Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
Megállították az infláció óráját Politikai bakit vétettek a döntés előkészítői, de még ebben a helyzetben is lehetne reménysugár Kuknyó János Nyíregyháza — Nem sok örömük tellett a téli szünet gyorsan tovaröppenő napja* iban az oktatási intézmények igazgatóinak. Mint annyiszor a korábbi években, most is a téli napforduló tájékán, az év utolsó napjaiban kellett a pedagógusok bérhelyzetét javító kormányzati szándékot intézményi szinten valóra váltani. Itt most nem arról van szó, hogy ha fillérekkel is, mégiscsak növelhetik a kollégák járandóságát, hanem egy már pár hónappal korábban odaítélt — szerződéssel megpecsételt — béregyezményt kellett visszarendezni. Mégpedig döntően a tantestületek legpo- tensebb tagjait egy vagy két fizetési osztállyal is visszább kellett sorolni. Mindezt tették oly módon, hogy bár a pillanatnyi bérhelyzeteket nem ronthatják, de az újonnan bevezetésre kerülő javadalmazással az érintettek akár máris, de perspektivikusan mégin- kább súlyos anyagi (erkölcsi) veszteségekkel kénytelenek számolni. Elkerülhetetlen korrekció E nem mindennapi, fura helyzet kétségtelen abból a vitathatatlan — a rendszerváltás logikáját követő — progresz- szív jó szándékból eredeztethető, amely a pedagógust közalkalmazottá akarta emelni és a pedagógus-bérrendszer anomáliáit kívánta felszámolni. Többek között az egyenlős- dit, a területi különbségeket, a rendszerben lévő szubjektivizmust, és nem utolsó sorban a pedagógus státushelyzetét degradáló alacsony bérszínvonalat. A politikai szándékot már 1992-ben törvénybe foglalt tett követte. Megszületett az új besorolási rend. A hétfokozatú bértáblázatba minden ágazati dolgozó a pedellustól az igazgatóig elhelyezte önmagát, s mivel a besorolási kritériumok meglehetősen lazák, így a többség egyéni vágyai: a kívánt kategóriába kerülés, a tanév végi átsorolásoknál legtöbb esetben be is következett. Csakhogy az ördög a részletekben lakozik. Még meg sem száradt a pecsét a kiegészítő jogforrásokon, máris szenvedélyes vita lángolt fel „egy- diploma, kétdiploma” ügyben. A kulturális kormányzat ugyanis az emberi kvalitásokat és a pedagógusi munka Tanóra Tiszavasváriban társadalmi értékét a diplomák számával kívánta minősíteni. Függetlenül annak értékétől, társadalmi, szakmai elfogadottságától. A korrekció elkerülhetetlen. A múlt év végén ez meg is történt. Szakmai szempontból lényegében minden maradt, a minősítés legfőbb kritériuma továbbra is a diplomák számához kötődik. Csak szigorúbb és természetesen takarékosabb lett a rendszer. A legkedvezőbb kategóriákból most sorban kihullottak az „érdemtelenek”. Például az olyanok, akik simán, az élet természetes rendje szerint nappalos képzés keretében szerezték meg diplomájukat. Függetlenül attól, hogy esetleg ők tankönyvírók, a tanulmányi versenyt nyerő diákok felkészítői, továbbképzések előadói, folyton kutató-fejlesztő és publikáló szakemberek. Ők kötelezően nem kerülhetnek be az F kategóriába még akkor sem, ha netán kormánygyűrűvel diplomáztak is, szemben azokkal, akik esetleg egy kétszakos főiskolai diploma mellé még egy harmadik, kiegészítő szakon szereztek ugyancsak főiskolai diplomát. Kilóg a lóláb Ezt a munkát kellett két ünnep között elvégezni, egy meglehetősen nagystílű és sokféleképpen értelmezhető jogforrás alapján. Volt is, van is vita. Természetesen aki ezt végigcsinálta, észre kellett vennie, hogy kilóg a lóláb. A szakmai szempontok itt nagyon is másodrendűek. A fő kérdés itt már régen a szisztéma finanszírozhatósága. Ugyanis a döntéselőkészítők elemi politikai bakit vétettek, amikor először döntöttek, s aztán kezdtek számolni. S mire észbe kaptak, a tanév végi átsorolásokon a ceruza túl vastagon fogott, a rendszer drágának bizonyult. A költségvetési deficit burjánzásán ámuldozó pénzügyi kormányzat ekkor bravúros taktikázásba lendül. Előbb azt akarja elfogadtatni, hogy egy évvel később vezessék be a közalkalmazott-bérrendszert. Ekkor azonban a sztrájkfenyegetéstől meghátrálva a költségek megosztásának taktikájához nyúl. Ami be is jön, és sikerül az intézményfenntartó önkormányzatok nyakába varmi a terhek nagyobb hányadát. A harmadik taktikai elem, amit a tanári szobákból legnehezebb elviselni, az az, hogy a már említett visszaso- rolások és kategória-átrendezések árán kívánják olcsóbbá tenni a rendszer finanszírozását. Fiskális taktikázás A taktikázás azonban itt még nem ér véget, sőt az addig vezetett, hogy az iskolákat a bérmozgások reálfolyamataiból kiszakítva próbálják sajátos helyzetbe hozni. Az iskolai (közalkalmazotti) bérreform legígéretesebb eleme ugyanis az volt, hogy az majd reálértékét tartva követi az inflációt. Ezt pénzügytechnikailag úgy képzelték el, hogy a mindenkori minimálbér szorzatával — amely 1 és 5,5-szörös nagyságrendű lehet — alakulnak a bértáblázati bérviszonyok. Iskoláinkban azonban úgy tűnik, megállították az infláció óráját. A kiinduló minimálbért ugyanis 8 ezer forintban állapították meg. Persze hol vagyunk már ettől! IsElek Emil felvétele mert, hogy ma már a 10 ezer forintos értékhatár körül forog az alku. Kétségtelen, ez a húzás tekinthető e fiskális taktikázás legügyesebb elemének. Egyben legelkeserítőbbnek is. Mindent egybevéve ennél a pontnál érezhetik úgy a pedagógusok, hogy—köznapiasan szólva — őket bizony átvertek. Hiszen a visszasorolások- kal megsarcolt intézményi szintű bérnövekmény az idén — bár nagy szóródást mutatva — a legtöbb helyen így alig haladja meg a 8-10 százalékot. Az iskolák döntő többségének gazdái, a nyakig eladósodott önkormányzatok a ravasz szereposztás következtében (mivel a pedagógus- bérterhek többségét nekik kell viselni) ellenérdekeltek és különböző mértékben terheltek. A szegényebb iskolák gazdáinak mélyebben kell a zsebbe nyúlni. Csakhogy itt a szegénység a szegénységgel ölelkezik. A jobb sorsú vidékeken (városokban) így kisebb terhet, kevesebb pénzt és feszültséget jelent az átállás. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hogy a kormány szándéka végül is bejön. Néhány mil- liárdot gyermekeink nevelőinek bőrére megtakarít. Tartok tőle, nem többet, mint ameny- nyit néhány ügyes olajmosó legény vagy falusi bankár a közelmúltban mindnyájunk szeme láttára zsebre vágott. E helyzetben azonban lehetne reménysugár, ha a parlamentben akadna egy kéz, amely elindítaná az infláció óráját, hogy a 8 ezer forintos minimálbért, ha többre nem is, legalább 10 ezer forintra „ketyegtetnék” fel.-AforizmákA politikusok makacsul ragaszkodnak a „jobb” és a „bal” fogalmakhoz, és amellett elfelejtik, hogy „fent" és „lent" is van. (Franz Werfel) Aki harmóniára vágyik, az ne a politikában, hanem egy dalegyletben keresse. (Norbert Blüm) A politikusok olyanok, mint az utcaöntözők, akik sarat tudnak csinálni, amikor süt a nap, de nem tudnak napsütést csinálni, amikor sár van. (Dumas) A politikai hibák oka gyakran a pontatlan fogalmazás. (Vaszilij Rozsnov) A politikusokról A politika színpadán furcsa a szereposztás, mert ott egy szerepre száz súgó jut. (Brudzinszki, lengyel író) A politikában két szót nem szabad használni, ezek: „soha” és „örökké”. (Habsburg Ottó) Az ember mindig ugyanaz, csak a véleménye változik. (Feleki László) Az író és politikus számára az egyik legnehezebb dolog, hogy előre lássa a múltját. (Andre Gide) A politikában nincs erkölcs, csak szükségszerűség (Michaiavelli) Nincs komikusabb, mint egy fiatal konzervatív és egy öreg radikális. (Churchill) Minden politikai eszmecsere azt bizonyítja, mennyire kicserélhetők a politikai eszmék. (Wolfram Weidmer) A politikusokat a napi igazságok kötik le és a napi eszközökkel dolgoznak. Az írónál tartósabb igazságokkal kell dolgozni, tartósabb eszközökkel. (Illyés Gy.) Kommentár _______________ Csiki-csuki Cservényük Katalin apókig vezető hír volt a 1V tévében, rádióban, sajtóban, hogy január elsejétől 50, azaz ötven fillérrel olcsóbb egy liter benzin. Hurrá! Lehet tapsolni, örvendezni, ez ám a leértékelés, felér egy szezonvégi kiárusítással. Jól kezdődik az év, csak így tovább! Családok dugták össze izgatottan fejüket, számolgatták, mit vesznek majd a tetemes megtakarításból, s még a végére sem értek a számításoknak, máris felkapták kobakjukat egy sokkal óvatosabban, halkabban elejtett megjegyzésre. Eszerint: a napokban - ugyan csak minimális mértékben, egyetlen százalékocskával - leértékelték a forintot a valutakosárhoz képest, ezért a MÓL Rt. fontolgatja, hogy február elsején árat emel. Nocsak! De hamar meggondolták magukat. Bevallom én az őszintét: a MÓL Rt.-t szavatartó cégnek ismertem meg, s biztosra veszem, ha csak annyit mondanak, fontolóra veszik az emelés kérdését, akkor azt meg is teszik. Bárkivel bármiben fogadok, az árváltozás ezúttal nem ötven fillér lesz. S nem is annyi, amekkora mértékű a forint leértékelése volt. Jó vastagon fog majd a ceruzájuk, mert még képesek lesznek a Bodrogon történt olajszennyeződést is a saját veszteségük között elszámolni. De egyet kérek: két áremelés között (mert hát legalább kettő biztos lesz idén, hisz nagyon az elején járunk az évnek) ne idegesítsék a jónépet azzal, hogy bezzeg januárban leértékelés volt. Mert ez még viccnek is rossz (volt)! Bíró talárban Balogh József omogyban a bíróságokon bevezetik a talárt— halljuk a hírt a rádióban, s közben megjenik a szemünk előtt Charles Laughton, a Vád tanúja című történelemmé nemesedett film ügyvédje, aki talárban menttette fel az esküdtszékkel gyilkos védencét. És persze megjelenik más taláros — sok helyen par ókás — bíró képe is, amelytől itthon elszokott a szem az elmúlt közel fél évszázadban, mert még a formaságokat sem illett átvenni átkosnak nevezett múltunkból. Es most Somogybán újra bevezetik — jön a hír —, miközben Szabolcs-Szat- már-Bereg törvényházában már talárban tárgyalnak, mentenek fel, vagy büntetnek a megyei bírák, s később —ahogy a pénztárca engedi — a városi bíróságokon is ez lesz a hivatalos tárgyalási öltözet. Kell-e most ez a formai változtatás, amikor nem bővelkedik az ország anyagiakban? Változik-e az ítélkezés minősége, ha hosszú talárban hirdetik ki az enyhe, vagy szigorú döntéseket? Körültekintőbb lesz a bíró, ha lila díszítésű fekete öltözékben szemléli a vádlottat, vagy mérlegeli a körülményeket? Talán megkockáztatható, hogy mindegyik kérdésre igen lehet a válasz. Mert ha nem is bővelkedünk forintokban, jnégiscsak fontos szempont, hogy a bírák külsejükben is méltón reprezentálják: abban a házban szent a törvény, s aszerint alkalmazzák. A bíró is ember, neki is lehetnek magángondjai, neki is fájhat időváltozáskor a dereka, de ha a talár rajta van, biztosan csak hivatásának méltó teljesítése lebeghet a szeme előtt. Jó néhány évig voltam korábban a Kelet-Magyar- ország törvényházi tudósítója, s baráti beszélgetéseken már akkor szóba került: vajon nem volna jobb a talár, mint amikor egy csinos bírónő tárgyal mondjuk miniruhában, mert bizony inkább az őformáját bámulják a tárgyalás résztvevői, mintsem a tárgyalás formaságaival, a törvény szellemével volnának elfoglalva. Természetesen a törvényház mindig is komoly volt, pláne annak, akit felelősségre vontak. A talár visszakozásával pedig külsőségeiben is láthatóvá válik a komolyság. A demecseri élelmiszeripari kft. laboratóriumában folyamatosan minősítik a termékeket. A vitális glutín búzaliszt vízfelvevő képességét Hajnalné Gégény Zsuzsa ellenőrzi Elek Emil felvétele 1994, január 7., péntek HATTER Kelet-Magyarorszag Jó költségvetés nincs, csak elfogadott meg el nem fogadott. CG. Washingtoni A pártszellem legjobb esetben sem több, mint a sokak ostobasága a kevesek előnyére. (Alexander Pop) Mindenkinek joga, hogy változzék az idővel — akár világnézetileg is — hiszen a világot nemcsak a politika vezeti, hanem az emberi tudat, a jó tudat is. (Illyés Gyula)
