Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
1994.január 29. .... ... 1 ‘ M 'Kgüt-Magyarorsz.ág hétvégi műéKkte \ O Föld nem maradhat műveletlenül Bodnár István éhány virág kiN nyílt az országút szélén álló aranyeső legalsó ágán. Sárga kis tünemények. A természet megtévedt ajándékai. A január eleji meleg idő becsapta egy kicsit a növényeket, amelyek már a tavasz előszelét érezték. Ám a megbolygatott időérzék ellenére a növény többi részén szinte semmi változás, a rügyek alig duzzadtabbak, bizakodva várják a néhány hét múlva érkező, elmaradhatatlan tavaszt. Az országút egyébként elég szerencsétlenül vágja ketté Komorót, ezt a kis mostoha települést, amely Tuzsér és Fényeslitke között található. Két módosabb település, amelyek talán háttérbe szorítják Komorót. Viszont munkalehetőséget kínálnak. Az országút pedig nemcsak kettészeli a települést, hanem forgalmával megélhetést is hozhat. Mint például a nemrégiben épült diszkontáruház, amely az országút szélén várja a keletről érkezőket. Hallom, a forgalom kilencven százalékát az oroszok, az ukrajnaiak jelentik. Visznek mindent: kenyeret, tésztaféléket, csokoládét, bort, színes likőröket. Sőt az újév előtt 1000-1500 rekesz pezsgő is átkerült a „nagy szomszédhoz”. Hiába, úgy látszik, megtanulunk kereskedni. Az üzletben a forgalom nagyságáról érthetően nemigen* beszélnek, de az nyilvánvaló, hogy itt mindig sokan vannak. Á vállalkozó ugyan tuzséri, de legalább tucatnyi alkalmazottat foglalkoztat. Jól kigondolt vállalkozás. A munkanélküliség egyébként nem olyan nagymértékű. Boros István polgármestertől megtudom, hogy közel 1500- an laknak a faluban, s közülük 75-80 személy munkanélküli. A vasút, a fatelep, a téesz, no és az önkormányzat még mindig tud adni munkát az embereknek. Többen viszont vállalkoznak, a hűvösebb, nehezebb években is bizakodnak. Mint például Sárkány István, aki tíz hektár földhöz jutott hozzá kárpótlás és a részarány-tulajdonosi rész alapján. A 38 éves fiatalember egyébként műszerész, de sok mindennel foglalkozik. Szüleitől tanulta, hogy a munkát meg kell fogni, és a földnek becsülete van. A család régebben is a módosabbak közé tartozott, de a hatvanas évek elején minden bement a szövetkezetbe. Talán ezért is nagy az öröm Sárkányék háza táján, hogy most gazdálkodni lehet. — Át kell vészelni ezt a nehezebb időt, később talán könnyebb lesz. Jószág nélkül nem porta a porta — mondják. Ok egyébként már vagy nyolc éve szarvasmarhával foglalkoznak, s most úgy vélik, hogy hízómarhát csak úgy érdemes tenyészteni, ha mindent megtermelnek hozzá. Ezért a négy hold földben már ott van az őszi gabona, a többibe burgonya, kukorica kerül. Két hold pedig gyümölcsös. Nem keveset dolgoznak. A két gyerek is alaposan kiveszi a részét a munkából, különösen a ^nagyobbik, a tizenöt éves. O ugyan messzi kollégiumban tanul, de a szünetben, nyáron bizony későn kerül az ágyba a család, annyi a tennivaló. Bizonyára meg is van a gyümölcse. Á takaros házra egyébként karácsonykor került parabolaantenna, messzi adók, országok műsora is eljut így a távoli kis település otthonába. Errefelé sokan gondolkodnak Sárkányékhoz hasonlóan. A földárverést élénk érdeklődés kísérte, és bizony bármilyen változás is jöjjön, a föld itt sohasem marad műveletlenül. Mint hallom, a helyi termelőszövetkezet korrekt hozzáállása is jól segítette a kárpótlás zökkenőmentes lebonyolítását. A polgármesteri hivatalba ottlétünk alatt egy cigányember kopogtat be, valami gondja van. Ó tehenet és disznókat tart. Hat gyerek, 15 unoka; nem könnyű az élet. De valamit tenni kell. Az önkormányzat nagy bánata, hogy tavaly kihagyták őket a hátrányos helyzetű falvak sorából. Maguk sem naA SZERZŐ FELVÉTELE gyón tudják, mivel érdemelték ki a nem várt átsorolást. Tény, hogy a hátrányos helyzet alól való felmentés bizony komoly hátránnyal jár. A támogatás csökkenése több millió forintot jelent. Pedig itt is, csakúgy, mint másutt, több dolog van, amit rendbe kellene még tenni. De azért van dicsekedni való is. Mint például az, hogy minden komorói utca szilárd burkolatú, holott a tíz utcából három évvel ezelőtt csak egy volt ilyen. Tavaly megoldották a szemétszállítást, és örülnek annak is, hogy a múlt évben emlékművel tiszteleghettek az első és második világháború helyi halottainak. ' Hátrány viszont, hogy a község azon ritka települések közé tartozik, ahol nincs még vezetékes gáz. Remélhetőleg az idén ennek a kiépítése is megkezdődik, és bizonyára sok házban örülnek majd neki. A polgármester elmondja azt is, hogy úgy érzi, sikerült olyan szociális hálót „megszőni”, amelyből a legrászorultabbak még véletlenül sem esnek ki. Ellátogatunk a szép, új iskolába, amely csak néhány éve épült, de máris szűknek bizonyul. Kevés a tanterem, mivel az új iskola csak négy tantermes lett. Két osztály így a régi épületben tanul, kettő pedig más helyen. Ráadásul a régi iskolából a református egyháznak is vissza kell adni bizonyos részt, így ezen a helyen csak újabb építkezés segíthet. Nem lesz könnyű dolog. így is 10 millió forint adóságot vett át az önkormányzat, épp az iskolaépítés és a vezetékes ivóvíz kiépítése miatt. Jászai Bé- láné iskolaigazgatótól az esedékes béremelésről érdeklődöm. Komorón a bér- táblázatnak megfelelő besorolás 100 százalékát kapta meg mindenki. Csak azok nem kaptak most fizetésemelést, akik már korábban elérték a megfelelő bérszintet. Az iskolában egyébként pedagógushiány nincs, már évek óta nem foglalkoztatnak képesítés nélküli tanárt. Ami pedig a nyelvtanulást illeti, úgy gondoljuk, ezen a vidéken az orosz nyelv tudására változatlanul szükség van. Jövőre azonban megkezdődik a német nyelv tanítása is a negyedik osztályban. Az orosz nyelv ismeretére itt valóban szükség van, tapasztalhattuk ezt az új diszkontáruházban is. De javában épül itt egy szabadvámterület, ahol üzletemberek is gyakran megfordulnak, nyilván keletről is. omoróban a tél K ellenére is megindult valami. A dologra, munkára kész emberek megpróbálnak vállalkozni. Lehet, hogy nem mindegyik vállalkozás sikerül — az első komolyabb fagytól némelyik elsorvad, mint a sietős aranyesővirág, de akaraterő, vállalkozó kedv nélkül nem sikerülhet semmi. Talán majd jövő tavasszal. alandvágyók az emberpiacon Páll Géza em tudom felejN teni az üzleti szellemű, cinikus indoklást, amely- lyel egykori honfitársunk, aki az egyik nyugati országban él, s úgy látszik elszegődött zsoldostoborzónak, milyen hideg fejjel, közönnyel fejtette ki, nincs abban semmi kivetnivaló, ha a magyar fiatalok is jelentkeznek a francia idegenlégióba. Néhány hazai lapban megjelent a ragyogó kereseti lehetőségeket, igazi férfimunkát ígérő hirdetés, amely kissé felkavarta a hazai közvéleményt. Sajnos, nem eléggé. Az, hogy az idegen ország számára, busás saját haszon fejében a magyar fiatalokat palira vevő zsoldostoborzó így vélekedett, ezen már nem csodálkozik az ember. Nem az első eset, hogy honfitársainkat nyugaton élő volt honfitársak igyekeznek kiközvetíteni a világméretű emberpiacon. Mégpedig nem mindig az elemi erkölcsi érzék és lelkiismeret íratlan szabályai szerint. Már nem is beszélve a vérségi kapcsolatról, amely a magyar nyelven beszélő embereket valahol mégis összetartozóvá teszi. Vagy kellene, hogy tegye. De a világ farkastörvényei ezeket a vérségi kapcsolatokat is alaposan megtépázták. * Emlékezhetünk az országból illegálisan kicsempészett és az egyes nyugati országokban örökbe fogadott csecsemők ügyére. De akadt az utóbbi években olyan toborzó is, aki jól fizető külföldi munka reményében, örömlányokat akart importálni a fogadó ország bárjai számára. Persze ez csak akkor derült ki, amikor már a becsapott lányoknak nem sok választási esélyük maradt, ha meg akarták keresni a haza vezető út borsos költségeit. * Nem csodálkoztam, hogy a légiós munkára bőven akadt jelentkező. A kalandvágy sok fiatalban meglévő, természetes érzés, s nem csupán a magyarokra jellemző sajátosság. De az sem éppen véletlen, hogy hazánkat szemelték ki szabad prédának a toborzóhá- lózat emberei, s terjesztették ki csápjaikat. Fiatalok ezrei, tízezrei kezdik napjaink átmeneti időszakában az életet tanácstanul, állás nélkül. Jól informálódott az idegenlégió, amelyről úgy tudtuk, igazában már nem létezik, hisz a nemzetközi jogi formula szerint egyetlen országnak sincsenek már gyarmatai. Csak külbirto- kai... Számos egykori gyarmattartó, vagy egykor gyarmati sorban lévő, később maga is kisebb, nagyobb gyarmatokkal rendelkező országnak vannak külbirtokai, diszkréten távoli megyéknek, közigazgatási területeknek nevezett részei. De a francia idegenlégió, úgy tűnik, túléli a világban zajló változásokat, s Rejtő Jenő ismert légiós regényei napjainkban, igaz megváltozott körülmények között, folytatódnak. * Gondosan tanulmányozhatták a magyar fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit, a munka- nélküliséget, s éppen erre építve dobták be a rózsaszín maszlagot. A szülők, hozzátartozók megnyugtatására, miután kétkedő vélemények is elhangzottak, a toborzók kijelentették, hogy valójában nem is igazi légiós feladatokra képezik maid ki a jelentkezőket. hanem őrző, védő tevékenységre. Csakhogy ez is meglehetősen sántító magyarázat, az idegenlégió — legjobb tudomásunk szerint, — nem elsősorban őrző, védő feladatokat lát el. Vagy, ha ilyet is, az egyáltalán nem veszélytelen. De nem is ez a része foglalkoztat a dolognak. Az szomo- rított el, hogy nem akadt az országban egyetlen hivatalos, kormány, vagy hozzá közelálló tényező, amely szót emelt volna az emberkereskedelem, a korszerűsített zsoldostoborzás ellen. Nem ütközik jogi akadályba, említette hevenyészett nyilatkozatában a megkérdezett munkaügyi szakember. Ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak erre is, mint általában a külföldi munka- szerződésekre. Ennyi. Nem hibáztatom én a munkaügyi szakembert, mert a dolog ennél lényegesen mélyebb, nagyobb horderejű. Az össztársadalmi morállal van összefüggésben. Mintha lassan kezdenénk közömbössé válni az iránt, mi is történik velünk igazában. * Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a szegény országunkban drága pénzen, sok éves anyagi és szellemi befektetéssel kiképzett tudósok, kutatók, szakemberek valamely gazdag ország, gazdag embereinek anyagi javait gyarapítják. Szabad a piac a koponyák területén is, a jobban fizető országok elszívják a tehetséges értelmiség egy részét, s ez alól mi sem vagyunk kivételek, bár, köztudottan nem magyar sajátosságról van szó. Számos ország küzd ezzel, de az nekünk kevés vigasz, hogy más, hasonló, vagy még szegényebb országból is, elszívják a koponyákban rejlő értékeket. Nekünk a saját házunk táján kellene féltőbben, értőbben védeni a legfontosabb értékünket, az embert... Visszatérve a légióstoborzásra, amely a közvélemény egy részét felháborította, másik része nem is hallott róla, míg a hivatalos szervek a porba dugták a fejüket. Szabad az emberpiac jelszóval, még a magyarságukat mindig fennen hangoztató körök is némák maradtak. Az emberben csak erősödik a nyugtalanság. Mihez statisztálunk mi, miért nem tartjuk távol magunktól az ártó kezeket? Még akkor is, ha azokat úgy tüntetik fel, mintha segíteni akarnának, mintha e kezek gazdái aggódnának a sorsunkért. * És most szóbahoznék egy másik légiót, amelynek létére mi magyarok büszkék lehetünk. Létezett a szovjet-finn háború idején egy magyar légiószászlóalj, mintegy négy- százötven ember, amelynek önkéntes tagjai, nem pénzért, a jó ügyért, és a rokon finn népet megsegíteni akaró szándékkal, elmentek, vállalták a veszélyt; életük kockáztatását. Nem sokat tudott, s talán ma is igen keveset tud róluk a hazai közvélemény, mert az előző rendszerben ez rossz pont volt a szovjetek szemében. De a ma* gyár légióscsapat létezett, igaz harcba már nem kevere* dett, front mögötti őrző, védő szolgálatot láttak el és dere kásán helytálltak Erről szól-, nak a megőrzött dokumentumok... Milyen lényeges a különb ség a két dolog között, még akkor is, ha tudjuk, más volt a történelmi helyzet. Véleményem szerint — ha már jogi gátat nem lehet állítani, legalább erkölcsi gátat kellene építeni az elé, hogy szemfüles emberkufárok kiárusítsák a magyar fiatalokat, amit saját fiaikkal nem tennének, nem tehetnének. zért gondolom, ■ 1 amikor a 15 mill—J liós magyarságról ' beszélünk, s fi-j JL—J gyelmünk, a szú* kös lehetőségeink mellett az anyagi, erkölcsi gondoskodást igyekszünk kiterjeszteni a határon túli véreinkre, ne feledjük az itthoniakat sem. Úgy tűnik, itthon is van mit védeni, őrizni, félteni.
