Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
1994. január 13., csütörtök HATTER tilWÉl n Gondok és örömök a végeken A vállalkozáshoz tőke kellene, de a beregsurányiaknak élni való pénzük sincs Új szolgáltatóház Beregsurányban A szerző felvétele Halálgalamb, és borzalmak Györke László Beregsurány (KM) — Napjaink számos ellentmondásával, furcsaságával találkozhattam ebben a kis beregi faluban, amelynek — országosan is ritkaságszámba menően — közös képviselő-tes- tülete, polgármesteri hivatala van Márokpapival. Ez is szolgál némi szokatlanság- gal. Ami feltűnik az ide látogatónak, hogy új kövesutak hálózzák be az alig hatszázlelkes kisközséget. Járda is van több utcában. Bár akad néhány rozoga, öreg épület — hisz melyik településen nincs ilyen —, a középületek viszont megszépültek. Fejlődésrajz A falu dolgairól Oláh Dezső- né polgármesterrel és Huszti Katalin jegyzővel beszélgetünk. Mivel a ciklus utolsó évébe, ha úgy tetszik, a célegyenesbe fordultunk, amolyan gyorsmérleg is kikerekedik a beszélgetésből. — Karácsony előtt adtuk át ünnepélyesen a szolgáltatóházat — mondja Oláh Dezső- né. — Itt kapott helyet a tanácsadó, a gyógyszertár, a takarékszövetkezet, a posta, egy KMB-s iroda, vegyeskereskedés. Bármilyen nehéz is volt az önkormányzat számára ez a ciklus, úgy érzem, ami tőlünk telt, megtettük. A tények önmagukért beszélnek. A középületekről már szóltunk. Befejeződött két nagy beruházás: itt már 1992- ben gázlángot gyújtottak, melyet követett a belterületi utak, a belvízelvezető csatornák rendbehozása, felépült a ravatalozó, játszóteret létesítettek, ami pedig ennél fontosabb: új iskolával, tornateremmel gazdagodott a település. Persze, mindez állami támogatással. De ismervén a pályázati rendszert, nem hanyagolható el az önkormányzat részéről tapaszLassuló apadás Budapest (MTI) — Lassuló ütemben ugyan, de folytatódott tavaly az állatállomány csökkenése, tűnik ki a megyei földművelésügyi hivatalok összegzéséből. Ennek okai: az aszály okozta magas takarmányköltségek, az ingadozó és általában alacsony felvásárlási árak, valamint az elszállított állatokért való késedelmes fizetés. A felmérésből megállapítható az is, hogy várható a jövőben az állatállomány stabilizálódása. A szarvasmarha-tenyésztésre kedvező hatást gyakorolt a tej, a vágómarha és a vemhes üsző iránti kereslet, s így javultak a felvásárlási árak. Az állami vállalatokat és a szövetkezeteket csak mérsékelten érintette a hízott sertés felvásárlási árának csökkenése. A juhtenyész- tőknek kedvező volt az ünnepek előtti nagyobb báránykereslet és az emelkedő átvételi ár. Az állat- tenyésztési ágazatok konszolidációja csak abban az esetben valósítható meg, ha az állattenyésztési törvény gyorsan életbe lép. talható tettrekészség. Nemrég nyertek pályázaton a Népjóléti Minisztériumtól kétmillió forintot az idősek klubja rendbehozására. Valószínűleg ez lesz ennek az önkormányzatnak az utolsó „nagy beruházása”. — Nem szeretnénk az utánuk jövő testületre nagy adósságállományt hagyni örökül — mondja a polgármester. — Ezért ebben a ciklusban nagyobb beruházásba már nem kezdünk. Maradt még a telefon- és a szennyvízhálózat kiépítése. Üröm az örömben De jó lenne csak a sikerekről beszámolni! Sajnos, Beregsurányban, az ukrán határ mentén, napjaink „rákfenéje”, a munkanélküliség, az elszegényedés még hatványozottabban jelentkezik, mint az ország belsejében. Harmincán már kiestek a munkanélkülijáradékból. Hetente két-három kérelem érkezik be a polgár- mesteri hivatalba jövedelempótló és más szociális támogatásra. — Sajnos, az a helyzet — mondja Huszti Katalin —, hogy a lakosság zöme valóban • annyira leépült anyagilag, hogy a jövedelem alapján szinte rtiindenki jogosult lenne támogatásra. Csakhogy a törvényben van két fogalom: amit kötelező adni, és ami adható. Adható például fiatal házasoknak lakásszerzési támogatás, ha az önkormányzati pénztár erre lehetőséget ad. Sajnos, nálunk nem nagyon ad, hisz intézményeink működtetéséhez is kénytelenek voltunk hitelt fölvenni. Ha nem is nagy összegről van szó, de jelzi lehetőségeinket. Azt már említettük, hogy közös az önkormányzatuk a szomszédos Márokpapival. Az intézmények — az óvoda és az idősek klubja kivételével — is közösek. Az alsó tagozatos iskolások például Márok- papiba járnak, míg a felsősök Surányba. Ez már önmagában is „eredeti” megoldás, a furcsaság viszont az, hogy míg a központ nem számít hátrányos helyzetű településnek, a „kicsi” viszont igen. Ez aztán bonyodalmakat okoz, melyet nem egyszerű áthidalni. Ugrásra készen — A közalkalmazotti törvény végrehajtása — veszi át a szót Oláh Dezsőné — is fura helyzetet hozhat létre. Hogy csak azt ne mondjam: könnyen előfordulhat, hogy egy-egy pedagógusnak nem több, hanem kevesebb lesz a bére. Már pedig ez elviselhetetlen feszültséget okozna a tantestületben. — A vállalkozóké a jövő — mondja Huszti Katalin. — Csakhogy ahhoz tőke kellene, s itt az embereknek nincs befektetni való pénzük. Még megélni való is alig. — Viszont több budapesti kft. vásárolt már itt telekhelyet, régi portát. Ugrásra készen állnak arra az esetre, ha megnyílik a nemzetközi határátkelő... Kovács Éva r) ég láthattunk olyan J\ érdekfeszítő, tanulságos és szórakoztató műsort a Magyar Televízióban, mint épp a közelmúlt napokban. Az Állatok a háborúban címet viselő adásban arról volt szó, milyen szerepük lehet az állatvilág különböző rendű és rangú képviselőinek a hadviselés terén. Bevallom, valamikor már hallottam a témáról valamit, még talán olvastam is, hiszen a fókák tengeralattjárókat felderítő szerepére a filmkockák megtekintésekor határozottan vissszaemlékeztem. Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy az ártatlan állatokat ennyiféle hadifeladatra be lehet osztani, s azt sem, hogy a szimbolikus békegalambból emberi kéz nyomán lesz halálgalamb... Az még csak hagyján, hogy a farkaskutyák segítettek megtalálni a lebombázott házak romjai alatt maradt élőket és holtakat, s az sem túl meglepő, hogy háborúk idején a legtávolabbi címzetthez is elviszi a levelet a postagalamb. Hasonló dolgokra a felsorolt állatok békeidőben is képesek. Az azonban már igencsak méltó a figyelemre, hogy a postagalambok szállítószerepére a film tanúsága szerint nem csak a múltban számítottak, de a látottak szerint akkor is számítanak a komoly és korántsem szegény svájciak, ha ne adj isten egy atomtámadás esetén az ország egyes részei, esetleg egyes országok között megszűnne az összeköttetés, csődöt mondana a hírközlés. , A galambok szerepének ezzel még korántsincs vége. Szegény túrbékolók aligha álmodhattak olyan feladatról, amilyet a háborúban szánnak, szánhatnak nekik. Vegyifegyeverek szállítására képezték ki őket, mégpedig úgy, hogy a rájuk szerelt kis tartályok megadott időben és megadott helyen nyílnak, így juttatva el a vélt, vagy annak tartott ellenséghez a biztos, kínokkal teli halált. Láthattunk még katonanadrág zsebében meglapuló alig pár hetes, ejtőernyős kutyakölyköket, derűs, tej- szagú ábrázatukból kiderült, fogalmuk sincs arról, milyen szerepet szántak nekik a tőlük (állítólag) fejlettebb fajú, gondolkodni képes emberek... A filmből a továbbiakban az is kiderült, a jól megtermett, két-három mázsás disznó az egyik legjobb „fegyverhordozó”. Egész háborús arzenál fér el benne, amit, ha az idomított disznó célba ér, távirányítással robbantani lehet. Tji mber embernek far- L-j kasa — tartja a latin mondás. Mára, sajnos odáig fejlődött a világ, hogy nem csak az emberé, már az állaté is... at ézem az ablakomból a 1V ház előtt a sorsuk beteljesedésére váró karácsonyfákat. Elmennek lassan valamennyien. Már csak voltak karácsonyfák, ma már halott fák, amelyek végső nyughelyükre, a szeméttelepekre, vagy a kazánok gyomrába kerülnek. Különös sors. Még alig éltek. Még különösebb talán, hogy már nem éltek, amikor asztalunkra kerültek, a kegyelmet nem ismerő fejszecsapások elválasztották őket a megtartó anyaföldtől. Azért éltek, hogy néhány napig gyönyörködtessenek bennünket. S amikor betöltötték tisztüket, hiába minden gyermeki rimánkodás, eltűnnek, füstté, szemétté válnak... De akadnak kivételek is. Nézem a házunk előtti parányi zöldszigeten játszadozó gyerekeket. Csak a gyermeki leleményesség, fantázia képes rá, hogy feltámassza az enyészetnek szánt fenyőfát. A halomba dobált fácskák közül kiválasztották a legszebbet, a legformásabbat, s hozzáláttak a feldíszítéséhez. Gondosan a földbe ágyazták, a több lekről leszedegették a rajtahagyott szalon- cukros papírokat, megrokkant díszeket, festett fenyőtobozokat. A házbeli gyermekek meghosszabbították a karácsonyt, a szeretet, az ajándékozás ünnepét. A kidobált papírdobozok, a gyermeki fantázia Páll Géza Raadas jóvoltából, megteltek ajándékokkal. Néhány csillagszóró is előkerül, de az egyik szülő intelmére elmarad a csillagszórás, gyufát gyújtani nem szabad. A gyermekek folytatják a játékot. Nem is játék ez, több annál. Ez alatt a karácsonyfa alatt minden megtalálható. Vagy mégsem? Egy nyolc-kilenc év körüli kislány a legbeszédesebb. Azt játssza, hogy ő most az anyuka, aki a kistestvérének — azaz a gyermekének — vil- lanyvasutat vett karácsonyra. Mindenféle intelemmel ellátja, hogyan kell vigyázni rá, miként lehet ki-, és bekapcsolni. Az apróság érti is, meg nem is a szigorú intelmeket, aztán égtelen sírásra fakad. ■— Nem igaz. Nincs a dobozban semmi, ne akarj becsapni— toporzékol. Nehezen lehet megnyugtatni. — Jövőre biztosan megkapod. Ha már apa nem lesz munkanélküli — magyarázza koravén komolysággal a kislány, de az apróság nem hajlandó megértést tanúsítani. Érthetően, neki most kellene az óhajtott villanyvasút. Az incidens mégis elsimul, mert újabb gyerekek érkeznek. Körbecsodálják a gyönyörű karácsonyfát, aztán az egyik fiúcskában felülkerekedik a rombolási ösztön. Se szó, se beszéd, mire a többiek feleszmélnek, alaposan meggy ötri, földre löki a fát, beletapos a dobozkákba... — Nem is igazi — süvölti. — Hazugság, már nincs is karácsony. Ez nem igazi karácsonyfa, csak egy pucér madárijesztő... A gyermekek, akik gondos igyekezettel, fantáziával új életet leheltek a fába, der- medten nézték a rombolást. Aztán szó nélkül hozzáláttak, talpára állították a megviselt fácskát, felrakták a lehullott díszeket. j~\ e a játékos vidámságot, LS mintha letörölte volna arcukról egy láthatatlan kéz. A fantázia országából hirtelen visszazökkentek a valóságba. S ez olykor nem is fájdalom nélküli... Szörny az erdőben, félelem bennünk Balogh Géza A hét szomorú szenzációja, hogy megtalálták Olasz Ritát. A nyíregyházi kislány tragikus eltűnése annak idején megrázta az egész országot, a legjobban természetesen a nyíregyháziakat. A felkutatására tett eredménytelen lépések után nyomban különféle híresztelések láttak napvilágot, ezek közöl legtovább az ukrán maffiával kapcsolatos szóbeszéd tartotta magát. Valószínűleg avval magyarázható ez, hogy működésbe lépett a város önvédelmi reflexe. Azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy közöttünk nem létezhetnek elvetemült gyilkosok, felépítettünk hát magunkban egy fantomot, mely még sincs olyan félelmetes, mint egy hús-vér, eleven ember, aki lehet akár a szomszédunk, a munkatársunk, az ismerősünk ismerőse is. A város azonban félt, még ha sokan napirendre is tértek a tragikus eset fölött. Előtte magányos sétálókkal, kocogókkal, idősekkel, fiatalokkal volt tele az erdő, azt követően azonban csak elvétve lézengtek néhányon az erdei ösvényeken, csapásokon. Azok is általában csoportosan jártak, a szürkület leszálltával pedig teljesen kiürült az erdő, a bokrok alatt csak pár csöves, otthontalan maradt. Mert ha tartotta továbbra is magát a maffiagyanú, a városlakók többségében élt a félsz, nem tudták kiverni a fejükből, hogy a gyilkos itt járhat a nyíregyházi utcákon, őrült óráiban pedig az erdei utakat lesi. Most, hogy elfogták a gyanúsítottat, aki beismerte már a tettét, talán a szülők rettenetes fájdalma is enyhül, mert ha élve nem is, de legalább halva visszakaphatták a szemük fényét. Talán mi is kimerészkedünk majd újból az erdőbe, hogy rács mögött tudjuk a tettest, de azt hiszem, sosem lesz már olyan barátságos, meghitt a sóstói erdő, mint volt a gyilkosság előtt. Gyanús lesz minden zörrenés, minden szembejövő ember..., hiszen nem tudhatjuk, mi lakozik benne. Egyszerű, békés járókelő, aki csupán a tüdejét jött kisszellőztetni ide, csupán a madarak hangjára, a fák zöldjére kíváncsi, vagy gonosz szándékok bújkálnak benne? Nem tudhatjuk sajnos ezek után a választ.----------------------------------------------; msa [—'—— HL ................................................
