Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

Az MRP szervezet... ...nyerte el a nyíregyházi AGROKER Rt. 50,1 szá­zalékát megtestesítő rész­vénycsomagot nyílt egy­fordulós pályázaton. A maradék részvénycsomag az Észak-Magyarországi Regionális Befektető Rt-é, illetve a kárpótlási jegyért lesz megszerezhető. Újabb... ...élelmiszeripari pályázat a megyében, a záhonyi, a mándoki és a balkányi sü­tőüzem többségi tulajdon- része vásárolható meg (kárpótlási jegyet 50 szá­zalékig fogad el a kiíró.) Megegyezés... .. ...jött létre az ÁVÜ és az FM között 40 állami gaz­daság esetében a kár­pótlási földkijölésekről, il­letve a pótlólagos kárpót­lási földalapok kijelölése ügyében. Árverésen... ...értékesíti február,17-én a Szabolcs megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vál­lalat 6 üzletét. Az üzletek között élelmiszerbolt, di­vatárubolt és szerviz is ta­lálható. Felgyorsul... ...az átalakult állami gaz­daságok privatizációja. A Vagyonügynökség tervei szerint az első fél évben a tervek szerint Szabolcs megyéből is több gazda­ság privatizálásra kerül. Kedvezően... ...módosította a privatizá­ciós lízingpályázatok ha­táridejét az AVÜ, a be­adási határidőt egyről 2 hónapra emelte. (Forrás: Primom-ÁVÜ ügyfélszolgálati iroda, Nyíregyháza, Váci Mihály utca 41., tel.: (42)343- 742). Széles hazai tulajdonosi réteget Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral a privatizációról ABC a privatizációhoz PRIVATIZÁCIÓ: más szó­val magánosítás, az a folyamat, amelynek során az állam helyett más lesz a tulajdonos. Hazánkban ál­lami kézben vannak töme­gesen olyan boltok, üze­mek, vállalatok, amelyek magánkézben jobban, gaz­daságosabban működtet­hetők. A cél tehát az, hogy csak a feltétlenül szüksé­ges esetekben maradjon fenn az állami tulajdon, egyébként a vagyont priva­tizáljuk. Az új tulajdonos lehet külföldi, vagy belföldi jogi személy (pl. kft., rt. válla­lat), illetve egy vagy több természetes személy. A privatizáció legtöbbször az állami tulajdon eladását je­lenti, ritkábban kerül sor in­gyenes átadásra, pl. a helyi önkormányzatnak. PRIVATIZÁLHATÓ VA­GYON: az állami tulajdon egy része nem vállalkozási célokat szolgál, ezeknél te­hát nem lehet szó ma­gánkézbeadásról. Ilyen pl. a Parlament, vagy a Budai Vár épületegyüttese. Az állami tulajdon na­gyobb része az un. vállal­kozói vagyon. Ide tartoz­nak a vállalatok, gazdasági társasági részesedések, amelyekkel az állam részt vesz a gazdasági életben. Mivel a vállalkozási célt szolgáló vagyontömegben az állam részesedése Ma­gyarországon jóval megha­ladja a piacgazdaságban célszerű mértéket, ezért a Hosszabb időt szántam ma­guknál tölteni, de azt hiszem anyagilag jobban járok, ha megveszem a szállodájukat! „többletet" privatizálni kell. Azt a részt, amit lehet, azt időleges állami tulajdonnak nevezzük. Kisebb részben azonban egy kormányren­delet alapján meghatáro­zott gazdasági társaságok­ban és vállalatokban to­vábbra is fenn kell tartani az állami tulajdont. Ezt a vagyontömeget tartós álla­mi tulajdonnak hívjuk. (Jövő héten: átalakulási folyamat). Ezentúl hetente találkozik majd az olvasó ezen a he­lyen az Állami Vagyonügy­nökség privatizációval kapcsolatos közleményei­vel, a privatizáció országos és megyei eseményeiről szóló beszámolókkal, s olyan praktikus informáci­ókkal, amelyek hozzásegí­tik, hogy maga is részt ve­gyen a tulajdonszerzés va­lamilyen formájában. A most induló, minden me­gyei lapban rendszeresen megjelenő ÁVÜ-oldalak céljáról, leendő tartalmáról beszélgettünk Pongrácz Tibor címzetes államtitkár­ral, az Állami Vagyonügy­nökség Igazgató Tanácsa elnökével. □ A privatizáció első idősza­kában meglehetősen kevés információ jutott el az ország polgáraihoz. Nem véletlenül illették a bennfentesség, az átláthatatlanság vádjával a magánosítás folyamatát. Mostanra viszont úgy érezni, a „csapból" is a privatizáció „folyik”, újságcikkek, hirdeté­sek, tájékoztató kiadványok, prospektusok sokasága szól róla. Még mindig úgy érzi a vagyonügynökség, hogy ke­vés az információ? — Egyesek szerint már valóban többet beszélünk a privatizációról, mint kellene, véleményem szerint viszont a lényeg még mindig csak szlogenek szintjén jutott el a szélesebb tömegekhez. Tu­lajdonképpen a privatizáció „hálószobatitkaiba” próbál­nak belesni az emberek, feltételezve, hogy minden­féle sötét dolgok történnek a privatizáció háza táján. Nem igazán szívesen foglalkoz­nak az egész céljával és az eredményeivel, mivel ezek nem szenzációs történetek. Holott szerintem éppen az eredmények a szenzációsak. Csak néhány adatot jellem­zésül: a magángazdaság je­lenleg már a GDP (bruttó nemzeti termék) több, mint 50 százalékát állítja elő. Ma már mintegy 1,5-2 millió új tulajdonos van, jelentős a külföldi tőke beáramlása is, a gazdaság szerkezete a pri­vatizáció révén egyre jobban Pongrácz Tibor átalakul, s a versenyszférá­ban rendkívüli módon meg­nőtt a szereplők száma. A jo­gi személyiségű gazdasági társaságok száma a múlt év­ben mintegy 25 százalékkal emelkedett, az egyéni vál­lalkozók pedig, immár 690 ezren vannak. Úgy vélem, ez jelenti a gazdaság igazi át­alakulását, ami vitathatatla­nul a privatizáció, a magáno­sítás eredménye. Emellett természetesen vannak ki- sebb-nagyobb hibák, turpis­ságok, sőt visszaélések is a privatizáció környékén, de megítélésem szerint ez nem a privatizáció sajátossága, hanem a közerkölcsök ál­lapotát tükrözi. □ Mi a konkrét célja a so­rozatnak? — A kezdeti bennfentes­ség megszüntetésére indítot­tuk el egy nagyobb kampá­nyunkat, amelynek hármas célja van: a befektetők meg­keresése, számukra informá­ciónyújtás, ami tulajdonkép­pen egy marketingtevékeny­ség külföldön és belföldön. A második cél a privatizációs folyamat bemutatása azért, hogy a sajtó és a propagan­da eszközeivel elősegítsük a tiszta versenyt. Harmadsor­ban pedig — s ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint az előzőket — tájékoztatni szeretnénk a magyar pol­gárokat arról, hogy a magá­nosítás, az állami vagyon le­bontása és magánkézbe adása számukra egyszeri, és óriási alkalom arra, hogy kis, közepes, vagy nagyobb tulaj­dont szerezzenek. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezzel a lehetőséggel élniük kell, mert különben kima­radnak, és később sokkal nagyobb erőfeszítésükbe ke­rülhet, hogy hasonló tulaj­donosi pozícióba jussanak, mint akik azt időben észre­vették. Tehát a sorozatunk célja az ilyen jellegű figye­lemfelkeltés, másrészt a leendő tulajdonosok beveze­tése a vállalkozói életbe. Mindeddig — megítélésünk szerint — a privatizáció fő­ként a központi sajtóban, az országos lapokban, elektro­nikus médiumokban jelent meg, a vidéki sajtóban ke­vésbé. Azt a következtetést vontuk le Szabó Tamás mi­niszter úrral, hogy javítanunk kell a megyei lapokon ke­resztül a vidéken élő lakos­ság tájékoztatását. Minde­nekelőtt azért, mert a me­gyék polgárait nem csak az országos dolgok érdeklik, sőt, inkább kíváncsiak sző­kébb pátriájuk eseményeire. , U Mit tartalmaznak majd az ÁVÜ-oldalak, milyen konkrét információkra számíthatnak az olvasók? Országos priva­tizációs-kérdésekkel egyálta­lán nem foglalkozik, kizáró­lag csak a helyi ügyekkel — Lesz egy olyan része az oldalnak, amely az országos általános privatizációs kérdé­sekkel foglalkozik, a helyze­tet, az eredményeket, a célo­kat ismerteti, lesz egy olyan fejezet, ami kifejezetten a helyi ügyeket tárgyalja, mi történt, mi várható: elképze­lésünk szerint lesznek ki­emelt, tematikus összeállítá­sok, amelyek például a mun­kahelyteremtő, a hazai hát­téripar fejlesztését szolgáló privatizációt, vagy a kárpót­lás és az állami vagyon kap­csolatát mutatja be a priva­tizáció folyamatában. Szán­dékozunk emellett kifejezet­ten ismeretterjesztést is foly­tatni, például privatizációs kislexikon címmel. Még ko­rántsem világosak ugyanis mindenki számára a priva­tizációval kapcsolatos fogal­mak, nem árt pontosítani őket. Közölni fogjuk, mi hol található, hol kapható, hol érhető el — tehát a privatizá­cióban való részvételhez praktikus információkat is találnak az olvasók. Termé­szetesen a hirdetések, a hi­vatalos közlemények is he­lyet kapnak ezeken az olda­lakon. Nagyon remélem, hogy a lapokkal nem kerü­lünk különösebb konfliktu­sokba, mert az utóbbi időben a privatizációs döntéseket valóban nyilvánossá tettük, a konkrét esetekben pedig a tények a leghatásosabb ér­vek. □ A megyei lapokban nyil­ván nem ingyen jelennek meg ezek az összeállítások. Sokak véleménye, hogy aránytalanul nagy összege­ket fordítanak a privatizáció népszerűsítésére. Mennyibe kerül ez a kampány? — Valóban sokmillió forin­tot fordítunk erre, bár a me­gyei lapoktól, különböző, de valójában szerény mértékű engedményt is kaptunk. Megjegyzem, lehettek volna nagyvonalúbbak is, mert va­lójában közérdekű informá­ciókról van szó. Ezzel együtt valóban nem kevés pénzt fordítunk erre a célra. Re­méljük elérjük vele a célun­kat, ami nem szolgál mást, mint a széles hazai tulaj­donosi réteg, az új polgárság kialakulását. Mi! Li'Mt ü-IA Karcsúsítva ismét versenyben A Szabolcs Gabona Rt. átalakításának tapasztalataiból 1994. március 16-ig még igényelhető kárpótlás. A kiadvány megvásárolható az AVÜ budapesti és vidéki Ügyfélszolgálati Irodáiban február 7-től. 'R/-L :/■ 1 1 i33 Budopest. Pozsonyi u. 56. Telefon: 269-8990 Fax: 269-8991 Félfogadás: Hétfőtől-csütörtökig: 8.00-16.00, Pénteken: 8.00-15.00 Nyíregyháza (KM) — Inten­zív fogyókúrára kénysze­rült a bő egy évvel ezelőtt bejelentett öncsőd, majd a nehezen eljött csődegyez­ség után a hajdani mamut cég, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vál­lalat. Mára viszont — sikeresen túljutva egy decentralizált pri­vatizáción, 54 vállalati egy­séggel és 1150 dolgozóval „könnyebben”, ám megfelelő kondícióban, kezelhető hitel- állománnyal — újra startra kész a gabona- és takar­mánypiacon induló verseny­ben, mint Szabolcs Gabona Rt. — A fotó kedvéért már nem kell kimenni Nyíregy­házáról — enged meg magá­nak egy félmosolyt a priva­tizációt végig vezénylő igaz­gató, Simon György— a tel­jes egészében állami tulaj­donú részvénytársaságunk 305 millió forintos törzstőké­jét tulajdonképpen a Nyír­egyháza Simái úti telep tes­tesíti meg, malommal, szárí­tóval, takarmánykeverővel, valamint a szükséges raktá­rakkal és irodákkal. A város­centrumban lévő irodaházból is kiköltözünk és értékesítjük a benne lévő tulajdonrészün­ket. A jogelőd megyei nagyvál­lalat 1992 április 7-én jelen­tett öncsődöt, ugyanis a 700 milliós behajthatatlan kintlé­vősége mellett, az ebben közrejátszó általános gazda­sági zuhanórepülés követ­keztében az a 700 milliós fej­lesztése is befuccsolt, amitől a felemelkedést várta. Négy­szeri egyeztető tárgyalás után még ’92 augusztusában megszületett a csődegyez­ség, aminek alapján az évi árbevételükből és behajtható kintlévőségeikből kifizettek minden szállítót és egyéb hitelezőt. A bankoknál pedig felvállalták, hogy a múlt év végéig, a vállalati vagyon ér­tékesítéséből rendezik hitel- tartozásunkat. — A privatizáció azonban egy kissé elhúzódott az élel­miszeripar általános magá­nosítása következtében ki­alakult kínálati piac miatt — indokolja a pénzintézetek­kel megkötni kényszerült újabb megállapodást Simon György —, így a még meg­lévő hiteleinket a folyamat­ban lévő árbevételekből egyenlítjük majd ki. A biza­lom tehát megmaradt a cég iránt, hiszen az elmúlt közel másfél év alatt, miközben a kintlévőségek jelentős része úgy 50-60 partnerünk felszá­molása miatt elúszott, a vál­lalat minden tartozását fizet­te, hiteleit törlesztette, jó adós, jó partner módjára. — Miként mentek el a vál­lalat részegységei? Ha egy szóban akarnék válaszolni, azt mondhatnám: jól. A priva­tizáció kezdetén felmért át­alakulási vagyonértékhez ké­pest átlag 96 százalékos áron, az eredetileg nyilván­tartott nettó értéknek viszont 160 százalékán keltek el malmok, takarmánykeverők, raktártelepek, takarmánybol­tok, és a tésztaüzem. Az át­lagszámok viszont nagy szó­rást takarnak. Például volt malmunk, amelyikre több pá­lyázó licitált, s az induló 50 milliós árral szemben végül a könyv szerinti nettó érték öt és félszereséért, több mint 70 millióért talált olyan gaz­dára, akinél 20 millió volt az aktatáskában biztosítékul. Ezzel szemben a tésztagyár eladási árával a korábbi vál­lalati befektetésnek csak a 12,5 százaléka térült vissza. Szinte kínálja magát a kér­dés: szakmai befektetőké lett-e a „gabonás” vagyon zö­me és mennyi került az egy­ségek közül megyén kívüli tulajdonba? — Csupán a máriapócsi raktártelep és a takarmány­boltok egy része az, ahol más jellegű, főként kereske­delmi tevékenységet akar folytatni az új tulajdonos. Két üzemegység kivételével, az egyik a kisvárdai komplett te­lep, valamennyi szabolcsi befektetők kezébe került. Méghozzá működőképes ál­lapotban, amire azt hiszem büszkék lehetünk. Gyakorlatilag tehát befe­jeződött a volt gabonaforgal­mi vállalat privatizációja. Az új cég, a Szabolcs Gabona Rt. az új helyzetnek megfele­lően átszerveződött. Az év­végi központi létszámleépí­tés után összesen másfél száz dolgozója maradt, de hát ennyit indokol a további működés. Már kötik is a ka­lászos, és kukorica szerző­déseket, mivel — ahogy a részvénytársaság szakem­berei mondják — meg akar­ják szerezni a Szabolcs Ga­bonát megillető részt a ga­bonapiacból. 1994. február 16., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom