Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

1994. február 21hétfő HÁTTÉR Hetente közel ezer kamiont vámolnak a záhonyi határátkelőnél. Ez komoly megterhelést jelent az ott dolgozó határőröknek és vámosoknak egyaránt, hiszen emellett még jelentős a személyfor­galom is. S nem beszélve a hídról, amely már évekkel ezelőtt megérett a felújításra... Harasztosi Pál felvétele Támogatják a dohánytermelőket Javasolják az öntözési rendszer kiépítését • Szakmai tudásra is szükség van Szekeres Tibor felvétele Szakvásárok D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A me­gyében nagyon sokan fog­lalkoznak dohánytermelés­sel. Úgy tűnik, a gazdálko­dóknak a mezőgazdaság te­rületén egyelőre ez a tevé­kenység jelenti a legbizto­sabb piacot és jövedelmet. A NYÍDOFER Rt. a legtöbb termelővel már megkötötte a szerződést. A jövőben sze­retnék fokozni a termelést és a dohány minőségén is javí­tani kívánnak. A gazdálkodóknak az rt. kü­lönböző támogatási formákat nyújt. A támogatási lehető­ségekről kérdeztük Fekete Ti­bort, a dohányfermentáló fő- agronómusát. Cél a modernizálás □ A NYÍDOFER Részvénytár­saság privatizációjával a cég túlnyomórészt egy amerikai társaság kezébe került. Ho­gyan érinti ez a dohányter­melőket? — Az átalakulás után az amerikai Universal Leaf Ta- bacco világcég, mint fő rész­vényes 1994. évben is vállalta a mezőgazdasági fejleszté­seket, melyekkel szeretnénk minél nagyobb piacra szert tenni. A Dunántúlon, illetve a Duna-Tisza közén például je­lentős területre kötöttünk megállapodást. Erre az évre 500 millió forint támogatást adtunk a szerződő partnere­inknek. A támogatás több irányú, ide tartozik az öntözés- fejlesztés, gépek vásárlása, műtrágya, növényvédő szerek kedvezményes beszerzése... A célunk az, hogy a magyar me­zőgazdaság tulajdonváltásával egy időben egy modem do­hánytermelő gazdaságot ala­Fekete Tibor, főagronómus kítsunk. Sajnos, kicsit távol ál­lunk ma még az igazi farmer gazdálkodástól, de a fejlesz­tések műszaki menedzselé- sésével, szakszerű tanácsadá­sokkal sokat segíthetünk a vál­lalkozóknak. A cégünknél egyébként 43 agronómus dol­gozik, véleményem szerint elég jól. □ A hitelekkel a legtöbb pénz­intézetnél az a probléma, hogy az ügyfél nem rendelkezik megfelelő garanciával. Önök milyen feltételeket szabnak? — Olyan vállalkozókat tá­mogatunk, akiknek a földtulaj­doni viszonyuk tisztázott. így tehát termőfölddel rendelkez­nek, vagy szerződés alapján bérlik azt. Be kell mutatni a vállalkozói bankszámlaszá­mot és az adószámot is. Ter­mészetesen nemcsak vállalko­zói kedvre van szükség, ha­nem megfelelő szakmai tudás­ra. A gazdának tudni kell, mikor ültesse el a palántákat, milyen vegyszert használjon, illetve az sem mindegy, ho­gyan végzi a törést és a szá­rítást. Ez roppant összetett. □ Hogyan történik a jelent­kezés? — A támogatásról nagyon sok dohánytermelőnek küld­tünk ajánlatot. A farmerek írásban jelentkezhetnek cé­günknél vagy a területi ag­ronómiái vezetőknél. Ezt kö­vetően egy adatlappal szemé­lyesen megkeressük a terme­lőket és konkretizáljuk a meg­valósítás lehetőségeit. Szük­séges a tervezés, ezért közösen egy fejlesztési költségvetést dolgozunk ki. Rendkívül fon­tos, hogy a benyújtott fejlesz­tési elképzelések alapján a NYÍDOFER Rt. szakemberei készítsék el az üzleti tervet és a tervpályázatot. Amennyiben ez megfelel a szakmai, tulaj- donrendezettségi és pénzügyi megbízhatósági feltételeknek úgy kezdetét veszi a közös munka. Átvállalják □ A dohánytermelést nagyban meghatározza az időjárás. Az elmúlt években is sokan hiába várták az esőt! — A nagyobb földterülettel rendelkezőknek ezért is java­soljuk az öntözési rendszer kiépítését. Hektáronként a be­ruházási költség 30 százalékát fedezzük, ami legfeljebb 70 ezer forint vissza nem térí­tendő támogatást jelent. Átvál­laljuk a műszaki tervezés és bonyolítás költségét. Ingyene­sen ellátjuk a megvalósítás műszaki és pénzügyi me­nedzselését. Ide tartozik: a fej­lesztési költségek előkalkulá­ciója, berendezésékre áraján­latok kérése, hitelkérelmek­hez, üzleti tervekhez szaksze­rű formai és tartalmi köve­telményrendszerek átadása. Segítünk a berendezések be­szerzésénél is, a termelő által választott szállítókkal folyta­tott megállapodásokat előké­szítjük. Nyolc százalék □ A különböző gépek vásár­lásánál hogyan működik a hi­telkonstrukció? — Bakháthúzó-, ültető-, szárító- és erőgépek esetén nyolcszázalékos kamattal adunk hitelt, melyet hét év alatt egyenlő összegben kell visszafizetni. A kölcsön a beszerzési ár 60 százalékát fedezheti, így tehát a gép maximum 40 százalékát a gazdának kell állni. A kölcsön után mindössze 8 százalék kamatot számolunk fel. Ebben az esetben is ingyen segítünk a gépek beszerzésében. A nagy­levelű dohányok esetében, mint például a kertinél, a kál- lói, a pallagi sárga fajtáknál a termelőknek beszerezzük a fűzőzsineget és az árát is meg­előlegezzük, amire csak 8 szá­zalék kamatot számítunk fel. Háromszáz tonna zsineg­igénylés van! Nagyon sok kistermelő foglalkozik ezzel a természetes szárítású do­hánnyal, ezért a pajták építé­séhez is támogatást nyújtunk. Az összeg százezer forint, melyet hét évre nyolcszáza­lékos kamattal adunk. Óriási volt az igény, de csak három­százat tudtunk meghitelezni. Nábrádi Lajos M egyénk vállalko­zói, kereskedői újabb, nemzetkö­zinek számító kiállításra és szakvásárra készülnek. Márciusban a szomszédos Szatmárnémetiben lesz ez a rendezvény. Szintén már­ciusban Budapesten több ország könnyűipari cége rendez kiállítást és szakvá­sárt, itt láthatjuk majd kiál­lítva az egyik szabolcsi üzem ruháit. A rendszerváltás óta hazánkban és a szomszédos országokban egyre-másra rendezik a szakvásárokat, a kiállítók, pontosabban me­gyénk kiállítói mindig, min­denütt üzletet, megrendelést remélnek. Joggal, hiszen elfogadható, sőt jó minő­ségű áruk kerülnek a kiállító csarnokokba, s az áraink nemzetközi összehasonlítás­ban szolidnak mondhatók. Mindezek ellenére kevés üzlet köttetik, a megrende­lések éppen csak hogy csor­dogálnak. Főleg a közép, vagy hosszú távra szóló, folyamatos megrendelések hiányoznak, pedig a kor­Balogh Géza A z elhurcoltaknak, politikai üldözöt­teknek, a vagyontár­gyaiktól megfosztottaknak egy hónapig még be lehet je­lenteni a kárpótlási igényt, annak lejárta után viszont végleg lehúzzák a rolót. A kárpótlási hivatal a hírek szerint több százezer űrla­pot, vagy más néven egység­csomagot nyomtatott, s küldött szét az országban. Mint talán már mindenki tudja, március dereka az utolsó határidő, azt köve­tően belép a végleges jog­vesztés. Ez a rideg, de egy­értelmű megfogalmazás alaposan ráijesztett az érin­tettekre, mert a postákon megindult a roham. Az újságok címlapjain gyak­ran megjelennek a vége- sincs sorok, amint az em­berek százai várnak türel­mesen, vagy éppen dühö­sen, hogy a kiszolgáló ab­lakhoz érjenek. Lehetett volna ezt persze másként is csinálni, de hát akkor ez az ország nem Ma­gyarország lenne. Azokat a nyező országokban bőven van igény termékeinkre. Kereslet van, fizetőképes vevő alig. S ha van is fize­tőképes vevő, az ottani bü­rokrácia késlelteti, olykor­olykor akadályozza az üzlet létrejöttét. Örvendetes, hogy a magyar Külgaz­dasági Kapcsolatok Mi­nisztériuma igen jó kapcso­latot alakított ki a szomszé­dos országok hasonló mi­nisztériumaival. Külön figyelmet érdemel, hogy a magyar minisztéri­um a kiállítások és szak­vásárokhoz is anyagi támo­gatást ad. (A Szatmárné­metiben kiállítók is kapnak támogatást a kiállító csar­nok bérleti díjának kifi­zetéséhez.) Az is jó dolog, hogy megyénk immár önál­ló gazdasági kamarája szo­ros munkakapcsolatot ala­kított ki az ukrán, a román és a szlovák kereskedelmi kamarával. Kirobbanó siker, bomba üzlet aligha várható a so­ron következő szakvásárok­tól. Mégis érdemes kiállí­tani, próbálkozni, a ráme­nősek, a szerencsések való­ban üzletet köthetnek. csomagokat vidéken ugyan­is csak a megyei postán le­het megkapni. Ha tehát mondjuk valaki Magosli­getről, vagy Berzencepusz- táról akarja benyújtani pótlólagos igényét, akkor minimum kétszáz kilométert kell megtenni azért a vacak papírért. Közben az állo­másokon átszáll vagy há­romszor, rámegy egy teljes napja, s ha szerencséje van, valamikor éjfél tájban már haza is érkezik. Közben persze kifizet a busz-, meg vonatjegyekre egy kisebb­fajta vagyont. Az eszébe sem jutott sen­kinek, hogy a megyeszékhe­lyek mellett legalább a na­gyobb településeken, mond­juk az egykori járási szék­helyeken is árulják az egy­ségcsomagokat. Nálunk például Kisvárdán, Máté­szalkán, Fehérgyarmaton. Nem hiszem, hogy a pos­taköltség annyira megug­rott volna ez esetben, hogy anyagilag romlásba viszi a kárpótlási hivatalt. De hát még ráfogták volna az or­szágos központra, hogy a kárpótlandókat igyekszik szolgálni. A z ablaknál állt, s a repülő varjak vége­láthatatlan hosszú so­rát nézte. Minden nap délután négy óra körül ez jelentette számára az éltető programot. Figyelte a madarak kavaro­dását, furcsa játékát fenn a magasban, s elképzelte, ahogy fekete lepelként bele­pik az erdő fáit. Magát az erdőt nem láthatta, a lakó­telep toronyépületei elzárták előle a kilátást. így csak fel­felé nézelődhetett, vonzotta tekintetét a végtelen magas­ság szabadsága. Azért nézte szívesen a „kármadarak” vonulását, mert a tanyára emlékeztet­ték. A tanyára, ahová jó hat­van évvel ezelőtt költözött a házasságkötés után férjével. Ott nevelte fel gyermekeit, akik aztán szerteszóródtak az országban. Mindig a gyer­mekek jöttek haza — igaz, elég ritkán—, ő sohasem járt náluk. Hogy is mehetett vol­na, hiszen a sok munkával nem hagyhatta magára a fér­jét, ott volt a föld, meg a ren­geteg jószág. S aztán, hogy végleg ma­gára maradt, ragaszkodott tovább a tanyához. Tudta, in­nen segíti a legjobban lá­nyát, fiait, s unokáit. A tele­ket is kint töltötte magányo­san, egyedül. Munka mindig akadt a ház körül akkor is, a legrosszabb csak az volt, nem tudott kihez szólni. Ak­koriban nem ilyen telek vol­tak, mint mostanában. A nagy havazások miatt nem mozdult ki a tanyáról, s olyankor a közeli szomszé­dok sem nyitották rá az ajtót. Bezzeg mikor beköszöntött a tavasz, megélénkült a határ, gyakran üdvözölték az isme­rősök, olykor-olykor pedig ismeretlenek tértek be egy pohár jó hideg vizet kérni. Most, hogy a közelmúltban be­töltötte a nyolc­vanadik évét, a lánya addig hívta be magához a * városba, hogy végül igent mondott — de csak a téli hónapokra. El­döntött szándéka volt, hogy rügyfakadásra hazamegy. Ez az elhatározása egyre job­ban erősödött benne, ugyan­is a panellakásban nem ta­lálta helyét, nem tudott mit kezdeni magával, vágyódott vissza. Megpróbált segíteni a háztartásban, de mindig rá­szólt a lánya: — Ugyan, hagyja már anyuka, tessék csak pihenni. De hogy is pihenhetne ő, amikor egész életében dolgo­zott! Végül nem volt mit ten­nie, egész nap tétlenül üldö­gélt. A televízió nem kötötte le, olvasáskor pedig fájt a szeme. így legtöbbször az ablak elé ült, nézte az egy­más mellett szótlanul elmenő járókelőket, sajnálta a kör­nyék csenevész fáit, bokrait. Minden idegen volt a szá­mára, egyedül a délután ér­kező varjak röpítették vissza a boldogságot jelentő múlt­ba. A tanyán is hányszor, de hányszor elnézte röptűket, s hallgatta a ház körüli nyár­fákon letelepedők rekedtes vitáját... Pár napja nem áll senki sem az ablakban. Nincs, aki párás tekintettel nézze onnan a feketesereg hangos, sajátos menetelését. Az egyik éjjel elaludt, csendesen, örökre. Nem láthatja többé a duzza­dó rügyeket, a zöldellő búza­vetéseket, a szelíden hajla­dozófákat, azonban magával vitte a hosszú útra álmát a tanyáról, a fehérre meszelt, kicsiny kis házikóról... A hideg ellen jól jön egy kis tüzelő Harasztosi Pál felvétele Kárpótlási csomag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom