Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
Reformprogram az Akadémián Budapest (MTI) — Az akadémiai törvényt remélhetőleg februárban elfogadja az Országggyűlés, hiszen a kormány törvénytervezetéhez érkezett több száz módosító javaslatból a Kulturális Bizottság egyeztető tárgyalásai nyomán sokat visszavontak. Ezt Harma- thy Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettese hozta a sajtón keresztül a nyilvánosság tudomására. Emlékeztetett rá: a Magyar Tudományos Akadémia 1993. évi május 10-14- e között megtartott közgyűlését abban a reményben fejezte be, hogy az akadémiai törvényt a Parlament hamarosan elfogadja, és még ’93 őszén összehívhatják az MTA rendkívüli közgyűlését. Terveik szerint az új törvény szellemében láttak volna neki az Akadémia új szervezeti szabályzatának kidolgozásához, az akadémiai reformprogram megvalósításához. Am eltelt az év, és nem született meg az akadémiai törvény, ami azért is sürgető lenne, mert időközben hatályba lépett a felsőoktatási törvény. A parlament elfogadta a Polgári törvénykönyv módosítását is, amely meghatározta az Akadémia köztestületi státusát, ami természetesen további szabályozásokat igényel. Meg kell határozni többek között a köztestület feladatát, hatáskörét, szervezetét. Szabályozásra vár az akadémiai intézetek jogállása, amelyek mint a köztestület intézményei nem egyszerűen költség- vetési szervek. Ugyanis közfeladatokat látnak el, de nem az állami hierarchia részei, működésükhöz azonban nem nélkülözhetik a költségvetési támogatást. Harmathy Attila problémaként említette, hogy miközben a régi tudományos minősítési rendszer érvényben van, aközben a nyáron hatályba lépett felsőoktatási törvény rendelkezik az új tudományos minősítési rendről. Leszögezte, feltétlenül szükség van az átmeneti időszak szabályozására. 1994. január 31-én lejár a Tudományos Minősítő Bizottság tagjainak megbízása, ugyanakkor a folyamatban lévő, sőt a törvény megszületéséig akár újonnan kezdeményezett minősítési ügyeket el kell intézni. Összegzésként hangsúlyozta: az Akadémia az átalakulás időszakát éli, egyes feladatok megvalósításához elengedhetetlen a törvény, de a tudományos kutatásokat a törvény nélkül is természetesen folymatosan végzik. Szaxofonnal... ...ajándékozta meg Dinant belga város polgármestere Clinton elnököt Nem véletlenül kedveskedtek ilyen módon az amerikai elnöknek, mert a belga város szülötte, Adolphe Sax a hangszer feltalálója. Clinton elnök maga is tud szaxofonozni... (MTI) ÚJ bemutatóra... ...készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata: január 15-én délután 2-kor lesz a Mumus című, gyermekeknek szóló darab bemutatója Avass Attila rendezésében... (KM) Egymillióval több... ...látogatójuk volt tavaly a francia múzeumoknak: a nyilvánosságra hozott adatok szerint 1992-höz képest egymillióval nőtt az érdeklődők száma, és elérte a 15 milliót... (MTI) Olvasási nehézségek Amerikában New York (MTI) — Az amerikai oktatási minisztériumnak a közelmúltban megjelent tanulmánya azt mutatja, hogy a felnőtt amerikaiak felének nehézségei vannak egy egyszerű újságcikk vagy akár egy autóbusz-menetrend megértésével. Richard Riley oktatási miniszter szerint a tanulmány rávilágít, miért hibás az az amerikai nézet, hogy elegendő hiányos műveltségűnek lenni. Felix Ro- hatyn, egy befektetési bank igazgatója, aki korábban a New York-i nevelésügyi tanács elnöke volt így vélekedik: — Amit New York alsó- és középfokú oktatása terén tapasztaltam, nagyon elszomorító. Azt mutatja, hogy a fiatal amerikaiak oktatása elmarad más országokétól. Pedig ahogyan közeledünk a következő évszázadhoz, a harcot intellektuális tudásunkkal kell megvívnunk, nem pedig téglával és vakolattal. Az oktatást az óvodában kell megkezdeni. Olyan rendszerre van szükségünk, amely képessé teszi a diákokat az egyetemi tanulmányokra és felkészíti őket a XXI. századra. Az oktatási minisztérium tanulmánya azon a vizsgálaton alapult, amelyet 13 600 felnőttnél végeztek. Irwin Kirsch, aki a vizsgálatot vezette, elmondta: nem arról van szó, hogy nagy részük technikai értelemben írástudatlan volna, képességeik azonban alacsonyak, úgyhogy nem képesek előnyt szerezni ol- vasni-tudásukból. A munkát a legalacsonyabb szinten kell elkezdeni, azoknál az embereknél, akik azt mondják, hogy írástudatlanok. Ez körülbelül 5 millió felnőttet jelent. Ezek az emberek meg tudják találni a megfelelő illemhelyet és alá tudják írni a nevüket. Ennél többre azonban nem képesek — mondotta Kirsch. Kilenc képzőművész minitárlata Rendkívülit kapott a közönség a nyíregyházi színházban a művészkör legutóbbi találkozóján Látogatók Madarassy György galériájában Szekeres Tibor felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza — Különleges színfoltjaként megyénk képzőművészeti életének valami rendkívülit kapott a közönség a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a művészkör legutóbbi találkozóján: kilenc képzőművész közös minitárlaton mutatta be műveit, illetve osztotta meg legszemélyesebb gondolatait az érdeklődőkkel az alkotófolyamat rejtelmeiről, művészetről, hazáról. A rendezvényről megjelent gyorsbeszámolónkban már említést tettünk a jeles képzőművészeti eseményről, terjedelmi okok miatt azonban akkor részletesebb kifejtésre nem volt módunk. Ezt szeretnénk most pótolni. Szokatlanságában is izgalmas Első hallásra „nagy falatnak” tűnt a bemutatkozásra megjelent művészek elhatározása, valamint a művészköri rendezőség vállalkozása, hogy egyszerre kilenc alkotói életpálya alakulását tekinthesse át a közönség, hiszen inkább azt szoktuk meg, hogy kiállítótermeinkben általában egyszerre egy kortárs művész munkáival és művészi világával találkozhatunk. A szokatlanságában is izgalmas program szerencsére igen tartalmasán alakult, nem valamiféle sablonos életpályavázlatok rajzolódtak ki előttünk, s ebben a színes egyéniségű művészek mellett az interjúkat készítő Baja Ferencnek, a Városi Galéria igazgatójának is komoly szerepe volt. Egymás után szólította bemutatkozásra a művészeket, s közben megszemlélhettük a színésztársalgóban kiállított képeket, szobrokat, műalkotásokat. H. Németh Katalin megkapóan közvetlen lírai vallomást nyújtott át a közönségnek a természethez fűződő viszonyáról, arról, hogyan figyeli meg az erdő rezdüléseit, a madarak mozgását, magát a témát, amit azután grafikáiban majd megörökít. Soltész Albert a művészet egyik izgalmas belső kérdését elemezte, hogyan érzékelik a képzőművészek itt a „térkép szélén”, az ország távoli csücskében Budapest és a vidék művészeti viszonyait, sajátosságait. Örömmel hallottuk: ha a művészi kvalitások kerülnek mérlegre, s nem az, ki él a fővárosban, s ki vidéken, akkor földijeink is ugyanolyan sikeresek és elismertek, mint az olykor érdemtelenül túlfavorizált fővárosiak. Harangtorony Finnországnak Petkes József Erdélyből települt át hozzánk, és most a nyilvánosság előtt folytatta hangos töprengését arról, mennyi vívódást okoz az ősi otthonból az anyaországba kényszerűen menekülők számára a szülőföld elhagyása. Talán ez is indokolja, hogy valami módon szeretne elégtételt nyújtani, ezért igyekszik most saját eszközeivel segíteni a szatmárnémeti kollégium és egy kárpátaljai templom felépítését. Amint mondta, ha az erre a célra értékesített képeinek árából az épületek nem is készülnek el, de egy-egy téglát hozzá tud tenni. Különös összefüggéseken át láttatta a közönséggel a művészet világát dr. Pintér Nándor, az orvos és festő. Gyakorló orvosként, az anatómiai tudás vértezetében, s a halál közelségének ismeretében speciálisan éli meg a képek elkészítésének alkotófolyamatát, melyre legtöbbször az álomtól ellopott éjszakai órákon keríthet sort. Viszonylag kevéssé ismert még a nagyközönség előtt az ugyancsak Erdélyből áttelepült Krupiczer Antal, aki elsősorban faszobrász, de foglalkozik bronzzal, sőt, még ha- rangöntésssel is. Faragványai rendszerint nagyméretűek, megtalálhatók közterületeken is, az Örökösföldön, Baktalórántházán, Nagyecseden. Nyíregyháza finn testvérvárosa Kajaani egy harangtorony-emlékművét állította fel. És még egy Erdélyből származó művészt ismerhettünk meg közelebbről: a nagybányai Madarassy György személyében azt a művészt, aki errefelé még eléggé ritkának számít, hiszen az itt alkotó művészek rendszerint főállásban tanítanak, pedagógusként dolgoznak, ó a művésznek már azt a típusát képviseli, aki megteremti magának az egzisztenciális hátteret, mert el tudja adni a műveit, s a művészetet hivatásosként, a jó értelemben vett profizmussal műveli. Egy arab mondás szerint (egy szőnyegen) , Ahány csomó, annyi gondolat”. Ezt a mottót kölcsönözte az alkotómunka jellemzésére Szepessy Béla grafikus, aki ezúttal a közéleti tevékenységéről is szólt, mint a képzőművészek közösségének helyi vezetője. Szakkörök, stúdiók S akit bizony nem irigyeltünk, amikor a riporter arról faggatta: miért tűnik a várostól eléggé különállónak a munkahelye, a tanárképző főiskola, s hová lettek onnan a korábbi képzőművészeti szakkörök, melyek iránt a főiskolán kívülről is volt érdeklődés? Lehet, hogy a színházban feltett kérdés nyomán elindulhat valamiféle pezsgés, mely a főiskolát és a várost egymáshoz közelebb hozza? S a kérdés folytatható továbbiakkal, melyeket a beszélgetésnek a Fodor Ilda - Mészáros Gábor művészházaspárral folytatott részében feszegettek nevezetesen arról, nem volna- e itt az ideje immár a meglévő éremművészeti alkotótelep mellé más műfajban másikat, másokat, új stúdiókat létrehozni? A szakemberek jelenleg megvannak hozzá, s jó lenne, ha itt is tudnánk őket tartani, a város és polgárai tudnának megbízást adni számukra, hogy művészetükkel gazdagítsák és színesítsék a város, a megye, e térség képzőművészeti palettáját. Nyírbátori orqonarekonstrukcio KULTÚRA 1994. január 11., kedd Javításra szorult a nyírbátori református templom orgonája, így a múlt év végén szétszerelték, és jelenleg Dunakeszin újítják fel. Egyúttal bővítik is, hiszen a korábbi 9 regiszter helyett 37 regiszteres lesz. A felújítás 12 millió forintba kerül. Képeinken: Ilyen most a híres műemlék templom az orgona nélkül (balra) — Felújításra vár a faszerkezet is (lent). Harasztosi Pál felvételei
