Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

Megállították az infláció óráját Politikai bakit vétettek a döntés előkészítői, de még ebben a helyzetben is lehetne reménysugár Kuknyó János Nyíregyháza — Nem sok örömük tellett a téli szünet gyorsan tovaröppenő napja* iban az oktatási intézmé­nyek igazgatóinak. Mint annyiszor a korábbi évek­ben, most is a téli napforduló tájékán, az év utolsó napjai­ban kellett a pedagógusok bérhelyzetét javító kor­mányzati szándékot intéz­ményi szinten valóra váltani. Itt most nem arról van szó, hogy ha fillérekkel is, mégis­csak növelhetik a kollégák járandóságát, hanem egy már pár hónappal korábban oda­ítélt — szerződéssel megpe­csételt — béregyezményt kel­lett visszarendezni. Mégpedig döntően a tantestületek legpo- tensebb tagjait egy vagy két fizetési osztállyal is visszább kellett sorolni. Mindezt tették oly módon, hogy bár a pilla­natnyi bérhelyzeteket nem ronthatják, de az újonnan be­vezetésre kerülő javadalma­zással az érintettek akár máris, de perspektivikusan mégin- kább súlyos anyagi (erkölcsi) veszteségekkel kénytelenek számolni. Elkerülhetetlen korrekció E nem mindennapi, fura helyzet kétségtelen abból a vi­tathatatlan — a rendszerváltás logikáját követő — progresz- szív jó szándékból eredez­tethető, amely a pedagógust közalkalmazottá akarta emelni és a pedagógus-bérrendszer anomáliáit kívánta felszámol­ni. Többek között az egyenlős- dit, a területi különbségeket, a rendszerben lévő szubjektiviz­must, és nem utolsó sorban a pedagógus státushelyzetét deg­radáló alacsony bérszínvona­lat. A politikai szándékot már 1992-ben törvénybe foglalt tett követte. Megszületett az új besorolási rend. A hétfokozatú bértáblázatba minden ágazati dolgozó a pedellustól az igaz­gatóig elhelyezte önmagát, s mivel a besorolási kritériumok meglehetősen lazák, így a többség egyéni vágyai: a kí­vánt kategóriába kerülés, a tanév végi átsorolásoknál leg­több esetben be is következett. Csakhogy az ördög a részle­tekben lakozik. Még meg sem száradt a pecsét a kiegészítő jogforrásokon, máris szenve­délyes vita lángolt fel „egy- diploma, kétdiploma” ügyben. A kulturális kormányzat ugyanis az emberi kvalitá­sokat és a pedagógusi munka Tanóra Tiszavasváriban társadalmi értékét a diplomák számával kívánta minősíteni. Függetlenül annak értékétől, társadalmi, szakmai elfoga­dottságától. A korrekció elkerülhetetlen. A múlt év végén ez meg is tör­tént. Szakmai szempontból lé­nyegében minden maradt, a minősítés legfőbb kritériuma továbbra is a diplomák szá­mához kötődik. Csak szigo­rúbb és természetesen ta­karékosabb lett a rendszer. A legkedvezőbb kategóriákból most sorban kihullottak az „ér­demtelenek”. Például az olya­nok, akik simán, az élet termé­szetes rendje szerint nappalos képzés keretében szerezték meg diplomájukat. Függetle­nül attól, hogy esetleg ők tan­könyvírók, a tanulmányi ver­senyt nyerő diákok felkészítői, továbbképzések előadói, foly­ton kutató-fejlesztő és publi­káló szakemberek. Ők köte­lezően nem kerülhetnek be az F kategóriába még akkor sem, ha netán kormánygyűrűvel diplomáztak is, szemben azok­kal, akik esetleg egy kétszakos főiskolai diploma mellé még egy harmadik, kiegészítő sza­kon szereztek ugyancsak főis­kolai diplomát. Kilóg a lóláb Ezt a munkát kellett két ün­nep között elvégezni, egy meglehetősen nagystílű és sokféleképpen értelmezhető jogforrás alapján. Volt is, van is vita. Természetesen aki ezt végigcsinálta, észre kellett vennie, hogy kilóg a lóláb. A szakmai szempontok itt na­gyon is másodrendűek. A fő kérdés itt már régen a szisz­téma finanszírozhatósága. Ugyanis a döntéselőkészítők elemi politikai bakit vétettek, amikor először döntöttek, s az­tán kezdtek számolni. S mire észbe kaptak, a tanév végi át­sorolásokon a ceruza túl vasta­gon fogott, a rendszer drágá­nak bizonyult. A költségvetési deficit bur­jánzásán ámuldozó pénzügyi kormányzat ekkor bravúros taktikázásba lendül. Előbb azt akarja elfogadtatni, hogy egy évvel később vezessék be a közalkalmazott-bérrendszert. Ekkor azonban a sztrájkfenye­getéstől meghátrálva a költsé­gek megosztásának taktikájá­hoz nyúl. Ami be is jön, és si­kerül az intézményfenntar­tó önkormányzatok nyakába varmi a terhek nagyobb hányadát. A harmadik taktikai elem, amit a tanári szobákból legnehezebb elviselni, az az, hogy a már említett visszaso- rolások és kategória-átrende­zések árán kívánják olcsóbbá tenni a rendszer finanszírozá­sát. Fiskális taktikázás A taktikázás azonban itt még nem ér véget, sőt az addig vezetett, hogy az iskolákat a bérmozgások reálfolyamatai­ból kiszakítva próbálják sajá­tos helyzetbe hozni. Az iskolai (közalkalmazotti) bérreform legígéretesebb eleme ugyanis az volt, hogy az majd reálér­tékét tartva követi az inflációt. Ezt pénzügytechnikailag úgy képzelték el, hogy a minden­kori minimálbér szorzatával — amely 1 és 5,5-szörös nagyságrendű lehet — alakul­nak a bértáblázati bérviszo­nyok. Iskoláinkban azonban úgy tűnik, megállították az infláció óráját. A kiinduló minimálbért ugyanis 8 ezer fo­rintban állapították meg. Per­sze hol vagyunk már ettől! Is­Elek Emil felvétele mert, hogy ma már a 10 ezer forintos értékhatár körül forog az alku. Kétségtelen, ez a húzás te­kinthető e fiskális taktikázás legügyesebb elemének. Egy­ben legelkeserítőbbnek is. Mindent egybevéve ennél a pontnál érezhetik úgy a peda­gógusok, hogy—köznapiasan szólva — őket bizony átver­tek. Hiszen a visszasorolások- kal megsarcolt intézményi szintű bérnövekmény az idén — bár nagy szóródást mutatva — a legtöbb helyen így alig haladja meg a 8-10 százalé­kot. Az iskolák döntő több­ségének gazdái, a nyakig el­adósodott önkormányzatok a ravasz szereposztás következ­tében (mivel a pedagógus- bérterhek többségét nekik kell viselni) ellenérdekeltek és különböző mértékben terhel­tek. A szegényebb iskolák gazdáinak mélyebben kell a zsebbe nyúlni. Csakhogy itt a szegénység a szegénységgel ölelkezik. A jobb sorsú vidékeken (városokban) így kisebb ter­het, kevesebb pénzt és feszült­séget jelent az átállás. Mind­ezek ismeretében úgy tűnik, hogy a kormány szándéka végül is bejön. Néhány mil- liárdot gyermekeink nevelői­nek bőrére megtakarít. Tartok tőle, nem többet, mint ameny- nyit néhány ügyes olajmosó legény vagy falusi bankár a közelmúltban mindnyájunk szeme láttára zsebre vágott. E helyzetben azonban lehet­ne reménysugár, ha a par­lamentben akadna egy kéz, amely elindítaná az infláció óráját, hogy a 8 ezer forintos minimálbért, ha többre nem is, legalább 10 ezer forintra „ketyegtetnék” fel.-Aforizmák­A politikusok makacsul ra­gaszkodnak a „jobb” és a „bal” fogalmakhoz, és amel­lett elfelejtik, hogy „fent" és „lent" is van. (Franz Werfel) Aki harmóniára vágyik, az ne a politikában, hanem egy dalegyletben keresse. (Norbert Blüm) A politikusok olyanok, mint az utcaöntözők, akik sarat tudnak csinálni, amikor süt a nap, de nem tudnak napsütést csinálni, amikor sár van. (Dumas) A politikai hibák oka gyakran a pontatlan fogal­mazás. (Vaszilij Rozsnov) A politikusokról A politika színpadán furcsa a szereposztás, mert ott egy szerepre száz súgó jut. (Brudzinszki, lengyel író) A politikában két szót nem szabad használni, ezek: „so­ha” és „örökké”. (Habsburg Ottó) Az ember mindig ugyanaz, csak a véleménye változik. (Feleki László) Az író és politikus számára az egyik legnehezebb dolog, hogy előre lássa a múltját. (Andre Gide) A politikában nincs erkölcs, csak szükségsze­rűség (Michaiavelli) Nincs komikusabb, mint egy fiatal konzervatív és egy öreg radikális. (Churchill) Minden politikai eszmecse­re azt bizonyítja, mennyire kicserélhetők a politikai esz­mék. (Wolfram Weidmer) A politikusokat a napi igazságok kötik le és a napi eszközökkel dolgoznak. Az írónál tartósabb igazságok­kal kell dolgozni, tartósabb eszközökkel. (Illyés Gy.) Kommentár _______________ Csiki-csuki Cservényük Katalin apókig vezető hír volt a 1V tévében, rádióban, saj­tóban, hogy január elsejétől 50, azaz ötven fillérrel ol­csóbb egy liter benzin. Hur­rá! Lehet tapsolni, örven­dezni, ez ám a leértékelés, felér egy szezonvégi kiárusí­tással. Jól kezdődik az év, csak így tovább! Családok dugták össze iz­gatottan fejüket, számolgat­ták, mit vesznek majd a tete­mes megtakarításból, s még a végére sem értek a számí­tásoknak, máris felkapták kobakjukat egy sokkal óva­tosabban, halkabban elejtett megjegyzésre. Eszerint: a napokban - ugyan csak mi­nimális mértékben, egyetlen százalékocskával - leérté­kelték a forintot a valuta­kosárhoz képest, ezért a MÓL Rt. fontolgatja, hogy február elsején árat emel. Nocsak! De hamar meggon­dolták magukat. Bevallom én az őszintét: a MÓL Rt.-t szavatartó cégnek ismertem meg, s biztosra veszem, ha csak annyit mondanak, fontolóra veszik az emelés kérdését, akkor azt meg is teszik. Bárkivel bármiben foga­dok, az árváltozás ezúttal nem ötven fillér lesz. S nem is annyi, amekkora mértékű a forint leértékelése volt. Jó vastagon fog majd a ce­ruzájuk, mert még képesek lesznek a Bodrogon történt olajszennyeződést is a saját veszteségük között elszámol­ni. De egyet kérek: két ár­emelés között (mert hát leg­alább kettő biztos lesz idén, hisz nagyon az elején járunk az évnek) ne idegesítsék a jónépet azzal, hogy bezzeg januárban leértékelés volt. Mert ez még viccnek is rossz (volt)! Bíró talárban Balogh József omogyban a bíróságo­kon bevezetik a talárt— halljuk a hírt a rádióban, s közben megjenik a szemünk előtt Charles Laughton, a Vád tanúja című történe­lemmé nemesedett film ügy­védje, aki talárban menttette fel az esküdtszékkel gyilkos védencét. És persze megje­lenik más taláros — sok helyen par ókás — bíró képe is, amelytől itthon elszokott a szem az elmúlt közel fél évszázadban, mert még a formaságokat sem illett át­venni átkosnak nevezett múltunkból. Es most Somogybán újra bevezetik — jön a hír —, miközben Szabolcs-Szat- már-Bereg törvényházában már talárban tárgyalnak, mentenek fel, vagy büntet­nek a megyei bírák, s később —ahogy a pénztárca engedi — a városi bíróságokon is ez lesz a hivatalos tárgyalá­si öltözet. Kell-e most ez a formai változtatás, amikor nem bő­velkedik az ország anyagi­akban? Változik-e az ítélke­zés minősége, ha hosszú ta­lárban hirdetik ki az enyhe, vagy szigorú döntéseket? Körültekintőbb lesz a bíró, ha lila díszítésű fekete öltö­zékben szemléli a vádlottat, vagy mérlegeli a körülmé­nyeket? Talán megkockáztatható, hogy mindegyik kérdésre igen lehet a válasz. Mert ha nem is bővelkedünk forin­tokban, jnégiscsak fontos szempont, hogy a bírák kül­sejükben is méltón reprezen­tálják: abban a házban szent a törvény, s aszerint alkal­mazzák. A bíró is ember, neki is le­hetnek magángondjai, neki is fájhat időváltozáskor a dereka, de ha a talár rajta van, biztosan csak hivatásá­nak méltó teljesítése lebeg­het a szeme előtt. Jó néhány évig voltam ko­rábban a Kelet-Magyar- ország törvényházi tudósító­ja, s baráti beszélgetéseken már akkor szóba került: va­jon nem volna jobb a talár, mint amikor egy csinos bí­rónő tárgyal mondjuk mini­ruhában, mert bizony in­kább az őformáját bámulják a tárgyalás résztvevői, mint­sem a tárgyalás formasága­ival, a törvény szellemével volnának elfoglalva. Természetesen a törvény­ház mindig is komoly volt, pláne annak, akit felelősség­re vontak. A talár visszako­zásával pedig külsőségeiben is láthatóvá válik a komoly­ság. A demecseri élelmiszeripari kft. laboratóriumában folyamatosan minősítik a termékeket. A vitális glutín búzaliszt vízfelvevő képességét Hajnalné Gégény Zsuzsa ellenőrzi Elek Emil felvétele 1994, január 7., péntek HATTER Kelet-Magyarorszag Jó költségvetés nincs, csak elfogadott meg el nem foga­dott. CG. Washingtoni A pártszellem legjobb eset­ben sem több, mint a sokak ostobasága a kevesek elő­nyére. (Alexander Pop) Mindenkinek joga, hogy változzék az idővel — akár világnézetileg is — hiszen a világot nemcsak a politika vezeti, hanem az emberi tu­dat, a jó tudat is. (Illyés Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom