Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-18 / 41. szám

Munkanélküliség és együttélés A tömeges leépítések befejeződtek, a munkát kérők növekedésére számítanak Megtöltik a kirendeltség folyosóját a munkanélküliek Elek Emil felvétele Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Mun­kaügyi szakembereknek, pe­dagógusoknak, átképzéssel foglalkozó cégek képviselői­nek tartott tájékoztatót és konzultációt Nyíregyházán a Szakképzési napok kereté­ben Vladiszavlyev András, az Országos Munkaügyi Központ főigazgatója. Az előadás után időszerű té­mákról beszélgettünk vele. Kisebb legyen □ Az előrejelzések alapján idén csökkenni fog a munka- nélküliek száma. Ön szerint is? — Igen, bár az év első hó­napjában a munkanélküliek száma minimálisan, de emel­kedett. Azért, mert év végén több cég leépített, illetve nem hosszabbította meg a munka- szerződéseket, egyes ipar­ágakban, a mezőgazdaságban idényszünet van. A tömeges leépítések befejeződtek, stag­nálásra, illetve a munkanélkü- liek számának csökkenésére lehet számítani. Továbbra is együtt kell élnünk a munka- nélküliséggel, az velejárója a piacgazdaságnak. Cél, hogy minél kisebb legyen a munka­nélküliségi ráta. E cél elérésé­nél meghatározó a gazdaság működése és az emberek szo­ciális ellátottsága. □ Mi a jellemző a frissen munka nélkül maradottakra? —Jellemző és sokat mondó, hogy az elbocsátott emberek, vagyis a munkanélküliek 18- 20 százaléka szinte napokon belül elhelyezkedik, munkába áll. Tíz százalék háztartásbeli akar lenni, az előnyugdíjazását kéri, vagyis ez a tíz százalék nem akar visszakerülni gjam- kaerőpiacra. Jó tudni: a mun­kanélkülieknek több irányú kapcsolat tartására van lehe­tőség az egy év lejárta után is. A .munkaügyi kormányzat idén is jelentős összegekkel tá­mogatja a munkahelyteremtő Consum­expo Nyíregyháza (KM) — Megyénk vállalkozóinak, kereskedőinek részvételé­vel március 22-e és 26-a között rendezik meg Szat­márnémetiben a Consum- expo ’94-et. Máris lehet je­lentkezni a megyei gaz­dasági kamaránál és a két szervező kft.-nél. Élelmi­szerek, üdítők, háztartási gépek, kozmetikumok, ve­gyi áruk, elektronikus ké­szülékek, ruhák, papíráruk vihetők a kiállításra és vá­sárra. Az expót a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériuma támo­gatja, így a kiállítók rész­vételi díja a felére csök­kenhet. A helyszíni árusításra a külkereskedelmi joggal nem rendelkező kiállítók­nak is lehetőségük lesz, bi­zonyos feltétélek teljesíté­se után. A forint-lej azon­nali konvertálására is mód nyílik. A kisvállalkozók a részvételi díjat utólag is megfizethetik, illetve áru­val, vagy lejjel is fizethetik a részvételi díjat. A kiállítás helyén állan­dó vám- és bankszolgálat működik majd. beruházásokat, a közhasznú munkások foglalkoztatását, az átképzéseket is. Több információ □ A március közepéig tartó nyíregyházi szakképzési napok e témára irányítják a közfi­gyelmet. A képzés és az átkép­zés hogyan befolyásolja a munkaerőpiacot? — Vannak le- és felértéke­lendő szakmákéAszamítógép- pel "összefüggő ré5—Bizonyos könnyűipari szakmák például felértékelődnek. Hazánk nyi­tottá válása, a piac kiterjeszté­se miatt megnő a tekintélye, a fontossága a jivehd^képzés- nek. Sok ügyes kezű1 magyar szakmunkás azért nem tud el­helyezkedni a nyugati munka­erőpiacon, mert még alapfo­kon sem beszél semmilyen idegen nyelvet. Fontos, hogy a képzések, az átképzések a munkaerőpiac igényeihez iga­zodjanak. Olyanokat kell kiké­pezni, akik végzés után hamar el tudnak helyezkedni. Fontos az etikai normák megtartása is, nem kaphat támogatást az a képző cég, amely valamilyen szabálytalanságot követ el. El­várás, hogy a munkaügyi köz­pontok élőbb kapcsolatokat alakítsanak ki a képző cégek­kel, a munkanélküliek pedig több információt kapjanak a képzési lehetőségekkel kap­csolatban. Képzési adatbázist kell létrehozni valamennyi megyei munkaügyi központ­nak. A megyei központok kép­zési pályázatokát hirdetnek meg. A pályázatok elbírálásá­nál a bíráló bizottságba beke­rülhetnének a polgármesteri hivatalok és a képző cégek képviselői is. A sikeres képzés hozzájárulhat a sikeres foglal­koztatáspolitikához is. □ Mi várható a foglalkoz­tatási törvény módosításától? — A Munkaügyi Miniszté­rium két lépcsőben foglalko­zik e témával. Az első lépcső­ben olyan módosítások lesz­nek, amelyek megszüntethetik a neuralgikus pontokat. A má­sodik lépcsőben elfogadásra kerülhet egy jól átgondolt, az élethez, a jövőhöz igazodó végleges törvény. Az egyik módosítási javaslat a külföl­diek feketemunkájára irányul, mivel ez is egy neuralgikus pont. Most a feketemunkaadó a beismert kifizetett bér duplá-_ ját fizeti bírságként. Ez nem visszatartó. A módosítási ja­vaslatban az áll, hogy fizesse a mindenkori minimálbér ötszö­rösét. Javaslat, hogy a munka- nélküli a. járadék jogosultsága alatt néha-néha pár napot legá- 1 isair dolgozhasson. Ézeken a napokon szünetel a járadéka folyósítása, ám ezekkel a na­pokkal meghoszszabbodik az ellátás ideje. Ez a módosítás legális munkára, tisztességes jövedelemkiegészítésre ösztö­nözhet. Nagyobb arány □ A hátrányos térségek, mint Szabolcs és Borsod megye, az idén is számíthatnak kiemelt központi támogatásra? — Feltétlenül. Az Országos Munkaerőpiaci Bizottság ál­lásfoglalása, hogy a lehetséges Foglalkoztatási Alap 85 száza­lékát decentralizálják a me­gyékre, s csak 15 százalék ma­radjon országos programokra. A decentralizálásnál figyelem­be veszik a népességet, a hát­rányos térséget, a munkanél­küliségi rátát is. Az említett 15 százalékból is nagyobb arány­ban részesülnek a hátrányos térségek. Ez is része a felzárkóztatásnak. A zt hiszem mindannyian álmodunk. Van, ki is­meretlen földrészeken barangol, van, ki fényesfilm­sikerekre vágyik, s van, kit gyönyörű nők ölelnek álmai­ban. Én regényt írok, ö há­borúról, atomfelhőről, halál­ról álmodott. Aztán ha feléb­redünk, még az országhatá­ron is alig jutunk túl, film­sztárokká is csak kevesen vál­nak, én sem írom a könyvem. Ó viszont, egy langyos, au­gusztusi reggelen fölkelt és hozzáfogott. Bunkert építeni. Először azt mondta, tüzelőtá­roló. Később bevallotta: bun­ker lesz, mert nem akar há­borús veszteség lenni, mert nem akar golyó ütötte se­beket, nem akarja, hogy neut­ronbomba marja le a húsát csontjairól. Élni akart. Túlél­ni. t Es épített. Minden pénzén sódert vett és cementet. Volt olyan nap, hogy hatvan má­zsa betont dolgozott be. Egyedül, segítség nemigen akadt. S közben dünnyögte a magáét. Szidta a gazdasági elosztást, sokkal többet sze­retett volna adni a szegé­nyeknek. A kis országokat a nagyoktól féltette, a jókat a rosszaktól, a békességet a harctól, az életet az öléstől. Gyűlölte a fegyvereket. Ha­gyományosat és korszerűt egyaránt. Tán még a kenyér-' vágó késeket is megsemmi­sítette volna. Mint, mi> kiolt­hat emberéletet. Építeni akart. Kihasználni a csúcs- technológiát, igába hajtani a természetes energiaforrá­Szép álmokat! sokat. Hatalmas piramisokat tervezett, melyeknek külső falán, napfényes teraszokon élnének az emberek. Min­denkinek lenne háza, meg kertje, benne rózsalugas és almafa. A levegő üdén, fris­sen csillanna, nem lenne éh­ség, betegség, sem fájdalom. Nem irtanának ki esőerdő­ket, hanem üvegházakban termelnének gyümölcsöt, hogy a gyerekeknek decem­berben is jusson szamóca. Álmodott és félt, és épített. Két méter vastag falakat rakott. Minden idejét, min­den erejét fölemésztette. Kétszer nősült közben, mind­két feleség elhagyta. Még a fiát sem láthatta. A falube­liek elnézően legyintettek: „bolond kicsit”. Aztán, vol­tak akik halkan suttogták egymásnak: „több esze van annak, mint nekünk!” Teltek az évek, emelkedtek a falak. Már az utcáról is le­hetett látni. Majd elkezdte a tetőt. Tovább álmodott és tovább épített. A kollégái időnként segítettek. Bele gör­nyedt, a házát is elhanya­golta. De ha meghallgatta a híreket, új erőre ka­pott. Bun­kert épített és békét ál­modott... Árpi, emlékszel, több éve már, hogy nálad jártam. A bunker, ugye nincs készen még? Tudod, ha harcokról hallok, Szarajevó képét lá­tom, ha az utcán agyonver­nek egy csavargót, ha kiir­tanak egy családot, mindig rád gondolok. Félek. Legszí­vesebben bunkert építenék, bár azt ígérted, hozzád me­nekülhetek. De családom van, gyerekeim, szüleim, testvéreim, barátaim. Nél­külük, inkább nem. Csak re­ménykedem. Remélem, hogy nem a bunkeredre, sokkal inkább álmaid piramisára lesz szükség. Hát, nem jó munkát, inkább szép álmo­kat kívánok, Árpi. npedig, kulcsra zárom panelbunkerem ajta- A-J ját, és beakasztom a biztonsági láncot, hátha megvéd valamitől... Balogh József M egállít ismerősöm, s újságolja: nem­csak ledöntötték már a sóstói Krúdy-szobrot, hanem addig rongálják, míg a MÉH is megveszi, mert senki nem ismer rá mi — bocsánat, ki—is volt míg a talpán állt. Aztán a valami­kori kádfürdő kiszedett ab­lakaira, a vízbe dobált pa­dokra terelődik a szó, s tőlem kérdi: vajon nem veszik ezt észre a város vezetői? Vajon nem kellene tenni valamit, hogy ne pusztíthassák el vandál kezek, amit egyszer már felépítettünk? Mondhattam volna: nem kötelező Sóstóra járni, meg azt is, hogy nem kötelező újságot olvasni, hiszen amit felemlegetett, valamennyi megjelent már képekben is a Kelet-Magyarországban. Nyilván ott sem fedezték fel, mert nem írt magyarázkodó vagy valamilyen nagyobb védelemre reményt adó vá­laszt egyetlen ellene tenni tudó vezető sem. Igaz, mit is írhattak vol­na? Például, hogy a közbiz­tonságért nem az önkor­mányzat, hanem a rendőr­ség felel, nem azért van a rendőrség, hogy padokra vigyázzon, vagy akár azt is: a magántulajdonban lévő kádfürdőről eltűnt ablakok­ra vigyázzon a gazdája. De valószínű azért nem kap­tunk ilyen választ sem, mert nemigen nyugtatta volna meg a közvéleményt. Persze az sem megnyugtató a vá­rosukat szerető emberek­nek, ha minden közérdekű kritika válasz nélkül marad, ha csak a pusztítás válik láthatóvá, az értékek meg­mentésére tett esetleges erőfeszítés titok és láthatat­lan marad. Pedig az már kevés egy város lakosságának meg­nyeréséhez, hogy jó pénzért megnézheti, miről tudnak, s miről nem képesek a város­atyák megállapodni egy- egy közgyűlésen, s míg mi a tévé előtt ülünk, hátunk mö­gött mennek tönkre patinás épületeink, mert olyanok lettek a gazdái, akik nem törődnek vele, akiknek csak arra kellettek számunkra kedves épületek, hogy hitel­hez jussanak másutt elkez­dett beruházásaikhoz. Ez persze nem függ össze a Krúdy-szobor ledöntésé­vel, vagy a padok vízbe do- bálásával. Am ahol jó a gazda, ahol szigorú a csa­ládfő, ott fegyelmezettebbek a családtagok is. A Nyíregyházát Nagykállóval összekötő úton a veszé­lyessé vált útmentí fákat vágják ki Balázs Attila felvétele Kit véd a törvény? Cselényi György it véd a törvény? — fogalmazódik meg a Ä. \_ * kérdés sokakban. S nemhisznekafülüknek, ami­kor egy bűncselekmény nyo­mán a hatályos büntetőeljá­rási jogról egy-két dolgot hallanak. Tapasztalják: a bűntett elkövetésével gyanúsított­nak több mindenhez van jo­ga, mint az ügy sértettjének, szenvedő alanyának. Pél­dául a bűnöző ügyvédje je­len lehet a tanú(k) kihallga­tásánál, ami természetesen azzal jár, hogy megtudhatja az illető(k) nevét, lakcímét és egyéb adatait. Azontúl észrevételt, indítványt te­het. A gyanúsított és a vé­dője ez utóbbit a nyomozás befejezése után is megte­heti. Az ügyvéd illeték meg­fizetése esetén a tanúkihall­gatási jegyzőkönyvről má­solatot is kaphat. így a tanú meglehetősen kiszolgálta­tottá válik. Ha figyelembe vesszük: a rendőrökre és másokra szinte nap mint nap rátámadnak, illetve lő­nek, nem csoda, hogy egyre kevesebben tesznek eleget a tanúskodással összefüggő állampolgári kötelességük­nek. Inkább nem látnak, nem hallanak, nem tudnak semmiről. A gyanúsított érdekeinek védelmét logikusnak is mondhatnánk akkor, ha a bűntény sértettjét is hason­ló jogok illetnék meg. Ez koránt sincs így. A sértett jogi képviselője a tanúki­hallgatáson nem vehet részt, így észrevétel, s indít­vány tételére sincs módja. Az iratról nem kaphat má­solatot sem. A tanúvédelmet és a tör­vényesség garanciáit össze kellene hangolni. Hogyan? A nyomozók szerint úgy, hogy a gyanúsított védője a tanú(k) személyi adatait ne ismerhesse meg. Az eljárás törvényességére az ügyész­ség egyébként is felügyel. A tárgyaláson pedig úgyis ki­derülne, a tanúvallomások­kal nincs-e gond. Egy szó, mint száz: a la­kosság a rendőrségtől jo­gosan várja a közbiztonság, s a nyomozáseredményes­ség fokozását. De nem ár­tana a törvényi feltételeket is ehhez a kívánalomhoz igazítani. Úgy tűnik, a rendszerváltás után hozott törvények egy része a sér­tettet a gyanúsítottal nem kezeli egyenjogúként. 1994. február 18., péntek gj B9 |f§ y mmmmm »>> ,+»■**,*-«vm mmm mmm. hmmombbmi Vlfll M dm Válasz nélkül Huzrik Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom