkozhat­tunk. Nehezen araszolt a lép­csőkön, meg-megállt, hogy le­vegőhöz jusson. Mikor végre elmondhatta, mi bántja, kitűnt: az idős kor nyavalyáin túl a történelem lelki terheit is ci­peli. Látta-e ön a Parabolát? — volt az első kérdése: Azt, ami­kor egy humorista a sajátos trükkel kámfort játszott az Andrássy út 60. előtt, lóvá té­ve a fényképezésre felkért já­rókelőket? Mi volt a céljuk ez- zel?Semmi gonosz szándékot nem észleltem ebben — pró­báltam értelmezni számára is a műsorrészt. A kandi kamera a meghökkent járókelők mulat­ságos reakcióit akarta csupán lencsevégre kapni. Uram — volt a válasz — mindez az Andrássy út 60-nál történt. Azzal a felvezetéssel, hogy „emberek tűnnek el az Andrássy út 60-ban. Számom­ra ez az árukapcsolás egyálta­lán nem mulatságos. Szeret­ném Önnek elmondani a törté­netemet! Engem Gidófalvy Lajos mentett ki a munkaszolgálato­sok közül sokadmagammal. Amikor úgy látta, hogy veszé­szívesen jön ide. A hivatalos meghívásokon túl mi vonzza az országnak erre a tájára? — Én katolikus vagyok, de anyám református volt, és ameddig a szem ellát, anyai nagyanyám családja reformá­tus papokból és tanítókból állt. Ezek történetesen mind Szat- már, Bereg, Ugocsa megyében szolgáltak. Ezért nekem vala­hányszor alkalmam van rá, többé-kevésbé haza jövök. Annak idején Pesten jártam iskolába, katolikus templomba jártam és kilenc hónapon ke­resztül a Szent vagy Uramat énekeltük. Aztán jött a nyár és három hónapon keresztül zsol­tárokat énekeltem, és reformá­tus templomba jártam. Nekem ez a terület rendkívül a szí­vemhez nőtt, s talán ez az a terület, amelyik legjobban megszenvedte az előző rend­szer összeomlását. Úgy érzem, hogy kötelességünk is minél többet tenni, hogy ennek a területnek is legyen esélye a felemelkedésre. Hogy meny­nyire van esélye, azt az itt élő emberek szorgalma mutatja meg és bizonyítja legjobban. Például ez a szabolcsbákai is­kola, amit most kezdenek el építem, és az a rengeteg infra­strukturális fejlődés, amit az elesett szabolcsi, szatmári községek az elmúlt időben meg tudtak valósítani. Nagyon sokszor ezt az önerőt, ami eh­hez szükséges, nem is a pénz jelentette, hanem a munka, amit elvégeztek. □ Az elmúlt hetekben nem szerepelt államtitkár úr a nyil­vánosság előtt, s e mögött so­kan mellőzöttséget véltek felfe­dezni. Megtudhatjuk mi volt ennek az oka? — Most egy hónapig nem voltam itthon. Az ausztráliai magyarok szövetsége kilence­dik találkozóját tartotta. Há­romévenként tartják ezeket a találkozókat, és ez volt az első alkalom, hogy a ’69-ben elkez­dett találkozóra a magyar kor­mány egyik tagját meghívták. Für Lajosnak kellett menni, engem viszont meghívtak az új-zélandi magyarok az ő kiál­lításukra és bemutatójukra. Én elkezdtem kérlelni Für Lajost, hogy ő úgyis csak listán indul, nekem van egy egyéni válasz­lyes már bennünket együtt tar­tani, azt tanácsolta, hogy az éj­szaka leple alatt ki-ki próbál­kozzon biztonságosabb helyre menekülni. Néhányan nem hajlottunk a szóra. A nyilasok másnap hajnalban rajtunk ütöttek és az Andrássy út 60- ban gyűjtöttek össze. Őtödma- gammal egy antropológus közreműködésével a nem ár­ják közé soroltak, s a „volt-e fitymaszűkülete” ellenőrző kérdést nekünk szegezve egyenként a többiektől elirá­nyítottak. Én, a sorban utolsó, nem vártam meg, hogy engem is megvizitáljanak, az udvarra hátráltam, s a tömegben elve­gyülve, velük együtt a „hunga­rista légióba” álltam. Hango­san beszélő biztatott, hogy mint Szálasi borbélya, akiből őrnagy lett, mi is tarsolyunk­ban hordjuk a marsallbotot — ha beállunk. Elvittek egy kül­ső kerületi gyártelepre. Innen sikerült lelépnem úgy, hogy vízhordásra jelentkeztem. Ennyi. Túléltem. Nagyobb borzalmak sem estek meg velem. És mégis úgy gondo­lom, hogy a múltat és az And­rássy út 60-ban akkor és ké­sőbb megkínzott és megalá­tókerületem, ha úgyis elmegy Ausztráliába, ugyan menjen már át Új-Zélandba. S mire feleszméltem, én mentem Für Lajos helyett Ausztráliába is. És van még valami. Úgy gon­dolom, ideje elkezdenünk gondolkozni, hogy az új kor­mány miként fog felállni, és abban milyen szerepem van. Bevallom, hogy ha valamilyen koalíciós aritmetika miatt nem leszek szükséges mint mi­niszter, én nem szeretnék kor­mányzati feladatot vállalni. □ Ezek szerint államtitkár úr bízik abban, hogy az MDF nyeri a választásokat, s alakít­hat kormányt az elkövetkező négy évre is. — Őszintén remélem, hogy jól fogunk szerepelni a válasz­táson, és hogy továbbra is nagyjából ugyanez a koalíció fogja az országot kormányoz­ni. Egyszerűen azért, mert itt elindult egy változás, amely egy nagyon keskeny, racioná­lis ösvényen halad és erről le­térni nem nagyon lehet. Itt azt kell egyeztetni, hogy az ország és a gazdaság alakuljon át, és a társadalom ne rokkanjon bele. Attól félek, hogy ha egy eddi­gi ellenzéki párt kezébe kerül­ne a hatalom, egyrészt a saját kísérletezgetését kezdené el, és a magyar társadalom nem arra való, hogy kísérletezges­senek vele, vagy jönnének a szokásos szocialista kísérle­tek. A szabad demokraták ré­széről pedig attól félek, hogy a steril gazdasági gondolkodás- mód egyfajta sokkterápiás megközelítést ima elő. Soha még egy szocialista, vagy szo- ciálliberális koalíció egy gaz­dasági átalakulást sehol a vi­lágon levezényelni nem tudott. Ezt mindig konzervatív kor­mányok tették meg. Eljutot­tunk a közepéig. Nekünk ezt az utat kívánatos folytami, en­nek az országnak így lehet a legkisebb megrázkódtatással túlkerülni ezen a nehéz hely­zeten. Ezért azt remélem, hogy a társadalom ezt át fogja látni, és az ország kétségtelen és szörnyű nehézségei ellenére — amelynek áldozatait a tár­sadalom vállalja —, ennek az úrnak a továbbfolytatására fog szavazni, és nem lesz kísérleti nyúl egy új ketrecben. zott minden embert megillet valamilyen emberséges tapin­tat. És mit vár tőlem? Mit tehe­tek önért? Kérem, úja meg a történe­temet. Nekem nincs hozzá lel­kierőm, és a kezem se igen al­kalmas már arra, hogy tollat ragadjon.” Adja-e hozzá a nevét? — kérdeztem. Kérem, a hiteles­ség kedvéért, mint az szokás, én is úgy: név és cím a szer­kesztőségben. De a nyilvános­ságot, ne haragudjon, máskép­pen nem vállalom. Én már csak nyugalmat akarok. Egyébként közgazdász voltam valamikor. S már kiforduló­ban: hogy eljöttem, nem is az önbecsülésért, tartoztam ezzel Gidófalvy emlékének. Utána nézve mi másra gondolhattam volna, minthogy megírom a történetét. És kissé hitevesz- tetten arra is: minek? Ki van tekintettel manapság az ilyes­fajta emberi érzékenységre? Hovatovább már azon sem ütközünk meg, ha a nemzetve­zetőt ébresztgetik. Nem ve­lünk esett meg az Andrássy út 60. sem. Mi gondunk vele? K. Gy. Nyúegyháza Emberséges tapintatot Védeni a bioszférát Napjainkban, ha figyelem­mel kísérjük a választási kampányokat, azt tapasz­taljuk, hogy egyre több kis párt jelenik meg a választá­si palettán. Engem egy ilyen kis párt kibontakozása ragadott meg, ami nem más, mint a Zöldek Alter­natívája. Ez a kis párt is in­dulni kíván az 1994-es vá­lasztásokon. Drukkolok, hogy bejus­son a parlamentbe, tekintet­tel arra, hogy programjában az egész társadalom érde­keit képes felvállalni. Prog­ramjából egy-két címszót kiragadva: egy emberarcú társadalom megteremtését, a szabadság és a demokrá­cia teljes megvalósítását, a gazdagok és szegények kö­zötti űr áthidalását, a kör­nyezetben a bioszféra vé­delmét tűzte célul. A környezetszennyezé­sért Gorbacsov, mint volt szovjet vezető felelősnek érzi magát, mivel a legna­gyobb szennyeződést a ka­tonai szervezetek követték el és ma már senki sem érezheti magát biztonság­ban. A föld erőforrásai vége­sek, de meg kell találni a pazarló fogyasztói társada­lom alternatíváját, külön­ben az emberek nem is olyan sokára nem a drága jólétért küzdenek majd, ha­nem a vízért és a levegőért ölik egymást. Angalét Sándor Környezetvédő Egyesületi elnök Beregsurány Berkeszen... ..JVahimi Péter, az MDF al- elnöke és Jakab Ferenc or­szággyűlési képviselő lesz a vendége annak a lakossá­gi fórumnak, amit február 25-én rendeznek délután öt órától a polgármesteri hiva­talban. (KM) Mátészalkán... ...tanácskozott február 19- én a Köztársaság Párt me­gyei választási irodaveze­tőivel Veér András, a párt alelnöke. Itt hangzott el többek között, hogy már­cius végén a megye gond­jaival ismerkedik három napon át Palotás János pártelnök. (KM) Nyírpazonyban... ...rendeznek lakossági fóru­mot február 25-én este hat órától az általános iskolá­ban a mezőgazdaság aktuá­lis kérdéseiről. A vendég Takács Péter országgyűlési képviselő, illetve Szénégető László, az FM megyei hi­vatalának vezetője lesz. (KM) Fogadóórát... ...tart Szendrei László or-, szággyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára február 25-én a megye három településén. Nyírbátorban kilenc és fél tizenkettő, Máriapócson délután egy és három, Pócs- petriben pedig fél négy és fél hat között váija a polgá­rokat. (KM) Párttá... ...kíván alakulni az APEH Üldözöttéinek Szövetsége, mely két éve tömöríti az adófizetőket. (MN) Javaslat szoborügyben Nyíregyháza — Van Nyír­egyházán egy gyönyörű Damjanich-szobor, amelyet viszonylag kevesen láttak vagy ismernek: Marton László budapesti szobrász- művész ezen alkotása 1990. április 25-én került a Káliéi utcán lévő Damjanich lak­tanya udvarára, a parancs­noki épület előtt. A közel­múltban a parancsnokság és a katonák más helyre köl­töztek, s az épületek sorsa bizonytalan. A helytör­ténet mun- kásaként szabad le­gyen a város közönségé­nek java­solnom: a Damjanich- szobrot he­lyezzék át a Luther utcá­ra. Azt vall­juk ugyan­is, hogy az 1956-os sza­badsághar­cunk az 1848-as for- r a d a 1 o m egyenes folytatása. A honvéd tábornok ki­vont kardja ezt a szabad- ságvágyat hűen érzé­kelteti, s új ’56-os em­lékmű építé­sére a mai szegénység mel­lett Nyíregyháza polgársá­ga nem képes újabb szobor­ra 8-10 milliót adakozni, közpénz pedig alig akad. Tékozlás is lenne Dam­janich János szobrát el­zárva, „szolgálaton kívül” tartani. így pedig Nyúegy­háza központi része újból alkalmas helyszíne lehet­ne nemzeti ünnepségeink­nek. Dr. Fazekas Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom